Felipe Massa után Jenson Button is bejelentette – egyelőre nem végleges – visszavonulását az F1-től a másfél héttel ezelőtti Olasz Nagydíj alkalmával. Button több szabadidőt szeretne, de a McLarentől nem akar végleg kikerülni, és nem zárta ki azt sem, hogy 2018-ban visszatér a mezőnybe. Távozásával egy igazi veteránnal lesz szegényebb a mezőny.
Button az október elején zajló Malajziai Nagydíjon indul pályafutása 300. F1-es futamán, és a nagy bejelentés előtt, a spái hétvége alatt az Autosport magazin prémium kiadásának hosszú monológban összegezte eddigi F1-es évei legfontosabb pillanatait. Elárulta, arra sem számított, hogy 30 évesen még versenyezni fog, de olyan gyorsan szaladnak az évek, hogy még 36, és még mindig az F1-ben szerepel.
A brit pilóta szemtelenül fiatalon, az F3-ból nagyot ugorva mutatkozott be az F1-ben, a Williamsnél 2000-ben Ralf Schumacher oldalán, majd kétéves, benettonos kitérő után 2003-ban – ahogy ő fogalmazott – „Jacques Villeneuve csapatánál”, a BAR Hondánál kapott lehetőséget.
A csapatnál uralkodó hangulat szempontjából Ralf Schumacher és Jacques Villeneuve kemény volt, egyikük sem szerette, hogy egy fiatal pilóta jól szerepel,
és ez megnehezítette a helyzetet. Jacques-kal talán nehezebb volt, mint Ralffal” – vélte, „az év eleje elég trükkös volt, de a szezon felére minden rendeződött, és nagyon jól szórakoztunk együtt.”
Button előtte két évig az akkor igen versenyképtelen Benettonnál – a mai Renault csapatnál – szerepelt, ahol az általában elég lazán menedzselő
Flavio Briatore azzal igazította irányba, hogy „Jenson, dolgozz keményebben!”
A brit eleinte küszködött Giancarlo Fisichella ellen, mert elmondása szerint az olasz jobban tudott bánni a nehezen vezethető autókkal, de aztán lecserélte a körülötte dolgozó mérnököket, és 2002-ben legyőzte csapattársát, Jarno Trullit.
A formajavulás keltette fel David Richards, a BAR akkori csapatfőnökének figyelmét, így került Button a későbbi Honda és Brawn csapathoz. Button úgy véli, Richards „megváltoztatta a versenyautókról alkotott képemet.” Az átigazolás a 2004-es Malajziai Nagydíjon meghozta az első dobogós helyet, itt egyébként Button 2009-ben győzni is tudott, és itt éri majd el 300. futamát is. „Ez elég különleges hely számomra, nagyon sok szép emléket őrzök innen.”
2006-ban, a Hungaroringen aztán megtörtént az áttörés, és Button végre F1-es futamot nyert.
„Jó év volt, mert folyamatosan a dobogóért küzdöttünk, de nem hittük, hogy normális esetben elég jók vagyunk a győzelemhez. A magyarországi hétvége is keményen indult, motorbüntetést kaptam, és csak a 14. helyről rajtolhattam. A változékony körülmények és néhány baleset miatt 30 másodperccel nyertem. Nagyszerű győzelem volt, a Honda számára az eddigi utolsó, és az egyetlen gyári Honda győzelem 1967 óta.”
Button 2009-ben óriási meglepetésre megnyerte a világbajnokságot az eleinte kiváló, később már „csak” nagyon jó Brawnnal, majd a lendületet kihasználva átnyergelt a McLarenhez, ahol 2011-ben élete legnagyobb versenyét teljesítette. A Kanadai Nagydíjat úgy nyerte meg, hogy az utolsó helyről, körhátrányból tért vissza, és néhány kilométerrel a cél előtt kaparintotta meg a győzelmet.
„Áthajtásos büntetést kaptam, eltörtem az első szárnyamat, defektet kaptam, és összeütköztem Lewis (Hamiltonnal), úgyhogy elég küzdelmes, akciódús verseny volt. Olyan, ami megtanítja az embert, hogy soha se adja fel” – mondta Button az F1-es történelem leghosszabb, több, mint 5 órán át húzódó viadaláról.
Bár sokan úgy vélnék, hogy Button kedvenc autója a világbajnoki címet nyerő Brawn BGP001 volt, ő mégis a 2004-es BAR Hondát emelte ki a listából.
„V10-es motor, 900 lóerő, 21 ezerig felpörgő fordulatszám, és gumiháború: Egyszerűen csodálatos volt azokat az autókat vezetni. Az első pole pozíciómat azzal az autóval értem el Imolában” – emlékeztetett. „A V8-as korszakból talán 2011 volt a legjobb a befújt diffúzorok, és a hihetetlen leszorítóerő miatt. Állandóan vigyorogtunk, mert olyan jó volt a tapadás. Az időmérőn 90%-ban álltunk a gázpedálon, hogy befújjuk a kipufogógázt a diffúzorba.”
Pályafutása során Button két igazi nagyágyú, Lewis Hamilton és Fernando Alonso oldalán is versenyzett a McLarennél. 2010-ben, világbajnokként lett Hamilton csapattársa, és úgy véli, honfitársa tehetsége mindig is látszott, de akkoriban még nem volt eléggé kiforrott, és sokszor egyenetlen teljesítményt nyújtott. Az időmérőkön rendre gyors volt, de a futamokon előfordult, hogy beleszürkült a mezőnybe.
Következetlen volt, de hihetetlenül gyors. Akár a leggyorsabb srác, aki F1-es autót vezetett. Talán Senna volt az, akit a leggyorsabbnak láttam az F1-ben, de ezt soha sem lehet igazán összehasonlítani. A legösszetettebb versenyző viszont Fernando,
aki ellen valaha is versenyeztem abból a szempontból, ahogy a csapattal dolgozik. Nagyon intelligens, tudja, hogyan találja meg az útját, és az is nagyszerű, ahogy az autót használja a versenyen.”
„Versenyszituációban Fernando mindig ott van. Akár az ember előtt, akár mögötte halad, nem lehet tőle megszabadulni. Ez igen nehéz így, de közben nagyon izgalmas is. Nagyon boldog vagyok, hogy az elmúlt néhány év során dolgozhattam vele, láthattam, hogy ő hogyan csinálja, és a versenyeken is megtapasztalhattam, hogy milyen jó ő valójában.”
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
