José Mário dos Santos Mourinho Félix nem volt mindig ilyen. Pontosabban kicsit mindig ilyen volt, hiszen talán ő volt az első olyan, első vonalas edző, akinek szinte semmi sem számított, csak a siker legyen meg. Ő volt az, akinek semmi sem volt szent, aki tényleg mindent megtett a sikerért, akár a sportszerűség határait is képes volt átlépni ezért, de régen ennek megvolt az eredménye, lehetett azt mondani, hogy oké, de megnyer mindent az ember, hiszen ő a Special One, a különleges, ahogy hívatta magát Angliába érkezésekor. A hozzáállása, a természete nem sokat változott, de mintha elment volna mellette az idő. A balhék, a lelki terror, a győzni akarás maradt, de az eredmények lassan elkoptak. És itt nem is csak a számszerű eredményekre kell gondolni, hanem arra, amit az aktuális Mourinho-csapatok mutattak. Ötlettelen, elképzelés nélküli játék és "nézhetetlen" meccsek.
Pedig nem volt mindig így.
Mourinho szinte görcsösen készült az edzői pályára. Tizenévesként elemzéseket készített az akkor edzőként dolgozó apjának, miközben legbelül tudta, hogy ő nem játékosként, hanem majd edzőként alkothat maradandót. Ennek megfelelően már a húszas éveiben elkezdte edzői tanulmányait, volt képzésen Angliában és Skóciában is, Lisszabonban pedig testnevelői diplomát is szerzett.
Ifiedzőként dolgozott a Vitória Setúbalnál, majd az Estrela da Amadora segédedzője lett. 1992-ben a PSV-vel szerzett bajnoki címek után Bobby Robson a Sporting edzője lett, és tolmácsra volt szüksége. Mourinho ekkor már volt annyira ismert a lisszaboni sportéletben, hogy folyékony angoljának köszönhetően ő kapta ezt a munkát.
Mourinho hamar felhívta magára a figyelmet, Robsonnak pedig leesett, hogy a portugál a játékhoz is konyít valamit,
így egyre többet és egyre hosszabban beszéltek a fociról, míg egyéb feladatokat is kapott. Megfigyelői, elemzési munkákat is rá bíztak, amit Robson később ugyanolyan jónak titulált, mintha a klasszikus értelemben vett profiktól kapta volna azokat.
1993 decemberében Robsonnak mennie kellett, mert csapata kikapott a Casino Salzburgtól az UEFA-kupában (ekkor rúgták ki először). Robson később elszabadult hajóágyúnak titulálta a portugál klub elnökét, Sousa Cintrát. Kapva kapott az alkalmon a rivális Porto, amely januárban már le is igazolta Robsont, aki vitte magával Mourinhót, de már mint segédjét. Érdekesség, de ekkor került megfigyelőként a klubhoz mindössze 17 évesen egy bizonyos André Villas-Boas is.
Robson és Mourinho segítségéve a Porto elődöntőig jutott a Bajnokok Ligájában, ahol a Johan Cruyff-féle Barcelona állította meg őket, de nyertek két bajnoki címet is. A sikereknek köszönhetően a Barcelonánál később Robsont kérték meg, hogy kövesse Cruyffot.
Természetesen nem volt kérdés, Mourinho is ment Robsonnal. 1997-ben KEK-et nyert a páros a Barcával, és ekkor már ikonikus képek születek Mourinhóról.
Míg Robson a háttérben ünnepelt, ő alaposan kivette a részét a mulatságból, és együtt ünnepelt többek között a csapat játékosával, Pep Guardiolával, akivel később annyit rivalizált. Egy szezon, KEK-, Spanyol-kupa- és Szuperkupa-siker után Robson felfele bukott, klubvezető lett, Mourinho új főnöke pedig Louis van Gaal lett.
Mourinho a Barcelona legendáival:
„Nagyon sok mindenért vagyok hálás neki. Egy senki voltam a futballban, amikor Portugáliába jött, segített, hogy két klubnál is dolgozhassak itt, majd a világ egyik legnagyobb klubjához vitt. Nagyon sok dologban nagyon különbözőek voltunk, de tőle láttam először, milyen topedzőnek lenni" – mondta Robsonról később Mourinho.
