A Debreceni VSC labdarúgócsapata a 11. fordulót követően megválik vezetőedzőjétől. Ráadásul november első vasárnapján a címvédő-listavezető, Ferencváros elleni mérkőzés vár rá. Teljes a káosz, a kétségbeesés a civisvárosban, szezon közben szinte lehetetlen megfelelő trénert találni. Aztán jön egy fiatalember, gyorsan tájékozódik, és győzelemre vezeti a Lokit a Fradi ellen.
Ez az eset pontosan 20 évvel ezelőtt történt.
Szentes Lázár volt, aki a 2004-2005-ös bajnokság 11 fordulója után távozott, amikor a DVSC 7 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel állt a tabellán, 6 ponttal lemaradva a Ferencvárostól. Szima Gábor, a klub akkori többségi tulajdonosa a Hajdú-Bihari Naplónak ezt mondta a váltásról, mely egyébként egy olyan Pápán elért 1-1 után történt, melyen az előzetes várakozások szerint a csapatnak nyerni kellett volna:
Váratlanul ért a szakítás, ugyanis kedden nem úgy ültünk le a tárgyalóasztalhoz, hogy szerződést bontunk Szentes Lázárral. Ezen a megbeszélésen az volt a célunk, hogy szót váltunk az elmúlt három mérkőzésről, de a kétórás tárgyalást követően arra az elhatározásra jutottunk, hogy közös akarattal felbontjuk a vezetőedző szerződését."
Dombi Tibor, aki akkor még focistája volt a Lokinak, ezt mondta:
Kedden a mester civilben jött be az öltözőbe, s közölte, mi történt. Mindannyian meglepődtünk. Jelenleg nem tudjuk, mit hoz a jövő. Kíváncsian várjuk, hogy kinek a vezetésével folytatjuk."
Azonnal megkezdődtek a találgatások, hogy a nagyon fontos, Ferencváros elleni meccs előtt ki veheti át a kispadot, az akkor már két csapatot bajnoki címre, a válogatottat pedig vb-pótselejtezőre vezető Csank János annyira befutónak tűnt, hogy már válaszolt is a helyi újság kérdésére:
Annak ellenére, hogy jelenleg csapat nélkül vagyok, nem rágom le a körmöm az idegességtől, hogy mikor állhatok újra csatasorba, éppen ezért nem fogok ész nélkül belevágni semmibe. Tisztában vagyok vele, hogy Debrecenben kemény a helyzet, tudom, milyen a légkör a Loki körül, de már túl vagyok egy-két dolgon, éppen ezért nincsenek gátlásaim egyetlen kispaddal kapcsolatban sem."
Mégsem Csank vette át a DVSC-t, hanem egy 42 éves, edzőként még szinte rutintalan Supka Attila, aki ezt mondta a kinevezése után:
Nagyon meglepett, hogy az én nevem is felmerült, mint egy lehetőség, hiszen a képzeletbeli ranglétrán nagyon sokan vannak előttem edzők, akik rutinosabbak és sikeresebbek is nálam. Nagyon gyorsan történtek a dolgok, hiszen szerdán telefonon egyeztettünk, majd sor került a személyes találkozásra, amikor is nagyon gyorsan dűlőre jutottunk, és megkötöttük a szerződést."
A Debrecen akkori vezetése ezzel a döntéssel szurkolókat, játékosokat egyaránt meglepett, a már szóba hozott Dombi Tibor például azt mondta, hogy számára Supka Attila érkezése ugyanakkora meglepetés, mint Szentes Lázár távozása.
Supka Attila – munkatársával, az „ősdebreceni”, Herczeg Andrással, a későbbi BL-résztvevő csapat sikeredzőjével - „jött, látott és győzött” a Fradi elleni vasárnapi mérkőzésen. Érdekes ennyi idő távlatából feleleveníteni a mérkőzés szereplőit, mert közülük nagyon sokan – különböző pozícióban – ma is résztvevői a magyar futballnak:
2004. november 7, vasárnap
DVSC-MegaForce-Ferencváros 2-0 (1-0)
Oláh Gábor utcai stadion, 7500 néző.
DVSC: Csernyánszki - Bernáth, Éger, Komlósi, Szatmári- Dombi (Madar, 88.), Virág, Sándor T., Halmosi - Bogdanovics (Hegedűs, 91.), Kerekes Zs. (Sitku, 68.)
FTC: Szűcs - Vukmir, Gyepes, Balog, Leandro - Rósa ,Lipcsei , Zováth (Penksa, 62.), Huszti (Tőzsér, 71.) - Vagner (Sowunmi, 79.), Bajevszki
Gólszerző: Bogdanovics (15., 90.)
A mérkőzést az edzőváltás után szinte néhány órával 2-0-ra megnyerte a Debrecen, a héten a cigándi vezetőedzői posztról menesztett Igor Bogdanovics két találatával. Az elsőnél Sándor Tamás ugratta ki őt a hátvédek között, a másodiknál a kitámadó Ferencváros védekező szakembereinek „adott táncleckét”, és ezt követően talált a kapuba.
