A triplázó spanyol válogatott vagy a mostani csapatuk a jobb? Rangsoroltuk őket!

A spanyol válogatott angolok elleni 2-1-es diadala története negyedik Eb-címét jelentette, ezzel az Eb-örökranglista élére állt a győzelmeket tekintve. De mit jelent ez a siker a „Vörös Fúria” történetében? A korábbi aranyérmekhez képest hova soroljuk Lamine Yamalék győzelmét? Szubjektív ranglista.

A spanyol válogatott nem tartozott az esélyesek közé az Eb előtt, radar alatt érkezett Németországba. A szövetségi kapitány, Luis de la Fuente először vezette nagy tornán a csapatot, nem lehetett tudni, mire jut felnőtt szinten a 63 éves szakember, aki előtte az utánpótlás válogatottakat vezette. A beharangozók úgy vélték, a védelem kevés lesz ahhoz, hogy a spanyolok nagy eredményt érjenek el: Marc Cucurellát cikizték, mert a Chelsea-vel pocsék szezont produkált, Aymeric Laporte-ot megmosolyogták, hiszen a szaúdi Al-Nasszrtől érkezett, Robin Le Normand-t rutintalannak, Dani Carvajalt pedig idősnek tartották. A csatársorból Álvaro Moratát átlagosnak vélték, a két ifjú szélső, Nico Williams és Lamine Yamal kapcsán pedig úgy vélték, korai még ez a feladat nekik. Ráadásul az úgynevezett halálcsoportba kerültek Horvátország, Olaszország és Albánia mellé, ahol előzetesen az sem lett volna meglepetés, ha csak a harmadik helyen zárnak.

Lamine Yamal, a spanyol válogatott 17 éves csodatinije
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

Ehhez képest a spanyolok nemcsak megnyerték a tornát, hanem egy újabb izgalmas generáció alapjait tették le. Cucurella rácáfolt a kritikákra, Lamine Yamal és Nico Williams első nagy tornás játékosként olyan játékot nyújtott, amely örökre megváltoztatta az életüket, Rodri pedig Aranylabda-esélyessé lépett elő. A Manchester City csendes középpályása uralta a pályát, szinte minden meccsen az ellenfelek fölé nőtt.

Tehát itt egy újabb izgalmas spanyol generáció. De hol van ez a csapat a triplázó, 2008-as, 2010-es és 2012-es hispán válogatotthoz képest? Illetve hova helyezzük Spanyolország első igazán nagy csapatát, az 1964-es Európa-bajnokot? Az Origo rangsorolta az ibériaiak öt aranyérmes alakulatát.

1. A 2008-as, Európa-bajnok spanyol válogatott

Az alapcsapat: Casillas – Sergio Ramos, Marchena, Puyol. Capdevila – Iniesta, Senna, Xavi – David Silva, Villa, Torres.

Azért tartjuk minden idők legjobb spanyol válogatottjának a 2008-as Eb-győztest, mert ők törték meg az átkot, nekik sikerült aranyéremre váltani azokat az esélyeket, amelyek a nagy elődöknek, Juanitónak, Gordillónak, Butraguenónak, Raúlnak, Guardiolának, Mendietának és Hierrónak nem sikerült. Előtte évtizedeken át minden vb-re és Eb-re titkos esélyeskét érkeztek a spanyolok, aztán mindig kiderült, híján vannak azon tulajdonságoknak, amelyek a tornagyőzelemhez kellenek. Az első nagy csapattal szemben azonnal kapituláltak, hiányzott a győzeleméhség, és gyakori volt a széthúzás a válogatotton belül: döntetlennél nem ők rúgták a győztes gólt (1994-es vb-negyeddöntő: olasz-spanyol 2-1), egygólos hátrányban képtelenek voltak egyenlíteni, pedig a 90. percben Raúl 11-esből megtehette volna, de fölé lőtte (2000-es Eb-negyeddöntő: francia-spanyol 2-1), vagy jobban játszottak az ellenfélnél, de elbukták a 11-es párbajt (1986-os vb-negyeddöntő: spanyol-belga 1-1, 1996-os Eb-negyedöntő: angol-spanyol 0-0).

A 2008-as Eb előtt Luis Aragones együttesét titkos favoritnak tartották, de a németeket és a franciákat elé sorolták. Akkor lépett elő első számú esélyessé a hispán csapat, amikor a negyeddöntőben, 120 perc éles és kiegyenlített küzdelem után büntetőkkel verte Olaszországot. Végre nagy tétre menő meccsen legyőztek egy olyan csapatot, amellyel szemben korábban mindig kapituláltak. Megtörték a negyeddöntő átkát, az örök végállomás fájó mementóját.

Az olaszok elleni továbbjutás után elszállt minden félelem és aggodalom, tökéletesen biztosak voltunk abban, hogy mi leszünk az Európa-bajnokok" 

- mondta Cesc Fabregas, aki a mindent eldöntő 11-est értékesítette az olaszok ellen.

Luis Aragones szövetségi kapitánynak ekkor bocsájtották meg, hogy a nagy kedvencet, Raúlt két évvel korábban száműzte a válogatottból. Az elődöntőben az oroszokat 3-0-ra, a fináléban a németeket 1-0-ra verték. Spanyolország 44 év után felért a csúcsra Európában, és először nyert idegen földön, hiszen az 1964-es csapat házigazdaként győzött.

2. 2010, világbajnok

Az alapcsapat: Casillas – Sergio Ramos, Piqué, Puyol, Capdevila – Busquets, Xabi Alonso, Xavi, Iniesta – Pedro, Villa.

