Ki ez, aki vigyorogva izzasztja meg Sebastian Vettelt?

Daniel Ricciardo gyorsaságától a Red Bull csapatfőnökének is leesett az álla, és egyelőre a négyszeres világbajnok csapattársa sem talál rajta fogást. A fiatal ausztrál azt mondja, Sebastian Vettel a legkeményebb csapattárs, akit csak kaphatott, de ez egyben a legjobb dolog is, ami történhetett vele.

A Monacói Nagydíjig kellett várni ahhoz, hogy a Red Bull újonca megelőzze a pontversenyben négyszeres világbajnok csapattársát, Sebastian Vettelt. Ez volt az idén a harmadik alkalom, hogy Daniel Ricciardo dobogóra állhatott, a következő futamon, Kanadában pedig első győzelmét aratta, kíméletlenül kihasználva a Mercedesek műszaki problémáit.. A 24 éves ausztrál az érinthetetlennek tűnő csapat egyik legkomolyabb kihívója - már Fernando Alonsót is megelőzve az egyéni összetett harmadik helyén áll.

De ki ez a srác, aki Sebastian Vettelt az elmúlt futamokon úgy szorította háttérbe, hogy közben mosolyogva elhitette a világgal, hogy könnyedén képes megverni a világbajnokot? Vettelnek még utálnia is nehéz, hiszen Ricciardo túlságosan is barátságos, túlságosan is jó fej, és persze mindig fülig ér a szája. Izgalmasabban nem is alakulhatna a Red Bull idei sztorija. „Nyilvánvalóan ez életem eddigi legnagyobb kihívása, de remélhetőleg az ő életének is” – foglalta össze a kapcsolatát Vettellel.

Ricciardo még a Red Bullt is meglepte a gyorsaságával Forrás: Red Bull

Ricciardo Mark Webber, Alan Jones és Jack Brabham nyomdokaiba lépve hozott magával egy kis ausztrál életerőt a Forma-1-be. A megnyilatkozásaiból ítélve egy percre sem rettent meg a feladattól, és inkább azzal volt elfoglalva, hogy megmutassa, a Red Bullnak érdemes volt leszerződtetnie őt.

A Red Bull és az élet iskolája

A Red Bull tavaly, a Belga és az Olasz Nagydíj között jelentette be, hogy Ricciardo lesz Webber utódja. A fiatal ausztrál a váltással egyből egy világbajnok csapatban találta magát, és az elvárások is ehhez igazodtak. A Red Bull újoncaként nyilván kapott volna türelmi időt az alkalmazkodáshoz, és ahhoz, hogy megtalálja a helyét, de az istálló versenyszelleméből ítélve az egyértelmű volt, hogy ígéretnél többet kellett mutatnia. Hat futammal később már Christian Horner csapatfőnöknek is leesett az álla, és elismerte, hogy a Red Bull-növendék meglepte őket.

A Red Bull fiatal versenyzőket felkaroló programja hatalmas lehetőség ugyan, de kíméletlenül ki is szórja az arra alkalmatlanokat. Akik belevágnak, és mászni kezdik a lépcsőfokokat, tisztában vannak vele, hogy a főnyereményig, egy szerződésig a csapattal, csak ketten juthatnak el, és ebből a kettőből az egyik helyet épp egy négyszeres világbajnok foglalja el.

Dietrich Mateschitz energiaital-birodalmában az első számú szabály, hogy ha valaki nem nyűgözi le Helmut Markót, a Red Bull szürke eminenciását, könyörtelenül a körön kívül találja magát. (Sébastien Buemi és Jaime Alguersuari tudnának mesélni az érzésről.) A markói mérce szigorát jól jelzi, hogy Ricciardo előtt eddig csak egy versenyző tudta megugrani a lécet, és átigazolni a Toro Rossóból a Red Bullba: Vettel.

