Ritka, hogy helyi versenyző a saját nagydíján kezd az F1-ben

A hazai F1-szurkolók számára minden bizonnyal örökre emlékezetes pillanatok zajlottak a 2003-as Magyar Nagydíjon. 15 évvel ezelőtt állt először rajthoz a Forma-1-ben Baumgartner Zsolt, az első és eddigi egyetlen magyar versenyző, aki pontot is szerzett a gyorsasági autósport csúcsán.

Egy szomorú jubileum mellett a magyar autósport történetének egyik mérföldkövének évfordulójához is elérkeztünk az idén: Baumgartner Zsolt révén 15 évvel ezelőtt, 2003. augusztus 24-én állt rajthoz először magyar pilóta a Forma-1-ben, a Jordan-Ford színeiben.

A lehetőség egy sor, számára szerencsés körülmény összejátszásaként alakult ki. Baumgartner Zsolt a Coloni Motorsport versenyzője volt a Forma-1 akkori előszobájának számító F3000-ben és a Német Nagydíjon, valamint a Magyar Nagydíjon pénteki tesztlehetőséget kapott az F1-es Jordan-csapattól, a mai Force India jogelődjétől.

Eddie Jordan istállójában akkoriban a rutinos Giancarlo Fisichella és az F1-es újonc, Ralph Firman versenyzett. Az ír pilóta autójáról levált a hátsó szárny a Hungaroring tempós, 4-es kanyarja felé haladva, majd nagy sebességgel a gumifalba csapódott. Az orvosok nem hagyták rajthoz állni, ezért a Jordannek hirtelen versenyzőre lett szüksége.

Baumgartner Zsoltot választották, aki részt vett az akkori szabályok szerint rendezett, egykörös időmérőn, a 19. helyről rajtolhatott, a futamon pedig a 34. körben motorhiba miatt kiesett a 13. helyről. A következő, Olasz Nagydíjon a 11. helyen célba ért, majd a 2004-es szezont a Minardi színeiben teljesítette. Az USA Nagydíjon megszerezte hazánk első és eddigi egyetlen világbajnoki pontját.

A hirtelen jött lehetőségről és Baumgartner Zsolt F1-es pályafutásának további részleteiről a Magyar Nagydíjon beszélgettünk a vele, miután az F1 Experiences pilótájaként egyebek mellett Hosszú Katinkát, Palvin Barbarát és Marco Rossit is megismertette az F1-es élménnyel, kétüléses autóban.

Fel tudná idézni, hogy mi történt Ralph Firman balesete után?

Én is láttam a balesetet, és akkor fordult meg először a fejemben, hogy ha nagy baj van, akkor lehet, hogy lehetőséghez jutok. Először talán [a Nemzeti Sport újságírójától] Tóth Anitától hallottam, hogy ez az opció is felmerül és [kérdezte], hogy jövök-e a pályára. Talán erről szólt a telefonbeszélgetés. Mondtam, hogy jövök, persze, de én

akkoriban teszt- és pénteki pilóta voltam a Jordan-csapatnál, és nagy kérdés volt, hogy ki fogja helyettesíteni Firmant.

Igazából nem volt rajtam kívül olyan, aki itt lett volna, így pilótát kellett volna beutaztatni. A végső döntésben szerintem sokat segített Frank Tamás és Bernie Ecclestone közbenjárása, és az, hogy ők ebben látták a legjobb megoldást. Meg persze, Eddie Jordan csapatfőnök is, mert a csapat így profitált a legtöbbet. Nagyon ritka az olyan verseny, amikor egy helyi versenyző a saját nagydíján tud bemutatkozni, ez általában csak az ausztráloknak szokott csak megadatni. A szezon közben nagyon ritka. Ez az akkori támogatóimnak, a MOL-nak és az Uniqának is köszönhető volt, ez nélkülük sem valósulhatott volna meg.

Milyen emlékei vannak az első F1-es versenyhétvégéjéről?

