Ha idén az F1-es rajtok alapján is osztanának világbajnoki címet, a Ferrari nagyon büszke lehetne magára. Az autójuk nagyon tud valamit, ráadásul a versenyzőik sem félnek kockázatot vállalni az első kanyarokban. Az eddigi rajtok alapján nagyon szoros csata bontakozott ki Fernando Alonso és Felipe Massa között, de ezt a balszerencséjére nem létező címet egyre inkább a Ferraritól száműzött brazil vihetné haza.
Indiában sem tétlenkedett, bár a sikeréhez egyértelműen kellett a Ferrari kiváló rajtolási képessége, valamint az is, hogy a Mercedesek a futamok elején, az első kanyarokban mindig jelentős tapadáshiánytól szenvednek. A brazilnak tehát egyszerűen nem volt más dolga, mint elindulni, majd megvárni, hogy ráforduljanak a hosszú egyenesre. Szinte biztos volt, hogy a két Mercedes oda nem fog elég jól kigyorsítani. Ez be is jött, de azért ezt mégsem annyira egyszerű végrehajtani egy ilyen manővert, mint kívülről tűnik.
Érdekes módon a rajtrácsról Lewis Hamilton jött el a legjobban, de mivel az első kanyar túl közel van az első sorokhoz, komoly esélye nem nyílt a támadásra. Sebastien Vettel azért biztos, ami biztos, zárta előtte a szöget, Hamilton pedig kénytelen volt helyet hagyni a csapattársának. Azzal, hogy megelőzte Nico Rosberget, nem járt jól, hiszen így a hosszú egyenesben ő adta a szélárnyékot neki és Massának. Persze próbálkoznia muszáj volt, és a vesztét végső soron nem ez okozta, hanem a megcsúszás a hármas kanyar bejáratánál. Itt mindkét Mercedes szenvedett: Hamiltonnak borzasztóan nagyot kellett ellenkormányoznia, míg Rosberg gyakorlatilag négy kerékkel csúszott be a kanyarba. Ezek után egyikük sem vitt nagy lendületet a több mint egy kilométeres egyenesre, miközben Massa szinte tökéletes szögben kezdhetett el kigyorsítani. Az egyenes végén így is rendkívül bevállalósnak kellett lennie, de nem hagyta magát: fél kerékkel a füvön legyűrte Rosberget, Hamilton pedig, miután tett egy lépést előre, rögtön tett kettőt hátra.
Ebbe a csatába elvileg a negyedik helyről rajtoló Mark Webbernek is bele kellett volna szólnia, csakhogy ő volt az első, aki a keményebb keveréken rajtolt, ráadásul a pálya koszosabb oldaláról. Éppen ezért nem meglepő, hogy az első kanyarokban még nem villogott, hanem rögtön egy helyet vesztett Kimi Räikkönennel szemben. Mégis, a hosszú egyenesben már lett volna esélye támadni. Gyönyörű csata alakulhatott volna ki Webber, Räikkönen és Fernando Alonso között, de az első kanyarban történt versenybaleset végül meggátolta ezt.
Az egész eseménysor Webber kis hibájából indult ki, ugyanis az ausztrál Räikkönen nyomása alatt szűkebbre akarta venni a kanyart, ezért nagyon ráment a belső rázókőre. Eltalálta a kerékvető magasabb, „hurka" részét, ami megdobta az autóját, így pont ráesett Räikkönen Lotusára. Sajnos a két első kerék össze is ért, ezért Webber visszarántotta az autóját, és egy pillanatra meg is torpant. Alonso nem számolt ezzel; bár hagyott helyet a Red Bullnak, mindenre nem gondolhatott. A versenyzők ilyenkor 10-20 centikre mennek egymástól, Alonsónak tehát esélye sem volt elkerülni az ütközést. A Ferrari első szárnyáról a véglap lerepült, és kész csoda, hogy Webber nem kapott tőle defektet. Így döntheti el egy apró versenybaleset a világbajnoki küzdelmet. Alonso számára persze valójában nem itt ment el a hajó, ez a pillanat csak az utóbbi hetek-hónapok vergődésére tette fel a koronát.
Alonso egyébként korábbi önmagához képest ismét meglehetősen halovány volt a rajtnál, bár nyilván ez is magyarázható azzal, hogy Webberhez hasonlóan ő is a keményebb keveréken indult. Räikkönen sokkal jobban gyorsított ki, csak éppen Nico Hülkenberg is végig ott volt a bal oldalán, így a spanyolnak esélye sem volt másképp helyezkedni a célegyenes végén.
Apropó, Hülkenberg. A sauberes német, bár nem indult túl jól, az egyes kanyarig végig tartotta Alonsót, majd kívülről a Ferrari mellé fordult be. Utána Webber pillanatnyi ütemvesztését kihasználva a hármas kanyarban annyira szépen fordult rá az ausztrálra kívülről, hogy meg is előzte, majd a hosszú egyenesben Räikkönent is otthagyta. Ezt szépen csinálta. Ugyanez mondható el Daniel Ricciardóról, aki kicsit a pálya adottságainak is köszönheti, hogy zseniálisan támadt fel a rossz elindulásából. A tizenegyedik helyről startolt, de annyira rosszul kapta el rajtot, hogy ha hosszabb lenne a célegyenes, hárman is elmentek volna mellette. Ehelyett hamar jött a féktáv, amit Ricciardo a visszatámadásra használt fel. Az egyetlen lehetséges módon, az ideális íven rövidet fékezett, így kapásból visszahozott két helyet.
Az egymással csatázó McLarenek közül Jenson Button kicsit belassult, így Ricciardo már a hármas kanyarban mellette fordulhatott rá az egyenesre. Ott viszont a McLaren jobban élt, Button kívülről Alonsót támadta. Ricciardo azonban észnél volt, és az egyenes végén belül bebújt a Ferrari mellé. A spanyol nem mert rázárni, míg a kívül haladó Button nem értette, hogy miért fordul annyira szélesen. A két világbajnok autója összeért, Ricciardo pedig nevető harmadikként újabb kettőt előzött. Ahhoz képest, hogy a rossz elindulása miatt akár tizennegyedik is lehetett volna, mentette a helyzetet, és kilencedik lett.
Végül térjünk vissza az egyetlen emberre, akinek ismét szinte unalmas volt a rajta. Sebastian Vettelről van szó, aki már ekkor jelezte, hogy győzelemmel ünnepelné a negyedik világbajnoki címét. Nem indult túl fényesen, de utána végrehajtotta a kötelező zárást. Ezek után már az első kanyarokban akkora tempóelőnyben volt, hogy ha hátulról jött volna, csodálatos lett volna végigkövetnünk a helyezkedését, előzéseit. Ő azonban mindig elöl van, a többiek csak az első féktávig tudnak rá nyomást helyezni. Amíg ez így marad, nem lehet belőle a rajtok hőse, pedig az első körös tempóját sokan irigyelhetik.
Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!