Kimi Räikkönen a 2017-es szezon második felében sejthetett valamit a pályafutása további alakulásáról. Augusztusban új szerződést kapott a Ferraritól 2018-ra, de a színfalak mögött már tudhatta, hogy ez a szezon lesz a hattyúdala a Scuderiánál, akár a Forma-1-ben is. Idén végül tényleg elküldték, ám (kissé talán váratlanul) a Saubernél még legalább két évig F1-es pilóta marad.
Tavaly két, tőle szokatlan dolog is elindult Räikkönen körül, ami valami új kezdetét hozta: december végén Instagram-oldalt hozott létre, holott a nyilvánosságtól híresen próbálja magát távol tartani, és a színfalak mögött nagyjából a 2017-es Malajziai Nagydíjtól kezdve egy portrékötet elkészítésén kezdett dolgozni a többszörösen díjnyertes finn szerzővel, Kari Hotakainennel.
Ennek eredménye, „Az ismeretlen Kimi Räikkönen” című könyv a karácsonyi könyvpiac egyik sikervárományosa, immáron Magyarországon is. A finn kiadás rekordokat döntött a sportkönyvek eladásai terén, egy hónap alatt százezernél is több példány kelt el belőle, majd a brit nyelvterületre szintén csúcsot jelentő, hat számjegyű összegért értékesítették a kiadási jogokat.
Nem kell nagy bátorság azt mondani, hogy ez a könyv valószínűleg minden F1 iránt érdeklődő olvasó karácsonyfája alatt megtalálható lesz,
és azok között is népszerűnek ígérkezik, akik a Forma-1-et nem követik napi szinten, de a 2001 óta világszerte ismert „Räikkönen-jelenség”, és azon keresztül a sportág iránt érdeklődnek valamelyest. A könyv mindkét réteget megpróbálja kiszolgálni, ez több-kevesebb sikerrel meg is valósul, ami egyben a kötet erénye és gyengesége is egyaránt.
Különösebb spoilerezés nélkül a főhősről annyit mindenképpen el lehet mondani, hogy szinte szemtelenül fiatalon és rutintalanul került be a Forma-1 mezőnyébe 2001-ben, mindössze 21 évesen a Sauber versenyzőjeként, majd rögtön leszerződtette az akkor még élcsapatnak számító McLaren. 2007-től a Ferrari versenyzője lett, azonnal meg is nyerte a világbajnokságot, utána ralizni ment. 2012-től visszatért, először a Lotus, majd újra Ferrari színeiben. A nagy dobások itt már nem hozzá fűződtek.
Sikeres, de sporttörténeti szempontból nem kiemelkedő pályafutás az övé. A titokzatos, nyilvánosságtól viszolygó karaktere azonban sokaknak szimpatikus, meg is van a recept a bestsellerhez.
Ehhez még hozzávehetjük, hogy Räikkönen nem az önéletrajzok szokásos formáját választotta, nem mondta tollba a történetet, és a szerző nem is bennfentes szakértő, hanem egy igen sokoldalú finn író, így a főhős személyén túl a koncepció önmagában is érdekes. Az F1-ben megszokott, angolszász világnézet helyett egy ízig-vérig finn történetet kapunk, nagyrészt finn szereplőkkel, finn utalásokkal, betekintéssel a finn gokart- és autóverseny szcéna ’90-es évek végi légkörébe.
Ezt tovább gyarapítja Hotakainen gazdag nyelvi világa, ami Bába Laura műfordításának köszönhetően magyarul is életre kel úgy, hogy a szakterminológiák is nagyrészt a helyükön vannak, így elkerülhető, hogy az F1 keménymagja néhány fejezet után bosszankodva félretegye a kötetet, ahogy ez sok más esetben előfordulhat.
A szerző háttere a történet tárgyalásában is megjelenik: Bár műfaji szempontból egy sportkönyvről beszélünk, valójában egy napjainkban játszódó finn tündérmese bontakozik ki a sorok között.
