Tamara Pressz és húga Irina Pressz a hatvanas években uralták a női dobószámokat atlétikában. A most meghalt Tamara Pressz háromszor volt olimpiai bajnok (1960, Róma: súlylökés; 1964, Tokió: súlylökés, diszkoszvetés), egyszer olimpiai ezüstérmes (1960, Róma: diszkoszvetés), de összehozott még három Eb-aranyat (diszkoszvetés, 1958 és 1962; súlylökés, 1962) és egy Eb-ezüstöt is (súlylökés, 1958). 1959 és 1965 között 11 világcsúcsot ért el – ötször súlygolyóval, hatszor diszkosszal –, és 16-szoros bajnok lett.
A korabeli sajtó férfias megjelenésük miatt gyakran emlegette őket Pressz fivérekként. Ezzel elsősorban arra céloztak a lapok, hogy a nővérek valójában férfiként vagy hermafroditaként versenyeznek, de azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy férfihormonokkal kezelték őket, mintegy kísérletképpen.
Az igazság sosem derült ki, mert a talán éppen miattuk bevezetett kötelező nemvizsgálat évében csendben visszavonultak. Ez úgy derült ki, hogy az 1966-os budapesti atlétikai Európa-bajnokságra már nem érkeztek meg. Visszavonulásuk után Irina KGB-tisztként a határőrségnél dolgozott, Tamara pedig építőmérnök lett, számos szakkönyvet is írt.