PHOENIX, ARIZONA - NOVEMBER 01: The Texas Rangers are awarded the Commissioner's Trophy after defeating the Arizona Diamondbacks in Game Five to win the World Series at Chase Field on November 01, 2023 in Phoenix, Arizona. The Rangers defeated the Diamondbacks 5-0 to win the World Series 4 games to 1. Christian Petersen/Getty Images/AFP (Photo by Christian Petersen / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Vágólapra másolva!
A 162 mérkőzéses alapszakaszban sem teljesített rosszul a dallasi Texas Rangers a baseball bajnokságban, ám a rájátszásban bombaformába került. Mind a 11 idegenbeli találkozóját megnyerte, így imponáló fölénnyel nyerte bajnokság legfontosabb szakaszát. Az 1961-ben alapított csapat története során először ért a csúcsra.
Az Egyesült Államok korábbi elnöke, George W. Bush végezte el a kezdődobást az idei World Series első meccs előtt. Ez papírformának tekinthető, hisz köztudott róla, hogy menyire rajong a sportágért, és a Texas Rangersért. Viszont furcsa érzés lehetett számára éppen az Arizona Diamondbacks elleni nagydöntőt megnyitni, ugyanis éppen első elnökként töltött évében,
2001-ben nyerte eddigi egyetlen bajnoki címét a phoenix-i csapat.
Vagyis amikor először látott vendégül baseball csapatot a Fehér Házban, akkor éppen a „kígyók" elégedett sportolóival parolázhatott. Ugyanis az MLB (vagyis a Major League Baseball) megítélését különösen növeli, hogy az éppen aktuális bajnokot a hivatalban lévő amerikai elnök a rezidenciáján fogadja.
Ezen tény miatt dupla motivációval vághatott neki a sorozatnak a dallasi Texas Rangers, ugyanis győzelem esetén akár két amerikai elnökkel való „buli" is várhatott rá.
A hivatalban lévőnek „kötelező" a bajnokokat meghívni,
míg – gondolom – Bush ex-elnök is tervezett valami összejövetelt kedvencei számára, ha azok történelmet írnak.Ugyanis a Texas Rangers azon hat MLB-csapat egyike volt csütörtök reggelig, mely korábban nem nyert bajnoki címet.
Pedig az idősebb George Bush is nagy rajongója volt a társaságnak,
a hírek szerint elnökként a dolgozó szobájában tartotta a fiatal korában használt baseball-kesztyűjét. Ez a World Series nem egy egyszerű sportesemény az Egyesült Államokban!
Amerikában persze értenek a sportok naptárának összeállításához is. Ugyanis akkor zajlik a baseball csúcseseménye, amikor a kosár- és jégkorongbajnokság (NBA és NHL) alapszakasza éppen csak elkezdődik, és az amerikai foci (NFL) küzdelmei is még az igazi komoly izgalmak előtt állnak.
Így indult múlt pénteken a World Seriesnek hívott korántsem „világbuli", de egy kontinenst komolyan lázban tartó esemény.
Az esemény rangjához méltó összecsapással indult a banzáj! Már az első játékrészben (inningben) 2-0-s vezetést szereztek a Bush-elnökök kedvencei, ám a harmadikban a D-Backs előbb átvette a vezetést 3-2-re, majd egyenlített a Rangers.
Igazi baseball-ünnep volt alakulóban,
feledtetve, hogy a rájátszás addigi része kevés izgalmas mérkőzést hozott.
Majd úgy jutottak el a felek a záró(nak tervezett) inninghez, hogy a vendéggárda 5-3-as előnyben volt. A baseball-ban két pont előny óriási is tud lenni, és nagyon kicsinek is tűnhet. Erről majd egy kicsit később, a negyedik meccs kapcsán lesz szó részletesebben, egyelőre maradjunk az első találkozónál.
A kilencedik játékrész második felében a hazai csapat játékosa, Leody Taveras kijutott a bázisra, majd ekkor Corey Seager ütött egy homerunt (hazafutást!) ez ebben az esetben két pontot ért.
Ez olyan, mint amikor a kosárlabdában a dudaszó pillanatában egy triplával menti döntetlenre a meccset egy játékos.
