Ha volt állandó elem az Forma-1 eseményeiben 2014 óta, akkor az mindenképpen Kimi Räikkönen jövője volt. A helyzetet bizonyára már azok is jól ismerik, akik csak fél szemmel figyelik a sportág dolgait: Räikkönent 2014-re visszahívták a Ferrarihoz, mert az akkori elnök, Luca di Montezemolo félt Fernando Alonso távozásától, ami egy évvel később be is következett.
Räikkönent lényegében ez mentette meg, mivel Alonso nagyon csúnyán legyőzte őt 2014-ben és az élcsapatoknál, főleg a Ferrarinál nem szokás egyszerre két pilótát leváltani. Ráadásul, Sebastian Vettel már előre lelkesedett azért, hogy Räikkönen oldalán versenyezzen. Vettel azóta minden évben jobban szerepelt nála, a csapategység fenntartása érdekében mégis mindig bizalmat szavaztak neki.
Tavaly már úgy tűnt, 2018-ban véget ér Räikkönen útja a Ferrarinál, mivel Sergio Marchionne nyíltan a finn pilóta utolsó évéről beszélt és erre rátett egy lapáttal az is, hogy Charles Leclerc, a kiszemelt utód a nyár folyamán lendületbe jött, Räikkönennek pedig volt néhány hétvégéje, amikor halványan szerepelt, mielőtt elkezdte zsinórban szállítani a dobogós helyeket. A Magyar Nagydíj előtt
Sergio Marchionne, a Ferrari elnöke váratlanul meghalt és szinte rögtön pletykák indultak arról, hogy a Ferrari inkább nem kockáztat egy újonccal.
Akadnak személyes érvek, hiszen Räikkönen az új könyvében felfedte, hogy az ügyvezetői posztot hamarosan átvevő Louis C. Camilleri ott volt az esküvőjén és a Philip Morristól érkező üzletember régi munkakapcsolatot ápol Maurizio Arrivabenével is, aki nyilvánosan és alighanem zárt ajtók mögött is kiáll Räikkönen mellett, nem is beszélve Vettelről.
Az eredményeit látva azonban az előző évekhez hasonlóan ismét felmerül a kérdés, hogy kivel járna jobban a Ferrari, ha Räikkönen helyére keresne pilótát. Az év jelenlegi szakaszában és úgy általában véve is kihúzhatjuk a szűken vett élpilótákat, mert látható, hogy a Ferrari elsősorban Vettelre épít, a közeljövőben vagy ő nyer világbajnokságot a Scuderiának vagy senki.
Az évek folyamán Valtteri Bottas, Nico Hülkenberg és Daniel Ricciardo sem kellett a Ferrarinak, pedig mindhármukat megszerezhették volna.
Egyes értesülések szerint Vettel évi 42 millió dollárra becsült fizetése mellé a Ferrari olyan pilótát keres, akivel a keretet 50 millió alatt tarthatják, ez eleve behatárolja a számba vehető versenyzők körét. A kérdés innentől már arra módosul, hogy van-e olyan pilóta a mezőnyben, aki ennyiből kijön és megéri kockáztatni vele.
Räikkönen 2014 óta egyre több pontot szerez a szerződés meghosszabbításáig kulcsfontosságú első 13 versenyen (bár volt év, amikor már a nyári szünetben új szerződést kapott). Ehhez természetesen az egyre javuló autó is kell, de idén úgy is 8 ponttal jobban áll a tavalyi eredményénél, hogy kettő helyett három futamot nullázott le. Ebből kettő egyértelműen a Ferrari számlájára írható (bokszhiba és motorhiba),
a spái rajtbaleset pedig összefüggésbe hozható a rossz rajthelyével, amiben vastagon benne volt a Ferrari rossz helyzetfelismerése is az esős Q3-ban. Ezt később Arrivabene is magára vállalta.
A finn pilóta ezzel még mindig mercedeses honfitársa, a hasonlóan balszerencsés Valtteri Bottas előtt áll a konstruktőri pontversenyben, így ha Vettel is beéri Hamiltont, akár a konstruktőri pontversenyt is megnyerhetik, ami plusz bevételt hozna a Ferrari számára. Ezen mondjuk, nem igazán kell aggódniuk, 2021-ig garantált, hogy a Scuderia a többieknél nagyobb arányban részesül a jogdíjakból, ami még egy érv amellett, hogy eltekintsenek Räikkönen esetleges gyengélkedéseitől.
