Motorsports: FIA Formula One World Championship 2017, Grand Prix of Hungary,
#44 Lewis Hamilton (GBR, Mercedes AMG Petronas F1 Team), 30.07.2017. | usage worldwide
Vágólapra másolva!
De vajon miért engedte el Bottast a Magyar Nagydíj végén valójában, amikor lett volna rá ürügye, hogy megtartsa a 3. helyet? A Hungaroringen markánsan megmutatkozott a két élcsapat helyzete közötti különbség: miközben a Mercedes kénytelen volt ismét egyenlőségesdit játszani, a Ferrari Vettel kedvéért habozás nélkül megfosztotta Räikkönent a szinte biztos győzelemtől.
Ha Lewis Hamilton 3 ponttal vagy még kevesebbel bukja el az idei világbajnokságot, lesz mit okolnia érte. A Magyar Nagydíj legvégén tett gesztusa, amikor lelassított, és egy ügyesen kivitelezett manőverrel visszaadta a 3. helyet csapattársának, Valtteri Bottasnak, rendkívül sportszerű volt, de később keményen megbosszulhatja magát. Ezzel ő is tisztában van: elvégre 2007-ben egyetlen ponttal maradt le a vb-címet, az utolsó futamon bezsebelő Kimi Räikkönentől...
A Hungaroringen megmutatkozott annak a nyilvánvaló hátránya, hogy a Mercedesnek még mindkét versenyzője harcban áll a címért, míg a Ferrarinál már csak Sebastian Vettelnek maradt rá reális esélye.
Ők minden teketória nélkül hátul tartották Räikkönent - holott, amint azt nemsokára kifejtjük, a bokszban játszi könnyedséggel, kockázatos előzés nélkül megnyerethették volna vele a futamot -, a Mercedes viszont tartotta magát a csapaton belüli egyenlőséghez.
Ez azonban nem volt egyszerű, hiszen pontosan tudták, mi a tét. A csapat főnöke, Toto Wolff konkrétan azt állította, az elmúlt öt évben még egy döntést sem volt ennyire nehéz meghozniuk, pedig Hamilton és Nico Rosberg érzelmileg terhelt rivalizálása igencsak gyakran sarokba szorította őket.
Borzasztóan naiv lenne, ha azt mondanám, hogy nem bánhatom meg a döntést
– ismerte el Wolff. – Az igazság az, hogy ha ezzel a 3 ponttal veszítjük majd el a világbajnokságot, mindenki a Budapesten történtekre fog mutogatni. Akkor én leszek az első, aki térden lövi magát – de a csapatnál mind így teszünk majd! Ennek ellenére meggyőződésem, hogy ha bármi áron kitartunk az elveink és az értékeink mellett, több világbajnokságot fogunk nyerni.”
A Mercedesnél mindenki ezt a nótát fújta a Magyar Nagydíj után, ám a lelki megpróbáltatás láthatóan mély nyomot hagyott rajtuk. Hamilton borús tekintettel, nagyokat nyelve ült le az újságírókkal beszélgetni a csapat motorhome-jában, és a választ gondosan mérlegelve azt mondta, inkább szívből döntött Bottas visszaengedése mellett.
„Az ész számítóbb ennél, mert minden pontnak jelentősége van. A szívem azt diktálta, az a helyes, ha visszaadom neki a helyemet – mondta. – Méltó módon szeretném megnyerni a világbajnokságot. Nem tudom, hogy ez utólag meg fogja-e bosszulni magát, de úgy szeretnék győzni, ahogy helyesnek tartom.”
Hamilton gesztusa valóban nagyvonalú volt. Egy körrel a verseny vége előtt Bottas már 8 másodperccel volt lemaradva tőle, vagyis az utolsó kört ennyivel kellett lassabban teljesítenie ahhoz, hogy sor kerülhessen a helycserére. Ráadásul Max Verstappen ott lihegett közvetlenül a finn nyakán, ezért Hamilton könnyen hivatkozhatott volna arra is, hogy ha elengedi a csapattársát, lendületből akár a Red Bull is elmehet mellette.
