Danyiil Kvjatot rendesen bedobták a mélyvízbe. Tavaly sokan meglepődtek, amikor a Red Bull egy bejáratott sztár helyett vele pótolta a Ferrarihoz távozó Sebastian Vettelt, holott az ülésére olyanok is áhítoztak – igaz, egyelőre úgy tűnik, feleslegesen –, mint Fernando Alonso. Nem túlzás kijelenteni, hogy Kvjatot gyorsított eljárással ítélték egy élcsapat versenyzőjévé; elvégre két évvel ezelőtt még csak a GP3-ban bontogatta a szárnyait. Akárcsak Max Verstappent az idén, tavaly őt is a közbenső lépcsők, vagyis a GP2 és a Formula Renault 3.5 átugrásával repítette a Toro Rossóhoz a Red Bull.
Alighanem felbuzdultak Daniel Ricciardo nem várt sikerein is, aki Vettel nyomdokaiba lépve ismét magasra tett a mércét az energiaital-gyártó cég által támogatott fiatalok számára. Kvjat előléptetését azonban a cinikusabb megfigyelők szerint nem annyira a képességei indokolták, mint inkább az, hogy a Toro Rossónál helyet kellett csinálni a két újabb fiatalnak, Verstappennek és Carlos Sainznak. Meg persze a Red Bull komoly összegeket felemésztő tehetségkutató programjának létjogosultságát is igazolja, ha a körön belülről tudnak választani valakit.
És így mellesleg nyilván megspórolják a WSR-ben való versenyeztetés költségeit. De vajon miért jó ez egy fiatal sportolónak? Nem veszít többet a Forma-1 alatti lépcsőfokok kihagyásával, mint amennyit nyer azzal, hogy biztosan bekerül az elit mezőnybe? Nem lenne hasznosabb pár évig még a rivaldafényen kívül gyűjtögetnie a tapasztalatokat, és egyébként is, nem kérdőjelezi meg az utánpótlás-sorozatok értelmét, ha az autósport csúcsa felé törekvő fiatalok lazán átléphetnek rajtuk?
„Nem mondhatom, hogy ez jó vagy rossz. Azokat a kategóriákat egy progresszív típusú pályafutáshoz hozták létre, de manapság már vannak olyan srácok, akik elboldogulnak nélkülük is" – válaszolta Kvjat az Origo GPhírek kérdésére a budapesti Nagy Futam előtt, amelyen egy RB7-es Red Bullt vezetett.
„Különféle karrierek léteznek. Valakinek három évre van szüksége a junior sorozatokban, másoknak pár évre a GP2-ben. Ők bizonyos szempontból tényleg felkészültebbek lesznek, másrészt viszont már többen megmutatták, hogy akár közvetlenül is fel lehet lépni az F1-be. Azt nem tudom megítélni, hogy én mit hagytam ki az FR3.5-tel vagy a GP2-vel, mert ott soha nem versenyeztem."
Ez tiszta sor, a felpörgetett pályafutásnak azonban van egy, a sport egészére nézve veszélyes üzenete is: ha egy olyan tinédzser, mint Verstappen, egyetlen évnyi formaautós tapasztalattal képes boldogulni a csúcskategóriában, az tovább erősíti azt a képet, hogy az F1-ben túl könnyű lett vezetni. Kvjat útja ugyan egy kicsit hosszabb volt, mint az idei szezon legfelkapottabb újoncáé – mielőtt 2013-ban a GP3 bajnoka lett, indult az F3 Euróban, az F Renault 2.0-ban és az F BMW-ben is –, de az utolsó, leglátványosabb lépést mégiscsak egy lendülettel tette meg.
Szerinte azonban a mai fiatalok nem azért jutnak el gyorsabban az F1-ig, mert túl könnyű lett érvényesülni. Hogy akkor miért? „Talán azért, mert az F1-be megérkező újoncok tehetségesek. Ez is egy lehetséges magyarázat, nem?" – vetette fel némi éllel a hangjában. „Természetesen igaz, hogy az autók pár másodperccel lassabbak lettek, mint néhány évvel ezelőtt voltak. A leszorítóerő csökkent, az egyenesekben viszont gyorsabbak lettünk. Csakhogy vezetni még így is óriási kihívás."