A szerény körülmények között nevelkedő, de vagány és tehetséges legkisebb fiúra a nehézségeket és (talán szokatlan elemként) a saját szorongásait legyőzve rámosolyog a szerencse, jókor jó közegekbe kerül, és felkarolják olyan emberek, akik aztán egyre magasabbra emelik őt. Útközben előfordul némi züllés, átverés és szerelmek, majd a családalapításnak köszönhetően a révbe érés. Hősünk mindig meg is állja a helyét, így szépen épülhet a történet.
Amikor meg nem, arról inkább nem beszélünk. Egy portrékötetnél nyilván nem (feltétlenül) várja el az ember, hogy az erős (ön)kritikát fogalmazzon meg az alanyáról, de Räikkönen történetében lényegében csak a szép, vicces, szórakoztató oldalát látjuk ennek az útnak, édesapja elvesztésének körülményeitől eltekintve a főszereplő és a szerző sem próbálja összetetten értelmezni a történteket.
Hotakainen részéről nagy erény, hogy nem a bennfentesség kényelmes perspektívájából készített egy száraz, sporteredményekre alapuló biográfiát,
az viszont nagy hiányosság, hogy mivel egyáltalán nem ért ahhoz a közeghez, amiben a főszereplő mozog, lényegében mindent elhisz Räikkönennek és környezetének, amelynek tagjai is szinte csak méltatják a sportolót. Így erősíti meg a pilótáról már eddig is kialakult képet, amelyen egy vezetni szerető, de az autóversenyzéssel járó egyéb teendőktől irtózó, és ettől nagyon szenvedő figura vonásai rajzolódnak ki.
A szerző a nettó 200 oldalas terjedelem körülbelül felét fordítja arra, hogy Räikkönen pályafutását nagyjából kronologikus sorrendben tárgyalja. A „mesélő”, vagyis Hotakainen a 2017-es Malajziai Nagydíjon, Räikkönen rezidenciáján és az előszezoni teszteken is megjelent, a sorok között folyamatosan dolgozik azon, hogy az adott helyzetek hangulatát átadja az olvasónak.
Ez a meghitt családi pillanatok során inkább, a disznóvágáshoz hasonlított motormelegítés alkalmával kevésbé sikerül hitelesen.
Hotakainen a személyes megfigyeléseivel és élményeivel betekintést nyújt abba a közegbe, amiben Räikkönen 20 éve létezik, ez a laikus olvasóknak valószínűleg segít a történet befogadásában, de a szerző talán kissé alacsonyra tette a lécet, mert az általa bemutatott háttér és kontextus egy 40 perces YouTube-dokumentumfilm részletességével és tartalmával ér fel.
Néhány, eddig nem említett részlettől és tényleg nem sok (ráadásul, általában nem kifejezetten lényeges), korábban ismeretlen összefüggéstől eltekintve többször felmerül az a gondolat, hogy ez a tartalom belefért volna egy podcastba, és a híreket rendszeresen olvasók is találkoztak már a kirakós legtöbb elemével. Ez erősíti a gyanút, hogy
a könyv megszületését nem a hiánypótlás, hanem a pénzkereseti lehetőség igénye hajtotta.
Ettől függetlenül nem lehet azt állítani, hogy a kötet nem szórakoztató, és ne érné meg azt a néhány órát, amit az ember egyébként egy közepes akciófilmre vagy tömegközlekedésre szánna. Sokan talán a piálós sztorik miatt nyúlnak majd a könyvhöz, de Räikkönen ezeket is mértékkel adagolja, gyerek kezébe azonban még így sem ajánlott olvasmány.
A kötet várhatóan azért is sikerre számíthat, mert az olvasó a végén gyaníthatóan további megerősítést kap majd a Räikkönenről korábban kialakított véleményével kapcsolatban. Akiknek eddig imponált a flegma őstehetség figurája, élvezni fogják a könyvet, és azok is újabb muníciót kapnak majd, akik a sportolót a közszereplései alapján eddig egy kissé sekélyes karakternek tartották.