„A végén elég nehéz, sőt kicsit kockázatos volt lelassítanom, mert közben a lekörözendők is megpróbáltak elengedni engem. Amikor elvettem a gázt, vissza akartak előzni, úgyhogy elég rizikós volt – mondta Hamilton az Origo GPhírek-nek. – Ráadásul csak sejtettem, hogy nagyjából 1 másodperc lehet Valtteri és a Red Bull között. Óriási szívás lett volna, ha visszaesek az 5. helyre azért, mert helyesen próbálok cselekedni. Szerencsére sikerült jól megjátszanom a cserét, meg tudtam tenni, amit helyesnek éreztem.”
Hamilton nem egyedül dolgozta ki a megfelelő stratégiát ehhez.
A Mercedes bokszutcai irányítóközpontjában már néhány körrel a leintés előtt elkezdtek beszélni arról, hogy mi lenne a helycsere legbiztonságosabb módja. „Verstappen egyre közelebb került Valtterihez, és nem akartuk elveszíteni a dobogót – magyarázta Wolff. – Ezért szemmel tartottuk az autók közötti távolságokat, és azon gondolkodtunk, hol kellene lebonyolítani a cserét. Arra jutottunk, hogy az utolsó kanyarnál az utolsó körben, mert ott (Verstappennek) már nem lesz esélye az előzésre.”
A terv működött, Hamilton tökéletesen kivitelezte. De vajon megfordult a fejében, hogy megtartsa a dobogós helyet? Wolff azt állította, a csapatnak nem kellett győzködnie, az ő elmondásából azonban úgy tűnik, nem volt mindig meggyőződve a csere szükségességéről.
A Mercedes helyzetét az egész verseny alatt nagyban megnehezítette, hogy egy optikai kábel szakadása miatt (amelyet egyébként nem a Hungaroring telepített) nem működött normálisan a kommunikációs rendszerük. Nem volt kapcsolat a „Fantázia-sziget”, azaz a pályán lévő mérnöki irodájuk és a bokszutcai irányítóközpontjuk között, illetve a pilótákkal sem tudták mindig tartani a rádiókapcsolatot.
A bokszfalon ülők sokáig sem az adatokat, sem a tévéképet nem látták, úgyhogy gyakorlatilag vakon kellett meghozniuk a döntéseket.
A brackley-i és brixworth-i „távgarázsból” látták el őket információval, s bár így is elboldogultak, nyilván nem tudtak olyan gyorsan reagálni a felmerülő szituációkra, mint egyébként.
Bottast eleve ezért, a kommunikációs nehézségek miatt kérték meg viszonylag későn, csak a 46. körben Hamilton elengedésére. „Úgy tűnt, Lewis gyorsabb lehetne, de nem voltunk benne biztosak, hogy Valtteri nem szándékosan tartja-e a távolságot a Ferrariktól, hiszen ha túl közelről követsz valakit, szétgyilkolod a gumijaidat” – mutatott rá Wolff. Amikor végül megérkezett, Bottas engedelmeskedett az utasításnak, de úgy tűnik, neki és Hamiltonnak nem feltétlenül voltak azonosak az elképzelései arról, hogy milyen feltételekkel.
Bottas értelmezésében egyszerűen az volt a képlet, hogy ha Hamiltonnak nem sikerül megelőznie egyik Ferrarit sem, visszaengedi őt a verseny végén. Hamilton beszámolója viszont az sugallta, hogy ő úgy gondolta: csak akkor kell majd átadnia a helyét, ha nem tud elhúzni a csapattársától.