Ricciardo személyisége – eddig úgy tűnik – tökéletesen képes kezelni ezt az elképesztő nyomást. Az F1 Racingnek adott interjúban a tavalyi szezon végén, amikor az átigazolása hírére hirtelen rá irányult a reflektorfény, és mindenki azt találgatta, hogy miként lesz képes megfelelni a Red Bull magas mércéjének, beszélt ugyan arról, hogy egy átlagos embernél talán jobban bírja a nyomást, de ezt akkor még könnyen lehetett a Forma-1-ben gyakran felbukkanó önfényezés egyik megnyilvánulásának venni.

Ricciardo Alonsóval a sarkában: nem retten meg a nyomástól Forrás: Red Bull

Ricciardo ma már a legszélesebb mosollyal képes beszélni arról, hogy Vettel a legkeményebb csapattárs, akit csak kaphatott, de a legtöbbször hozzáteszi, hogy ez egyben a legjobb dolog is, ami történhetett vele. „A legjobb sráchoz mérhetem magam, és magamból is a legjobbat akarom. Igazi felfedező út lesz.” Hogy a hozzáállása mennyire nyerő egy ilyen helyzetben, arra jó példa egy másik gondolata, amelyet még a tavalyi szezon végén, egy várakozással és elvárásokkal teli időszakban fejtett ki az F1 Racingnek. „Ha a szezon elején teljesen elmaradok a tempójától és az eredményeitől, akkor is ott van mellettem a legjobb srác, akitől tanulhatok. És akkor a lehető legtöbb időt töltöm majd azzal, hogy figyeljem, mit hogyan és miért csinál, és megpróbálom majd magam is jobban csinálni. De nagyon izgatott vagyok, hogy megkaptam a lehetőséget.”

Ricciardo jó érzékkel tesz különbséget a magabiztosság és az arrogancia között, mert tisztában van azzal, hogy az utóbbival nem jut messzire. Úgy tiszteli a sportot, hogy közben képes megőrizni a lazaságát, emellett pedig sugárzik belőle, hogy imád versenyezni, és kőkeményen odateszi magát a pályán. Marko valószínűleg elégedetten dörzsöli a tenyerét.

Egy kemény fából faragott ausztrál

Az, hogy egy álom érdekében nagyon fiatalon a világ másik felén vágott bele egy embert próbáló karrierbe, már elég bizonyíték arra, hogy elkötelezettségből és határozottságból Ricciardónak komoly tartalékai vannak.

A klasszikus utat követte a Forma-1-be. Ausztráliában mutatkozott be a junior kategóriában, majd egy BMW-ösztöndíj lehetőségét kihasználva célba vette Európát. 2007-ben Olaszországba költözött, és a Formula Renault 2.0-ban próbálta ki magát. Egy évvel később megnyerte nyugat-európai bajnokságot, és épphogy lemaradt Valtteri Bottastól a Eurocup sorozatban. Miközben a szülővárosában, Perthben a barátai a középiskolás évek végét és egymás 18. születésnapját ünnepelték, Ricciardónak egy fél világra az otthonától, egyedül kellett nagykorúsítania magát. Fél órányira élt Milánótól egy olyan közegben, amelynek nem beszélte a nyelvét, és olyan kihívásokkal, amelyekre 17 évesen aligha lehetett felkészülve. „Soha nem vágtam volna bele, ha nem a versenyzésről lett volna szó” – utalt ennek az időszaknak a személyiségformáló erejére.

Ricciardo ráadásul már gyerekként is utált utazni, és azóta sem szerette meg a repülőgépeket, sőt valószínűleg nem is ülne fel rájuk, ha a versenyzés nem követelné meg ezt a nomád életmódot. (Azóta kialakította a repülés feszültségét némileg oldó stratégiát: filmeket néz.)