Tény, hogy míg az F1 az elmúlt tíz évben a szabálymódosítások miatt lassabb lett, addig az utánpótlás-sorozatok gyorsultak, vagyis közelebb kerültek hozzá, ami a vezetéstechnikát és a versenyzőket érő fizikai igénybevételt illeti. Ráadásul a fiatalokat manapság sokkal módszeresebben, szó szerint tudományos alapossággal készítik fel, mint régen – ezért eleve könnyebben lépegetnek előre, másrészről viszont elmosódnak kissé a veleszületett adottságaik közötti különbségek.
Kvjat úgy véli, neki nem okoznának gondot az erősebb autók sem. „Nyilván nem bánnám, ha még nagyobb lenne a tapadás és a teljesítmény, de az ember végső soron azt használja ki, amije van. Nem nagy ügy" – állította. „Ha az autók körönként 20 másodperccel lennének gyorsabbak a mostaninál, na, az már tényleg egy másik történet lenne, csak akkor nem is Forma-1-ről, hanem inkább Forma-1000000-ról beszélnénk."
Az orosz versenyző tett egy érdekes megállapítást is: szerinte a Forma-1-gyel szemben megfogalmazott kritikák alapvetően abból adódnak, hogy jelenleg korszakváltás zajlik. „A szabályok sokat változtak, és ilyenkor éppúgy idő kell, amíg letisztul a helyzet, mint az élet többi területén" – mondta. „Az F1 most hullámzik egy kicsit, de hamar rá fog találni a legjobb kerékvágásra. Szerintem manapság is sok érdekes és izgalmas verseny van, azt pedig el kell fogadni, hogy a pilóták azért vannak itt, mert keményen dolgoztak, és jó eredményeket értek el."
Kvjat előléptetése a Red Bullhoz egyelőre nem bizonyult olyan sikertörténetnek, mint a meglepetésre Vettelt is megfuttató Ricciardóé tavaly. Ausztrál csapattársától 4:0-s arányban vereséget szenvedett az időmérőkön, két futamról technikai hiba miatt kiesett, kétszer – Malajziában és Bahreinben – pedig a 9. helyen ért célba. Ezzel ironikus módon éppen a Toro Rossónál tavaly (háromszor is elért) legjobbját ismételte meg, pedig nem vitás, hogy ennél a négyszeres világbajnoki csapathoz megérkezve többre számított.
Az eredmények elmaradása nyomán máris életre keltek a szokásos spekulációk Kvjat jövőjével kapcsolatban: alig tette be a lábát a Red Bullhoz, máris sokan tudni vélik, hogy az év végén leváltják, és a Toro Rosso valamelyik újoncát ültetik a helyére. Neki meggyőződése, hogy erről egyelőre beszélni sem érdemes.
„Még csak négy verseny ment le, és ha megnézzük, azokon mi történt, gyakorlatilag figyelmen kívül lehet hagyni őket, mert egyik hétvége sem alakult tisztán" – mutatott rá. „Majd ha lesz olyan, akkor lehet pletykálni is, de addig egyszerűen nincs értelme."
„A szezon előtt sem tűztem ki magam elé konkrét célokat, mindössze annyit, hogy a pályán a lehető legjobban teljesítsek, és kihozzam a maximumot a lehetőségeimből. Kell egy olyan hétvége, amikor elmondhatjuk, hogy az autóval és velem is minden rendben volt. Akkor meglátjuk, merre tovább, de ilyenünk egyelőre nem volt."
Ez szépen hangzik, az F1-es versenyző létére magas, nyulánk orosz fiatalember azonban nem sugároz lehengerlő magabiztosságot. Nem csodálkozhatnánk rajta, ha lenne benne némi bizonytalanság, és azt sem túlzás kijelenteni, hogy a pályafutásának idei fejezete jól mutatja a hirtelen felemelkedés veszélyeit. Mivel már az élcsapatok egyikénél versenyez, könnyű elfelejteni, hogy még csak 21 éves, tavaly lépett az F1 porondjára, és két szezonnal ezelőtt a GP3-ban tekergette a kormányt.
Az elvárások gyorsabban nőttek a rutinjánál; a teljesítményét óhatatlanul Ricciardo tavalyi sziporkázásához mérik, ami jelentős nyomással jár, miközben a Red Bull idei autójával sokkal nehezebb lett feltűnést kelteni. Ausztrál csapattársával ellentétben Kvjat egy szerencsétlen pillanatban kapta meg a nagynak szánt lehetőséget, egy ilyen fordulat pedig egy egész pályafutást kisiklathat. Kérdezzék csak meg Sergio Pérezt vagy Kevin Magnussent...