A kosárlabdához hasonlóan itt sincs döntetlen, úgyhogy indultak a felek a győztes pontért. Ez a szituáció semmilyen más sporthoz nem hasonlítható. Ugyanis a baseball-ban egy inning első felében a vendégcsapat támad, és csak ő szerezhet pontot, a második felében pedig a hazai, és ekkor csak ő. Nem olyan, mint az amerikai foci, ahol (ritka esetben) a védekezőgárda is nyerhet, az ismertebb sportok mindegyikénél pedig szinte azonos eséllyel küzdenek a felek a „hirtelen halálban" a győzelemért. Az esélyek baseball-ban is azonosak, csak itt az inning első fele addig tart, amíg a hazaiak ki nem ütnek három vendégtámadót, és aztán ők támadnak három kiesőig.
Aki több pontot szerez ebben az extrainningben az nyer.
Ha azonos pontot gyűjtenek, akkor addig mennek, amíg lesz egy inning, melyben különbség alakul ki a csapatok között. Öt éve, a World Series harmadik meccsén a Los Angels Dodgers és a Bostos Red Sox összecsapásán csak a kilencedik extrainning döntött, vagyis gyakorlatilag lejátszottak még egy mérkőzést.
Hét óra 20 percesre sikerült az a mérkőzés,
a stadionban vacsorázó szurkolók gyakorlatilag ott is reggeliztek.
Idén nem kellett várniuk a drukkereknek „kivilágos kivirradtig", már a második etap döntött. Az arizonai Castro dobásába a kubai
Adolis Garcia akkorát ütött, hogy a nézőtéren kötött ki a labda, ezt hívják homerunnak,
és pontot ér. Nyilván egy Kubából menekült sportoló származása okán is előszeretettel okoz gondot egy Castro nevű ellenfélnek, akkor is, ha jelen esetben ez a Castro nem Fidel, hanem Miguel, és nem kubai, hanem dominikai.
Ez az első mérkőzés igazi felüdülés volt a kevés izgalmat hozó idei rájátszásban. Az október elején kezdődött, 12 csapatos „postseason" során
ez volt az első hosszabbításos találkozó,
pedig a baseball-ban ez könnyebben össze tud jönni, mint pl. az amerikai fociban, vagy a kosárlabdában. A jégkorongnál ritkábban, de azért érdekes, hogy először a nagydöntőben került erre sor.
Persze, ezért (is) várja az ember a „végső harcot",
mert ettől olyanokat vár, amit korábban keveset látott. Idén kilencedszer fordult elő, hogy ne az a csapat nyerje a mérkőzést, mely az első pontot szerezte. Ez azoknak is információ, akik kevésbé (vagy sehogy sem!) ismerik ezt a sportot, hiszen az izgalmakat mindig a fordulatos találkozók hozzák.
Jó alaphangot adott a szériához ez a dallasi este. Bár az amerikai televíziósok fanyalogtak, ugyanis
csak 9 millióan ültek le a készülékek elé, és ez ezen a szinten nem minősül soknak.
Akik nem ültek a készülékek elé, azok sajnálhatják! Főleg azért, mert a folytatás bizony hagyott kívánnivalót maga után. A második, szintén dallasi mérkőzés magabiztos vendégsikert hozott,
9-1-re gázolt az Arizona Diamondbacks.
Erre szokták mondani a négy győztes meccsekig tartó sorozatokban, hogy elvette az ellenfele pályaelőnyét. Ugyanis 1-1-el költöztek a felek az arizonai sivatagba, Phoenix-be.
Amilyen izgalommentesre sikeredett a második meccs, pont olyan lett a harmadik is. A harmadik inningben a Texas rövid idő alatt szerzett három pontot,
a meccs többi bő három órájára már most sem nagyon emlékszünk.
A labda is csak ritkán találkozott a mindenki által ismert faütővel. Összesen 11 ütést láttunk (6-5 a texasiaknak), a vendéggárda nyugodtan őrizve előnyét 3-1-re nyert. Az idei rájátszásban harmincadszor fordult elő, hogy az a csapat nyerte a meccset, mely az első pontot szerezte.
A Texas pedig új rájátszás-csúcsot állított fel,
ugyanis kilencedszer nyert idegenben, ilyet korábban senki nem tett. Ami pedig különösen ijesztőnek tűnhetett a D-Backs-nek, hogy idén az alapszakasz után minden meccsét megnyerte távol Dallastól.
Kedden, vagyis Halloween estéjén pedig tovább rémüldözhettek az arizonai szurkolók, de ez kicsit sem volt kellemes borzongás. Ugyanis
a második inningben öt pontot szereztek a vendégek.
A sportág rajongói, és a tények kedvelői számára: Jung ütött egy akkorát, hogy mire a védők megtalálták a labdát, ő elfutott a pálya feléig, vagyis a második bázisig. Ekkor cserélt dobót a hazai csapat,
jött a már korábban is rosszul teljesítő Castro.