Egy közös selfie Ricciardóval. Az előrelépés a Red Bullhoz a közönség és a sajtó részéről is nagyobb figyelemmel jár Forrás: Red Bull

Évekkel később maga is csodálkozik azon, 17 évesen miként volt képes megbirkózni a helyzettel, hogy távol az otthonától belevágott egy öldöklő versenyszellem által hajtott karrierbe, de ma már azt mondja: hálás ezért a tapasztalatért, mert rövid idő alatt nagyon sokat változott és nagyon sokat tanult.

A Red Bull Junior Team tagjaként Milton Keynesbe költözött, hogy a Brit Forma-3-as sorozatban versenyezzen. Bajnok is lett a Carlin csapatával. Az év végén lehetőséget kapott, hogy fiatal pilótaként teszteljen a Red Bullnak Jerezben. Csaknem háromszáz kört tett meg bármiféle incidens nélkül, és a három nap végén több mint egy másodperccel verte az amúgy erős tesztmezőnyt, ráadásul a visszajelzéseit is értékelte a Red Bull vezérkara.

Ricciardo 2010-ben lett a Toro Rosso tartalék- és tesztpilótája, és közben versenyzett a World Series by Renault sorozatban. Nyert a klasszikus F1-es pályákon: Hockenheimban, a Hungaroringen, Barcelonában és Monacóban is, de a bajnokságban csak második lett. 2011-ben is maradt a Toro Rossónál, és rendszeresen autóba ült a pénteki szabadedzéseken. Az év utolsó tizenegy versenyére viszont kölcsönadták a HRT-nek, így a futamokon rajthoz is állt, és a sokkal tapasztaltabb Tonio Liuzzi mellett nem vallott szégyent. Ezzel meg is győzte a Toro Rosso vezetését, így a következő két évben a faenzai csapatnál próbálgathatta a szárnyait a másik Red Bull-reménység, Jean-Eric Vergne mellett. 39 futamon 13 pontot szerzett, de mindenekelőtt az időmérőkön villogott: 2013-ban nyolc alakalommal is eljutott a Q3-ig a Toro Rossóval. Ezt a teljesítményt sokszor emlegetik a belépőjeként a világbajnok csapathoz.

Megtalálta a helyét

A gyors tempójú karrierépítésről azt állítja, sokkal profibb lett, mint amikor először bemutatkozott a rajtrács végén a HRT-vel, a pályán kívül azonban megmaradt ugyanannak a laza ausztrál srácnak. Egy kis különbséggel: „Már nem úgy nézek a többi versenyzőre, mint a szuperhősökre. Talán jobban is tisztelem őket, mint az elején, de egyáltalán nem félemlítenek meg úgy, mint akkor, amikor először megjelentem közöttük. Az a helyzet, hogy – minden tiszteletem mellett – ennek így kell lennie. Azáltal, hogy ebben a környezetben vagy, egészen természetes módon megtanulod, hogy miközben ez valóban nagy dolog, mégsem olyan nagy ügy, mint korábban volt.”

A mindig mosolygós hozzáállását sokan próbálták megfejteni. Ő azt mondja, egy munkanap után, legyen az bármilyen kemény is, valószínűleg jobban ki tud kapcsolni, mint a többiek, akik tovább pörögnek – erről árulkodik a sok összevont szemöldök és befeszült állkapocs a paddockban.

A módszerben lehet valami, mert Ricciardo arcáról a vigyort a hatalmas elvárásokat támasztó Red Bull és Marko szúrós tekintete sem tudta letörölni. Marko még a tavaly úgy nyilatkozott az Autosportnak, hogy arra számít, Ricciardo elég pontot gyűjt majd 2014-ben a csapatnak ahhoz, hogy megtartsa a konstruktőri világbajnoki címet, és „három-öt futam után azt szeretnénk, ha Vettelt is megszorongatná, hiszen végső soron ő is csak ember.” Nem kell kifinomult érzék ahhoz, hogy ezekből a mondatokból átjöjjön, mekkora nyomással jár a Red Bull főnyereménye.