„Miután a rádió megjavult, adtak pár kört Valtterinek, hogy megpróbálja elkapni a Ferrarikat, de nem sikerült neki – mondta, amikor erről kérdeztem. – Ezért nagylelkűen előreengedett. Én úgy voltam vele, hogy ha megteszi, és nem tudok elhúzni tőle, nem érek a Ferrarik nyomába, visszaadom neki a helyet. De nyilván lényegesen gyorsabb voltam nála, hiszen leráztam, egy ponton már 7 másodperc volt az előnyöm vele szemben...”
Hamilton a sajtóbeszélgetés során célzott arra is, hogy a Mercedes a nagy különbség miatt egy „szürke zónában” találta magát. „Ha Valtteri csak 2 másodperccel lett volna mögöttem, sokkal könnyebb lett volna visszaadnom neki a helyet. De így, hogy 7 másodperccel jártam előtte, és ott voltam a Ferrarik sarkában, a csapat nehezebb helyzetben volt” – vélte.
Szerintem lett volna rá okom, hogy megtartsam a pozíciót, mert túl későn vállaltunk túl nagy kockázatot a visszaengedéssel.
Ez felesleges volt, miközben a világbajnokságért küzdünk, ráadásul ő 7 másodperccel haladt mögöttem, nyomában a Red Bull-lal, és nekem még a lekörözendőkkel is boldogulnom kellett valahogy.”
A Mercedes eredetileg 5 kört adott Hamiltonnak a Ferrarik elleni próbálkozásra, aztán ezt meghosszabbították újabb 5-tel, majd még tovább, gyakorlatilag a verseny végéig. Ez teljesen ésszerű döntés volt a részükről, hiszen minél több időt töltöttek Räikkönen mögött, annál valószínűbb volt, hogy elkövet egy hibát a célegyenesre ráfordulva, vagy az 1-es kanyarnál, a két DRS-zóna határán. A finn nem volt könnyű helyzetben, mert ki volt szolgáltatva a közvetlenül előtte haladó, kormányhibával küzdő csapattársának: ha Sebastian Vettel hibázik, és ezzel megakasztja az ő lendületét is, Hamilton mindenekelőtt rá jelentett volna veszélyt.
Räikkönen azonban állta a sarat, és elismerte ugyan, hogy a szendvicsben nem érezte túl komfortosan magát, de Hamiltontól azért nem tartott különösebben.
„Az utolsó előtti kanyarban kétszer, aztán az utolsóban egyszer akadt egy kis gondom, amikor besokalltam, az autóm keresztbe állt – mondta. – Mégsem aggódtam, mert miután forgalomba kerültem, és emiatt kissé lemaradtam, az utolsó kanyarok előtt mindig újra fel tudtam zárkózni (Vettelhez). A kör elején lelassulhattam, a végén fel tudtam gyorsítani.” Aminek persze a DRS-zónák miatt volt jelentősége: a Hungaroringen nehéz előzni, sőt közel azonos képességű autók között jóformán lehetetlen, de a célegyenes elején vagy végén elkövetett hibák így is végzetesek lehetnek.
Az élen zakatoló vonat annak ellenére távolodott Bottastól, hogy Vettel küzdött az egyre ferdébben álló kormánnyal. A finn maga is aggódott a nagy lemaradása miatt.
Amikor már csak 2 kör volt hátra, rákérdeztem a rádión, hogy mikor fogjuk lebonyolítani a helycserét. Elég tetemes volt a hátrányom
– ismerte el. – Azt mondták, egy kicsit el kellene húznom Maxtől a végén. Ezt megtettem, és bíztam a csapatban, hiszen azt ígérték, ha előreengedem Lewist, és nem sikerül megelőznie a Ferrarit, vissza fogja adni a helyét.”
A kérdésre, hogy mérges lett-e volna, ha Hamilton elöl marad, Bottas igennel válaszolt, de a békesség kedvéért hozzátette, hogy ezen értelmetlen lovagolni, hiszen végül semmi oka nem volt rá. „Eleve azon az alapon adtam át Lewisnak a helyemet, hogy visszaenged – mutatott rá. – Nem lett volna ideális a 4. helyen végeznem a 3. helyett, mert mindketten a vb-címért küzdünk.”
