"A karrieremben minden út Spába vezet" - interjú Michael Schumacherrel

Vágólapra másolva!

A Mercedes GP sajtósa Belgiumban interjút készített Michael Schumacherrel a 20. Forma-1-es évfordulója alkalmából. A hétszeres világbajnok elmesélte a debütálásának történetét, beszélt karrierje legemlékezetesebb pillanatairól és a jövőre vonatkozó terveiről is. Az is kiderül a cikkből, hogy Vettel hogyan gondol vissza gyermekkora bálványára.

Schumacher 42 évesen lazább, nyugodtabb és vidámabb, mint valaha

1991. augusztus 25., Belga Nagydíj, Spa-Franchorchamps: az első Forma-1-es versenye. Hogyan került rá sor?

M. S.: A körülmények összjátékának köszönhető. A Jordan versenyzőjét, Bertrand Gachot-t börtönbe zárták, ezért üresen maradt a helye a Belga Nagydíj előtt. Szóba került, hogy esetleg én indulok helyette, de egyáltalán nem volt biztos, hogy én kapom meg az ülést. Csak a futamhétvége előtti csütörtökön, este mondták meg nekem, hogy másnap részt veszek a szabadedzéseken, és így debütálhatok a Forma-1-ben. Ez volt a belépőm az F1-be, egyébként ezt már akkor is a Mercedes-Benz hozta össze nekem. Visszatekintve azt mondhatom, hogy visszatértem ahhoz a családhoz, amely megadta nekem a lehetőséget, hogy elinduljon a karrierem.

Schumacher első győzelmét Spában szerezte, egy évvel a debütálása után
Nézzen meg minden évből egy képet Schumacher Forma-1-es karrierjéből! Kattintson a képre a galériához!

A sportautóversenyeken és a DTM-ben már vezetett a Mercedesnek. Mennyire voltak fontosak ezek a szériák, és az ott szerzett tapasztalatok a karrierje szempontjából?

M. S.: Nagyon fontos szerepet játszott a későbbi fejlődésemben, a személyes szempontokat figyelembe véve is, és arra is rájöhettem, hogyan tudom gyorsabban vezetni az autókat. Mert ez az, ami igazán számít: a legtöbb autóversenyző képes arra, hogy gyorsan vezessen, de a döntő tényező az, hogy ki tud 100 százalékot kihozni az autóból, és a saját erősségeihez igazítani azt. A Mercedesnél töltött évek alatt ezt tanultam meg, szinte Forma-1-es szinten. Így tehát rendkívül felkészülten érkeztem meg a Forma-1-be, és nagyon gyorsan megtanultam mindent, amit az autó beállításaihoz tudnom kellett.

Az esti paddockbulin egy képet kapott első Mercedes-versenyautójáról, a C-csoportos gépről

Milyen érzés volt, amikor először hajtott ki a bokszutcából egy Forma-1-es autóval?

M. S.: Csodálatos, és egyben lenyűgöző pillanat volt. Még mindig jól emlékszem rá. Egy silverstone-i teszten történt, a Belga Nagydíj előtti kedden. Az első körben mindent fel kellett melegítenem, utána pedig visszamentem a bokszba, hogy leellenőrizzék az autót. Aztán újra kimentem a pályára, hogy teljesítsem az első igazi körömet. Amikor először megengedték, hogy padlógázzal vezessem az autót, teljesen ledöbbentem. A sportautókban szerzett tapasztalataim ellenére még soha nem vezettem ilyen gyorsan. Még soha nem volt ilyen furcsa érzés egy versenyautót vezetni. Tehát azon gondolkoztam, hogy mit kellene tennem. Ezt gondoltam magamban: "Talán nagyobb dologra vállalkoztál, mint amivel meg tudsz birkózni." A második körömnél azonban már nyugodtabb voltam. A harmadiknál pedig elfelejtettem a kétségeimet, és már kényelmesen éreztem magam az autóban. Körülbelül egy másodperccel gyorsabb voltam azoknál a srácoknál a nap végére, akik előttem vezették az autót.

Az első versenye Spában elég rövid szereplés volt...

