Még mindig tagadja az egykori NDK doppinggépezetének szörnyűségeit a hatszoros olimpiai bajnok úszó

55. születésnapjára illenék virágot küldeni, és mint világhírű sportolót meleg szavakkal köszönteni, de ez valahogy nem akar sikerülni. Legszívesebben egy kaktuszt küldenék, jó hosszú tüskékkel és hozzá egy kínos kérdéssel: "Nem gondolod, hogy a lelkiismereted már megengedné a vallomást? Igen, doppingszer segített – hatszor is – az olimpiai dobogó tetejére." Ennyi állna csupán a kísérőlevében. A hatszoros olimpiai bajnok, az egykori NDK úszócsillaga, Kristin Otto 2021. február 7-én lett 55 éves.

Valahányszor meglátom a képernyőn a német közszolgálati televízió, a ZDF sportműsoraiban (ahol a sportfőszerkesztő helyettese), nem tudok szabadulni a gondolattól:

Kristin Otto hazudós és nem sportszerű ember, pedig az élsport gerincet is adhatott volna neki.

Kristin Otto nem lenne kevesebb, sőt, ha egyszer hamut szórna a fejére és beismerné ifjúkori vétkét, még az óriások közé is emelkedhetne. Újra. A csalás abban az időben államforma volt az NDK-ban. Nehéz elhinni, hogy sohasem fordult meg a fejében, hogy ugyan miért kap minden nap az edzőjétől olyan kék pirulát és miért szúrnak a fenekébe injekciós tűt, amitől majdnem olyan lesz, mint egy fiú? Minden tekintetben.

Két NDK-hústorony között a magyar Egerszegi Krisztina Szöulban a női 100 méteres hátúszás döntője után. Egerszegi ezüstérmesként középen, balra tőle Kristin Otto, jobbra pedig Kornelia Sirch Forrás: Getty Images/Tony Duffy

Ma már pontosan tudni, hogy Kristin Otto csak egyike volt annak a mintegy tizenkétezer NDK-beli fiatalnak, akit

a Manfred Ewald vezette sportminisztérium meg a Német Szocialista Egységpárt korifeusai központi határozattal gyilkolászott.

Igen, gyilkosság volt ez – részletre. Más szavakkal: élet- és lélek elleni bűncselekmény. Futószalagon. Egyeseket fizikailag nyomorítottak meg, másokat öngyilkosságba kergettek, ismét másoknak elvették a gyerekkorát, de legalább olimpikonokat faragtak belőlük. Hogy miért történt ez? Talán Kristin Otto sem gondolta mindezt végig. Hát most elmondom, mert a keletnémet történetírás biztosan nem így rögzítette, és Otto Lipcsében nem így tanulta az újságíró iskolában.

Manfred Ewald, aki 1961 és 1988 között az NDK sportminisztere volt Forrás: DPA/AFP/Andreas Altwein

A második világháború után a rettenetesen kettészakított Németország egyik fele, Német Demokratikus Köztársaság néven kezdett létezni.

Mi, magyarok NDK-t mondtunk, ők ott DDR-t.

Ezt az új államot az ismeretlen zászlójával és benne a furcsa, szocreál címerrel nem nagyon akarta elismerni a világ. A himnusz is elég idegen volt, a költő-miniszter, Johannes R. Becher írta a szövegét: „Auferstanden.. – feltámadtunk a romokból és a jövőbe nézünk." Nagyon szokatlan és idegen volt ez az egész, ráadásul mindenki tudta Európában, hogy ez a mesterséges állam a Szovjetunió érdekövezete, a fővárosban, (Kelet)Berlinben pedig zónája van az oroszoknak.

Johannes R. Becher, az NDK himnuszának szerzője Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Kammler

A politikusaik és a diplomatáik azon erőlködtek, hogy megismertessék és elfogadtassák az NDK-t, de nagyon nehezen ment a dolog.

Ekkor jött az ötlet – talán a párt Központi Bizottságától –, hogy a sportsikerek kitűnő reklámot jelentenének.

