Miért jobb Ricciardo Räikkönennél?

A Red Bull magára haragította Kimi Räikkönen rajongóit, amikor nem őt, hanem Daniel Ricciardót választotta Mark Webber utódjául. Mi állt a döntés hátterében?

"Wow!" - kiáltott fel Daniel Ricciardo meglepetten, amikor a Magyar Nagydíj előtti csütörtökön megérkezett a menetrend szerinti sajtóbeszélgetésre. A flancos Red Bull Energy Station földszintjének egyik sarka, ahol elkülönítettek neki egy asztalt, teljesen megtelt a rá váró újságírókkal. Ricciardo alig leplezett elégedettséggel nézett körbe; a védjegyévé vált, letörölhetetlen vigyor még szélesebbre húzódott. Máskor csak néhányan szoktak lézengeni itt. Bár tudta jól, hogy az érdeklődés azért nőtt meg iránta ilyen hirtelen, mert a fiatalok silverstone-i tesztjén vezethette a Red Bullt, és ezzel hivatalosan is felkerült a Mark Webber utódját kereső istálló bevásárlólistájára, kellemes érzés volt előre belekóstolnia Sebastian Vettel csapattársának szerepébe. Hozzá lehetne szokni...

A Hungaroringen az újságírók megrohamozták a mindig mosolygó Ricciardót Forrás: Red Bull

A Red Bull azóta már bejelentette, hogy a választása végül valóban Ricciardóra esett, és alaposan magára haragította ezzel a Forma-1 legkeresettebb pilótaüléséért ugyancsak versenyben lévő Kimi Räikkönen rajongóit. Ők óhatatlanul úgy látják, hogy Räikkönent azért pattintották le a Red Bullnál, mert a gyorsaságával veszélyt jelentett volna a házi kedvencként tartott Vettel státusára, ráadásul sokkal drágább is volt a még zöldfülűnek számító Ricciardónál. Bár alighanem mindkét ok szerepet játszott a menedzsment döntésében, azt ennél összetettebb szempontok alapján hozták meg.

A legfontosabb, hogy igazolni kellett a Red Bull kiterjedt tehetségkutató programjának létjogosultságát. Mi értelme súlyos dollármilliókért versenyzőket szponzorálni az autósport legalsó szintjétől a legfelsőig, ha a végső célnak tekintett F1-es élcsapathoz mindig kívülről importálnak valakit? Eddig Vettel volt a Helmut Marko által vezetett program egyetlen igazán sikeres tagja, miközben a menet közben elvérzett ifjoncok listája egyre hosszabbra nyúlik. A Red Bull gépezete kíméletlenül kirostálta azokat, akikben nem látott kellő potenciált: az olyanoktól, mint Brendon Hartley, már az alsóbb kategóriákban megszabadultak, és mostanáig az utolsó előtti lépcsőfoknak számító Toro Rossónál 2006 óta megforduló kilenc versenyző közül is csak a Vettelbe fektetett évek térültek meg igazán. Ráadásul Ricciardo elődje, Webber sem Red Bull-nevelés volt, ha tehát Marko nem akarta, hogy a program hiteltelenné váljon, fel kellett mutatnia valamit. A befektetés nem veszhet kárba.

Ahogy az várható volt, Ricciardo szerződtetése alaposan megosztotta a közvéleményt. Egyesek szerint a Red Bull lejáratta magát azzal, hogy Räikkönen helyett egy "senkit" választott, Mario Andretti viszont helyeselte a döntésüket, amely "biztató üzenet a fiatalok számára arról, hogy jól csengő név nélkül is nyitva áll előttük az út." Mindkét állásponttal könnyű azonosulni.

Ezek azonban csak általánosságok. Konkrétan Ricciardóval kapcsolatban az a legérdekesebb kérdés, hogy valóban kitűnt-e a képességeivel a Red Bull által korábban kiszórt társai közül, vagy csupán azért kapta meg a nagy lehetőséget, mert véletlenül éppen ő volt soron, amikor a csapatnak Webber visszavonulása miatt keresnie kellett valakit.