M. S.: Sajnos nagyon rövid volt. Visszatekintve elég dühös vagyok miatta. 500 méter után ki kellett állnom a kuplung hibája miatt, és ez elkerülhető lett volna, mivel a kuplung már a bemelegítő edzésen is rossz volt.

Nézze meg a zöldfülű, 22 éves Schumacher Forma-1-es bemutatkozását videón

Mikor tudatosult önben, hogy önnek a Forma-1 olyan lesz, mint megnyerni a lottót?

M. S.: Nekem ez nem olyan, mint egy lottónyeremény. Elég gyorsan ráébredtem, hogy mind emberi lények vagyunk, még Aytron Senna, Alain Prost és Nigel Mansell is. Addig a pontig azok a versenyzők nagyon messze voltak tőlem, el sem tudtam képzelni, hogy hozzájuk hasonlítsam magam. Aztán azon a hétvégén rájöttem, hogy ez tökéletesen lehetséges, és hogy tudok versenyezni a legjobbakkal közülük.

A Belga Nagydíj előtti hivatalos sajtótájékoztatón így mesélt Schumacher a bemutatkozásáról:

"A lényeg, ha nem vagy Forma-1-es pilóta - legalábbis nálam így volt -, hogy kételkedtem magamban, hogy a képességeim elég jók-e ahhoz, hogy versenyezzek ezekkel a srácokkal. Elérhetetlennek látja őket az ember, különösen akkor, amikor még itt voltak Senna, Prost, Mansell és a többiek. Tényleg nem gondoltam, hogy megütöm a szintet. Megszerezni az első élményeket, idejönni, és vezetni az autót. Elég gyorsan megjött annyi önbizalmam, amennyi jöhetett, és a többit már tudjuk. A nap végén mindannyian emberek vagyunk, mindnyájunknak megvannak a határai, ezek között vezetünk. Nincs ok arra, hogy miért ne lehetne megverni azokat a múltbéli srácokat, és ezeket is, akik itt vannak most éppen. Ez a jó dolog a Forma-1-ben. Mindig egy kihívás, és mindig egy olyan kihívás, ami motivációt ad, ami jó szórakozás."

Amikor a jövőről kérdezték, így felelt:

"Teljesen arra koncentrálok, és boldog vagyok azzal, amit jelenleg csinálok. A múltban sem igazán nyilvánítottam ki olyan kívánságokat, hogy az ügyvivőrészlegen dolgozzak, a vezetőségben, vagy ilyesmi, ez tényleg nem az a terület, amit szeretek. Ez talán megváltozik majd a jövőben, de nem látok előre eléggé az időben ahhoz, hogy meg tudjam mondani, hogy ez mikor következik be, és egyáltalán bekövetkezik-e valamikor."

A múltban elkövetett hibákról ezt mondta:

"Szerintem minden embernél eljön az a pont, amikor visszatekint a karrierjére, átgondolja, mi is történt, számadást készít. Pár dolgot ma már másképp tennék, de az életben el kell követni hibákat, hogy aztán ráébredj, ezek hibák voltak, és hogy a vezérelveid kialakuljanak. Úgy vélem, a mellény, amit belül viselek, elég fehér, és ez boldoggá tesz. Nincs bennem sok bűnbánat, összességében izgatottá és boldoggá tesz az, ami történt velem."

A Ferrari ajándéka Schumachernek: egy karosszériaelem a ferraris eredményeivel

Augusztus 30., 1992. Az első győzelme, természetesen újra Spában...

M. S.: Az a hab volt a tortán, mert akkoriban nem reméltünk győzelmet azzal az autóval. Biztos szerencsénk is volt, az időjárás is fontos szerepet játszott, de ezek kombinációja azt eredményezte, hogy egyszer csak az élen találtam magam, és győztesként szeltem át a célvonalat. Nekem ez több volt annál is, mint ha egy álmom teljesült volna.

1998-ban egy érzelmektől túlfűtött Schumachert láthattunk Spában, miután ütközött David Coultharddal az esőben.