És pontosan ez a Mercedes problémája. A Magyar Nagydíj előtt 22 pont volt a különbség Hamilton és Bottas között, most már csak 19. Ennyi nem elég ahhoz, hogy bármelyiküket lényegesen esélyesebbnek állítsák be – elvégre egyetlen verseny alatt is megfordulhat a sorrendjük –, míg Vettelt és Räikkönent már Silverstone után is 79 pont választotta el egymástól. A Ferrarinak megéri mindent egy lapra feltenni.
A helyzet teljesen más volt, mint Bahreinben, ahol a gumikkal küszködő Bottast kétszer is megkérték Hamilton elengedésére, és fel sem merült, hogy visszakapja a helyét.
Wolff utána kilátásba helyezte, hogy szükség esetén beállnak Hamilton mögé, Bottast most mégis vele egyenrangú félként kezelték, ami szerinte is azt jelzi: változott a megítélése.
„Tíz verseny után nyilván a csapat teljesebb értékű tagja vagyok, mint a szezon elején. Annak is érzem magam – mondta a finn. – Szerintem Lewisszal is kiváló a kapcsolatunk, és a ma történtek jó példát szolgáltattak arra, hogy miért hasznos a kölcsönös bizalom és tisztelet, illetve az, ha a csapat mindkét versenyzőjében megbízhat.”
Bármilyen meglepő, Bahrein óta Bottas 4 ponttal többet szerzett Hamiltonnál. Ezt azonban mindenekelőtt az állhatatosságának és a kiegyensúlyozottságának köszönheti: bár Hamilton bombasztikus montreali, spielbergi és silverstone-i időmérős köreivel nem tudta tartani a lépést, akárcsak annak idején Jenson Button a McLarennél, egyfajta nyugodt erőként gyűjtögeti szorgosan a pontokat nyers tempóban kétségkívül gyorsabb csapattársa mellett.
A Magyar Nagydíjon ugyanakkor egyértelműen lassabb volt nála. Miután az időmérőn jobban szerepelt, egy brit újságíró rákérdezett, hogy azokon a pályákon, ahol a Mercedes nehezebben vezethető, miért mindig Bottas a gyorsabb, de Wolff visszautasította ezt a feltételezést, szerinte nincs ilyen minta. A versenyen valóban fordult is a kocka kettejük között. Amikor Bottas a 46. körben elengedte, Hamilton rögtön drámaian felgyorsult: konkrétan 1:22.056-ról 1:20.890-re.
A brit versenyző a csapattársát lerázva mindössze 2 kör alatt felzárkózott a Vettelt hűségesen követő Räikkönenhez, míg Bottas fokozatosan lemaradt, és a futam végén már 12 másodperc volt a hátránya az élen álló Ferrarihoz képest. Ezt egy olyan ellenféllel szemben szedte össze, aki a kormánnyal kapcsolatos probléma miatt óvatosan, a rázóköveket elkerülve vezetett.
Bottas ebben a szakaszban körönként 0,593 másodperccel volt lassabb Vettelnél, ami aligha kápráztatta el a Mercedest.
Az Origo GPhírek kérdésére a forgalommal indokolta a lemaradását. „A két Ferrari és Lewis vonatként közlekedtek a pályán. Elég volt egyetlen lekörözendőnek elengednie őket egyszerre, engem viszont nem, hogy leszakadjak tőlük - magyarázta. - Előfordult, hogy 1-1,5 körre beragadtam valaki mögé. Ezen a pályán különösen könnyű kiesni a ritmusból, ha pedig ki kell menni a gumitörmelékre egy lekörözéshez, majdnem egy teljes körbe telik, mire a gumik újra rendesen kezdenek tapadni. Ez volt a fő problémám, szerintem normális körülmények között nem voltam jelentősen lassabb Lewisnál.”