A válaszhoz érdemes áttekinteni, hogy az elődei mire mentek a Toro Rossónál. Amikor a Red Bull 2006-ban megvásárolta az istálló jogelődjét, a Minardit, először az olasz Tonio Liuzzit és az amerikai Scott Speedet ültette a volánhoz. Liuzzi annyiban kilóg a sorból, hogy őt 2005 után éppen a Red Bulltól fokozták le az STR-hez, ezért a továbblépésére eleve nem volt reális esély, ráadásul a munkamorálja sem ütötte meg az elvárt szintet. Igaz, a két év alatt, amit a Toro Rossónál tölthetett, kétszer pontot tudott szerezni, míg ez Speednek egyszer sem sikerült. Egy amerikai versenyző úgy kellene a Forma-1-nek, mint egy falat kenyér, Speedet a 2007-es Európa Nagydíj után mégis dicstelen körülmények között rúgták ki, és előtte állítólag még a főnökével, Franz Tosttal is összeverekedett. Leginkább amiatt emlékszünk rá, hogy Vettel az ő helyét foglalhatta el.

A Toro Rosso eredményei

	Hely	Pt	1	#	2	Vlegj.	QLegj.
2006	9.	1	Liuzzi 1 Speed 0	1x	Liuzzi 1x Speed 0x	8. Liuzzi	12. Speed/Liuzzi
2007	7.	8	Vettel 5 Liuzzi 3 Speed 0	2x	Vettel 1x Liuzzi 1x Speed 0x	4. Vettel	8. Vettel
2008	6.	39	Vettel 35 Bourdais 4	10x	Vettel 9x Bourdais 1x	1. Vettel	1. Vettel
2009	10.	8	Bourdais 2 Buemi 6 Alguersuari 0	4x	Bourdais 2x Buemi 2x Alguersuari 0x	7. Buemi	6. Buemi
2010	9.	13	Buemi 8 Alguersuari 5	7x	Buemi 4x Alguersuari 3x	8. Buemi	11. Buemi/Alg.
2011	8.	41	Buemi 15 Alguersuari 26	14x	Buemi 7x Alguersuari 7x	7. Alguersuari	6. Alguersuari
2012	9.	26	Ricciardo 10 Vergne 16	8x	Ricciardo 4x Vergne 4x	8. Vergne	6. Ricciardo
2013	7.	25	Ricciardo 12 Vergne 13	7x	Ricciardo 4x Vergne 3x	6. Vergne	5. Ricciardo

Hely = konstruktőri helyezés
Pt = pontok száma
1 = az egyes pilóták által szerzett pontok száma
# = pontszerző helyezések száma
2 = az egyes pilóták által elért pontszerző helyek száma
VLegj. = a csapat versenyen elért legjobb helyezése
QLegj. = a csapat időmérőn elért legjobb helyezése

Az összehasonlítást megnehezíti, hogy a Toro Rosso helyzete akkoriban még más volt, mint manapság. Az autóikat a Red Bull Technology tervezte, és a 2009-es átfogó szabálymódosítások előtt az RBR sem fejlődött a ma ismert gyilkos gépezetté. Ennek ellenére jórészt Vettel érdeme, hogy a 2008-as konstruktőri összetettben a Toro Rosso 10 ponttal legyőzte a Red Bullt, az előkelő 6. helyen végezve, ami azóta sem fordult elő. A csapat 39 pontjából 35-öt Vettel szerzett, és közben a pole pozícióból rajtolva megnyerte az Olasz Nagydíjat is, mindmáig az istálló egyetlen győzelmét aratva. Ráadásul a csapattársa sem akárki volt, hanem az akkor már négyszeres ChampCar-bajnok Sébastien Bourdais, de rá is megsemmisítő vereséget mért: az időmérőkön 13:5 arányban utasította maga mögé. Valójában az ő pontjai is elegendőek lettek volna ahhoz, hogy a Toro Rosso a nagy testvércsapat előtt végezzen. Éppen ezért, bár ez a történtek fényében már nyilván nem kérdés, akkoriban azt is sokan kétségbe vonták, hogy előrelépés-e egyáltalán, ha átköltözik a Red Bullhoz.

