Ferrari show-val indult az idény - rajtelemzés

Melbourne-ben kifizetődő volt, ha valaki rámenősen próbálkozott a rajtnál. Massa, Alonso és Räikkönnen csak ennek köszönhette, hogy tudták tartani a lépést a zseniális első kört futó Vettellel. Hamilton versenyképesnek tűnt, Webber csúnyán bakizott.

A Forma-1-es világbajnokság 2012-es rajtjait elemezve egyre többször lehetett megalapozottan leírni: a starton nem múlik semmi. Tavaly kirajzolódott az a trend, hogy nem az a versenyző győz, aki legjobb volt az időmérőn, és még csak nem is az, aki a legjobban rajtolt. Általában azok a csapatok szerepeltek jól, akik a legügyesebben osztották be a Pirelli abroncsok teljesítményét.

2013-ban a Pirelli megint új gumikkal érkezett a szezonkezdetre, lágyabb keverékekkel, de merevebb oldalfallal. Az edzéseken sem voltak ideálisak a feltételek a kiismerésükre, ezért senki sem tudhatta, hogy Melbourne-i aszfalton mit várhat az idei Pirelliktől. Éppen ezért arra lehetett számítani, hogy a versenyzők a rajtnál óvatosak lesznek, ami lényegében be is jött: feltűnően vigyáztak egymásra az első kanyarokban. A végeredményt látva viszont meglepő, hogy a futam végén is azok voltak elől, akik a rajtnál a legtöbbet vállalták be. Ezek szerint ők már az elején pontosan érezték, hogy meddig mehetnek el?

Egészen biztosan Sebastian Vettel lehet közülük a leginkább csalódott, hiszen szokásos első rajtkockáját még úgy sem tudta győzelemre váltani, hogy a rajtjába nem lehetett belekötni: ő volt az első kör hőse. Magabiztos előnnyel vágott neki, de az élmenők közül neki volt a legtöbb gondja a gumik teljesítményével, ezért ez a kiváló teljesítmény mégsem kamatozott. A Red Bull tehát kiválóan, nagyon gyorsan munkára bírja az abroncsokat, de a kelleténél hamarabb el is használja őket.

Vettel azonban még mindig százszor jobban teljesített, mint csapattársa, aki kicsit elidegeskedte a rajtot. Mark Webber jó ritmusban indult el, kigyorsítania mégsem sikerült. Olyannyira nem, hogy aki véletlenül arra járt, mind elment mellette. Nem lehetett túl szívderítő érzés átélni, hogy pont a lelkes hazai közönsége előtt bénázza el a rajtot; az első kanyarig vesztett öt pozíciót.

Bár Felipe Massa 2012-ben sok kritikát kapott a versenytempója miatt, elsőkörös teljesítménye alapján már akkor is az abszolút élmezőnybe tartozott. A jelek szerint ebből idén sem enged: a Ferrari brazilja ismételten kiválóan rajtolt, majd gyönyörűen védekezett. Webber gyatra beragadása miatt az első előzés nem volt számára túl nagy feladat. Ettől függetlenül a kigyorsítást fantasztikusan eltalálta, hiszen a pálya elvileg koszosabb feléről jobban gyorsult el, mint Lewis Hamilton a tisztábbról. Ezzel pedig egyből nyerő helyzetbe került, mert az egyes kanyarhoz már ő érkezett kedvezőbb pozícióban. Lewis a második egyenesben még visszatámadta, de Massa ezt is ügyesen levédekezte úgy, hogy hagyott ugyan helyet, de pont csak akkorát, ahová az ellenfele nem férhetett be. Sőt Lewis középszerű rajtja után a kettes kanyarban már Massa áldozata lett, ugyanis a brazil mögött előnytelen pozícióba került, így a lesipuskás Fernando Alonso simán levadászhatta.

Alonso ismét egyszerre volt megfontolt és határozott, de manővereiben ezúttal volt némi kockázat. Massához hasonlóan ő is nagyszerűen indult, azt is kiválóan reagálta le, hogy előtte a beragadó Webberre Hamilton rázár (így akadályozva meg Alonso támadását). A spanyol egy pillanatra kivárt, aztán kivágott balra, majd pár pillanat múlva Hamilton mögött mégis visszalőtt jobbra. Kicsit veszélyes volt ez a cikázás, de így legalább jó pozícióba került, a kettes kanyar után támadhatta a Mercedest. Lewis közben annyira görcsösen próbálta visszaelőzni Massát, hogy közben kicsit beszorult mögé. Alonso a tőle megszokott módon kiválóan látta meg a lehetőséget, hogy kívülről befordulhat a Mercedes mellé, és kegyetlenül kihasználta. Zseniális megoldás volt, de tőle ezt már megszokhattuk. A két Ferrari utána is korrekt, látványos csatát vívott, Massa azonban nem engedte el a csapattársát, ami végre egy biztató jel kettejük jövőbeli küzdelmére nézve.

Kimi Räikkönentől tavaly láthattuk, hogy ha jól rajtol, akkor nagyszerű eredményre lehet képes. Az autója most remekül betapadt a rajtnál, így Alonsót egy darabig szinte tolta maga előtt. Ő azonban nem cikázott, nem cifrázott, hanem szinte egyenes vonalban haladt az első kanyarig. Ez annyira jól sikerült neki, hogy kívülről majdnem befordult a közben belül kakaskodó Alonso mellé, ami végül nem jött össze neki, a kigyorsításnál el kellett vennie a gázt. Éppen ezért a továbbiakban már nem tudott a spanyollal tartani, bár a kör felére már így is támadhatta a kiválóan védekező Hamiltont.

Nem meglepő, hogy a hatodik helyről induló Nico Rosberg nem tudott kiemelkedőt nyújtani a rajtnál, ugyanis ő is görcsösen a pálya jobb felét erőltette, és emiatt hamarabb el kellett vennie a gázt, mint a kívülről támadó Räikkönennek. A hármas kanyar előtt ugyan próbálta visszatámadni a Lotust, de a finn annyival bátrabb féktávot vett, hogy erre végül esélye sem volt.

Érdekes módon a két Lotus közül már a rajtnál is csak az egyik villogott, ami persze Romain Grosjean tavalyi elsőkörös ámokfutásait látva nem feltétlenül baj. A fiatal francián még mindig látszik, hogy nem magabiztos a startnál: vagy túl visszafogott, vagy felelőtlen. Ezúttal az előbbi volt érvényes rá, mert az első kanyar előtti féktávon Jenson Button és Paul Di Resta simán beültették a hintába: kívülről és belülről is kifékezték. Pedig alapvetően egyikük sem indult sokkal jobban nála, csak a lassításnál bátrabbak voltak. Ettől aztán Grosjean a kigyorsítást is elrontotta, amit a következő féktávnál már Adrian Sutil használt ki. Így három kanyar alatt három helyett bukott, miközben csapattársa kettőt javított. Ennyit számít a rutin és a higgadtság...