SPIELBERG, AUSTRIA - JULY 09: Race winner Valtteri Bottas of Finland and Mercedes GP tries to avoid doing a shoey on the podium from Daniel Ricciardo of Australia and Red Bull Racing during the Formula One Grand Prix of Austria at Red Bull Ring on July 9, 2017 in Spielberg, Austria. (Photo by Clive Mason/Getty Images) // Getty Images / Red Bull Content Pool // P-20170709-04043 // Usage for editorial use only // Please go to www.redbullcontentpool.com for further information. //
Vágólapra másolva!
Bottas csak hajszálnyi, 6 tizedes előnnyel nyerte meg az Osztrák Nagydíjat, de ez a különbség megtévesztő: a Ferrari tempója valójában nem volt ennyire közel a Mercedeséhez. Ricciardo megérdemelt 3. helye pedig intő jel Vettel és Hamilton számára. Elemzés a Red Bull Ringről.
Vannak versenyek, amelyeknek nem az eredményében rejlik a legfontosabb tanulság. Az Osztrák Nagydíj is ilyen volt: az igazi szenzáció a Valtteri Bottast Sebastian Vetteltől a célvonalon elválasztó 6 tizedmásodperc mögött rejtőzik.
Ez a hajszálnyi különbség közöttük, amely kisebb volt, mint a legelső kör végén, elfedte mindazt, amitől hirtelen sokkal kacifántosabbá vált ez a világbajnoki küzdelem.
Már jó előre nyilvánvaló volt, hogy a spielbergi hétvégének nagy jelentősége lesz. Három atipikus, félig-meddig vagy teljesen utcai jellegű, gyors kanyaroktól mentes pálya – Monaco, Montreal és Baku – után a Forma-1 mezőnye végre ismét egy olyan helyszínre érkezett, amelyen jobban le lehetett mérni a szezon fennmaradó részében várható erőviszonyokat.
A Ferrari Monacóban letaglózó kettős győzelmet aratott, Kanadában és Azerbajdzsánban viszont a Mercedes árnyékába került. Igaz, hogy Lewis Hamilton mindkét Q3 végén különösen parádés kört futott, ami felnagyította a különbséget, Vettel számára pedig egyik verseny sem alakult simán, de a Ferrari 1,1 másodperces lemaradása a bakui időmérőn így is elég riasztó volt.
Ennek ellenére az Osztrák Nagydíj előtt Vettel és Räikkönen egyformán biztos volt abban, hogy a versenytempójuk azon a két pályán sem maradt el a Mercedesétől, csak ezt nem tudták megmutatni, és hogy a Red Bull Ringben vissza fognak zökkenni a rendes kerékvágásba.
Látszólag így is történt. Vettel mindössze 42 ezredmásodperccel kapott ki Bottastól a pole pozícióért folytatott harcban, ami különösen biztató, ha meggondoljuk, hogy a stájerországi hegyek ölelésében megbújó pályán a lóerőkre nagy szükség van, és a Mercedes a Q3-ban rendszerint feljebb tudja tekerni a motorját.
Ha pedig leosztjuk a 71 körrel, Vettel átlagos hátránya a versenyen összvissz 9 ezredmásodpercre jön ki.
Az eredmények mögé nézve azonban a Ferrari helyzete nem volt ilyen rózsás: mint azt mindjárt látni fogjuk, valójában két speciális körülményen múlt, hogy a befutó ennyire szoros lett. Egyrészt Bottas kerékcseréjét taktikai okokból nem az ideális pillanatra időzítették, másrészt a második etapban küszködött a szuperlágy gumikkal.
Konkrétan a bal hátsó Pirellije már 4-5 kör után felhólyagosodott a 45 fokos aszfalton, és a probléma egyre súlyosabbá vált. „Ezt éreztem, mert minden alkalommal, amikor megérkeztem egy jobbos kanyarhoz, körről körre több kellemetlenséget okozott – mondta a finn versenyző az Origo GPhírek-nek. – Előre figyeltem, minden kanyart igyekeztem tökéletesen bevenni.
Örültem, hogy a versenynek abban körben volt vége, mert utána bajban lehettem volna!”
Természetesen nem véletlen, hogy pont a bal hátsó hólyagosodott fel, a Red Bull Ringen ugyanis a gyors 6-oson és 7-esen kívül gyakorlatilag kizárólag jobb kanyarok vannak, ezért a kigyorsításoknál azt érte a legnagyobb terhelés. Vettel úgy érezte, Bottas a verseny vége felé már annyira küzdött az emelkedőn, hogy ha van még egy kör, már nem tudott volna védekezni ellene. Az egész szituáció kísértetiesen emlékeztetett az Orosz Nagydíjra, amelyen Bottas szintén úgy aratta pályafutása első F1-es győzelmét, hogy az utolsó körökben menekülnie kellett Vettel elől.