Vettelhez hasonlóan kiugró statisztikákat azóta sem tudott felmutatni senki. Az utódja, Sébastien Buemi már 2009-ben meggyőzőbben teljesített Bourdais-nál, és 2010-ben még Jaime Alguersuarinál is, utána viszont fordult a kocka kettejük között. Ezzel egymás esélyeit rontották: 2011-ben például mindketten hétszer szereztek pontot, s az időmérőkön hiába volt 12:7 arányban Buemi a gyorsabb, a világbajnokságban Alguersuari végzett előrébb. Egyikük sem kalapálta el eléggé a másikat ahhoz, hogy egyértelmű legyen a fölénye, így aztán a Red Bull jobb híján mindkettőjüktől megszabadult.

Leginkább ez a körülmény kérdőjelezi meg Ricciardo előléptetésének a jogosságát. Vettel óta Buemi és Alguersuari volt a Toro Rosso legeredményesebb párosa: 2011-ben 41 pontot gyűjtöttek. Az csalóka, hogy ez több, mint amit Vettel és Bourdais szerzett (az ő idejükben ugyanis még csak a versenyek első nyolc helyezettje kapott pontot, a győzelemért pedig nem 25, hanem 10 pont járt), de a mostani statisztikákkal összehasonlítható. Bár a jelenlegi generációt alkotó Ricciardónak és Jean-Eric Vergne-nek van rá esélye, hogy túlszárnyalják Buemit és Alguersuarit, időarányosan hasonlóan állnak: 11 forduló alatt 25 pontot szedtek össze. A legjobb edzéseredményük és futamon elért helyezésük is csupán eggyel jobb, mint a közvetlen elődeiké.

Ricciardo erőssége egyelőre az edzéstempó: a versenyeken nem volt meggyőzően jobb Vergne-nél Forrás: Red Bull

A leghitelesebb viszonyítási alap persze mindig az aktuális csapattárs, és Ricciardo ezen a téren sem tűnik kiemelkedőnek. Az időmérőkön ugyan rendre elveri Vergne-t - tavaly 15:5 volt, idén eddig 7:4 a mérlegük -, a versenyeken viszont 2012-ben és (egyelőre) 2013-ban is a francia volt az eredményesebb. Ráadásul ő szerezte meg a Toro Rosso Vettel utáni korszakának legelőkelőbb helyezését is, amikor 6. lett a Kanadai Nagydíjon. Tavaly különösen látványos volt közöttük a különbség, hiszen Vergne négyszer végzett a 8. helyen, Ricciardo viszont soha nem jutott előrébb a kilencediknél. Az előéletük is szinte azonos: mindketten bajnokok lettek a brit F3-ban a Carlinnal, majd a következő szezonban a 2. helyet szerezték meg a WSR-ben.

Hogy a Red Bull miért választotta mégis Ricciardót? Hivatalosan azért, mert neki a HRT-hez 2011-ben tett kiruccanásnak köszönhetően egy fél szezonnal több rutinja van. Másrészt kizárólag a statisztikákból gyakran megtévesztő kiindulni. A Red Bull a két csapat közötti kapcsolatnak köszönhetően hozzáfér a Toro Rosso telemetriájához, és nyilván alaposan tanulmányozták a két versenyző adatait is, mielőtt meghozták a döntést. Nem vettek zsákbamacskát; ha Ricciardo nem tűnt volna elég gyorsnak, biztoasan nem szavaznak neki bizalmat. Úgy hírlik, hosszú távon Vergne-ben látnak több potenciált, neki azonban ráncba kellene szednie az időmérős teljesítményét, már amennyiben nem akar arra a sorsra jutni, mint a Red Bull tehetségkutató programjának előző áldozatai. 2014-re megtartják, úgyhogy erre még lesz egy éve, több azonban aligha.