Van Gaal első két évében bajnok lett a Barcelona és a holland is hagyta, hogy Mourinho beleszóljon a munkába. Ők ketten már sokkal jobban hasonlítottak egymásra.
„Egy arrogáns fiatalember volt, aki nem tisztelte annyira a ranglétrát, de ezt szerettem benne.
Nem volt erőszakos, érvekkel győzött meg, amikor nem volt igazam. Végül egyre többször hallgattam meg, és egyre többször figyeltem rá, mint a többi segítőmre" – mondta később a holland.
Van Gaalnak végül 2000-ben kellett mennie, főleg azért, mert a klub 100. születésnapján nem tudott BL-t nyerni, de még a csoportból sem jutott tovább a Manchester United és a Bayern München mögül.
A katalán sajtóban csak tolmácsként becézett Mourinho is lépett, de elsősorban azért, hogy vezetőedzőként próbálhassa ki magát. „Ne, ne menj! Mondd meg a Benficának, hogy másodedzőnek nem mész, majd ha vezetőedzőnek hívnak, akkor menj" – mondta neki Van Gaal, amikor kikérte a véleményét. Végül 2000 szeptemberében, Jupp Heynckest követve lett a portugál klub edzője, de nem maradt sokáig. Amikor kinevezték, a vezetőség nyomása ellenére mást választott segítőjének. Bobby Robson is kereste, hogy legyen a segítője a Newcastle Unitednél, majd vegye át tőle a csapatot, de Mourinho nem engedett a csábításnak, először Portugáliban akart sikereket elérni, de a Benficával nem sikerült a kaland. Kilenc meccs után távozott, de nem a sikertelenség miatt, hanem új elnök jött, aki felől nem érezte a bizalmat. Mourinho állítólag tesztelte az új elnököt, miután a Sporting elleni 3-0-s siker után fizetésemelést kért és az elutasítás után felmondott.
A szezon végén az Uniao de Leiria edzője lett hét meccs erejéig, klubrekordot jelentő ötödik helyen végzett a csapat. A következő idényt már vele kezdte a csapat és féltávnál harmadik volt a Leiria, megelőzve a Portót és a Benficát is. A 39 éves szakemberrel teljesen átalakult a csapat, szervezett, taktikus, nehezen verhető volt, aminek meg lett az eredménye, hamarosan visszacsábította a Porto.
Ami innen következett, az már a szemünk előtt zajlott és átírta az európai foci történetét. Mourinho 2002 januárjában lett a Porto edzője, 15 meccsből 11-et nyert és a harmadik helyre hozta be a csapatot.
A következő évben már triplázni tudott, azaz bajnoki címet nyert, rekord pontszámmal, Portugál-kupagyőztes lett a és a Celtic ellen megnyert az Európa-ligát is 2003-ban.
A következő szezonban megnyerte a hazai Szuperkupát a Portó, majd a Milan ellen elbukta az európai kiadást. A bajnokságban 27 meccsen át maradt veretlen a Porto, öt héttel a bajnokság vége előtt már biztos volt a csapat bajnoki címe. A Portugál-kupa döntőjét elbukta a Porto, de a Bajnokok Ligájában maradandót alkotott a csapat, miután 2004-ben a végső győzelemig menetelt. A csapat egyszer kapott ki a sorozatban, még a csoportban a Real Madrid ellen, de a Monaco elleni döntőt megelőzően sikerült kiejteni a Manchester Unitedet, a Lyon és a Deportivo de La Corunát is.
A Manchester United elleni visszavágó, talán nem túlzás, sorsfordító volt Mourinho számára. Az Old Traffordon kiesésre állt a Porto idegenben szerzett kevesebb góllal, amikor a 89. percben Tim Howard kiejtett egy könnyű labdát, Costinha gólt lőtt, José pedig öltönynadrágban térden csúszott a pálya mellett örömében.