„Igen, ebben volt egy kis déja vu! Megint egy piros autó közeledett hozzám az utolsó körökben – mondta kuncogva. – A lekörözéseken is igyekeztem minél gyorsabban túlesni. Ilyenkor néha vesztünk, néha nyerünk egy kis időt az üldözőnkhöz képest, de most minden jól jött ki. Csak vigyáznom kellett, nehogy hibázzak, akárcsak Oroszországban.”
A párhuzam ebben is stimmel, mert míg Vettel Szocsiban Felipe Massa Williamsének lekörözésével bukott értékes tizedmásodperceket, most egy másik Mercedes-motoros autó, Sergio Pérez Force Indiája mögé ragadt be. „Valóban, Pérez esetében nyertem egy kis időt Sebastianhoz képest, viszont volt néhány másik lekörözés, amelynél úgy éreztem, biztosan többet vesztettem, mint ő” – vélte Bottas.
Ez a macska-egér játék helycsere nélkül ért véget, de Vettel meg volt győződve róla, hogy a Ferrari és a Mercedes az Osztrák Nagydíj egészét nézve egyformán gyors volt.
„Ami a tempónkat illeti, az szerintem megegyezett, ugyanazokért a tizedekért hajtottunk – jelentette ki. – Szerintem nagyon szorosan alakult, csak ő az első etapban valószínűleg elégedettebb volt az autójával, mint én, a másodikban pedig fordítva. Amikor elaludtak a rajtlámpák, és nekivágtunk a versenynek, 8 méter előnye volt, és a végén fél másodperccel előttem ért célba.”
Ha Vettelnek sikerül lerajtolnia a pole-ból induló Mercedest, talán máshogy alakul a verseny. A Ferrari ásza teljesen biztos volt benne, hogy Bottas kiugrott, amivel egyébként Daniel Ricciardo is egyetértett, az indulása – ezt itt magyaráztuk el – mégsem volt szabálytalan. Az FIA szerint 0,201 másodperc alatt reagált a lámpák kialvására. „Nem tudom, ezt hogy mérik, de nagyon sokszor gyakoroljuk a rajtolást, és ennél sokkal jobb reakcióidőket is el szoktunk érni – mondta Bottas. – Tökéletesen kaptam el a rajtot.” Olyannyira, hogy a Red Bull mérései azt mutatták: 1 tizeddel korábban lőtt ki a kelleténél. A csapat főnöke, Christian Horner szerint a rajtja „gyakorlatilag szinkronban volt a lámpákkal, úgyhogy határeset volt”.
Bottas már az első körben másfél másodpercre növelte az előnyét Vettellel szemben, aki aztán a 4. körig tartotta vele a lépést. Az 5-diktől azonban hirtelen látványosan nőni kezdett a különbség kettejük között. A Mercedes ekkor a rádión szólt Bottasnak, hogy fokozza az iramot, és nem azért, mert büntetéstől tartottak a necces rajtja miatt, hanem mert így szerepelt a tervben.
Az első pár körben csak igyekeztem mindent kézben tartani, aztán ráléptem a gázra, hogy kiderüljön, növelni tudom-e ez előnyömet
– mondta Bottas. – Örültem, amikor kiderült, hogy igen. Az autóm az első etapban nagyon jól ment...”
Mégpedig a Ferrari számára ijesztően jól. Bottas az első etap két szakaszában távolodott az üldözőjétől: a 4. és a 10. kör között 1,5-ről 4,5 másodpercre, majd a 19. és a 24. kör között 5,4-ről 7,7 másodpercre növelte az előnyét. Mindkét fázisban körönként bő fél másodpercet vert Vettelre, aki a közbeeső körökben nagyjából tartotta tőle a távolságot, de a maximális hátránya a 30. körben elérte a 8 másodpercet is.
Figyelembe véve, hogy egyforma állapotú és keverékű (ultralágy) gumikon mentek, ez túl nagy különbség. „Az első etapban Valtteri gyorsabb volt, tagadhatatlanul elhúzott tőlem, és ezzel jelentős előnyre tett szert, amit kihasználva későbbre tudta halasztani a kerékcseréjét” – ismerte el Vettel is.