M. S.: Úgy emlékszem arra, mintha tegnap lett volna. Az egyenesben mentem a David által felvert vízben, nem tudtam megbecsülni a távolságot, aztán ő hirtelen elvette a gázt az orrom előtt. Ez olyan, mintha valaki vészfékezést hajtana végre egy utcai autóval, de ebből nem láttam semmit a vízfüggöny miatt. Hirtelen történt minden, belementem David autójának a hátuljába, és azon kaptam magam, hogy egy háromkerekű autót vezetek.

Ugorjunk 2000-re, amikor Mika Häkkinen bemutatta azt a híres előzését, önt és Ricardo Zontát előzte meg. Milyen volt ez belülről?

M. S.: Igazán kár volt érte, mert addig meg tudtam védeni a pozíciómat, de aztán bekerült a képbe Zonta is, és már nem volt esélyem Mikát magam mögött tartani. Nagyon látványos volt, megérdemelte ezzel a győzelmet. Az ilyen pillanatok miatt válik a motorsport valami nagyon különleges dologgá a szurkolók szemében.

Versenyzőtársai szombat este együtt koccintottak Spában Schumacherrel az évforduló tiszteletére

A hetedik világbajnoki címét korán megszerezte, már Spában. Mennyire sok érzelmet jelent ez az emlék önnek?

M. S.: Ez az egyik olyan emlékem Spából, ami miatt ez a pálya olyan különleges számomra. Az én karrieremben úgy tűnik, hogy minden út Spába vezet, újra és újra. 2004-ben nem az üldözőbolyban végeztem, de ez elég volt ahhoz, hogy megszerezzem a hetedik világbajnoki címemet. Ez olyan volt nekem, mintha visszatértem volna a gyökereimhez.

Kik voltak a legjobb csapattársai?

M. S.: Kétségtelen, hogy Felipe Massa és Nico Rosberg. Nico talán csak 26 éves, de már részt vett 100 nagydíjon - van már elég tapasztalata, nagyon gyors, és hasonlóan közelíti meg a dolgokat, mint én. Ez nagyon hasznos a csapatnak, hogy együtt előre tudjunk lépni.

Schumacher karrierjének legfontosabb állomásai Spa-Francorchamps-hoz kötődnek

Hogy érzi magát 18 hónappal a visszatérése után?

M. S.: Fizikálisan fitt vagyok, mentálisan készen állok, és szeretem a kihívásokat. Ilyen hosszú kihagyás után meg kell dolgozni a visszavezető úton. Ez időbe telik. De észrevettem, hogy a dolgok kezdenek összeállni, és egyre jobbá válni. Nagyon biztos vagyok benne, hogy elérjük a célunkat, lehet hogy kissé később, mint terveztük, de néha ilyen az élet. Egy világbajnoki cím a Mercedesszel megéri a várakozást.

Vettel így emlékezett vissza a gyermekkori példaképére:

"Az első alkalom, amikor kapcsolatba kerültem Michaellel - 1991 vagy talán 1992 lehetett - valószínűleg egy játék autó volt az óvodában. Emlékszem, amikor édesapámmal először mentünk ki Hockenheimbe, hogy megnézzük a szabadedzést. Az első sikánhoz mentünk. Őrülten esett az eső, Michaelnek az a sárga Benettonja volt abban az időben. Látni egy Forma-1-es autót, és látni Michaelt elmenni... talán csak az ellenőrző körén volt, semmi különös nem történt, de mégis nagyon-nagyon különleges volt. Sajnos senki más nem ment ki, mert olyan keményen esett. Csak néhány autó volt, de ez az első alkalom, amire emlékszem. Nyilvánvaló, hogy utána volt sok verseny... amikor gokartoztam, Michael volt a gyerekek szemében a hős. Amikor volt ez a versenyünk Kerpenben a szezon végén, megnyertük a kupákat, nagyon különleges volt látni őt, találkozni vele, megrázni a kezét, és átvenni tőle a kupát. Megvannak a fotók abból az időből, és elképzelni azt, hogy tudjuk, mi történt a múltban, és látjuk most, hogy versenyzünk egymás ellen a Forma-1-ben, ez egyszerűen őrület. Nyilvánvaló, hogy nagyon tisztelem, nagyon különleges személy számomra. Ahogy mondtam, a gyermekkorom hőse ő volt."