Remélhetőleg a mai Brit Nagydíjon mind a 20 versenyző rajthoz fog tudni állni és egyiküket sem tartóztatják le. Hogy miért írjuk ezt? Mert volt korábban egy silverstone-i futam, amelyen fennállt a veszélye annak, hogy nem lesz teljes a mezőny, mivel az egyik versenyzőt a rendőrök nem engedik ki a fogdából. Ez a pilóta nem volt más, mint a később két világbajnoki címet nyerő Mika Häkkinen, aki még zöldfülűként, második teljes szezonját taposva tapasztalta meg a brit rendőrök szigorát, noha alapvetően magának köszönhette a slamasztikát, amibe került. Hogy pontosan mi történt az 1992-es Brit Nagydíj előtt, azt mesélje el Häkkinen maga.
Elöljáróban annyit, hogy az akkor 23 éves finn második idényét teljesítette a száguldó cirkuszban a középcsapatnak számító Lotusnál és nem is ment rosszul, a Brit Nagydíjat megelőző francia versenyen élete addigi legjobb eredményét elérve a negyedik lett.
Silverstone-ban is kinézett neki egy erős verseny, az időmérőn a kilencedik helyet kaparintotta meg.
„Szombat este korán lefeküdtem, hogy vasárnap készen álljak mindent beleadni. A hotel, amelyben laktam, Milyton Keynes-ben volt, nagyjából 15 km-re a pályától – kezdett bele a sztorizásba az UnibetFinland Youtube-csatornájának. – Ez nem sok, Silverstone-ban viszont mindig borzasztó volt a forgalom a pályára menet. De semmi probléma – gondoltam – csak korán kell elindulni és akkor lesz időm a dugóban ücsörögni.
De elaludtam, reggel túl későn ébredtem fel. El tudják képzelni a pánikot, amikor kinyitottam a szemem...
Láttam, hogy odakint világos van, az ébresztőm nem szólt, az első gondolatom az volt, hogy elaludtam. Hát versenynap volt! Nem tudtam elhinni! Ránéztem az órámra, úgy 15-20 perces késésben voltam, ami pont elég. Úrrá lett rajtam a pánik."
Hogy Häkkinen milyen gyorsasággal készült el az induláshoz, arról nem ejtett szót (de azért el lehet képzelni), viszont azt elmondta, hogy még egy kicsit az eredeti késésre is sikerült rátenni egy lapáttal. „Egy barátom is velem volt azon a versenyen, ő is elaludt, úgyhogy mindennek a tetejébe még rá is várnom kellett. Úgy indultam el az autóval a hotelből, mint egy őrült, de ahogy odaértem a főúthoz, a forgalom pokolian nagy lett. Ránéztem az órámra, »basszus« Nagyon nagy pánikban voltam, nem hittem el.
Ott ültem a dugóban, »le fogom késni a warm-upot, és valószínűleg a versenyt is.« Szerencsémre megláttam egy rendőrt a kereszteződésnél, úgyhogy megkérdeztem tőle, vezethetnék-e az út másik oldalán, a forgalommal szemben,
lassan, vészvillogóval. Mondtam neki, hogy késésben levő Forma-1-es pilóta vagyok. Azt mondta rendben, de menjek lassan, úgyhogy elindultam. Nagyon megkönnyebültem, hogy időben oda fogok érni."
A nagy megkönnyebülés azonban hamarosan újabb pánikba csapott át.
„A tükörben megláttam két motoros rendőrt. »Ez az, jöttek segíteni, így még hamarabb oda fogok érni.« Gyorsítottam, majd mielőtt befordulhattam volna a bokszok területére, egy rendőr megállított. Leállítottam az autót, letekertem az ablakot, hát egyáltalán nem tűnt boldognak. Megkérdezte, hogy részeg vagyok-e. »Nagyszerű, ez hiányzott még« – gondoltam. Azt mondtam neki, hogy épp úton vagyok, hogy versenyezzek.
Mondtam a nevem, mire az volt a válasz, »az sem érdekel, ha maga Nigel Mansell.« Egyáltalán nem állt jól a szénám.
Kiszállítottak, a motorháztetőre tettem a kezem és megmotoztak. Mondtam, hogy engedélyt kaptam arra, hogy a rossz oldalon menjek. Erre közölték, »nem érdekel, megszegte a törvényt, börtönbe megy.«"
Érthető módon Häkkinen nem igazán akarta elhinni amit hallott, egy „ezt nem mondhatják komolyan" -on kívül azonban sok mindent nem tudott hozzáfűzni, így nem volt mit tenni, a rendőrökkel kellett mennie a pálya melletti fogdába. Ekkor vált biztossá, hogy nem fog tudni részt venni a 2002-es szezon után eltörtölt vasárnap reggeli félórás bemelegítő edzésen. „»Häkkinen börtönbe kerül a verseny előtt, na ettől aztán igazán szárnyalni kezd a karrierem« – gondoltam.
Ott ültem a fogdában, majdnem sírtam, mert azt gondoltam, minden elveszett. Sikerült értesítenem a csapatot, miközben a rendőrök az útlevelemet akarták.
Közben hallottam, ahogy felbőgnek az autók, mondom ennyi volt. Utána hallottam, ahogy kihajtanak a warm-upra. Ezután megérkezett a csapatfőnököm, tiszta ideg volt. Valahogy sikerült kidumálniuk a fogdából, úgyhogy el tudtam indulni a versenyen, még pontot is szereztem, ami jó eredmény volt a Lotusnak."
Häkkinen végül a hatodik helyen végzett, amiért akkoriban még éppen, hogy járt egyetlen pontocska. Valószínűleg ha Peter Collins csapatfőnök nem segít rajta, nem tud elindulni a versenyen. Az év hátralevő részében még szerzett egy negyedik, egy ötödik és egy hatodik helyen, aminek köszönhetően a nyolcadik lett az összetettben. Nem tudott azonban csak a versenyzésre koncentrálni,
a Brit Nagydíj előtti incidensből ugyanis bírósági tárgyalás lett, amelyen a rendőrség végül elismerte, hogy a finn pilóta valóban rendőri jóváhagyásra szegett szabályt, komolyabb következménye így nem lett a dolognak.
Häkkinen 1993-ra a McLaren tesztpilótája lett, Michael Andretti kirúgása után pedig úgy mutatkozott be az F1-ben, hogy rögtön az első időmérőjén legyőzte csapattársát, egy bizonyos Ayrton Sennát. Ahogy mondani szokták, a több már történelem.