Hajmeresztő balesettel kezdődött az idei F1-es szezon márciusban, amikor Fernando Alonso már az Ausztrál Nagydíj kezdetén megtorpedózta Esteban Gutiérrez autóját. A McLaren nagy sebességgel a kavicságyba csúszott, megpördült a tengelye körül, majd fejjel lefelé a gumifal előtt állt meg, de Alonso és Gutiérrez is önállóan kiszállt a roncsokból, bár a spanyol pilóta légmellet kapott, és bordarepedést is szenvedett.
Az FIA több új eszköz, köztük az idén bevezetett nagysebességű kamera, a fülhallgatóban elhelyezett apró gyorsulásmérő, valamint az adatrögzítő „fekete doboz” segítségével végezte el a baleset körülményeinek kivizsgálását. Megállapították, hogy Alonso 313 km/óra sebességgel haladt a baleset előtt, és a becsapódás pillanatára is csak 305 km/óra tempóra lassult le.
Alonso fejénél 45 g-s maximális pillanatnyi lassulást mért a szenzor, amikor a McLaren a bal oldalával nekiütközött a falnak, és a fejkamera azt is rögzítette, ahogy a spanyol pilóta sisakja kétszer nekicsapódik a fülke belső oldalának. Mivel ekkor már leszakadt a két első felfüggesztés, valamint a jobb hátsó is, az autó alig lassulva csúszott a kavicságyba, ahol elakadt, és újabb 46 g-s lassulással a levegőbe repült.
A McLaren másfélszer pördült meg a tengelye körül, összesen 540 fokot fordult 0,9 másodperc alatt.
Bár kívülről talán többnek lehetett érezni, „mindössze” ennyit repült az autó, majd újabb, ezúttal hosszirányú terhelés érte 20 G-s értékkel, mielőtt nem sokkal a gumifal előtt végül megállt, a motortakaró elemre támaszkodva.
„Az első, 305 km/órás becsapódás után Alonso autója három, jelentős lassulást és egy repülő fázist vészelt át anélkül, hogy a versenyző jelentős sérüléseket szenvedjen. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az autón kialakított különböző biztonsági rendszerek ellátták a feladatukat” – áll a jelentésben.
Az új rendszereknek köszönhetően az FIA szakemberei már a baleset pillanatában adatokhoz jutnak,
így gyorsan képet kaphatnak a történtekről, nyilatkozta Laurent Mekies, a balesetkutató intézet általános menedzsere. A nagysebességű kamera képét viszont nem látják élőben, mert óriási adatmennyiség jön létre azáltal, hogy másodpercenként 400 képkockát rögzítenek a kormány mögött elhelyezett eszközzel. Az adatvesztés elkerülése érdekében két ponton is mentés készül az autóban.
Bár Mekies – aki egyébként Baumgartner Zsolt mérnöke volt a Minardinál – bizonyos újításokat már most is felbecsülhetetlen értékűnek nevezett, a fejlesztések nem állnak le, és hamarosan már nem csak a baleset körülményeit, hanem közvetlenül a versenyző élettani paramétereit is mérni fogják.
„Remélem, hogy még a szezon vége előtt felszerelhetünk egy versenyzőt biometrikai szenzorokkal, legalább egy teszt kedvéért” – mondta Mekies. „A biometrikus adatok lehetővé teszik számunkra, hogy felmérjük az illető állapotát a baleset előtt, az ütközés pillanatában, és az után is, a mentési folyamathoz igazodva.”
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