De vajon miért esett vissza annyira a Red Bull, hogy már nemcsak a Ferrari, hanem a Williams is egyértelműen gyorsabb náluk? A vergődésüket könnyű teljes egészében a Renault hajtásláncának betegségeire fogni, s noha a francia gyártó nem is titkolja, hogy a motorjukkal komoly gondok vannak, a Red Bull autója sem üti meg a korábbi mércét.
„Már kiderült, hogy nemcsak a motor a hibás" – erősítette meg Kvjat. „Természetesen az is erősen behatárolja a lehetőségeinket. Az első néhány hétvége nagyon nehéz volt, de aztán a Renault elég jól kezelte a problémákat, és kezd biztató lenni a helyzet. Ha továbbra is ekkora lépéseket teszünk előre, a jövőnk szépen fog alakulni."
„Malajzia kemény verseny volt számunkra, egyszerűen nem voltunk elég gyorsak a kanyarokban, és nagyon hiányzott a tapadás. Ez arra figyelmeztetett minket, hogy a csapatnak is össze kell szednie magát, de azonnal reagáltunk, és hatalmasat léptünk előre."
A Red Bull egy dupla pontszerzéssel legutóbb, Bahreinben végre a Sauber elé szenvedte magát a konstruktőri tabellán, de ami az összetettet illeti, még így is velük, valamint a Lotusszal, a Toro Rossóval és a Force Indiával birkózik a három élcsapat által meghagyott pontokért. Már a közvetlenül előttük lévő Williams is kis híján háromszor annyit szerzett, mint ők.
Az Origo GPhírek kérdésére, hogy a Red Bullnak inkább az aerodinamika vagy a gumik menedzselése terén vannak hiányosságai, Kvjat azt felelte: „Én általános jellegűnek nevezném a problémáinkat. Ahogy említettem, eddig Malajzia volt a legnehezebb versenyünk. Az egy olyan pálya, ahol nagyon megszenvedi a versenytempó, ha rossz irányt választunk a beállításokkal, és pontosan ez történt. Ezért nem voltunk ütőképesek. Kína sokkal biztatóbb volt, csak ott nem értem célba, ezért egyelőre nehéz pontosan felmérnem az autónk képességeit."
De mi a helyzet a közúton? Kvjat 1994-ben született, vagyis jócskán az egész szocialista blokkban rohangászó kocka Ladák fénykora után, egy orosz versenyző esetében mégis adja magát a kérdés, hogy vezette-e a korszak ikonikus járművét.
„Naná, persze! Természetesen az édesapámnak is volt egy Ladája, csak már elég modern, 2110-es. Mármint igazán modern Lada nem létezett, de ez az utolsó modellek közül került ki" – meséli Kvjat. „Néhány barátunknak volt hátsókerék-hajtású is, tudjátok, ami így nézett ki (vihogva mutatja a szögletes formát), arra viszont nem emlékszem, hogy olyat vezettem-e. A modernt viszont igen, és hát izé, nem volt túl gyors! Igazi nyers szerkezet, a motor és a felfüggesztés legkisebb rezdülését is hallani lehet."
Amíg a Toro Rossónál volt, Kvjat többnyire egy Renault Clio RS-sel közlekedett, ezt azonban a Red Bullnál le kellett cserélnie egy Infiniti Q50-re. Szegény! A télen látták egy VW Up volánjánál is – de vajon mit választana magának, ha nem kellene igazodnia a csapata tulajdonosi és támogatói hátteréhez?
„Hát, nem egy Ladát, az biztos!" – feleli nevetve. „A Porsche 911 nagyon jó autó, akárcsak az Aston Martin. Ezek klasszikusok, ha húsz év múlva tolod ki őket a garázsból, akkor is értékesek lesznek."
Ám hogy húsz év múlva milyen autót engedhet meg magának, az jórészt a következő egy-kettőn fog múlni. Ricciardo mellett Kvjatnak bizonyítania kell, mert a sarkában már ott loholnak a Red Bull újabb üdvöskéi, és mint tudjuk, Helmut Marko nem sokat teketóriázik, ha úgy érzi, valakire nincs többé szükség a sport leghatékonyabb, egyben legkíméletlenebb tehetségkutató programjában.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!