Az 1976-os F1-es szezon története nagyjából ismert a sport törzsközönsége, és a Rush sikere óta a filmeket kedvelő tágabb nyilvánosság előtt is, de negyven évvel a történtek után újabb részletek derülnek ki arról, hogy mi is történt valójában Niki Lauda és James Hunt valóban hollywoodi forgatókönyvbe illő párharca során, és hogyan is ért véget a két legenda küzdelme.
Az egyik legismertebb F1-es újságíró, Maurice Hamilton új könyvet írt a már nem élő Huntról, korábban nem publikált interjúrészletekhez is hozzájutott, és Niki Lauda is megszólalt a kiadvány lapjain. A háromszoros világbajnok visszaemlékezett arra, hogy a világbajnoki címről döntő utolsó futam, a Japán Nagydíj előtt olyan rossz volt az időjárás, hogy a viharos eső miatt semmit sem lehetett látni Fudzsiban. A versenyzők szóvivőjeként a futam elhalasztását követelte.
„Felálltam, és azt kérdeztem, teljesen megőrültetek? Az eső nem áll el, csak egyre rosszabb lesz. Ezt nem tehetitek meg! A versenyigazgató mégis erőltette a dolgot. Ezt röhejesnek tartottam. Egy hülye tévés szerződés miatt kockára kellett tennünk az életünket. Semmit sem lehetett látni, katasztrófa volt. Úgy döntöttem, hogy a tévé nekem nem elég indok a versenyzéshez. Előre megmondtam a Ferrarinak, hogy megyek egy kört, aztán kiállok. Most sem bánom, ugyanezt tenném.
A balesetem nélkül talán lett volna elég tartalékom, hogy versenyezzek.”
Lauda elmesélte, hogy a kiállása után rögtön a repülőtérre indult, és útközben értesült Hunt világbajnoki győzelméről, de aznap még ez sem ment simán számára.
„Azt mondtam a japán taxisnak, hogy hallgassa a rádiót, és mondja meg, ki nyerte a bajnoki címet. Amikor vége lett a versenynek, pont áthajtott a reptér alagútján, úgyhogy a rádió elnémult. Amikor kiszálltunk, már vége volt, és nem hallottuk, ki győzött.
Amikor megérkeztünk a repülőtérre, ott volt a Ferrari egyik embere, aki el akart köszönni. Megláttam az arcát, és rögtön azt gondoltam, ’basszus’. Elmondta, hogy Hunt lett a világbajnok, úgyhogy hazautaztam.”
Maurice Hamilton könyvében - amelyből a Guardian közölt részleteket - Hunt futam utáni nyilatkozata is olvasható. A világbajnok szintén „röhejesnek” nevezte a körülményeket, kitért az 1-es kanyarban lévő állóvízre, de azt mondta, elsősorban a felverődő vízfüggöny miatt nem látott semmit.
„Nagyon sajnálom Nikit, és mindenkit, mert ilyen veszélyes körülmények között kellett versenyeznünk. Teljesen megértem a döntését. Egy olyan baleset után, amilyet átélt, mit lehet tenni? Én meg akartam nyerni a világbajnokságot, szerintem meg is érdemeltem. Azt is érzem viszont, hogy Niki is megérdemelte volna a címet. Bárcsak osztozhatnánk rajta.”
Lauda szerint ő emlékszik Hunt elismerő szavaira.
„Ez volt a legkedvesebb megnyilvánulás, amit valaha hallottam. Tiszteletteljes, baráti viszonyban voltunk egészen a Forma-3-as időszakunk óta. Bíztunk egymásban. Tudtam, hogy nem szorítana le a pályáról, és ez akkoriban fontos volt. A Rush című film jó volt, 80%-ban hiteles, némi Hollywooddal megfűszerezve.”
„Két dolog határozta meg 1976-ot, mielőtt Japánba értünk: először a balesetem, aztán az, hogy a McLaren előrelépett a fejlesztésekkel a nyár végétől. A Ferrari lelassult, James autója pedig hirtelen gyorsabb lett. Kimagaslóan szerepelt, nagyon jó tempót diktált. Nem kérdés, hogy akkoriban ő volt a legjobb.”
Az egyik részlet, amit a film kiforgatott, éppen Lauda és Hunt viszonya volt: valójában fiatal koruk óta kifejezetten jóban voltak, F3-as versenyzőként még szállást is együtt béreltek, soha nem acsarkodtak egymással úgy, ahogy a Rush bemutatta.
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!