Nosza, erőltetett menetben termeljünk világverő sportolókat, akiknek mindenütt felvonják a körzős-kalapácsos zászlót és eljátsszák a Becher-himnuszt. És ami a diplomatáknak nem sikerült a zöld asztalnál, azt megoldották a kék-melegítős sportolók a zöld gyepen meg az uszodákban.

Így lett Kristin Otto is a „demokratikus" NDK követe.

Nem azért támogatták és ajnározták, mert szerették, hanem azért, mert jól szolgált a rendszernek. Hasznos volt számukra, miközben egy ördögien szervezett dopping-szisztéma részese lett. Még kislány volt, amikor tudta nélkül behúztak a szép, új (dopping)világba, hogy ő is írjon egy fejezetet a mérgezett sporthistóriába.

Kristin Otto és az ő hat olimpiai aranyérme Forrás: Getty Images

Emlékeztetőül idézzünk most fel egy nagyszerűen hangzó névsort, csak párat a nagy kínálatból:

Marita Koch, Heike Drechsler, Katrin Krabbe, Udo Beyer, Marlies Göhr, - világrekorder, olimpiai bajnok atléták,

de Otto vizi-pályatársainak neve is nagyon jól cseng a sportbarátok fülében. Kornelia Ender, Roland Matthes, Petra Schneider és még sokan mások. A felsorolásban persze először Otto nevét kellene említeni, mert minden dicsőségtáblán Kristin Otto állt az első helyen, egyetlen olimpián (1988) szerzett 6 aranyérme miatt. Az itt megnevezhető olimpikonok mindegyikét egy képzeletbeli fekete fonal köti össze: dicsőséges pályájukon volt egy állandó, becstelen kísérőjük – a koksz. Nálunk ez az ajzószerek, a tiltott teljesítményfokozók álneve volt. Könnyű volt megjegyezni és kimondani a bonyolult vegykonyhai képletek helyett.

A német profi kerékpáros, Marcel Wüst is a ZDF-ben dolgozik. Ő sosem tagadta, hogy doppingolt Forrás: AFP/Patrick Kovarik

A felsorolt (és fel nem sorolt) sportolók olimpiai és világbajnoki érmek gazdái voltak valamennyien, és közülük mindenki bevallotta, hogy bizony folyamatosan csaltak, tesztoszteronnal, Klenbuterollal, Erithropoetinnel, röviden EPO-val, Turinabol szteroiddal, magaslaton levett saját-vér infúzióval. Egybehangzóan állították, hogy ezeknek a szereknek a bevetésével érték el sikereiket.

Kivéve Kristin Ottót. Ő váltig azt ismételte, miközben már maga is elhitte, hogy abszolút „tiszta" volt.

Kínos az egészben,hogy Otto közvetlen csapattársai, a váltó tagjai – Daniela Hunger, Katrin Meissner, és Heike Friedrich – eskü alatt vallották a bíróságon, hogy Kristin Otto ugyanúgy doppingolt, mint ők. 1999-ben az egyik ilyen tárgyaláson Otto edzőjét, Stefan Hetzert, valamint a volt csapatorvost, Horst Tauscht jogerősen el is ítélte a bíróság a gondjaikra bízott sportolók ajzószerekkel történt veszélyeztetése vádjával. A büntetést tudomásul vették, nem föllebbeztek. Vajon Kristin Otto lett volna az egyetlen, aki kimaradt az áldásból? Jóhiszeműen szeretném hinni, hogy abban a környezetben és szituációban a hatszoros olimpiai bajnokot valóban nem mérgezték. Hogy távol tudta magát tartani magad a kényszer-dopping-rendszertől. Csak hát, a kétely, a titkos métely nem engedi, hogy kalapot emeljünk eme erkölcsi szilárdság előtt.