És most sem javított. Egy rossz hajítása után Jung visszaért az alappontra, ezzel vezetést szerzett a Rangers, majd Marcus Semien remek ütésének „megkeresése" során Jonah Heim és Leody Taveras is beért, ezzel lett 3-0, ezt követően Corey Seager akkor ütött homerunt, amikor Semien a hármas bázison állomásozott, így két játékrész után 5-0-ra vezetett.
Ez a bő negyedóra a sportág oktatófilmje lehet majd,
aki szeretné illusztrációkkal látni mitől érdekes egy baseball találkozó, az nézze ezt meg!
A homerun olyan, mint egy 30 méterről szerzett bombagól a fociban, azzal a különbséggel, hogy ott a legcsodásabb lövés is csak egy gólt ér, itt meg (attól függően, hogy hány ember van a bázisokon) egyet, kettőt, hármat, vagy négyet. Heim és Taveras futása meg olyan Semien ütésénél, mint amikor szép kényszerítőzések után az ötösről az üres kapura passzol az akciót befejező támadó.
És akkor itt jöjjön a korábban beígért kis összehasonlítás más sportágakkal --- természetesen csak a játék kedvéért. Az ötpontos előny a mérkőzés második inningje után kb. olyan, mint amikor az első negyed után egy kosárlabdacsapat 20-25 ponttal vezet egy olyan vetélytárssal szemben, mely nagyjából hasonló játékerőt képvisel. Vagy egyenlő erősségű vízilabdacsapatok csatájában az ötgólos, hokigárdák esetében a háromgólos különbség.
Vagyis megfordítható, de nem magától értetődően.
Amennyiben ez a gondolat megfogalmazódott valakiben, annak a fejéből a harmadik inningben ezt kiütötték a dallasiak. Travis Jankowski kétpontos, Marcus Semien hárompontos ütéssel.
A meccs harmadánál összehozott 10 pontos különbség megfordítására nem lehet reális példát hozni más sportágakból.
Csak a baseball-ból.
Itt előfordult, hogy egy csapat 14-2-es hátrányból 15-14-re nyert. Egyszer.
Nem gondolnám, hogy bárki is gondolt arra a találkozóra Halloween estéjén a phoenix-i Chase Fielden! Szegény helyi műsorközlő üvöltve próbálta lelkesíteni a nézőket, kiírták a gigaméretű kivetítőre, hogy
„kiabáljatok hangosan", meg rázzátok a törölközőket",
de ennek a meccsnek a második és harmadik harmada tömény unalomba fulladt. Két inninggel a vége előtt 10-1 volt, és ugyan ezt követően nagyon lazított a meccset hamar megnyerő csapat, a 11-7-es végeredmény ellenére nyilván mindenki egyet ért azzal a mondattal, aki látta, hogy
ez a sportág negatív reklámja volt.
Mint amikor kézilabdában egy csapat 10 perc után 10-1-re, 20 után 20-3-ra, 50 után 32-18-re vezet, akkor arra a meccsre akkor sem emlékszünk jó szívvel, ha a vége 32-27.
George Bush kedvencei 10. idegenbeli meccsüket is megnyerték,
annak ellenére, hogy az alapszakaszban 81 Dallastól távol vívott találkozójukból 41-et elveszítettek, és csak 40-en diadalmaskodtak. A rájátszás nagyon más történet.
A szerda este (európai idő szerint csütörtök hajnalban) játszott ötödik meccs pedig rátette a pecsétet erre a kijelentésre. A Rangers 11. meccsét is megnyerte idegenben, ezzel
4-1-el lezárta a szériát.
Ez remek találkozó volt, a két kezdődobó, Zac Gallen és Nathan Eovaldi a meccs kétharmadáig remekül teljesített. Az arizonai még ütést is alig engedélyezett aktuális ellenfeleinek, míg a texasi igen, ám
a hazaiak hiába rohangáltak a bázisok között, pontot nem tudtak szerezni.
Ez az a sport ahol a 0-0 érdekesebb lehet, mint egy nappal korábban a 11-7, de természetesen nem maradtak pont nélkül a nézők.
A 7. inningben vezetést szerzett a Rangers, a 9-ben ötgólossá növelte előnyét, és ezt követően
csak azt sajnálhatta, hogy nem otthon ünnepelhette története első bajnokik címét.
A vége 5-0 lett, és persze Dallasban nem maradhat el a nagy utcai buli, és aztán lehet, hogy tényleg két amerikai elnök is köszönti az új bajnokot.
A hivatalban lévő, és az, aki évtizedek óta neki drukkol.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!