A Ferrari őt a 34. körben hívta be a bokszba, egy körrel az után, hogy Ricciardo beállt mögüle, így biztosan a Red Bull elé térhetett vissza a pályára. A Mercedes nem reagált a lépésre: normális esetben behozták volna Bottast a következő körben, ám ezúttal nem tettek így. Ennek két oka volt. Egyrészt a 8 másodperces előny birtokában megengedhették maguknak, mert nem fenyegette őket az elé vágás veszélye, másrészt a másik Ferrari, Kimi Räikkönené, pontosan 20 másodperccel haladt Bottas mögött.
Mivel egy bokszkiállás jellemzően 20,5-21 másodperc időveszteségbe került, ha ekkor cserél kereket, Bottas biztosan a honfitársa mögött hajt ki a bokszból.
„Nem számítottunk problémára a szuperlágy gumikkal, csak szerettünk volna meglépni Kimitől, hogy elé érkezzünk meg, mert különben akadályozhatott volna, hogy segítsen Sebastiannak – erősítette meg Bottas. – Nem az én döntésem volt, megbíztam a mérnökökben, és így rendjén is volt, mert a gumik még mindig jól működtek. Csak az etap utolsó körében szóltam nekik, hogy már nem maradt bennük semmi, úgyhogy muszáj kiállnunk.”
A Mercedes terve azért nem vált be, mert a versenynek ebben a szakaszában Räikkönen már tartani tudta a lépést Bottasszal. Az első 25 körben kapott tőle 18,6 másodpercet, de aztán pont a kritikus 20 másodperc magasságában stabilizálódott közöttük a különbség, ezért Bottas kerékcseréjét hiába próbálták halogatni, Räikkönen mögé került. A frissebb gumikon persze hamar elhárította ezt a guruló akadályt: nem egészen 3 kört töltött a Ferrari mögött, a 44-dikben el is húzott mellette. Viszlát, haver, találkozunk Silverstone-ban!
A Ferrari nyilván tényleg azért tartotta kint Räikkönent ennyire sokáig, hogy megpróbálja megakasztani Bottast egy kicsit. Amint a Mercedes megelőzte, azonnal behívták őt a bokszba. Így kereken 10 körrel tovább maradt kint a használt ultralágy Pirelliken, mint Vettel, amivel sok időt vesztett, de amikor a verseny után rákérdeztem, hogy ezt nem nehezményezte-e, Räikkönen csak legyintett.
Még akkor is elég jó volt a tempóm, a gumik bírták, úgyhogy ez nem volt nagy ügy
– mondta. – Pont egy körrel az utánra terveztük a kiállásunkat, amikor Hamilton kereket cserélt, de mivel ő megtette, már mindenképpen átugrott volna engem.” Ez igaz. A Mercedes tökéletesen ráérzett a megfelelő pillanatra, és mivel Räikkönen ezzel úgyis elbukta a 4. helyet, valójában semmit nem vesztettek vele, ha Bottas feltartására használják.
A lényeg mindebből az, hogy Bottas 8 másodperces előnye csak azért fogyott el, mert az ideálisnál később, 7 körrel az üldözője után cserélt kereket, aztán Räikkönen mögött vesztett még kb. 1,5 másodpercet. Vettel közben ki tudta autózni az új szuperlágy gumik előnyét, így a 43. körben már csupán 3,5 másodperccel volt a Mercedes mögött. Miután megelőzte Räikkönent, Bottas egy kicsit megint elhúzott tőle – konkrétan 4,5 másodpercre –, de akkor jelentkezett a bal hátsó gumiján a tévéképeken is jól látható hólyagosodás, és a 47. körtől Vettel stabilan elkezdte ledolgozni a hátrányát. Így juthattak el odáig, hogy a hajrában csak tizedek választották el őket.
Ám Vettel állítása, miszerint a két élcsapat versenytempója közel azonos volt, ennek fényében derűlátó túlzás.
Az 58. és a 66. kör között közeledett a leggyorsabban Bottashoz, de átlagosan akkor is mindössze 0,217 másodpercet vert rá körönként, ami távol van a Mercedes első etapban tapasztalt fél másodperces előnyétől. Azt persze mondhatjuk, hogy a Ferrari azért nem futott bele a hólyagosodásba, mert jobban bánt a gumikkal, de nem számíthatnak rá, hogy a Mercedesnek mostantól minden versenyen ilyen gondjai lesznek, és el fog térni az optimális stratégiától.
