Helyre, tétre angol telivért

A professzionális lóverseny gyökerei a középkori Angliába nyúlnak vissza, ahol a keresztes lovagok által felfedezett arab, illetve az angol lovak keresztezéséből tenyésztették ki a telivéreket. Talán csak a királynő születésnapi ünnepsége képes jobban lázba hozni a briteket az epsomi és az ascoti derbinél.

Az angolok csillagászati összegeket költenek kedvenc passziójukra. Elég csak megnézni egy-egy telivérárverés eredményét. Nem ritkán több millió dollárnál vagy guineas-nél (az angolok hagyománytiszteletből még ebben a pénzegységben számolnak) csapják le a kalapácsot.

Hasonlóan nagy nyeremények cserélnek gazdát egy jelentősebb versenyen is. A díjak több százezer fontra tehetők. A nagyobb versenyek előtt több millió ember él lázban. Sőt a neves divatdiktátorok is keresik a lovira látogatók kegyeit, ha ugyanis ott a legújabb modelljükben izgulják végig a nagy eseményt a gazdagok, jóval sikeresebb lehet az újabb modellek bevezetése a piacon.

Az angolok szerint az epsomi King's Stand a Derby napján a világ közepe. Akinek lova fut, az nemcsak büszke, de nyerésre esélyes, és testőrök nélkül beszélhet a gazdagabb lótartókkal. Londonban egyébként a második világháborúig a gazdasági élet főszereplőitől elvárták versenyló tartását. Nem lehet azon csodálkozni, hogy valaki manapság a lovira azért megy ki, hogy keresse a Rothschild família, vagy más befolyásos gazdasági szereplők kegyeit.

A lósport valódi szerelmesei között néha az angol királynő is jelen van. Méghozzá legtöbbnyire a Berkshire megyei Ascot faluban található patinás lóversenypályán, ahol a nemesített lovak versenyét rendezik. Ascot nagyon szorosan kapcsolódik ugyanis a brit királyi családhoz, és az Egyesült Királyság egyik vezető pályájának számít, mivel az évi 31 első osztálybéli futamból kilencnek ad otthont. Az egyik verseny öt napja során tavaly a teljes nézőszám 300 ezer körüli volt.

A zsokék sztárnak számítanak

Lovakra fogadni rengeteg helyen lehet, óriási, sok milliárd fontos, nagyon jövedelmező üzlet ez. De nem pusztán szerencse kérdése, hiszen azért itt a szakértelem is igencsak számít. Egyébként a királynő is imádja a lóversenyeket, fogad is és amikor néha 10-20 fontos nyereség is üti a markát úgy örül mintha nem millirdjai lennének. A BBC reggeli híreiben az időjárás-jelentés mellett az aznapi versenyek esélyeseit is mindig bemondják.

A jó versenylovak egyébként köztiszteletben állnak, a zsokék pedig egyenesen a sztárok közé tartoznak.

Sok gyerek tanul lovagolni is, sokan álmodnak arról, hogy valamikor majd versenyszerűen űzik a lovaglás valamely ágát. Ez az a sport, amit az előkelők is jólélekkel űzhetnek, és miközben népszerű, az államnak is komoly adóbevétele származik belőle. Időről időre felröppennek persze korrupciós vádak, esetleg doppingról szóló pletykák, de minden ilyesmit kivizsgálnak a felügyelő hatóságok, és ha a híresztelésnek alapja van, szigorú eltiltás következik. Ez azonban nem csökkenti a lóversenyek népszerűségét, lovi nélkül ugyanis nem múlhat el egyetlen hétvége sem.

Nagy-Britannia lószerető nemzet. Azt gondolhatnánk, így nem is vágnak le lovakat étkezési célra, s ha már nem kell senkinek akkor a nyugdíjas éveik után szépen elalszanak. A brit lovak többsége azonban ugyanúgy a vágóhidakon végzi, ahogy a világ számos országában, hogy aztán kolbász és persze steak legyen belőlük. Évente csaknem ötezer lovat vágnak le Angliában, majd tetemeiket Franciaországba szállítják, hogy ott különböző termékek készüljenek belőlük.

A vágóhídra kerülő lovak nagy része csődöt mondott vagy sérült versenyló, illetve a lóversenyek miatti tenyésztési verseny "gyenge minőségű" produktuma. Ne gondoljuk, hogy a díjnyertes versenylovakra jobb sors vár. A leghíresebb tenyészetek, istállók tízmilliós nagyságrendű összegekért értékesítik a jobb lovakat, amelyek életük végén, amikor eladják őket a vágóhidaknak, alig párszáz fontot érnek.

A divatra a lóversenypályán is nagyon sokat adnak az angol nők

Több állatvédő szervezet azonban úgy véli, ez nincs rendjén. Az ország legnagyobb állatvédő szervezete, az Animal Aid statisztikái szerint évente 17 ezer versenyló születik, amelyek közül mindössze 5000 lesz alkalmas versenyzésre. Az iparág ugyanis olyan lovakat "állít elő", melyek gyorsak, de gyengék, emiatt sok a fizikailag versenyzésre alkalmatlan állat. Ezeket a lovakat vagy eladják a vágóhidaknak, vagy, ha olyan gyógyszereket etettek velük, amelyek miatt alkalmatlanok az emberi táplálékláncba kerülésre, elaltatják őket.

Az angol lóversenyzés és minőségi lótenyésztés magával hozta azt is, hogy a telivérek kipróbálására olyan erőpróbák elé állítsák a lovakat, amelyeken valóban csak a legkiválóbbak győzedelmeskedhetnek. Mivel a telivérek futtatása kétéves korukban kezdődik, és ez a versenyévad a felkészülés időszaka, a legnagyobb erőpróbákra a lovak hároméves korában kerül sor - mondta az [origo]-nak Kanics Ákos, a Magyar Galopp és Versenyló Tenyésztő Egyesület elnöke.

A galoppversenyek fokozott igénybevételét, mind fizikailag, mind pedig idegileg, néhány évnél tovább nem bírják a lovak. A legtöbb telivér 6-8 éves korában befejezi versenypályafutását, de csak a galopp-pályákon. A legkiválóbbak természetesen tenyésztésbe kerülnek, a többiek azonban a lovassportok egyéb ágaiban diadalmaskodnak tovább - fogalmazott Kanics Ákos.

Kétéves korban kezdőik a versenyzői pályafutás

Az angoltelivér általánosan elterjedt az egész világon, így Magyarországon is. Jelenleg 57 ezer lovat tartanak nyilván és ennek a fele telivér. A lovak többsége Angliából, Írországból, Németországból érkezik, majd itt tovább tenyésztik és a jobbak Szlovákia, Szerbia és Horvátország felé "veszik az irányt".