Tény, hogy Bottas egy csapásra 2,7 másodpercet vesztett, amikor a 46. körben félreállt Hamilton útjából, és a köridejei a második etapban szélsőségesebben ingadoztak a többiekéhez képest. Ez alátámasztja a lekörözésekkel kapcsolatos állítását. Másfelől viszont Hamiltonnak ugyanúgy meg kellett küzdenie a forgalommal, mint neki, mégis gyorsabb volt. Ha mindkettejüknek csak a tiszta köreit nézzük, nem sokkal, úgy 3-4 tizeddel, de azért ez sem elhanyagolható különbség.
Érthető lenne, ha Hamilton úgy érezné, ő jobban megérdemelte a 3. helyet, és a Mercedes ezúttal túltolta kissé a korrektséget.
Vajon mi történt volna, ha elöl marad? Ami a főnökeit illeti, egy kis letoláson túl valószínűleg semmi, de a viszonya Bottasszal biztosan fagyosabbá vált volna. Nem valószínű, hogy Hamilton Rosbergnek megtette volna ezt a gesztust – sőt ebben tulajdonképpen biztosak lehetünk, hiszen amikor 2014-ben pont itt, a Hungaroringen félre akarták állítani a más stratégián lévő csapattársa útjából, nem engedelmeskedett. Most egyértelművé vált, hogy ebben a Rosberghez fűződő viszonyának meghatározó szerepe lehetett.
Bottas is tudta, hogy nem kapott volna ajándékba egy dobogót bármilyen csapattárstól, Hamilton pedig azt reméli: a gesztusával a kívülállók számára is megmutatta, mekkora csapatjátékos, rácáfolva ezen a téren nem túl fényes hírnevére. „Én is ugyanúgy csak az istálló egyik tagja vagyok, mint mindenki más – mondta. – Jobban dolgozunk együtt, mint valaha, és ez a lépés bizonyítja, hogy mennyire egységesek vagyunk.
Hiszek benne, hogy ha az ember jót tesz az életben, azért elnyeri a jutalmát.”
Vagy így lesz, vagy nem. Vajon megérte feladni 3 pontot a csapaton belüli békéért és azért, hogy Bottasszal harmonikus maradjon a viszonya? Hamilton pár másodpercig habozott, mielőtt elgondolkodva azt felelte: „Hát, nem tudom, mit fogok erre mondani, ha emiatt veszítem el a vb-t...”
Räikkönen nem csak a pályán előzhette volna meg Vettelt
A Ferrarinál eközben nem csináltak belőle lelkiismereti kérdést, hogy a vb-címre esélyesebb versenyzőjükkel nyeressék meg a Magyar Nagydíjat, még ha ezzel a másikat ki is tették Hamilton támadásainak. Maranellóban eleve vannak hagyományai a csapatsorrendnek, ezt a Schumacher- vagy az Alonso-korszak után nyilván senkinek nem kell bemutatni, de most a pontállás kényelmes – és tegyük hozzá, teljesen jogos – hivatkozási alapot szolgáltatott nekik hozzá.
Hogy Räikkönen győzhetett volna a Hungaroringen, az nem kétséges.
Vettel már akkor érezte, hogy a kormányával nem stimmel valami, amikor az autóját a felvezető kör előtt letették az emelőről, de a probléma eleinte nem tűnt túl vészesnek: a Safety Car-fázis után még durva tempót diktált az élen. Az 5. és a 10. kör között 2,9 másodpercre növelte az előnyét Räikkönennel szemben; rá 0,436 másodpercet, Bottasra 1,116-ot vert körönként!