Luis Aragonest a 2008-as Eb után Vicente del Bosque váltotta a szövetségi kapitányi poszton. A bajszos tréner Real Madriddal addigra kétszer elhódította a bajnoki címet, és kétszer megnyerte a Bajnokok Ligáját. Az Eb-győztes csapathoz képest, Piquét, Busquetst és Xabi Alonsót építette a csapatba, és a sérüléssel bajlódó Fernando Torrest kénytelen volt Pedróval helyettesíteni. Ekkor már valódi esélyesként érkeztek a vb-re, és habár az első meccsen kikaptak Svájctól, többet nem hibáztak - Spanyolország az egyetlen olyan világbajnok, amely az első meccsét elvesztette az adott vb-n - az elődöntőben a németeket, a fináléban a hollandokat verték. Csúcsra értek a világbajnokságon is, amelynek a 2008-as Eb-győzelem ágyazott meg. Ekkor már szakítottak azzal a múlttal, ami 2008-ig nyomasztotta őket, a teljesítményük mellett a tehetség, a bölcsesség, a győzeleméhség és a szervezettség is mellettük szólt a riválisokkal szemben. Spanyolország a nagy triplázás során egyetlen gólt sem kapott a 2008-as, a 2010-es és a 2012-es torna egyenes kieséses szakaszában.

Nagyon szerencsések a spanyol fiatalok, hogy láthatták világbajnokságot nyerni a válogatottunkat. Én is szerettem volna ilyesmit látni a gyerekkoromban, és ugyanekkora szerencse, hogy én lehettem az első spanyol csapatkapitány, aki a magasba emelhette a világbajnoki kupát

– mondta a kapus, Iker Casillas.

Iker Casillas emelhette fel először a vb-trófeát a spanyol futball történetében Fotó: NurPhoto via AFP 

3. 2024, Európa-bajnok

Az alapcsapat: Unai Simon – Carvajal, Laporte, Le Normand, Cucurella - Fabian Ruiz, Rodri – Yamal, Olmo, Williams – Morata.

Maximum a legjobb nyolc közé várták a spanyolokat az Eb-n, helyette lerakták egy újabb sikercsapat alapjait. Egy olyan együttesét, amely két év múlva a világbajnokságon is esélyesként indul, ezért jelöljük a képzeletbeli harmadik helyre. A csoportmeccseket kapott gól nélkül hozták le, az egyenes kieséses szakaszban pedig nem csak látványosan játszottak, de mentálisan is a riválisok fölé nőttek. Az utolsó négy meccsükön rendre túléltek olyan szakaszokat, amikor az ellenfél játszott lelki fölényben. A grúzok és a franciák vezettek ellenük, mindkétszer sikerült fordítania a spanyoloknak. A németek és az angolok pedig a második félidő hajrájában egyenlítettek, de pár percnél tovább egyikük sem tudta kihasználni a momentumot, a lelki fölényt. Mindkét esetben a spanyolok vitték be a „gyilkos szúrást”, az utolsó pillanatokban voltak képesek gólt szerezni Dani Olmóék.

4. 1964, Európa-bajnok

Az alapcsapat: Iribar - Rivilla, Calleja, Olivella - Zoco, Fusté - Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra.

Az UEFA 33 tagállamából 29-en jelentkeztek be a sorozatba, a ciprusiak, a finnek, a skótok, és a nyugat-németek nem indultak, tehát a torna ázsiója nem volt magas. Habár ez volt Spanyolország első válogatott diadala, picit „beárazza” a győzelmet, hogy nagyjából senki sem emlegeti. A spanyol sportnapilap, a Marca újságírója, Juan Castro szerint szomorú eredményt hozna egy kvízjáték az 1964-es győztesekről.

Ha bárhol Spanyolországban, bemész egy bárba, és megkérdezed, ki volt az 1964-es Európa-bajnok válogatott szövetségi kapitánya, senki sem fog José Villalongára emlékezni.

A spanyol válogatott első számú csillaga Luis Suárez volt, aki néhány nappal az Eb előtt az olasz Internazionaléval megnyerte a BEK-et, a mai napig ő Spanyolország egyetlen aranylabdása.

– Csapatként jól játszottunk – mondta Suarez. – Nagyon kompaktak voltunk, a játékosok jól ismerték, megértették és kiegészítették egymást, mert csak néhány klubból érkeztek. Csak egy játékos volt, akinek nagy nemzetközi tapasztalata volt – nekem! 

A spanyolok az elődöntőben Magyarországot verték, míg a döntőben Szovjetuniót múlták felül.

5. 2012, Európa-bajnok

Az alapcsapat: Casillas – Arbeloa, Ramos, Piqué, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – David Silva, Fabregas, Iniesta.

Spanyolország történelmet írt: először történt meg, hogy egy csapat sorrendben három nagy tornát nyert meg. Vicente Del Bosque klasszikus középcsatár nélkül játszott, négy védővel, és hat középpályással állt fel. Már kevesen emlékeznek rá, de a C csoport utolsó körében Horvátország és Spanyolország négy-négy ponttal várta az utolsó, egymás elleni meccset. Sokáig 0-0-ra álltak, és Iker Casillas számos bravúrt bemutatott. Ha gólt kaptak volna, és vereség a vége, a spanyolok kiesnek, mert az olaszok és a horvátok megelőzték volna őket. A kimaradt horvát helyzetek megbosszulták magukat, Navas gólt lőtt Spanyolország 1-0-ra nyert… Del Bosque csapatának játéka nem okozott egyértelmű sikert, a portugálok elleni elődöntőben kínlódott, csak 11-esekkel jutott tovább, és kizárólag a fináléban játszott igazán látványosan, amikor 4-0-ra verte Olaszországot. Ez volt a generáció utolsó zsákmánya, hiszen két évvel később a brazíliai vb-n már a csoportból sem jutott tovább...