Pusztán a tempót nézve a Red Bull Ringen kicsit úgy tűnt, mintha megfordult volna a helyzet az év elejéhez képest: a Ferrari az időmérőn közelebb került a Mercedeshez, a hosszú etapokon viszont elvesztette az előnyét. Erősen remélniük kell, hogy nem kezdenek alulmaradni a fegyverkezési versenyben, mert bár Vettel egyelőre őrizgeti, sőt növelgeti az előnyét a világbajnoki tabellán, ennyi egész egyszerűen nem lesz elég, a szezonból még túl sok van hátra.
A Red Bull most már tényleg bekavarhat
És mitől vált kacifántosabbá a világbajnoki küzdelem? Attól, hogy új szereplők is feltűntek benne. A Red Bullnak a végső győzelemre még akkor sincs sok esélye, ha Ricciardo csak 44 ponttal van lemaradva a 2. helyezett Hamiltontól, a Ferrari-Mercedes párharc megzavarására viszont nagyon is van.
Az Osztrák Nagydíjon Ricciardo már sorozatban ötödször jutott fel a dobogóra. Jóllehet, az előző alkalmakat inkább az ellenfelek zűrjeinek, semmint a Red Bull nyers tempójának köszönhette, ezúttal végre erőből szerezte meg a 3. helyet. Oké, Hamilton váltócsere miatti rajtbüntetésével mázlija volt, de Räikkönent megelőzte a rajtot követően, és aztán el is húzott tőle.
Egy olyan motorpályán, mint amilyen a Red Bull Ring, ez figyelemre méltó eredmény volt; nem csoda, hogy Ricciardo eksztázisban kurjongatott a rádióba, miután átszelte a célvonalat. Ha úgy tűnt, jobban örült, mint Bakuban a győzelemnek, hát nem véletlenül. „Félreértés ne essék, a célban a megkönnyebbülés a dobogónak szólt, de valójában azért vagyok a legboldogabb, mert ma tényleg gyorsak voltunk – mondta az ausztrál. – Igen, Bakuban nyertem, ehhez azonban mindenfélének történnie kellett.
Ma felállhattunk a pódiumra egy olyan pályán, amely nem kedvezett nekünk.”
Valóban. Ricciardo erőt merített belőle, hogy szinte az egész versenyen látta Vettelt, ő pedig Bottast, vagyis a Red Bull nem szakadt le az éllovasoktól. Kereken 6 másodperccel a győztes Mercedes után intették le, pedig Ricciardónak hátrafelé is figyelnie kellett, mert Hamilton utolérte.
A Red Bullt irányító Christian Horner szerint a brit versenyzőnek ekkor megengedték, hogy feljebb tekerje a motorját, ami körönként 4-5 tizedmásodpercet érhetett. Hamilton ennek ellenére sem tudta megelőzni Ricciardót, holott már a 61. kör tájékán felzárkózott hozzá, és ezen a pályán a DRS különösen sokat ért: a szélárnyékban kb. 20 km/ó-val lehetett nagyobb sebességre gyorsulni vele, mint nélküle.
„Azt hiszem, az utolsó előtti kör volt a legneccesebb – mesélte Ricciardo. – Lewis használhatta a DRS-t, és jól gyorsított ki az 1-es kanyarból. Ez nekem nem sikerült, úgyhogy jó közel került hozzám. Már a 3-as kanyarnál védekeznem kellett, aztán a 4-es előtt megint felcsaphatta a hátsó szárnyát.” Pár másodpercig úgy tűnt, Hamilton ott el is kapja Ricciardót, aki azonban a holtteréből visszatámadott, és megtartotta a 3. helyet – immár végleg.
De Ricciardónak igaza van, ennél is fontosabb, hogy a Red Bull mindezt erőből érte el. A verseny két rövid szakaszát (a 26-32. és a 45-54. kört) leszámítva végig gyorsabb volt Räikkönennél, és az 54. körtől a 69-ig közeledett Vettelhez is, 7,2 másodpercről 4,9-re farigcsálva le a hátrányát. Igaz, a Ferrari versenyzője nem vezethetett a saját ritmusában, mert utolérte az élen haladó Bottast, akinél a futam utolsó 13 körét nézve tulajdonképpen mind a négy üldözője erősebb tempót diktált az említett hólyagosodás miatt.