Ha csak az élményre gondolunk, nagyon stresszes időszak volt. Egy nagydíjon startolni teljesen más cirkusz, mint mondjuk egy Forma-2-es vagy akkor Forma-3000-es futamon, ami a Forma-1 előszobája volt. Azt nagyon sajnálom, hogy a futamot nem tudtuk befejezni, féltávnál befejeztük a nagydíjat, először Fisichella, aztán én, de izgalmas dolog volt. Hál’ istennek, aztán Monzában sikerült újra beülni és majdnem megcsípni egy pontszerző helyet, de sajnos csak a 10-11. helyezettek lettünk. A Jordan azért egy magasabb kategóriájú autó volt, mint a rákövetkező évben a Minardi. Később nekem is sokat kellett magamon és a vezetési stílusomon is alakítani, hogy azzal az autóval legalább valamit tudjunk csinálni. Nagyon más volt.

Összességében arra a 2003-as futamra úgy emlékszem vissza, hogy jött a lehetőség, és aztán olyannyira felgyorsultak az események, hogy minden rendben menjen, hogy ott elég sok minden kiesett. Sikerült elég jól kizárnom a külvilágot, a felhajtást meg minden mást és egy kalandmentes rajtot csinálni, ami szokatlan volt. Ezeknél az autóknál a féktáv a legszembetűnőbb, olyan gyorsasággal közelednek az első kanyarhoz, hogy a következő pillanatban, amikor belegondolsz, már te is fékezel és annyira lelassul az autó, hogy nem tudod utolérni a másikat, de optikailag, vizuálisan nagyon szokatlan volt. Ez a Forma-3000-ben és hasonló szériákban nem volt meg, részben a karbonfékeknek köszönhető. Az elején kicsit aggódtam, hogy ezt hogyan tudjuk jól menedzselni, de minden rendben ment ezen a fronton.

Mindössze néhány óra volt a felkészülésre, mert Firman balesete szombaton délelőtt történt, utána meg egykörös időmérő jött, az akkori szabályok szerint.

Igen, az egykörös időmérő annyira nekem egyébként nem feküdt, a 2004-es szezonban sem csíptem. Gyorsan kellett reagálni, a magyar pilóta-magyar futam helyzetben ez is döntő érv volt mellettem, hogy végül engem választott a csapat. Azóta is nagyon örülök, mert ha ez nem történik, akkor ki tudja, hogy a következő szezonban bekerülhettem-e volna akár egy Minardihoz vagy bárkihez. Nehéz időszak volt. Tényleg sokat számított, hogy ilyen nyomás alatt az első két futamot szakmailag viszonylag jól sikerült lehozni. A Minardinak ez érdekes volt, mert ők tudták, hogy nem fognak nyerni, inkább egy már korábban bizonyított pilóta kellhet nekik.

F1-es pályafutása során összesen 20 futamon állt rajthoz, balesetet nem is nagyon tudok felidézni.

Igen, nagyjából talán két versenyt nem fejeztem be úgy, hogy az az én számlámra volt írható, a többi műszaki hiba volt, de [2004-ben] 16 futamot be is fejeztem.

A 2004-es szezonra végül a Minardihoz szerződött. Akkoriban nagy nyilvánosságot kapott, hogy nehezen állt össze a szponzori háttér. Mi volt ennek az oka?

Volt nekem egy szép hosszú együttműködésem az akkori főtámogatómmal, ami addig az egész pályafutásomon elkísért, majd az utolsó pillanatban, amikor elért a dolog a csúcsra, akkor kiszállt. Ennek az okait a mai napig nem tudom. Viszont nekünk élő szerződésünk volt a Minardi-csapattal, részben azért, mert gazdaságilag azt tudtuk volna megvalósítani. Ebben aztán ez a cég nem vállalt szerepet, és végül magunkra maradtunk. Gyakorlatilag az egész dolog ránk szakadt.