Räikkönen lemaradása a pontok terén kétségtelenül nagy Vettel és Hamilton mögött,
ha viszont a két, rajta kívülálló kiesésre elszámolunk neki néhány pontot, a helyzet már rögtön nem olyan vészes és még jobb eredményekkel már Vetteltől venne el pontokat. Ausztriában a Ferrarinál eljátszották, hogy egyenlők az esélyek, de Németországban Vettel egyértelműen jelezte, hogy nincs ínyére, ha a stratégia miatt csatáznia kell a csapattársával.
Amíg Vettel viszi a hátán a Ferrarit és a morál fenntartásához az kell, hogy Räikkönen ne jelentsen rá túlzott veszélyt, a finn pilóta szereplése az anyagi és egyéb szempontok figyelembe vételével elegendőnek tűnik. Gond csak akkor van, ha Vettel valamiért nem hozza az eredményt, mert Räikkönen akkor nincs ott, hogy győzzön vagy pole pozíciót szerezzen a Ferrarinak.
Bár erről ritkán beszélt, Marchionne valószínűleg abban hitt, hogy jó, ha Vettelt kissé nyomás alá helyezik a Ferrarinál. Ez a Red Bullnál nem vált be, hiszen Vettel azonnal csomagolt, amint csapata versenyképessége megingott és az istállón belül igazi riválisa lett Daniel Ricciardo személyében. A Mercedesnél sem tagadják, hogy nyugodtabb a helyzet, mióta Nico Rosberg visszavonult, de
mindkét élcsapatnál foglalkozni kell már a Vettel-Hamilton utáni korszakkal.
Ez egyelőre úgy tűnik, inkább a Mercedesnél fontosabb, mivel Hamilton rendszeresen emlegeti, hogy nem fog örökké versenyezni. Most 2020 végéig kötelezte el magát és az új technikai szabályok életbe lépése jó pillanat lehet a számára, hogy azt mondja, nem kockáztatja meg az esetleges visszaesést. A Mercedes láthatóan készül erre a helyzetre és nem Bottas lesz a csapat húzóneve.
A német márka az elmúlt évek során több pilóta pályafutását is finanszírozta. Pascal Wehrleinről valószínűleg levették a kezüket, de Esteban Ocon és George Russell szép jövőre számíthat.
„A főnökeim [a Mercedesnél] terveznek velem, de még nem értünk oda – mondta Ocon a Hungaroringen az Autosportnak. – Most nem ez a terv. Szerintem azt akarják, hogy nagyobb tapasztalatom legyen, mielőtt beugrok az autóba. Ezt már most is tudom. Vannak célok, amiket tiszteletben kell tartanom. Pillanatnyilag elégedettek a munkámmal, úgyhogy szerintem csak idő kérdése” – utalt az előléptetésére.
Természetesen nem zárható ki, hogy Max Verstappen a következő években felbontja a szerződését a Red Bull-lal (ebben az esetben a Mercedes és a Ferrari is biztosan bejelentkezne érte), de váratlan esemény nélkül valószínűleg Ocont nézték ki Hamilton utódjának, míg Russell kicsit később, kicsit kevesebb rutinnal szintén csatlakozhatna majd hozzá.
Vettelhez hasonlóan Hamilton többször is kiállt a számára már jól ismert és lényegében nagyobb feszültség nélkül verhető Bottas mellett, így a francia pilóta érdemeit úgy is méltathatja, hogy a következő egy vagy két szezon során nem kell tartania az ambiciózus francia pilóta által támasztott házon belüli konkurenciától. Räikkönen utódlását és
a Leclerc-rel kapcsolatos terveket az is befolyásolhatja, hogy mihez kezd a Mercedes a pilótapárosával és ők mikor lépnek a fiatalítás útjára.
Amennyiben az Ezüstnyilakat 2020 végéig továbbra is a Hamilton-Bottas páros vezeti majd, a Ferrarinál sem logikátlan Räikkönent további 1+1 évre szerződtetni. Ezzel a tehetséges, de még mindig rutintalan Leclerc maradhatna a Saubernél vagy áthelyezhetik a Haashoz, így Oconhoz hasonlóan olyan környezetben fejlődhetne tovább, amelyben kisebb nyomásnak van kitéve.
Bár manapság már nem ritka, hogy fiatalokat a mélyvízbe dobnak, a rutin jelentőségét továbbra sem szabad lebecsülni. Hamilton valóban a világbajnoki címért küzdhetett, amikor újoncként megkapta a mezőny egyik legjobb autóját, de a hirtelen jött sikerekkel neki is meg kellett küzdenie és a McLarennél komoly hullámvölgyeket is megélt.
