Három év alatt nagyot tud fordulni a világ. 2010-ben a Kanadai Nagydíj adott lökést a rövid élettartamú gumik hivatalos megrendeléséhez: a Bridgestone termékei azon a futamon nem bírták a strapát, és akkor még üde színfoltként hatott, hogy az autókon egynél többször kell kereket cserélni. A következő évtől a Pirellinek jutott a feladat, hogy gyorsan amortizálódó gumikkal lássa el a mezőnyt, és ebbe olyannyira belejöttek, hogy idén sokan nem is tudnak teljesíteni egy versenyt három bokszkiállásnál kevesebbel.
A gyártó már azt tervezte, hogy a most hétvégi Kanadai Nagydíjra változtatnak a hátsó abroncsok szerkezetén, de miután ellenállásba ütköztek több csapat, valamint az FIA részéről, lemondtak erről. Így egyelőre minden marad a régiben, beleértve a sok szidalmat és kerékcserét is. Tesztelés céljából ugyanakkor az összes csapat kap két szettet az új (közepes keverékű) gumikból a pénteki edzésnapra, hogy a következő versenyen, a Brit GP-n már be lehessen vetni őket.
Tehát minden bizonnyal a Kanadai Nagydíjon is a "gumi" lesz az egyik leggyakrabban emlegetett szó. A másik fő beszédtémát pedig - részben az előzővel átfedésben - a Mercedes adhatja, az előző verseny hétvégéjén napvilágra kerülő tesztbotrány következményeként. Mint köztudott, a csapat néhány hete a Pirellivel karöltve lebonyolított egy állítólag nem titkosnak szánt, de egy darabig mégis titokban maradó tesztet, és emiatt a bíróság előtt folytathatja a magyarázkodást, hogy nem származott előnye belőle. Ezt ironikus módon úgy bizonyíthatja, hogy rosszul szerepel Kanadában, a hátsó abroncsokat egyik legjobban terhelő pályán, ellenkező esetben viszont könnyen további támadási felületet kínálhat magán.
A Mercedesnek ugyanis eddig elsősorban a hátsó gumik túlmelegedése okozta a fő problémát, ami többek között Bahreinben és Barcelonában is látványosan megmutatkozott, és a montreali pályán, ahol nagyon sokszor van szükség intenzív kigyorsításra, ismét előjöhet. Kiderül, hogy a csapatnak az utóbbi hetekben sikerült-e javítani a helyzeten. A monacói győzelmükből nem érdemes kiindulni, hiszen a szűk, előzésre szinte alkalmatlan utcai pályán Nico Rosberg úgy adagolhatta a tempót, ahogy neki jól esett. "A hétvége hitelesebben jelzi majd, hogy mennyit fejlődtünk" - ismerte el a Mercedes sportigazgatói tisztségét az idei évtől betöltő Toto Wolff is.
Falak között maradva
A legendás kanadai versenyzőről, Gilles Villeneuve-ről elnevezett pályán azonban nem elég csak a gumik állapotára figyelni. "A környezet hasonlít az utcai pályákéhoz, amitől jókora adrenalinlöketet kapunk" - mondja Pastor Maldonado. A részletekbe williamses csapattársa, Valtteri Bottas avat be minket. "A pálya közutakon fut, és sok kanyarban illetve egyenesben közel vannak hozzá a falak. Éppen ezért az a kihívás, hogy gyorsan kitapogassuk az autó határait, és kihasználjuk az aszfaltcsíkot, amennyire lehet, kerülve a túlzott kockázatvállalást." Szóval a körülmények hasonlók, mint Monacóban.
Négy olyan része van a pályának, ahol a kanyarban elkövetett legapróbb hiba is súlyosan megbosszulhatja magát. Ilyen a 3-as és 4-es számmal jelölt lejtős kombináció, az utána következő 6/7-es és 8/9-es sikán, valamint a Bajnokok Faláról híres 13/14-es. Közös jellemzőjük, hogy a kijáratnál nincs bukótér, aki szélesen fordul, egyből a szalagkorlátot érinti az autójával. Hogy ennek eredménye súrolás vagy baleset lesz-e, az sokszor csak a véletlenen múlik.
Még a legnagyobbakat is többször megtréfálta a palánkok közelsége, különösen az utolsó sikánnál: 1999-ben egymás után annak ütközött neki Michael Schumacher, Damon Hill és Jacques Villeneuve. Innen ered a Bajnokok Fala elnevezés, de megemlítendő, hogy vb-címének megszerzése előtt Nigel Mansell (1992-ben) és Jenson Button (2005-ben) is kiesett ott, sőt, az egyik 2011-es edzés Sebastian Vettel számára is ott ért véget. Mellesleg Kanadában Fernando Alonso is kétszer kiesett saját hibájából kifolyólag.