Monaco, útban sorozatban második dobogós helyezése felé Forrás: Red Bull

„Az autóban mindig is én leszek az egyetlen srác – ott csak egyedül ülök – szóval miért is kellene hagynom, hogy a külső körülmények változtassanak azon, amit csinálok? Nem látom, hogy ennek miért kellene így lennie. A képességeim alapján jutottam el eddig, és amit tudok, azt nem fogom egyik napról a másikra elfelejteni, van tehát néhány alapvető dolog, amit csak ismételgetnem kell, és mondogatnom magamnak, amikor nagy a nyomás, és sok figyelem irányul rám”.

A napos oldalon

Daniel Ricciardónak mindössze hét év kellett ahhoz, hogy a kezdeti szárnypróbálgatásoktól eljusson az elmúlt évek legjobb Forma-1-es csapatához. A szédületes tempót úgy ellensúlyozza, hogy amikor csak lehet, hazautazik Perthbe, és „normális dolgokkal” foglalkozik: barátokkal, családdal és a napsütéssel.

A 24 éves ausztrál nemcsak autóversenyzői képességeivel, hanem életvezetési bölcsességével is felhívja magára a figyelmet. Ragaszkodik például a régi barátokhoz, akiket még gyerekkorából ismer, „mert ők akkor is ott lesznek, ha majd befejezem a versenyzést”, és nem akar beleesni abba a csapdába, amelyben sokan mások: hogy az egész élete a Forma-1 lesz, ami kiszorít minden mást, barátokat, családot, szabadidőt.

A mosolygós fiú és a kőkemény versenyző között feszülő interpretációs ellentmondást ő is érzi, de valószínűleg élvezi is, hogy összezavarja az embereket. „Hosszú ideig azt hitték, hogy gyors vagyok, de nem vagyok igazi versenyző, hogy túlságosan is kedves vagyok egy kerék kerék elleni harchoz. De azt hiszem, a versenyek megmutatták, hogy alábecsültek. A továbbiakban is ezt fogom mutatni. Akkor talán a többiek kicsit jobban tartanak majd tőlem”.

Ricciardo Kanadában aratta első F1-es győzelmét Forrás: Red Bull

Az, hogy Ricciardo mindig talál magának helyet a napos oldalon, különösen jól jött a szezonnyitó Ausztrál Nagydíj után, ahol hazai közönség előtt egy második hellyel mutatkozott be a Red Bullnál, hogy aztán diszkvalifikálják. Ricciardo arcán azonban a melbourne-i élmények még így is mosolyként jelennek meg, az Origónak adott interjújában is azt mondta, hiába fosztották meg a dobogós pontjaitól, az ausztrál verseny volt eddig a legjobb dolog, amely Red Bull-os színekben történt vele.

Eddig úgy tűnik, hogy a 24 éves ausztrál Mark Webbernél sokkal nagyobb fejfájást okoz Sebastian Vettelnek: a négyszeres világbajnokot verte az időmérőkön, jobban teljesített a pontgyűjtésben – dobogón is kétszer állt már -, és menet közben bemutatott néhány meggyőző előzést. Ha a helyzet úgy kívánta, mint például Bahreinban, nyugodt hangon közölte a csapattal, hogy időt veszít Vettel mögött, ezért jó lenne eldönteni, hogy mit tegyenek, mert a négyszeres világbajnok feltartja. A Red Bull válaszul utasította is Vettelt, hogy engedje el a csapattársát, mert Ricciardo gyorsabb nála. Sok más versenyzőhöz viszonyítva szembetűnő volt, hogy Ricciardo milyen higgadtan és indulat nélkül kezelte a helyzetet: semmi hisztizés, semmi vagdalkozás. Egy ilyen hozzáállást minden csapatnál értékelnek.

Bernie Ecclestone megnyugodhat: ez a fiatal ausztrál fiú nagyon jót tesz majd a Forma-1-nek. És ő lesz az, aki ismét érdekessé teheti Sebastian Vettelt.

Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!