Ez nem túl szívderítő statisztika a Mercedes számára, és alátámasztja azt a már régről ismert sztereotípiát, hogy a lágyabb gumikon a Ferrari az erősebb. „A szuperlágyak egyértelműen túlmelegedtek az autónkon, folyamatosan menedzselnünk kellett őket – ismerte el Bottas az Origo GPhírek-nek. – A lágyak jobb érzetet adtak. Nem tudom, a Ferrarit mennyire fogta vissza a műszaki probléma, de szerintem a lágy keveréken közelebb voltunk hozzájuk, mint a szuperlágyon.”
Vettel azt mondta, fokozatosan egyre ferdébben állt a Ferrari kormánya, ami főleg a balkanyarokban okozott neki egyre súlyosabb gondokat. Ennek ellenére a tempójában látható volt egy hirtelen visszaesés: a 11. körtől 1:22.2-ről 1:22.6-8 közé lassult, és ebben a tartományban is maradt, miközben a többiek a szerény gumikopásnak köszönhetően tovább gyorsultak az etap folyamán. Bár kisebb mértékben, de a visszaesést követően Vettel köridejei is javultak kissé, ami azt sugallja, hogy mégiscsak a 11. körben történhetett valami, aztán a probléma egy ideig nem súlyosbodott tovább.
Ahhoz azonban ennyi is elég volt, hogy Räikkönen visszamásszon Vettel nyakára. Ő a 14. körtől elkezdte lefaragni a hátrányát, amely a 28. körben a korábbi 3,3 helyett már csak 1,5 másodperc volt. Vettel innentől kezdve a verseny végéig egyértelműen feltartotta a csapattársát.
A tempókülönbség ahhoz nem volt elég nagy, hogy Raikkönen – akár DRS-szel – a pályán előzze meg Vettelt, ha esetleg meg is engedik neki. A bokszban viszont komoly esélye kínálkozott volna rá. Egy körrel Vettel után, a 33. körben állt be kereket cserélni, és a bokszból közvetlenül (az időmérő monitor szerint konkrétan 0,28 másodperccel) mögötte hajtott vissza a pályára.
Ilyen kevésen múlt, hogy nem került előre, és ha még 1-2 körrel későbbre halasztják a kiállását, szinte biztosan átveszi a vezetést
– pontosabban egyelőre a 2. helyet, mert ekkor átmenetileg Verstappen állt az élen. A versenynek ebben a szakaszában az új lágy gumik kb. 1 másodperccel voltak gyorsabbak a használt szuperlágyaknál, de mivel Vettel gondokkal küszködött, ő ezt nem tudta kiautózni belőlük.
Így állhatott elő az a helyzet, hogy Räikkönen a bokszba bevezető körében a használt szuperlágyakkal is abszolút legjobb (29,265-ös) részidőt ért el a pálya elején, a középső szektorban pedig 0,255 másodperccel jobbat, mint Vettel a bokszból kifelé az új lágy gumikkal.
Még 1, legfeljebb 2 kör szinte biztosan elég lett volna számára ahhoz, hogy a kerékcseréjét követően Vettel előtt térjen vissza a pályára.
Räikkönen ennek ellenére nem vitatta a Ferrari döntését az időzítéssel kapcsolatban, és úgy vélte, azért hívták be a 33. körben, mert Bottas, aki már a 30-dikban új gumikra váltott, hátulról közeledett hozzá. Ez jóindulatú feltételezés volt a részéről, de az igazság az, hogy a 35. körig nyugodtan kint hagyhatták volna, hiszen a kerékcseréje után 5 másodperccel a Mercedes előtt volt, és Bottas körönként kb. 1 másodpercet hozhatott volna rajta.
A következtetés nem túl bonyolult: míg a Ferrari Vettelnek Monacóban megadta az utó vágási lehetőséget, amivel élt is, átvéve a vezetést, Räikkönen a Hungaroringen nem kapott ilyen esélyt.
Ez nyilván nem volt népszerű döntés a csapat részéről, hiszen a finn 2013 óta újra nagydíjat nyerhetett volna, de a Ferrari gondolkodásában most biztosan nincs helye az érzelgősségnek, ha a világbajnoki címről van szó.