A Kanadai Nagydíj programja Péntek: Szombat: Vasárnap: Az [origo]-n mindegyik eseményről élőben tudósítunk. |
A versenyzők helyzetét nem könnyíti a hepehupás aszfalt. "Az Xbox-on ez a kedvenc pályám, de a való életben sokkal rázósabb, mint otthon a kanapén ülve!" - jelentette ki Romain Grosjean.
Más tekintetben viszont a montreali pálya közel sem hasonlít a monacóihoz: teli van hosszú egyenesekkel, melyekben az autók megközelítik, sőt, meg is haladják a 300 km/ó-s sebességet. Egy körben a padlógázos szakaszok aránya 60 százalék körüli. A kanyarok ellenben ugyanúgy lassúak, a legtempósabbnak a célegyenes utáni balos számít a maga 130-140 km/ó-jával. A négy sikánon, valamint a két hajtűkanyaron értelemszerűen még kisebb tempót visznek át a pilóták, így összességében mindössze 106 km/ó az átlagos kanyarsebesség (a másik végletet képviselő pályák esetében ugyanez az érték 170 km/ó).
Spéci csomag kell
E kétarcúság következménye, hogy ezúttal felesleges meredekre venni a szárnyakat, lévén az egyenesekben ez eleve hátrányt okozna, másrészt a leszorítóerő négyzetesen arányos a sebességgel, vagyis a lassú kanyarokban nincs jelentős aerodinamikai tapadás. "A versenynaptár legnagyobb leszorítóerőt követelő pályájáról (a monacóiról) arra megyünk át, amelyen az eddigiek közül a legkisebb leszorítóerőre lesz szükség" - foglalta össze a Ferrarit irányító Stefano Domenicali.
"A pálya a monacóihoz képest kisebb légellenállású hátsó szárnyat igényel" - teszi hozzá a McLaren csapatfőnöke, Martin Whitmarsh, de a csapatok az autó más részeire is speciális, kis légellenállású elemeket szerelnek fel. Hasonló lépést csak Spában, Monzában, esetleg Szuzukában szoktak még tenni.
"A végsebesség nagyon fontos, továbbá az is, hogy az autó stabil maradjon fékezéskor, illetve jól menjen át a rázóköveken" - állapítja meg Paul di Resta, a Force India versenyzője. Ezen tényezők összességében a mechanikailag erős autóval rendelkező csapatoknak kedveznek, mert elkendőzik az esetleges aerodinamikai hiányosságaikat.
A fékek ellenőrzése különösen fontos Kanadában, ahol rendszeresen elő szokott fordulni, hogy valaki fékhiba miatt kénytelen feladni a futamot. Ennek érdekében a csapatok a szokásosnál nagyobb hűtőcsatornákat használnak, ami egyébként a nagyobb légellenállás következményeképpen körönként nagyjából két tizedmásodpercet ront a tempón. Főleg a két utolsó, a hajtűkanyar és az utolsó sikán előtti féktáv a kemény. A versenyzőknek általában több idő kell, mire megbarátkoznak a fékekkel, és nem ritka, hogy a csapattársak különböző beszállító termékeit - féknyergeit, féktárcsáit - használják.
És persze a már említett gumik kezelése is lényeges. A Pirelli a száraz pályára való keverékek közül a szuperlágyat ugyanúgy elviszi Montrealba, mint tavaly, de a lágy helyett ezúttal a közepes keménységű lesz a másik elérhető fajta. Nagy változást azonban nem jelent a döntés, mivel azóta puhítottak a keverékeken, azaz az idei közepes típus hasonló a tavalyi lágyhoz.
Az aszfaltnak sima a burkolata és kicsi a tapadása, ezért a gumik hőmérséklete hamar kieshet az optimális tartományból, és a csúszkálásból adódóan a felületük könnyen szemcsésedhet. Az intenzív kigyorsítások miatt a hátsó abroncsok kopása határozza meg a bokszkiállások idejét, melyekből a Pirelli háromra számít autónként. De a vállalat sportigazgatója hozzátette, hogy jellemzően a "rugalmas hozzállás" a leghatékonyabb Kanadában. "Sok a változó tényező, és a csapatoknak elemezniük kell az adatokat, mielőtt elkötelezik magukat valamelyik stratégia mellett, és akkor nem is említettük az időjárást" - mondta Paul Hembery. "A nagy gumikopás miatt sokféle taktikára számítunk, ahogy tavaly is történt. A csapatok választhatják a 'sprintelős' opciót, illetve azt, hogy kevesebb bokszkiállással a hosszabb etapokra helyezik a hangsúlyt."