Nincs ha, de ha az a meccs másképp alakul, akkor ma biztosan más Mourinhóról beszélünk, de nem alakult másképp és itt kezdődött egy komoly rivalizálás a portugál és Sir Alex Ferguson között.
A Chelsea 2004 nyarán jelentette be Mourinho érkezését, aki hozta magával több alapemberét is. A Roman Abramovics vezette csapatnak nem okozott gondot kivásárolni a portugált és megerősíteni a csapatot. Mourinho londoni bemutatásán top menedzsernek nevezte magát és itt utalt magára a Special One-ként.
Mourinho nem beszélt mellé, rögtön megnyerte a Ligakupát, majd szezon végén pontrekorddal és rekord kevés kapott góllal nyert bajnokságot a Chelsea-nek 50 év után. A BL-ben kiütötte a Barcelonát és a Bayernt is, a németek ellen a szennyes közé rejtőzött, hogy eltiltása ellenére beszélhessen a játékosaival. És hogy miért volt eltiltva? A barcelonai Frank Rijkaardot vádolta azzal, hogy befolyásolta a bírót, Anders Frisket. És az eredmény? A halálos fenyegetések miatt a svéd bíró visszavonult.
Később a Liverpool ejtette ki a Chelsea-t a sorozatból, így nem védhetett címet Mourinho. A következő szezonban újra bajnok lett a Chelsea, de Mourinho a közönség közé dobta a bajnoki érmét.
A következő évben újra Ligakupát nyert a Chelsea, de a bajnoki címet elbukta a Manchester Uniteddel szemben, miközben a BL-ben ismét a Liverpool ejtette ki a csapatot. Az FA-kupát viszont megnyerte a Chelsea, így teljessé vált Mourinho angliai trófeagyűjteménye is.
A következő szezon elején rekordot döntött Mourinho, ugyanis zsinórban 63 hazai bajnokin maradt veretlen, de 2007 szeptemberében „közös megegyezéssel" mennie kellett. Szezon végén már Avram Grant vitte (vesztes) BL-döntőbe a Chelsea-t.
2008 nyarán lett az Internazionale edzője, amellyel rögtön bajnoki címet szerzett, de az igazi csoda a második évben jött, ugyanis triplázni tudott az Interrel. A bajnoki cím és a kupa mellett megnyerte a Bajnokok Ligáját is. Sokáig arról írt az angol sajtó, hogy Alex Ferguson utódja lehet a Manchester Unitednél a portugál, de a skót végül még nem vonult vissza. Hab volt a tortán, hogy az Inter éppen a Barcelonát ütötte ki a BL-elődöntőben, Mourinho pedig úgy ünnepelt a Camp Nouban, mintha már akkor a Real Madrid edzője lett volna.
A Bayern ellen 2-0-ra nyerte meg a finálét az Inter,
Mourinho pályafutása csúcsán volt.
Emlékezetes, ahogy a parkolóban Marco Materazzi vállán zokogott, hiszen elfogadta a Real Madrid ajánlatát, amit szerinte edző nem hagyhat ki a pályafutása során és rekordösszegért kivásárolták a madridiak az Intertől a portugált.
Mourinho pályafutásában talán itt jött el az az időszak, amikor húznunk kell egy vonalat. Ez volt az, amikor a botrányait már nem kísérték a világraszóló eredmények. Mourinho ars poeticája mindig is ez volt: mindent a győzelemért. Őt nem zavarta, ha lelki hadviselést kellett folytatnia, ha ő lett a negatív hős, ugyanis csak egy dolog számított, a győzelem. Azt pedig nem kell külön hangsúlyozni, hogy Madridban csak a siker az elfogadható, így itt hatványozottan működött a Mourinho metódus.
Madridban egymást követték az eltiltásai, általában a bírókat kritizálta vagy Guardioláról állította, hogy "megvette" a bírókat és örülne, ha látná, ahogy Guardiola "botrány nélkül" nyer bajnokságot. 2011-ben jött el a legemlékezetesebb alakítása, amikor az el Clásicón próbálta kinyomni Tito Vilanova szemét.
