Ki bánja, hogy kevesebb csapat lesz?

A HRT hároméves létezésének talán semmilyen befolyása nem volt a Forma-1-re, a távozásuk mégsem lesz következmények nélküli.

A Forma-1-ben jönnek-mennek a csapatok, jelentős részük az évek alatt szinte semmilyen nyomot nem hagyott maga után. Eddig százhuszonkilenc konstruktőr vett részt a sportágban - nem számítva a kizárólag az Indy500-ra nevező alakulatokat, illetve azokat az egyéni indulókat, amelyek tucatszám versenyeztek az 1950-es és 1960-as években -, de a legtöbb idővel az enyészet martalékává vált. Hozzájuk csatlakozott 2012 végén a HRT. A spanyol istálló három éven át húzta a bajnokságban, ennyi ideig tudták finanszírozni a működését. Gyakorlatilag csak annyi szerep jutott nekik, hogy növelték a mezőny létszámát, a legjobb eredményük egy pontot sem érő 13. hely volt a 2011-es, esős Kanadai Nagydíjon.

Bár sportpolitikai befolyása nem volt a HRT-nek, és rajongója is csak kevés, a megszűnésüknek lesz némi hatása 2013-ban.

Átalakuló időmérő

A csapatok számának csökkenése miatt változik a kvalifikáció lebonyolítása, méghozzá a Q1-ben és a Q2-ben kiesők számát tekintve. A jelenlegi időmérős formátum 2006-os bevezetése óta mindig úgy volt, hogy tíz versenyző jut be a Q3-ba, a maradék pedig fele-fele arányban búcsúzik a Q1-ben és a Q2-ben. A HRT megszűnése azt jelenti, hogy nem 24, hanem csak 22 versenyző lesz a mezőnyben, vagyis az eddigi 17 helyett 16 juthat majd be a Q2-be és 10 a Q3-ba, amint arra a Sportszabályzat is kitér. Ez rossz hír a középmezőny tagjainak, mert noha a papírforma szerint a Caterham és a Marussia párosa továbbra is folyamatosan lefoglalhat négy kieső helyet a Q1-ben, az erősebb autót vezető pilóták közül az eddigi egy helyett már kettő számára ér majd véget korán a szombat. Az előző szezonban mutatott időmérős teljesítmény alapján elsősorban a Toro Rossónál, a Saubernél és a Williamsnél aggódhatnak emiatt.

Kisebb forgalom

Tetszik, nem tetszik, az élmezőny tagjai fellélegezhettek, hogy kihullott az egyik riválisuk. Ők csak veszíthettek a lassabb autókon, hiszen a lekörözések ütközés és feltartás veszélyét hordozták magukban. Az előző években nem egyszer a HRT autói képezte akadály járult hozzá egy-egy előzéshez (Jenson Button így vette át a 2. helyet Fernando Alonsótól 2010-ben Montrealban, Lewis Hamilton az 1. helyet Sebastian Vetteltől 2012-ben Austinban), vagy közvetve ez okozott balesetet (Felipe Massa megpördülését 2011-ben Montrealban, Vettel defektjét 2012-ben Szepangban). Az időmérős tumultus is enyhülhet némileg.

Felszabaduló humán erőforrások

A megmaradó csapatok aligha fognak két kézzel kapkodni Pedro de la Rosa vagy Narain Karthikeyan után, de talán lesznek olyan mérnökök, szerelők és más szakemberek, akik folytathatják az F1-ben. Bármennyire is sikertelen volt a HRT, az éles körülmények között szerzett munkatapasztalat előny lehet. Akit mindenképpen érdemes ki emelni, az Toni Cuquerella technikai igazgató, aki korábban a Super Agurinál és a BMW-nél is dolgozott már.

Egyszerűbb szervezés

Magához a sporthoz ennek nincs sok köze, de néhány embernek kevesebb feladata lesz a következő évtől. Az FIA ellenőreinek például kettővel kevesebb autót kell átvizsgálniuk az előzetes technikai gépátvételen, illetve a versenyeken és a nagydíjak lebonyolításában részt vállalóknak is kevesebb emberről kell gondoskodniuk. Igaz, eddig sem a HRT-vel volt a legtöbb tennivaló.

Riasztó tanulság

A HRT bedőlése mutatja, manapság mennyire nehéz a nulláról beindítani és hosszabb távon életképesen üzemeltetni egy csapatot. Pedig ők sem aprópénzből gazdálkodtak, néhány tízmillió dollárt elköltöttek évente, kívülről nézve szinte a semmire. A potenciális befektetőknek tehát inkább az jöhetett át, hogy érdemesebb felvásárolni egy már meglévő istállót, mint egy teljesen újat alapítani. A kiscsapat búcsúja a Marussiának és a Caterhamnek is keresztbe tehet, ha nem fejlődnek sürgősen - kérdéses, meddig finanszíroznak a tulajdonosok egy olyan csapatot, amely éveken át magányosan szenved a mezőny végén.