Az ágaskodó paripa istállója - Virtuális túra a Ferrari-múzeumban

Forma-1, Ferrari, Museo Ferrari múzeum
A picture shows the entrance of the Ferrari Museum on October 18, 2015 in Maranello. Fiat Chrysler Automobiles is planning a US stock debut for Ferrari that values the luxury Italian sports carmaker at nearly $10 billion, according to a filing with US regulators on October 10, 2015. Ferrari, of the famed "prancing stallion" logo, will make its first steps on Wall Street, expected in late October, after years of rumors. AFP PHOTO / GIUSEPPE CACACE (Photo by GIUSEPPE CACACE / AFP)
Vágólapra másolva!
Virtuális múzeumtúránk második felvonásában a Ferrari maranellói gyűjteményébe kalauzoljuk el, ahol betekintést nyerhet az egyedülálló versenyistálló gazdag történetébe.

Ha van márka, amivel azonosítani lehet az autóversenyzést, az mindenképpen a Ferrari: a teljes legendárium a versenysport köré épül, a kezdetektől az első győzelmen át a legendává tett pilótákig. Ebből a csodálatos históriából ad ízelítőt a maranellói Museo Ferrari, vagyis az autógyár saját tárlata, amelyben állandó kiállítás mellett tematikus programok is várják a közönséget.

Most viszont sajnos nem, mivel a koronavírus miatt a maranellói és az Enzo Ferrari szülőházát is magában foglaló múzeum is az elsők között zárt be a járvány által különösen súlyosan érintett térségben, egyetemben Európa nagyjából összes kulturális terével is.

Szerencse azonban, hogy az internet segítségével lehetőség nyílik virtuális múzeumtúrákra is, így a következő hetek során több egyedülálló kiállítást is bemutatunk azt remélve, hogy a járvány lecsengése után újra lehetőség nyílik ezek felkeresésére is. A beágyazott ablakokban a nyilakra kattintva lehet barangolni, alább pedig a kiállított autókról olvashat főbb érdekességeket.

A versenysportot bemutató szekció mottói Enzo Ferraritól származnak, balra és jobbra olvashatók a bejáratnál: „A legszebb győzelem az, amit még nem szereztünk meg” és „a kedvenc Ferrarim az, ami még nem készült el.” A továbbiakban pedig az alábbi autók láthatók:

250 TR Testa Rossa

A bejáratnál az 1958-as Le Mans-i 24 órás versenyt megnyerő autó látható. A Ferrari 250 TR/58-ast 3 literes lökettérfogatú V12-es motor hajtja, Olivier Gendebien és Phil Hill összesen 305 kört tett meg vele a legendás verseny viharos időjárású futamán.

166 F2 – 1948

A Ferrari előszeretettel utal a motor paramétereire a típusjelzéssel. A 166-os egy kétliteres, V12-es motort jelöl, amit 1948 és 1953 között különböző sport- és együléses autókban is használtak. A kiállított példány egy 1948-as F2-es autó.

246 F1 – 1958

Szintén a motorral kapcsolatos a 246-os elnevezése: 2,4 literes, V6-os motort kapott az 1958-as Forma-1-es szezonban versenyző modell. Ez volt az első F1-es autó, ami V6-os futamot nyert a Francia Nagydíjon, ráadásul az első orrmotoros autó is, ami győzedelmeskedett a sportágban. Mike Hawthorn egyéni világbajnoki címet nyert vele, a Ferrari pedig 2. lett a konstruktőri pontversenyben.

Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Michael Schumacher kiállítás, Museo Ferrari
Kiállítás Michael Schumacher születésnapja alkalmából, Michael 50 nevű kiállítás
Michael Schumacher kiállítás, Museo Ferrari

312 B2 F1

A legendás Mauro Forghieri munkája a 312 B továbbfejlesztett változata. A B2-es 1971-ben jelent meg, egészen 1973 elejéig használták. Nem volt kifejezetten sikeres, de megalapozta az 1975-ben Niki Laudával világbajnoki címet nyerő 312T-t. Jackie Ickx ezzel a 12 hengeres, 3 literes motorral épített autóval szerezte pályafutása utolsó nagydíjgyőzelmét.

