Bárcsak meghallgathatnánk, hogy pontosan mi hangzott el a 2012-es USA Nagydíjat megelőző versenyzői eligazításon! Az biztos, hogy kemény szavak (és talán még keményebb szankciók) késztethették gondolkodásra a mezőny agresszívabb tagjait, ugyanis az előzetes várakozásokkal ellentétben nem történ semmi komoly az USA Nagydíj első kanyarjában. Pedig minden adott volt hozzá: eddig ismeretlen és koszos pálya, az élmezőny tagjai és a hírhedt ámokfutók ígéretes keveredése a középmezőnyben. De valami hathatott, ugyanis a srácok idén először látványosan vigyáztak egymásra. Elmaradtak a kamikazeféktávok, és mindenki bőven hagyott helyet a másiknak. Ilyet is tudnak?
Komolyra fordítva: bár ütközés nem volt, versenyzői szemmel nagyszerű első körrel indult az USA Nagydíj. A srácok szépen helyezkedtek a féktávokon, a kanyarokban többféle koncepció küzdött meg egymással, miközben néhányan a csekély tapadással is alaposan megszenvedtek. A csodálatos manőverek közé természetesen becsúszott néhány hiba is. Ennek a legfőbb haszonélvezője az a Paul di Resta volt, aki az első három kanyarban úgy javított négy pozíciót, hogy a másodikban hárman is lecsúsztak a pályáról. Éppen ezért a rajt legnagyobb alakja nem ő lett, hanem a hármat előző Fernando Alonso.
A spanyol ismét (idén már sokadszorra) megmutatta extra klasszisát, hiszen talán tőle várták volna a legkevesebben, hogy az első kanyarokban villogni fog azzal a Ferrarival, amely láthatóan komoly gumimelegítési problémákkal küszködik. Ehhez képest zseniálisan indult, rögtön legyorsulta a poros oldalon szenvedő Nico Hülkenberget, majd a KERS-et jó ütemben használva ráesett Michael Schumacherre is. Ezt még mindenki meg tudta volna csinálni, de ekkor jött az Alonsótól megszokott jó döntés és pontos kivitelezés. Meg sem próbált a pálya koszosabb felé húzódva csatázni Schumacherrel, hanem inkább kihúzódott az ideális ívre. Itt, a felgumizott részen rövidebbet tudott fékezni, majd kicsit szélesebben ráfordult kívülről a Mercedesre, s végül ott is hagyta a kigyorsításnál. A hétszeres világbajnok tulajdonképpen tálcán kínálta neki a lehetőséget: nagyon hamar behúzódott a bal oldalra, egy ilyen előzéshez azonban rendkívül precíz kivitelezés, és nem utolsósorban bátorság is kell. Alonso ismét különlegeset alkotott, és ha eltekintünk a szuzukai fiaskótól (ahol túlzott agresszivitása miatt összeakadt Kimi Räikkönennel), elmondhatjuk, hogy egész évben kíméletlen volt az ilyen szituációkban.
Eközben elöl a helyzet változatlan volt: Sebastian Vettel szokásához híven érinthetetlenül jött el a legjobb pozícióból, míg Lewis Hamilton a várakozásoknak megfelelően a pálya koszosabb feléről képtelen volt felvenni vele a versenyt. Sőt, számára még a tisztább oldalról rajtoló Mark Webber is gondot jelentett, így nem is tudta tartani a második helyét, pedig mindent megtett érte. Sajnos most is látszott, hogy egy új pályán a szokásosnál is nagyobb hátrány a poros oldal, a páros rajthelyek tulajdonosai közül senki nem tudott jól indulni. Csupán abban volt szerencséjük, hogy az első kanyar balos, így adódott némi esélyük a védekezésre.
Räikkönen is a tapadás hiányát okolhatta a rossz indulásért, de később sem volt szerencséje. Schumacher azok után, hogy legyorsulta, egy kicsit túl korán kezdett védekezni a finn ellen, így ő az első kanyart kénytelen volt nagyon szűken és lassan megkezdeni. Kifelé elkövette azt a hibát, hogy szűken akart kigyorsítani, emiatt azonban hagyott maga mellett egy hatalmas rést, amit Nico Hülkenberg boldogan ki is használt. Räikkönen rosszul gyorsított ki, majd a kettes kanyarban a külső ívre szorult, Hülkenberg pedig okosan kifelé terelte őt. A finn természetesen megcsúszott a poron, nem is tudott rendesen befordulni, Hülkenberg tehát szépen nyert egy helyet.
Érdekes módon többen leutánozták Räikkönen széles kanyarvételét, köztük az a Felipe Massa is, aki csak egy különös közjáték révén került a rajtrács közepére. A tizenegyedik helyről csak az előle induló Sennát gyorsulta a le a rajtnál, majd próbált szűken fordulva kigyorsítani a többiek mellett. Egy ideig úgy nézett ki, hogy neki lesz igaza, de a kettes kanyarban ő is lecsúszott, így nem tudott előzni, sőt még lendületet is vesztett.
Romain Grosjean és Pastor Maldonado a nyolcadik és kilencedik kockából indultak, ezért az élmezőny tagjai közül többen joggal tarthattak attól, hogy ismét csinálnak valami galibát. Ehhez képest Grosjean nem fickándozott, senkivel nem kezdett veszélyes csatába, csak gurult Hülkenberg mögött. Maldonadónak a kilencedik kockából több esélye volt jól indulni, de ő elrontotta a rajt pillanatát, így még az előle rajtoló franciát sem tudta támadni. Ezért aztán a kettes kanyarban próbált meg valami őrült mutatványt, csak hamar lesodródott a bukótérbe, ahol szerencsére nem talált el senkit. Csapattársa, Senna is felejthetően indult, ami a poros oldalról nem is volt csoda. Valaki azonban erről az oldalról is jól tudott nekirugaszkodni: Jean-Eric Vergne az előtte rajtoló Jenson Buttont egyszerűen legyorsulta, majd a bokszutca kijáratába kihúzódva kifékezte Sennát. A többieknek legközelebb ebből is érdemes lesz tanulniuk.