Az, hogy a szezont be tudtam fejezni, részben családi-baráti összefogásnak volt köszönhető, így nem félszezonos versenyző lettem a Forma-1-ben, mint mondjuk Patrick [Friesacher], akinek fél szezon után ki kellett szállnia. Ahhoz képest, hogy milyen jó és ügyes pilóta volt, a Forma-1-ben ezt nem tudta megmutatni,

nekem hál’ istennek erre megvolt a szezonom és majdnem a szezon felénél ezt sikerült pontra váltani, ami ettől a csapattól a maximálisan elvárható eredmény volt.

Ez mindenkinek jó bizonyíték volt arra, hogy érdemes lett volna emellé odaállni, de a következő évek részben ennek köszönhetően nem voltak megvalósíthatók. Azt gondolom, hogy ha lett volna egy sikeres együttműködés egy olyan partnerrel, mint ami kiszállt, akkor ez jó lett volna. A 2004-es szezon során egy komoly támogatónk volt, az Uniqa, akkoriban új volt a magyar piacon, és nekik köszönhetem azt, hogy az egész elindulhatott. A vége kényszermegoldás lett, amit saját forrásból kellett finanszíroznunk.

Előtte viszont eljött az indianapolisi USA Nagydíj, ahol megszerezte az első és máig egyetlen magyar versenyző által elért F1-es pontot. Ezt szakmailag és személyesen élete sikerének tekinti?

Igazából azt részben egy szerencsés helyzetnek. Nyilván tudatában voltam annak, hogy közeledek Fisichellához és ő egyre lassabb, az nagy nyomás volt, de a csapat nem tett rám stresszt. Előtte már kétszer megcsíptem a 9. helyet, Monaco és Kanada is elég közel volt, aztán Spa is nagyon jó lett volna, ha [Jenson] Button nem üt ki a 20. kör környékén. Akkor volt mellettem durrdefektje, és szintén a 9-10. helyről estem ki. Az volt az első olyan futam, ahol a Jordant versenykörülmények között meg tudtuk előzni, [Nick] Heidfeldet és [Giorgio] Pantanót. Azt nagyon sajnálom, hogy nem jött össze.

Szakmailag talán pont az utolsó, Brazil Nagydíjra vagyok büszke, mert ott olyan hátrányból sikerült fordítani a csapattárshoz képest, ami aztán a verseny végére az én előnyöm lett, 2 tizeden belül tudtam minden kört csinálni. Szakmailag talán az volt a csúcs a Forma-1-es pályafutásban, sajnálom, hogy az volt az utolsó nagydíjam.

A 2004-es szezon előtt kiszállt egy komoly partner, de a Minardinál egy nagyon hosszú együttműködés alakult ki Paul Stoddart csapatfőnökkel. 15 év elteltével is együtt dolgoznak.

Paulnak meghatározó volt az a szezon annak ellenére, hogy hátrányban voltam a szezon elején a csapattársammal szemben. Jó pár futamba telt, mire bedolgoztam magam egy olyan csapatba, ahol a csapattársam már másfél éve ott volt tesztpilótaként és versenyzőként. [Gianmaria] Brunival a Forma-1 előtt is sokat versenyeztünk együtt, csak nem azonos csapatokban. A Formula Renault után ő a Forma-3000-et kihagyta, Angliában versenyzett sokat. Őt magasabbra is rangsorolták, de szépen lassan, a futamok során felnőttem hozzá.

Ez nagyon nehéz pszichés, mentális harc volt.

Nagyon örülök, hogy ezt sikerült megcsinálni, mert ebben el lehet veszni, és utána nagyon hektikussá tud válni egy versenyző szezonja. Láthattuk, akár [Mark] Webber és [Sebastian] Vettel között is, hogy ezek nagyon kemény egóharcok is. Versenyről versenyre, hétvégéről hétvégére, napról napra szereztem meg a csapat szimpátiáját, az olasz és az angol résznél egyaránt, hiszen ez egy konglomeráció volt a csapat gyökerei és a Cosworth miatt. A mai napig nagyon jó a kapcsolat Giancarlo Minardival is, az első Minardi-napokon is ott voltunk 2-3 éve az összes Minardi-legenda, például Gianni Morbidelli társaságában.