Ma már csak a szuvenírboltokban kaphatóak az NDK-ra oly jellemző tárgyak Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Wolfram Steinberg

Kristin Otto minden idők, de legalábbis az eddig eltelt évtizedek legsikeresebb német úszója volt. A 6 olimpiai aranya mellet van 7 világbajnoki címe is. 5 világcsúcs kötődött a nevéhez. Otto úszódresszben történt búcsúfellépése – a jegyzőkönyvek tanúsága szerint – 1989-ben volt a bonni Európa bajnokságon, ahol két aranyéremmel köszönt el a versenymedencéktől. Csapattársnői állítják, hogy hirtelen és váratlan volt Otto visszavonulásának bejelentése,

mert aznap délelőtt még szó sem volt ilyesmiről, aztán befutott a labor eredménye és a szövetség emberei alig tudták elsikálni, hogy a tesztoszteron-szintje magasabb volt egy férfiénál.

Nehéz elhinni, hogy Kristin Otto fejében a gyanú árnyéka sem suhant át azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik a lelkére kötötték, hogy senkinek se beszéljen a kék tablettákról meg a szurikról! A maffiák alapszabálya az omertá. Aki fecseg, vagy netán „énekel", azaz „köp" a zsaruknak, az az életét kockáztatja. Kristin Otto kegyenc volt, megvédték az eredményei, de ezt nem mindenki élte meg így. Vajon mennyire kísérte figyelemmel a másik NDK-s csodaúszó, Kornelia Ender sorsának alakulását? Az övé is sötét történet, kevésbé pompás végkifejlettel, pedig három év alatt 32(!) világcsúcsot állított föl. Mint később mesélte, 1972-ben a müncheni olimpián,13 évesen, nem a sok tejbegríztől lett ezüstérmes 200 vegyesen.

Endert 1977-ben kizárták a válogatottból, mert öntudatra ébredt és megtagadta az engedelmességet, amikor újabb teljesítményfokozó szert akartak belediktálni.

Az ő esetében a fő vétkest, dr. Lothar Kipkét csak húsz évvel később idézték a bíróság elé, ahol csupán két év börtönt szabtak ki rá, de azt is felfüggesztette az érzékenyített döntéshozó. Haja szála se görbült, miközben a FINA (Nemzetközi Úszó Szövetség) orvosi bizottságának tagja maradt.

Ebben a persorozatban 20, volt NDK-s edzőt meszeltek el a gyerekek testi épségének kockáztatásáért, mert beismerő vallomást tettek. A veszélyeztetők közül csak néhányat tiltottak el az edzői tevékenységtől az újraegyesítés után, egyesek viszont 1990-től a közös olimpiai csapat mellett kaptak pozíciót és törölték minden priuszukat. Jól fizető bűnbánat volt ez, aztán legtöbbjüket újra rászabadították a társdalomra, hiszen jó szakemberek,csak a morállal álltak hadilábon. Egy kicsit.

Az NDK másik úszócsillaga, Kornelia Ender, akit a saját apja jelentett fel a Stasinál Forrás: AFP/Staff

Kornelia Ender 1988-ban, másodszori nekifutással nyugatra szökött.

Első kísérletét az édesapja hiúsította meg a hatóságok előzetes értesítésével.

A családon belüli besúgó rendszer hibátlanul működött. Az állambiztonsági szervek informátorai úgy jártak a tartótisztjeikhez, mint valami gyóntatószékbe. Kornéliának végül aztán mégis sikerült megpattannia, Nyugat-Németországban hamar talpra állt és nem tett lakatot a szájára. Gyógytornász lett. 2013-ban „Sprint a szabadságba" címmel másfél órás film készült egykori hírességekkel, akik pontos és hiteles képet rajzoltak a keletnémet sportbűnözésről és a hazugságok magasiskolájáról.

Ezt az embertelen, sőt, emberellenes mocsarat először két kutató próbálta lecsapolni. Brigitte Berendonk és Werner Franke egy tucat disszertációt és tanulmányt, valamint számtalan dokumentumot talált 1991-ben a Bad Saarow-i katonai akadémia titkos levéltárában. Itt őrizték az államilag szervezett kényszerdopping iratait és jegyzőkönyveit.