Jó kérdés, hogy mi történik vele, ha Ricciardo beválik, így még sokáig nem lesz üresedés az A-csapatnál. "A folytonosság fontos számunkra, ezért a szerződése legalább három évre szól" - állította róla Marko a Red Bull tulajdonában lévő Servus TV-ben. Ennek ellentmondani látszik, hogy egy másik megjegyzése szerint Ricciardónak "három-öt verseny" alatt fel kell vennie a fonalat, és el kell kezdenie megszorongatni Vettelt. A három évet mindenesetre semmiképpen nem szabad egészen komolyan venni: ha az ausztrál nem lesz elég gyors, biztos, hogy ennél hamarabb kiszórják.

Csak az egyik győzhet: Vergne-nek egyelőre várnia kell a nagy áttörésre Forrás: Red Bull

Egyébként lettek volna előnyei annak is, ha Räikkönent - vagy akár a rövid ideig szintén képbe kerülő Fernando Alonsót - választják. Elvégre a Red Bull eredendően PR-cég, és egy Vettellel szerzett negyedik (netán ötödik) világbajnoki címnek már nem sok hírértéke lesz. A Red Bull is úgy járhat, mint annak idején, a Schumacher-korszakban a Ferrari, vagy az 1990-es években motorszállítóként a Renault: már csak az lesz kellően nagy durranás, ha nem nyer. Räikkönennel a fedélzeten viszont garantált lett volna a hírverés, akkor is, ha ő egyébként nehezen tűri, hogy holmi szponzori rendezvényeken bazári majomként mutogassák. Ráadásul, ha - természetesen szigorúan feltételes módban - Vettel legyőzte volna, a Red Bullnak talán azokat is sikerült volna végre elhallgattatnia, akik folyton azzal macerálják a németet, hogy csak az autója miatt nyer. Az érem másik oldala, hogy Räikkönen akár ki is billenthette volna Vettelt a ritmusából, és ez a csapatnak nem állt érdekében.

Kétségtelen, hogy Ricciardo sokkal olcsóbb megoldás volt. Bár a Toro Rossónál kapott évi 600 ezer dolláros fizetése a Red Bullnál állítólag 2 millió euróra nő, ez Räikkönen gázsijához mérten valószínűleg zsebpénz. Egy lista szerint a finn idén csak 4 millió dollárt keres a Lotusnál (miközben Alonso és Lewis Hamilton 26-ot tesz zsebre), ebbe azonban az eredményarányos bónusza nincs beleszámolva. A határ így a csillagos ég - nem csoda, hogy a Lotus állandóan tartozik neki.

A pénz mellett ugyanakkor egy kevésbé nyilvánvaló szempont is Räikkönen ellen szólhatott: nem szereti a szimulátorokat. Marko alighanem erre célzott, amikor azt mondta, hogy "tekintettel kellett lennünk a jövőre bevezetésre kerülő új szabályokra is. Ezek miatt mindkét versenyzőnknek sokat kell dolgoznia a különféle technológiákkal és a szimulátorban, ami Daniel javára döntött."

Ricciardo talán tényleg jókor volt jó helyen, de a játék mostantól nem babra megy. A Toro Rosso elnézőnek nehezen nevezhető közege sem gondtalan láblógatásra való, a Red Bullnál azonban a pszichés nyomás egy felsőbb dimenzióját fogja megtapasztalni. Bizonyos értelemben könnyű helyzetben van, hiszen senkit nem lephet meg, ha kikap Vetteltől, amikor viszont esetleg ő kerül fölénybe, az instant szenzáció lesz. Ám a Red Bullnál az esélytelenek nyugalma ismeretlen fogalom. Ricciardónak minél gyorsabban hozzá kell szoknia, hogy az asztala körül tolonganak az újságírók, és nem kizárólag kellemes kérdéseket tesznek fel.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!