2012-ben Lewis Hamilton két kerékcserével győzött, míg a dobogóra felálló másik két pilóta (a lotusos Grosjean és az akkor még sauberes Sergio Pérez) egykiállásos haditervet választott. Utóbbi megvalósításához viszont nagy fegyelemre és precizitásra volt szükségük, valamint némi szerencsére, ugyanis az eredetileg szintén egy kiállást tervező Alonso és Vettel gumijai tropára mentek a táv végére. 2012-ben nem küldték be a Safety Cart a futamon, de nem lehet mérget venni rá, hogy idén is így lesz, úgyhogy ez tovább növeli a bizonytalanságot a taktika megválasztásánál.
A több kerékcserés stratégiát segíti, hogy a szezonban Montrealban a legkisebb a bokszutcai időveszteség, körülbelül 16 másodperc, ami részben annak köszönhető, hogy a bokszba betérő pilótáknak nem kell áthajtania az utolsó sikánon és az első két kanyaron. A több kiállás növeli a forgalomba kerülés kockázatát, de az egyenesek előzési lehetőséget kínálnak.
Bár tavaly csak egy volt, idén újra két DRS zóna lesz a célegyenesben, illetve az 1046 méter hosszú hátsó egyenesben, ám érdekesség, hogy csupán egyetlen mérési pont tartozik hozzájuk - 110 méterrel a 9-es kanyar után -, ami azt jelenti, hogy ha valaki az első zónában megelőzi az előtte haladót, utána még egyszer jogosult a hátsó szárny felnyitására. Mindez talán nincs összhangban az eszköz eredeti rendeltetésével, de ez van.
Hamilton felségterülete
A Kanadai Nagydíj nagy népszerűségnek örvend a résztvevők körében a jó hangulat miatt. Hogy aztán a leintést követően kinek lesz jó kedve, az magyar idő szerint vasárnap este derül ki.
A Mercedes sorsát meghatározza, hogy mennyire lesz képes kordában tartani a hátsó gumik kopását. Hamilton számára kedvező pálya jön, a brit a tavalyi idényt megelőzően 2007-ben és 2010-ben is nyert itt, vagyis bízhat benne, hogy végre talán megfelelően ki tudja használni az autóját, amelyre saját bevallása szerint még nem sikerült tökéletesen ráéreznie. Bár a győzelmei közti években ütközéssel zárta a futamot, három diadalával máris a második legsikeresebb pilóta Kanadában, holtversenyben Nelson Piquet-vel. (A legsikeresebb a hét győzelmet számláló Michael Schumacher.)
Csapat szinten a Ferrari a legeredményesebb a montreali pályán, megelőzve a McLarent, míg a Red Bull még egyszer sem nyert Kanadában. A maranellóiak remélik, hogy a monacói gyengélkedés után összeszedik magukat.
A hétvégén Kimi Räikkönen beállíthat egy rekordot: ha az első tíz között ér célba, egymás után a 24. futamán lesz pontszerző, amivel utoléri a rekordot tartó Michael Schumachert. A német klasszis a 2001-es Magyar Nagydíj és a 2003-as Malajziai Nagydíj között állította fel a csúcsot. Räikkönen teljesítménye úgy is elismerésre méltó, hogy a sorozata még a két szezont érintő kihagyása előtt kezdődött, illetve Schumacher idejében még csak az első hat/nyolc helyért járt pont. Persze a finn sem a rekordbeállítástól lenne örömmámoros. "Ez csak egy szám" - közölte. "Egyszer minden sorozat megszakad. Elég egyetlen alkatrész meghibásodása, és annyi. Azért természetesen szép lenne a rekord megdöntése."
A Lotus másik pilótájának, Romain Grosjeannak viszont a pontszerzés már önmagában örömet okozna. A francia versenyző Monacóban újra elővette autózúzós énjét - bár legalább a rajtnál megkímélte a többieket -, és a Daniel Ricciardóba való belehajtásért kapott egy tíz rajthelyes büntetést a Kanadai Nagydíjra. A Lotus a támogatásáról biztosította őt, de még egy ilyen ámokfutós hétvégét nem engedhet meg magának. A csapat nem árulta el, hogy Grosjean autójában cserélni kell-e a kasztnit, Felipe Massa és Pastor Maldonado azonban biztosan új vázzal vág neki a nagydíjnak a monacói balesete után.
Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!