Pault Amerikába is elkísértem és az Ausztrál Nagydíjon is évről évre csinálja [az autóztatást]. Nekünk van a legnagyobb tapasztalatunk az autóval, és minimális hibával visszük végig ezeket az eseményeket.

Akkor a versenyzésben tanúsított megbízhatóság a kétüléses autóztatás és az F1 Experiences kapcsán is az előnyére vált.

Ez a kapcsolódási pont a mai szerepvállalásunkban is. Ezzel az autóval a legtöbbet mi, ketten mentünk [Patrick] Friesacherrel, és itt mindig magas profilú embereket viszünk, úgyhogy itt nem nagyon szerencsés a hősködés vagy olyan szituációk kiélezése, ami a pilótáknál elő szokott fordulni. Mi nagyon jól tudunk együttműködni, és nagyon nagy tapasztalatunk van ezzel az autóval. A program a 2007-es Ausztrál Nagydíj óta folyamatosan jelen van, már több mint 1500 embert autóztattam meg.

Idén már picit más köntösben működik, külön betétprogramként szerepel, mivel a Forma-1 tavaly felkarolta, így már gyakorlatilag egy 11. csapatként kifejezetten a VIP és a paddock vendégek, valamint a Fanzone szerencsés nyerteseinek autóztatására van ez az egész, hogy átéljék, milyen a verseny és hogyan működik egy ilyen csapat. Nekünk is időre ugyanúgy indulni kell, teljesen szervezett az egész működés. Ezt a feelinget nem tudják azok a csapatok visszaadni, amik versenyeznek és az eredménycentrikusság a legfontosabb, akár egy kiscsapatról, akár egy nagyobbról legyen szó. Ezt még olykor a csapat vendégei sem tudják megélni vagy csak nagyon korlátozottan egy-egy edzés alkalmával. Nálunk akár a versenyt is végignézhetik a bokszfalról.

A 2004-es F1-es szezon után felhagyott a versenyzéssel. Nem talált kihívást vagy más tevékenységek vonzóbbnak bizonyultak?

A Forma-1 után nem nagyon volt olyan lehetőség, ami érdekes lett volna. Nyilván, van olyan, amit szívesen megpróbálnék vagy csinálnánk, de nem nagyon akarok már grundolni, hogy ez létrejöjjön. Ha van olyan lehetőség, ami érdekes és szembejön, azt nagyon szívesen átgondolom, de amúgy nem nagyon szeretnék ebbe túlzott energiát fektetni.

Manapság úgy tudom, a húsiparban helyezkedett el, nemrég egy hazai minőségi versenyen is felbukkant a termékük.

Apukámnak egy kolbászreceptje alapján [készült egy termék], az került be a top 3-ba, ez abból az alapanyagból készül, amit Vas megyében állítunk elő, de ez igazából egy hobbi. A komoly az, hogy 2007 óta van kapcsolatunk egy prémium minőségű termékek gyártására szakosodott olasz céggel, ami nem nagy mennyiségben, manufakturálisan készít késztermékeket a halaktól a marhán át a sertésig. Nagy gasztronómiai helyszíneket, Michelin-csillagos éttermeket látnak el alapanyagokkal.

Velük dolgozunk együtt és elértük, hogy ennyi idő alatt kialakult egy komplett mangalica termékcsalád, amit ők forgalmaznak a mi alapanyagunkból. Olaszországban már több versenyt nyertek a Gambero Rossón át, Olaszország legjobb tarjája lett az övék, úgyhogy nagyon jópofa dolog. Ez a hobbiból nőtte ki magát erre a szintre, az expanziója nem végtelen. Két partnerrel dolgozunk, az olasz mellett van egy szlovén partner, ami kisebb mennyiségekben vásárol. Ez a fő tevékenység, amivel foglalkozom, a kereskedelmi és mezőgazdasági oldalaival.