A Red Bull biztató helyzetét az etapátlagok is jól mutatják:
1. Etap
Bottas 1:09.227 (1-41. Kör, UL gumi)
Vettel 1:09.448 (1-34. Kör, UL gumi)
Ricciardo 1:09.565 (1-33. Kör, UL gumi)
Räikkönen 1:09.654 (1-44. Kör, UL gumi)
Hamilton 1:09.721 (1-31. Kör, SzL gumi)
2. Etap
Räikkönen 1:08.004 (45-71. Kör, SzL gumi)
Hamilton 1:08.184 (32-71. Kör, UL gumi)
Bottas 1:08.185 (42-71. Kör, SzL gumi)
Vettel 1:08.193 (35-71. Kör, SzL gumi)
Ricciardo 1:08.235 (34-71. Kör, SzL gumi)
Az adatok értékelése során értelemszerűen tekintettel kell lenni az etapok hosszára is. A verseny második felében Räikkönen érte el a legjobb, Ricciardo pedig a legrosszabb átlagot, de figyelembe kell venni, hogy a finnek kellett a legkevesebb (27), míg az ausztrálnak a legtöbb (38) kört megtennie azzal a szett szuperlágy Pirellivel.
Hamilton eredménye pedig külön csalóka, mert ő az első etapban használta ezt a keveréket, vagyis a többiekhez képest fordított stratégiát követett. A Mercedes így próbálta meg ellensúlyozni, hogy a váltócsere miatt a 8. helyről kellett indulnia, ironikus módon végül mégis ő állt ki a legkorábban az éllovasok közül, Räikkönen ellen ugyanis az elé vágás volt a legjobb esélye. Be is jött.
Hamilton később azt állította, tulajdonképpen ő ment a legjobban a versenyen.
„Miután a Force Indián és a Haason áthámoztam magam, úgy 16 másodperccel voltam Valtteri mögött, utána vesztettem még párat, ennek ellenére csak 6 másodperccel mögötte értem célba” – mondta.
Ez persze csak féligazság, hiszen Vettelhez hasonlóan ő is Bottasnak az optimálisnál későbbi bokszkiállása révén nyerte vissza a lemaradása döntő részét. A hátránya már csak ezzel is 12 másodpercre csökkent a korábbi 20-ról, aztán erőből további 5-6 másodpercet dolgozott le az utolsó 17 körben, de ahhoz képest, hogy Bottas szenvedett a bal hátsó gumijával, ez nem volt igazán meggyőző különbség.
Hamilton egész hétvégén meglepően indiszponált volt. Bár a bakui botrány miatt sokkal inkább Vettelnek lehetett volna félnivalója a sajtótól, érdekes módon ő nem akart elmenni az FIA csütörtöki sajtótájékoztatójára, amelyre mindkettejüket meghívták, mert attól tartott, hogy a mondandóját ízekre szedik.
Hamilton többször elmondta, hogy Vettel egy rést tárt fel a pajzsán az Azerbajdzsánban hirtelen felindulásból elkövetett manőverével, a Red Bull Ringen mégis úgy tűnt, mintha inkább ő lenne összezuhanva lelkileg, amiben nyilván szerepet játszott a váltócsere is. Mostanában nem álltak mellé az égiek, az szent igaz.
A Red Bull megerősödése neki és Vettelnek is rossz hír. Egy gyenge hétvégén bármelyikük sokkal több pontot veszíthet, ha a kék autók eléje keverednek, amire mostantól nagyobbnak ígérkezik az esély. Hamilton Ausztriában voltaképpen még olcsón megúszta, mert ha az elképesztően peches Max Verstappen nem szenvedi el a kuplunghibát és a rajtbalesetet, valószínűleg ő is előtte végez, nem csak Ricciardo.
Hamiltont ráadásul az is hátráltathatja, hogy Vettelnek – legalábbis Räikkönen jobb napjain – van egy hátvédje a csapatán belül,
míg neki meg kell küzdenie a Mercedesnél magát egyre otthonosabban érző Bottasszal. A finn versenyző mindig bámulatra méltóan nyugodt volt, ez a személyiségéből fakad, de az oroszországi győzelme óta egyre magabiztosabb is.
Az időmérőkön 4:5 a mérlege Hamiltonnal szemben, akinél a Red Bull Ringen egy mért körben is gyorsabb volt, és akit az összetettben 15 pontra közelített meg. Az elmúlt öt versenyen 20 ponttal csökkentette a hátrányát, így a Mercedesnek esélyt sem adott rá, hogy fegyverhordozóvá fokozza el. Ezt a saját teljesítményének köszönheti.
Amikor az Osztrák Nagydíj után megkérdezték, hogy tényleg a világbajnoki címre hajt-e, Bottas frappáns választ adott:
Mi más is lehetett volna a célom azon a napon, amikor aláírtam a Mercedeshez?”
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!