F1 126 CK – 1981

A Ferrari első turbós F1-es autója, az ellenfelekhez képest gyenge aerodinamikával és nehéz vezethetőséggel. Meg is lett az eredménye, Forghieri és Antonio Tomaini első változata, a CK csak két győzelmet és egy 3. helyet tudott felmutatni Gilles Villeneuve révén. Harvey Postlethwaite viszont továbbfejlesztette az autót, ami a következő két év során két világbajnoki címet hozott.

F1-2000

Az autó, amivel Michael Schumacher megtörte a jeget: az F1-2000-es révén 1979 óta először visszakerült Maranellóba a világbajnoki serleg, ráadásul Rubens Barrichello pontjainak is köszönhetően a konstruktőri trófea is a Ferrarié lett. A V10-es, 3 literes motor erősnek és megbízhatónak is bizonyult. A képen látható autón az első szárny véglapja és a rajta lévő matrica nem tűnik korhűnek.

150º Italia – 2011

Valószínűleg a Ferrari olasz gyökereinek kiemelése miatt szerepel az államalapítás 150. évfordulója előtt tisztelgő 2011-es autó a gyűjteményben, mert Fernando Alonso mindössze egy győzelmet tudott összehozni az autóval, azt is csak akkor, amikor a Brit Nagydíjra betiltották a befújt diffúzorokat. Az autó neve miatt a Ford által beperelt Ferrari végül csak a konstruktőri világbajnokság 3. helyére volt jó, ezért menet közben kirúgták a főtervező Aldo Costát is.

312 B3 „Spazzanevé” – 1973

A hókotrónak csúfolt 312 B3 a korábban már említett 312 B2 utódja lett volna az 1973-as szezonra, de versenyen nem vetették be. A típusjelzést viszont megtartották, Jackie Ickx és Arturo Merzario és monocoque vázzal készített autót kapott, de pontot is alig szereztek vele.

Pininfarina Sigma – 1969

Ilyennek látta a jövőt a Ferrari és tervezőirodája, a Pininfarina 1969-ben. A Sigmát nem versenyzésre készítették, elsősorban biztonságtechnikai fejlesztéseket mutattak be vele a Genfi Autószalonon. Az autó alapja a 312-es volt, túlélőcella, műanyagból készült biztonsági üzemanyagtank, tűzoltókészülék, biztonsági övek és ráfutásgátló elemek is voltak rajta.

Ferrari 637 – 1986

A megörökített kiállítás egyik legérdekesebb darabja a 637-es, ami sohasem versenyzett: az autó azért épült, hogy az IndyCarban (akkoriban CART-sorozat) szerepeljen, de inkább a zsarolás eszköze volt Enzo Ferrari részéről, mert a Commendatore nem akarta, hogy kötelezővé tegyék az F1-ben a V8-as motorokat. Az autót végül átadták az Alfa Romeónak, de versenyen a testvérmárka sem vetette be.

248 F1 – 2006

Michael Schumacher utolsó F1-es Ferrarija, a 2006-os 248 F1. Ahogy a korábbi modelleknél, itt is a lökettérfogatot (2,4 liter) és a hengerek számát képviseli a típusjelzés, utalva arra, hogy ez az első újkori Ferrari, ami a szabályok szerint 2,4 literes, V8-as motorral készült. Schumacher egy utolsó rohamra indult a vb-címért az autóval, de végül alulmaradt Fernando Alonsóval és a Renault-val szemben.

LF1 Concept – 2009

Szintén egy koncepcióautó a Fioravanti tervezőirodától, 2009-ből. A jóval később elindított Formula E-re emlékeztető autóba 1,8 literes, turbós benzinmotort és KERS-t álmodtak az alkotói. Nincs első és hátsó szárnya sem, a leszorítőerőt hátul diffúzor állítja elő. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a terv önmagában nem valósult meg, de számos eleme felbukkant azóta.

512 S – 1970

A versenyautókat bemutató szekció utolsó darabja egy 1970-es 512 S, amely ötliteres, V12-es motorral szerelt sportautó, a Scuderia és privát csapatok egyaránt versenyeztek ezzel a típussal. 1969-től összesen 25 db-ot gyártottak ebből az autóból, 17-et össze is szereltek. A képen látható példány az 1016-os gyári számot kapta, Herbert Müller és Mike Parkes vezette, de balesetbe keveredett az 1970-es Le Mans-i 24 órás versenyen, és kigyulladt.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!