Itt akadtak rá Kristin Otto doppingkódjára, meg azokra az esetekre, amelyek Otto pályafutását övezték.

Ó de kínos! Ennek a publikációnak a hatására az amerikai szaklap, a Swimming World 1973-tól kezdve törölte a keletnémet úszónőket a legjobbak listájából. Időeredményeikkel együtt, persze.

1990 után Németország-szerte futószalagon zajlottak a sportolók kontra ellenségeik közötti csaták, amelyeket egykori világsztárok kezdeményeztek, miután közülük sokan, túl sokan, komoly egészségi, jobbára fizikai károsodást szenvedtek a titkos-tiltott szerektől.

2000-ben a hamburgi Der Spiegel tudósított „Szorul a doppinghurok" címmel arról a tárgyalásról, amelyben 9 úszóval szemben a fővádlott Stefan Hetzer.

Már megint. Számtalan esetben elkövetett, súlyos testi sértést róttak föl neki, ő beismerte ezeket, mire 15 ezer márka büntetést szabtak ki rá. Az érintettek csalódva, de inkább felháborodva vették ezt tudomásul. Nem fellebbeztek, mert nyilvánvaló, hogy a téma szőnyeg alá söprése és mielőbbi lekerülése a napirendről volt az elsődleges szempont az utód-bíróságokon.

Marita Koch, akinek a 400 méteren elért világcsúcsa a mai napig is él Forrás: AFP/-

Egy előző évi perben 22 úszólány vallott Tausch doktor ellen, aki – többek között – Kristin Otto edzője is volt. A vallomástevők közül Otto egyedül tagadta meg a terhelő nyilatkozatot. Vajon mennyire emlékezik Otto Ines Geipelre? Ő is sprinter volt és világcsúcstartó olimpikon, csak éppen nem a vízben, hanem a rekortánon. És Marita Kochra, akinek 400 méteres világrekordja a mai napig is él – mert a Nemzetközi Atlétikai Szövetség ezeket nem törölte el. Az atléták ugyanabban a cipőben jártak, mint az úszók. Geipel története a legrettenetesebb az összes közül. Hűen tükrözi az NDK sportjának „mélységes humanizmusát". Az Einzelkämpfer (A magányos harcos) című, róla is szóló dokumentumfilmben látható egy papírlap, amelyre a korábban említett kutató páros bukkant rá.

Ez egy Stasi-tiszt utasítása egy sebész orvos számára, aki a jénai Geipelen hamarosan hasműtétet fog végrehajtani. Az operációt úgy kellett elvégezni, hogy a válogatott atlétanő többé ne legyen alkalmas a versenyzésre.

Tehát szándékosan tették tönkre, mert ellenállt a központi akaratnak. Feladat végrehajtva.

A Stasi parancsára Ines Geipelen olyan hasműtétet hajtottak végre, amely megakadályozta, hogy a versenyző tovább sportoljon Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Gregor Fischer

Ines Geipel 1989-ben Magyarországon keresztül disszidált. Regényíró lett és publicista. A német színművészeti főiskolán is tanít. Ő a volt NDK-s dopping-áldozatokat segítő egyesület elnöke, a károsultak kárpótlási alapjának kezdeményezője. Miközben Kristin Otto mellett kiáll a saját főnöke,a német közszolgálati tévé összes munkatársa, mert állítólag feddhetetlen és makacsul kitart egy hazugság mellett. Érdekes, hogy ugyancsak a német köztévében szakkommentátorként dolgozott a profi kerékpáros, Marcel Wüst. Ő korrekt módon beismerte, hogy bizony élt tiltott szerekkel. Másnap megváltak tőle.

Otto maradhatott és úszást, lovassportot meg korcsolyát közvetíthet, de valahogy nem hiteles.

A sport állítólag mindenre megtanít, és még nemesít is. Mondják, hogy minden bűn megbocsáttatik, ha őszinte és belülről jön a megbánás. Kristin Otto esetében erre hiába várunk. Immáron több mint 30 éve.