Elsőre talán úgy tűnhetett, a győzelmet kockáztatják, ha hagyják, hogy Vettel feltartsa Raikkönent, és így Hamilton felzárkózhasson hozzá, holott ez kiváló helyzetértékelésről árulkodott.
Egyrészt a Hungaroring jellegzetességeiből adódóan eleve valószínűtlen volt, hogy Hamilton meg tudja előzni Räikkönent, az viszont, hogy Raikkönent és Vettelt is, már végképp. A műszaki hibával küszködő Vettel ellen több esélye lehetett volna, tehát Räikkönen előreengedésével csak annyit értek volna el, hogy a vb-címért harcoló versenyzőjüket kiszolgáltatják a legnagyobb ellenfelének. Ráadásul a finnek kevesebb a vesztenivalója, így ő határozottabban védekezhetett Hamilton ellen, mint Vettel.
Ez egy másik pályán nem feltétlenül vált volna be, de a Hungaroringen minden szempontból logikus volt Räikkönent ott tartaniuk középen Vettel hátvédjeként, és ő tökéletesen, zokszó nélkül végre is hajtotta a küldetését. Ezzel valószínűleg megint a legjobb pillanatban győzte meg a Ferrari vezetését arról, hogy jövőre is rá lesz szükségük. Igen, a fiatalok valóban megérdemelnének egy esélyt, amíg azonban nem nyeri meg újra a vb-t, a Ferrarinak túl kockázatos lenne megbontania a Vettellel és Räikkönennel jól működő csapategységet.
A Ferrarinak és a Mercedesnek amúgy óriási mázlija volt, hogy Max Verstappen rögtön a futam elején kivonta a forgalomból Daniel Ricciardót, aki pedig a Red Bull legjobb pályáján már előre rámenős versenyzéssel fenyegetőzött. A 10 másodperces büntetése nélkül – amely egyébként ahhoz képest, hogy Bottas következmények nélkül megúszta Räikkönen kilökését Barcelonában, tényleg némi túlbuzgóságról árulkodott a sportfelügyelők részéről – Verstappennel biztosan másképp taktikázott volna a Red Bull.
Verstappen Bottast az első etapban 2,5 másodperces távolságból üldözte, ami kicsit túl sok volt az elé vágáshoz, egy korai kerékcserével viszont Hamilton előtt maradhatott volna, kínos helyzetbe hozva ezzel a Mercedest. Még egy két kiállásos stratégia sem tűnt elképzelhetetlennek: az papíron kicsit gyorsabb volt az egy kiállásosnál, és Verstappennek nem kellett aggódnia a forgalom miatt sem, mert a 6. helyezett Carlos Sainz a 22. körtől kezdve messzebb volt tőle egy kerékcserényi időnél.
Ráadásul az élmezőnyből csak pont a Red Bull pilótáinak maradt egy új szett szuperlágy gumija egy gyors harmadik etaphoz...
Tehát úgy is nézhetjük, hogy a Ferrari olcsón megúszta a kormányhibát, a Mercedes pedig a szokatlanul gyenge szereplést az időmérőn csakúgy, mint Hamilton rossz rajtját is. A verseny végén dühösen csapkodó Wolff elismerte, hogy jobban örülne, ha most azonnal egy visszavágó következne, Hamilton viszont a szaunában való sörözgetésre készülő Bottashoz hasonlóan úgy érzi, hasznos lesz feltölteni az akkumulátoraikat a következő erőpróba előtt.
„Ez fizikailag, mentálisan és érzelmileg is nagyon megterhelő szezon a csapat számára – mondta. – Hiszek benne, hogy megnyerhetjük ezt a világbajnokságot, de 100 százalékos erőbedobást fog követelni mindannyiunk részéről, az biztos.”
Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!