Max Verstappen is rögtön nyert, amikor beültették a Red Bullba,
az idei szezon elején, pályafutása negyedik szezonjában mégis hibát hibára halmozott értékes pontokat veszítve. Mivel a paddockban mindenki arra számít, hogy a közeljövőben a Mercedes és a Ferrari egyeduralmát más csapatok nem tudják megtörni, a két élcsapat részéről nem meglepő, ha nem sietik el a generációváltást és az sem kizárt, hogy ez hasonló ritmusban történik majd.
A Belga Nagydíj előtt Fernando Alonso egyik legfőbb kritikája az volt az F1 felé, hogy túlságosan kiszámítható, ezzel indokolta, hogy a szezon végén visszavonul a sorozattól. A hétvégén kontextusba helyezte az álláspontját, arra utalva, hogy manapság a versenyzés formátuma az, ami nem ad teret váratlan eredményekre, nehéz például az időmérőn kockáztatni és a vártnál jobb eredményt elérni.
A 2009-es szezon kezdete óta csak a Mercedes (és jogelődje, a Brawn) és a Red Bull tudott világbajnokságokat nyerni az F1-ben, még a futamgyőzelem is csak a Ferrarinak, a McLaren-Mercedesnek, a Lotusnak (a mai Renault) és a Williamsnek jött össze azóta. A Renault újbóli felzárkózására van esély a következő években, de egyébként
konzerválódott az állapot, hogy a Mercedes, a Ferrari és a Red Bull küzdhet az F1-ben a győzelmekért és a következő években ez várhatóan még inkább így lesz.
Az elmúlt évek során sok kritika érte a Haast, mert amit csak lehet, a Ferraritól vásárolnak, nem csak az erőforrás és a sebességváltó, hanem futóműelemek és egyéb, fejlesztést igénylő alkatrészek érkeznek Maranellóból. Ez a középmezőnyben kedvező helyzetbe hozza az amerikai-brit-olasz csapatot, de természetesen a viszony előre rögzíti, hogy önerőből ne tudják legyőzni a gyári csapatot.
A Force India augusztusi felvásárlása után a silverstone-i istálló várhatóan hasonló együttműködésre lép a Mercedesszel, hiszen Lawrence Stroll és Toto Wolff is beszélt már az összedolgozás előnyeiről, a Toro Rosso csapatfőnöke, Franz Tost pedig egyértelműen kijelentette, hogy jövőre a Honda motoros Red Bull és a Toro Rosso minden téren egyforma lesz, ahol csak lehet.
Három csapat tehát (de kettő biztosan) létrehozza a saját holdudvarát 2019-re, így a Ferrarival szintén szoros köteléket ápoló Saubertől eltekintve csak a Renault, a McLaren és a Williams marad „rendszeren kívüli” résztvevő az F1-ben.
„Óvatosnak kell lenni – nyilatkozta Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke az FIA pénteki sajtótájékoztatóján. – Mi sohasem használtuk más csapat szélcsatorna idejét vagy egyéb technikai eszközeit, hogy az egyik csapatnak kedvezzünk. Anyagi előny származhat a technológia megosztásából, ez teljesen rendben van és ennek meg is kellene maradnia. Azt viszont nem akarjuk, hogy a Ferrari esetleg a két ügyfélcsapatával lényegében a saját kutatás-fejlesztését finanszírozza.”
A kialakuló rend nagy vesztese lehet a britek két híres csapata, a McLaren és a Williams, mert nehéz látni, hogy a hagyományaik miatt ők hajlandók lennének önként beállni a „B ligás” csapatok sorába, de egyikük sincs olyan helyzetben, hogy bármit is eladjanak egy másik istállónak, és az is nagy kérdés, hogy a Ricciardóval felálló Renault fiókcsapat nélkül fel tud-e nőni a most uralkodó triumvirátushoz.
A rajtbalesettől és az 1. körben történt izgalmas előzéstől eltekintve a Belga Nagydíj nem bővelkedett hatalmas izgalmakban. A feljebb említett, két részre szakadt mezőnyt jól illusztrálja, hogy a Force Indiák 40 kör alatt 71 másodpercet kaptak Vetteltől és az egyetlen, állva maradt Red Bull is 31 másodpercre volt a győztestől, amin nem sokat szépít, hogy Verstappen kénytelen volt előzni a dobogóért.
Hamilton ezúttal nem sokkal, de láthatóan lassabb volt Vettelnél,
ami jó előjel a Ferrari szempontjából hazai versenyük, az Olasz Nagydíj előtt. Hosszú évek óta először egy igazi erőpályán is a Scuderia autója tűnik esélyesnek, ami Vettel hátránya ismeretében a semleges szurkolóknak is ígéretes, hiszen az Európától lassan elbúcsúzó Forma-1 további izgalmakat tartogat, még ha ez nem is derül ki minden versenyen.