A győztes edző, Supka Attila ezt mondta a meccs után:
Természetesen ilyen bemutatkozásról álmodtam, de ez a siker elsősorban a játékosoknak köszönhető, mert én a néhány itt töltött nap alatt nem sok mindent csinálhattam. Volt bennem egy kis drukk, mert nem kis felelősség egy ilyen jó csapatot irányítani, még egyszer köszönöm a játékosoknak ezt a győzelmet.
Húsz év múlva, 2024. november első vasárnapján a DVSC úgy utazik a címvédő, és 11 forduló után listavezető Ferencvároshoz, hogy megvált vezetőedzőjétől, valamint annak stábjától, melynek tagja volt a 20 évvel ezelőtti középhátvéd, Éger László. Teljes a káosz, a kétségbeesés a civisvárosban, szezon közben szinte lehetetlen megfelelő trénert találni.
A csapatot a 20 évvel ezelőtt még játékosként szolgáló Dombi Tibor irányítja megbízott edzőként az Üllői úton, munkáját az a Madar Csaba segíti, aki annak idején a helyére érkezett a Fradi elleni meccsen.
Sok a hasonlóság az akkori helyzettel, de vannak lényeges különbségek. Elég megnézni az akkor pályára lépő játékosokat, és a most várható kezdőcsapatokat. A DVSC 20 éve szisztematikus építőmunkával, egy remekül irányító tulajdonosi körrel összerakott egy bajnoki címre esélyes gárdát. Sőt, sokan úgy gondolták a 2004-2005-ös bajnokság előtt, hogy
csak a Loki lehet az aranyérmes.
Mostanában a debreceni gárdától a legoptimistább szurkolói is csak a dobogó harmadik helyét (esetleg a másodikat) remélhetik. A játékosállomány meg sem közelíti a 2004-est, és az elmúlt két évben relatív sikereket elérő Szrdjan Blagojevics sincs már a „kormányrúdnál”. Sőt, már az utódja, Máté Csaba, aki öt bajnoki meccsből ötöt veszített el, sincs ott.
Amikor Blagojevics távozott,
az 5. forduló után még olyan nagy baj nem volt.
Csak az, hogy neki volt egy elképzelése a játékról, amihez ragaszkodott, és nem biztos, hogy ehhez megfelelő tudású játékosok vannak Debrecenben. Ezek a problémák már a tavasszal is látszódtak, nagyon fájdalmasan pedig még korábban, tavaly nyáron a Konferencialiga selejtezőjében az osztrák Rapid ellen hazai mérkőzésen. A szerb edző nem nagyon akarta a taktikát a kerethez szabni, pedig ez egy magyar csapat irányítója számára elkerülhetetlen. Mert a Barcelona, vagy a Liverpool játékosainak ki lehet találni bármilyen taktikát, nálunk viszont
"a gombokhoz kell varrni a kabátot”.
A DVSC játékosállománya nem feltétlenül a második leggyengébb az elsőosztályban (amire a tabella alapján lehetne következtetni - sőt, a sokszor hivatkozott Transfermarkt szerint az ötödik legértékesebb kerettel rendelkezik, majdnem kétszer annyit ér a csapat, mint az előttük álló Zalaegerszeg vagy a Nyíregyháza), mégis jelen állás szerint nehéz elképzelni, hogy legalább két csapatot megelőzhessen.
A bajnokság kétharmada még hátra van. Felesleges temetni a Debrecent, de valami most még nem sejthető dolognak kell történnie, hogy a jelenlegi pozíciójából elinduljon felfelé. Amilyenben például egy elromlott fékkel a lejtőn száguldó autós reménykedik.
Egy győzelem sok mindent megváltoztathatna,
mert most egy teljesen hitét vesztett társaságot lehet látni hetek óta. Lehet, hogy Dombi Tibor és Madar Csaba megtalálja azt a bizonyos pótféket, mely megállítja a lejtmenetet, majd elindítja az „autót” felfelé. A lokálpatrióta debreceniek ebben reménykednek. Ám a Ferencváros ellen (ráadásul Budapesten) aligha bízhatnak a rossz széria megtörésében.
Rövid távon sem valószínű, hogy a Loki 20 évvel ezelőtti „tündérmeséje” megismétlődik, hosszú távon pedig teljesen kizárt. Ugyanis 2004 novemberének első vasárnapján a DVSC 2-0-ás győzelmével három pontra csökkentette a hátrányát a Ferencvárossal szemben, és ennyi volt a különbség az őszi szezon végén, a 15 forduló után is. Aztán a tavaszi nyitóforduló után pontszámban utolérte vetélytársát, a 19. fordulóban élre állt, és már nem is adta át azt a pozíciót. A 27. játéknapon a Ferencváros otthonában elért 0-0 után gyakorlatilag megelőzhetetlenné vált.
Egy fordulóval később matematikailag is bebiztosította története első bajnoki címet.
Az a bizonyos húsz évvel ezelőtti edzőcsere tökéletesen bejött. Egy fantasztikus, tízéves sikerszéria vette kezdetét Debrecenben. A 2004 és 2014 közötti 10 bajnoki címből hetet a Debreceni VSC nyert. Nem volt ez nagyon régen, mégis Debrecenben nagyon messze kerültek ettől a szinttől.
Kár érte.