Mourinho megítélése Madridban változott a legtöbbet, ahol igazi ősellenséget talált magának a Barcelona és Pep Guardiola képében. Első évében kupát nyert a Barca ellen, de a katalánok a BL-ben és a bajnokságban is elkaszálták a Realt. A következő szezonban Mourinho visszavágott: rekordpontszámmal és lőtt góllal lett bajnok a Real, de a csata mellett a háborút nem nyerhette meg.
Talán ez a csapat volt az utolsó, klasszikus Mourinho-csapat: kemény védelem, gyors és erős középpálya és támadósor, amely termékeny volt a kapu előtt is. Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, Mesut Özil és Ángel Di María pár húzással felért a kapu elé, de mindenki tudja, ha a Real sztárjai nem boldogak az öltözőben, akkor hamar jön az edzőváltás.
A következő szezonban a bajnoki címvédés és a tizedik BL-siker volt a terv, de a Barcelona hihetetlen tempót diktált a bajnokságban, Mourinho pedig egyre elviselhetetlenebb lett. Jó példa lehet erre Iker Casillas példája, aki azt követően lett közellenség, hogy felhívta az ellenfél kapitányát, Xavit, hogy rend és béke legyen a két csapat között. Mourinhónak elkezdte kihagyni a csapatból a kapust, és mindenki ezzel kezdett foglalkozni.
Ezzel a lépéssel teljesen megosztotta a szurkolókat: volt aki Casillas, volt, aki Mourinho mellé állt. Az öltöző is döntött, olyan figurák fordultak ellene, mint Pepe, Sergio Ramos és Cristiano Ronaldo, májusra pedig minden egyértelművé vált, ugyanis a Robert Lewandowski vezette Borussia Dortmund újra az elődöntőben állította meg a Realt, míg az Atlético a kupában állította meg a Realt, a Barcelona pedig a bajnoki címet húzta be.
Mourinho is elismerte, hogy pályafutása legrosszabb szezonja volt ez, és jogosan érezhettük úgy, hogy Mourinho először távozott csapattól bukott emberként.
Nem sokáig maradt munka nélkül Mourinho, aki visszatért a Chelsea-hez, ahol a távozása óta egymásnak adták a kilincset a szakemberek.
„I'm the happy one" – mondta Mourinho a visszatérésén, és egy darabig valóban úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben, mindenki boldog. Az első évében harmadik lett a Chelsea-vel, és olyan játékosokat engedett el, mint Mata, De Bruyne, Szalah és Lukaku, amit talán ma már bán. A következő szezonban így is összejött a bajnoki cím, valamint a Ligakupa megszerzése is.
Mindössze hét hónappal a bajnoki siker után először rúgták ki hivatalosan Mourinhót, miután csapata alig volt a kiesőzóna fölött. A szezon elején újabb botrány robbant ki, ugyanis Mourinho összeveszett a csapat orvosával, Eva Carneiróval. Új mélységig jutott a portugál, aki a klub saját alkalmazottjába állt bele nyilvánosan. És hogy miért? Mert berohant ápolni Eden Hazard-t, ami miatt Mourinho szerint rosszkor állt meg a játék. Hónapokkal később Carneirót kirúgták, aki ezért beperelte a klubot.
Ezt követően valami megtört a csapatnál, sorra jöttek a vereséget és rekord gyenge szezonkezdetet mutatott be az aktuális címvédő. Mourinho elvesztette az öltözőt. A szurkolók a játékosokat okolták, amiért nem tették meg, amit az edző követelt, de tény, zsinórban másodszor fordultak ellene a játékosai.
Így csapott le a portugálra a Manchester United, amely David Moyes és Louis van Gaal után kereste az ideális megoldást. Mindenki tudta, hogy topedző kell a csapathoz, aki megbirkózik a feladattal, de erre senki nem számított. Ha a trófea a siker, akkor Mourinho sikeres volt, ugyanis cinikusan mondhatnánk, triplázott első évében. Megnyerte a Ligakupát, a Szuperkupát és az Európa-ligát. A díjátadón rohant is körbe a játékosok között, hogy mutassák, a hármast a kezükkel, de senki nem értette miért, nos Mourinho fejben tartotta, hogy ez egy tripla.
A következő szezonban fel kellett (volna) venni a versenyt az ősellenséggel, Pep Guardiolával és a Cityvel. Nyolc kör után ugyanúgy állt a két csapat, de gyorsan nagyra nyílt az olló, és semmit nem nyert a csapatával. Mourinhót élesen kritizálták a negatív hozzáállása miatt, amiért nem engedi játszani a csapatát, pedig látszólag komoly támadópotenciál lenne benne. Mourinho teljesen megvadult, több tiszteletet kért magának a sajtótájékoztatókon, mondván, neki egyedül több bajnoki címe van, mint a többi PL-menedzsernek összesen. Nyilvánosan kritizálta a saját játékosait, mint Luke Shaw-t, Anthony Martialt, Marcus Rashfordot, de emlkezetes volt a Juve elleni meccs, amikor a fülét fogva ünnepelt, és távozásakor is azt hangoztatta, pályafutása legnagyobb sikere volt a második hely a Uniteddel. A Mourinho a teljes leépülést mutatta be a United kispadján.
Majdnem egy évig volt munka nélkül Mourinho, amikor érkezett a Tottenham Hotspur ajánlata. A szenvedő csapatot a hatodik helyre hozta be, de 2021 áprilisában már el is zavarták és amit nem tud azóta sem megemészteni, az az, hogy napokkal a Ligakupa döntője előtt küldték el úgy, hogy a Spurs 2008 óta semmit sem nyert. Mourinho 2002 óta először távozott csapattól úgy, hogy nem nyert semmit.
Következő nyáron lett az AS Roma edzője, ahol elbukta első római derbijét a Lazio ellen, a Konferencia-ligában hat gólt rúgott csapatának a Bodö/Glimt, amiért a gyenge keretet hibáztatta. Tavasszal már sokkal jobb ment a csapatnak, 3-0-ra nyertek a Lazio ellen, ráadásul 1991 után újra nemzetközi kupadöntőben szerepelhetett a Roma és meg is nyerte a Konferencia-liga döntőjét, amivel teljes lett a portugál kupakollekciója, ezt magára is tetováltatta. Olasz csapat először nyert nemzetközi kupát Mourinho Intere óta.
A bajnokságban Mourinho mindkét teljes szezonjában csak hatodik lett, de nemzetközi szereplés ellensúlyozta ezt, hiszen 2023-ban az El budapesti döntőjébe jutott be a Romával, de a vereség azt jelentette, hogy nem indulhatott a BL-ben a következő szezonban a Roma, ami Mourinho szerint több, mint csoda lett volna.
Mourinho a budapesti döntő után újra a nézők közé dobta az érmét, megvárta a parkolóban a bírót, hogy szidhassa kicsit. A viszonya romlott a vezetőkkel, mert nem költhetett új játékosokra, és jött a már szokásosnak mondható harmadik éves szindróma, és mennie kellett. Első öt meccséből csak egyet nyert a csapat és most is csak a 9. helyen áll, amit az amerikai tulajdonosok kevésnek ítéltek.
Egy biztos, Rómában is sok botránya volt a portugálnak, sokszor kapott piros lapot, okolta a játékvezetőket, saját csapatát, de egy biztos, abban nagy szerepe volt, hogy újra sok néző legyen a hazai meccseken, mert még ma is hívószó a szurkolók körében. A szurkolók egy része biztosan dühös, és pont a játékosokra, akik nem mentették meg az edzőt. Ezen egy dolog segíthet, az, hogy a klublegenda Daniele De Rossi igazi ikon a csapatnál, őt pedig nem bántják majd a szurkolók, ha pedig az eredmények jönnek, akkor a tulajdonosokkal is megbékélnek. Az más kérdés, láthatjuk-e még komoly csapatnál José Mourinhót.
