Szerencsére totális tévedésnek bizonyultak a Mercedes-hegemónia folytatását előrevetítő jóslatok. A nagy technikai szabályváltozásokat megelőző év konzerválni szokta az erőviszonyokat, mert a csapatok a hosszabb távú haszonra összpontosítják az erőforrásaikat és a kifutó keretrendszerhez igazított autókat csak alig fejlesztik. Aki beragad egy új korszak kezdetén, általában jó esetben is csak évekkel később hozza be a lemaradását.
A 2009 és 2014 előtti szezonokban nem volt nagy mozgolódás az erősorrendben, de előbbinél ez nem volt probléma a Ferrari és a McLaren szoros csatája miatt, 2013 második fele viszont teljes érdektelenségbe fulladt; Sebastian Vettel zsinórban 9 győzelemmel fejezte be az évet és megkoronázta a Red Bull többéves uralmát. A 2022-ben érkező aerodinamikai reform hasonló hatást ígért 2021-re, ehelyett
Max Verstappen az első versenytől olyan kiélezett csatára késztette az előző hét bajnokságból hatot megnyerő Lewis Hamiltont, amilyenben 2014 óta nem volt része.
Tény, 2016-ban kikapott Nico Rosbergtől, de arra az idényre rányomta a bélyegét, hogy lépéshátrányt okozott neki néhány elrontott rajt, illetve több tőle független tényező, elsősorban motorhiba. Még így is megmutatkozott, hogy általában ki a gyorsabb a pályán, komoly hátrányból vette át az 1. helyet az összetettben a Magyar Nagydíjon, amíg Malajziában szó szerint füstbe nem ment a címvédési álma. Eközben Rosberg nem volt rákényszerítve, hogy extrán teljesítsen, vagy amikor mégis, az ritkán sikerült neki – igaz, a német pilóta kezét az utolsó futamokon az kötötte meg, hogy az egyik turbója befuccsolt és fémszilánkokat szórt szét a rendszerben, ezért végig izgulhatott, hogy a technika egyben marad-e.
Hamilton bajszát ugyan 2017-ben és 2018-ban megrángatta Sebastian Vettel a szezon első felében, de a sorozatos baklövésekkel a Ferrari szinte önként sétált le a pástról. Bár 2017 nyarán építettek fel átmenetileg nagyobb pontelőnyt, a lehetőségeket nézve inkább 2018-ban kaphatták volna el a brit grabancát. Utoljára három éve nézett ki izgalmasnak az ősz a Forma-1-ben, de csalódnunk kellett. Mik a kilátások Verstappen számára, aki ponthátrányból és aggasztó motorhírekkel várja a folytatást?
Aki szereti a számmisztikát és egyéb véletlen egybeeséseket, máris teheti a tétjét a hollandra: 2016-ban a Magyar Nagydíj leintése után ugyanúgy 192 ponttal vezetett 186 pontos üldözője előtt Hamilton, mint most. (Ez az állás még a Vettel függőben lévő kizárása előtti állapotra vonatkozik.) Abban az évben fordult elő utoljára, hogy egy győzelemmel sem behozható hátrányból várjon egy futamot (az idei Brit Nagydíj előtt újra így állt), ahogy az is, hogy a tabella első két helyén álló pilóta ütközése legalább egyiküknek kiesést okozott. Igen, Rosberg akkor ért a csúcsra.
De mint jeleztük, 2016-ban sem a leggyorsabb pilóta nyert, márpedig eddig Verstappen 6:4-re vezet a győzelmek számában,
ráadásul veterán, mértékadó brit (!) újságírók – (Mark Hughes, Edd Straw, Scott Mitchell) – is egyhangúan őt látták egy picit jobbnak a szezon első felében, nem a honfitársukat.
Mindkét klasszisnak voltak nagyszerű versenyei, de nehéz elmenni amellett, hogy Fortuna eddig döntően Hamilton oldalára állt. Egy bajnokságot nem lehet pusztán mázlival megnyerni, elveszteni viszont annál inkább a csapásokkal. Verstappen jóval többször húzta a rövidebbet, az előző két futamon karambolok ártatlan kárvallottja volt, Bakuban – talán a csapat nem bizonyított sumákolása miatt – az élről kapott defektet.
Két kiesés az 1. helyről önhibán kívül, lehet ilyen veszteségekkel visszakapaszkodni a tabella élére? Csupán háromszor volt példa rá: 1999-ben a saját kicsúszásai mellett Mika Häkkinent kétszer ejtette ki így a technika, 1969-ben Jackie Stewartot egy elromló tengely és pont a fő bajnoki riválisa, jóllehet, az ütközésük idején a skótot már bajnokká avatták. A harmadik eset pedig pont a Red Bullnál történt, 2010-ben Vettellel, a szezonzárón kapott óriási külső segítséggel.
Ami üdvözítő Verstappennek, hogy több futam van hátra, mint amennyi lement, van ideje javítani. „Nehéz hétvégéken vagyunk túl, de gyorsan fordulhat a kocka, mint láthattuk – mondta csapatfőnöke, Christian Horner. – Az idény során [a szerencsével] kiegyenlítődik a helyzet." Ez speciel azért vitatható, nem mindig történt meg a múltban.
Hamilton pedig nem csak ellenfele balszerencséjéből húzott hasznot, máshogy is jutott ajándékpontokhoz.
Két futam megszakításából nagyon jól jött ki, Imolában visszavehette a körhátrányát a drágának tűnő kicsúszása után és a 2. helyig menetelt, Silverstone-ban a kerekén javíthatott ki egy olyan kis sérülést a csapat, amit a kényszerszünet nélkül nem biztos, hogy észrevesznek, és potenciálisan kieséssel fenyegetett. Nála egyedül a második osztrák futamon elszenvedett szárnysérülés írható fel a tőle és csapatától független hátráltató események listájába, mínusz 6 pontért.
A szoros küzdelmet egyrészt az új műszaki paraméterek eredményezték, amivel a padlólemezek kiterjedésével együtt a Mercedes előnyéből is leharaptak, ezt a tesztidőszak rövidítése is segítette. Másrészt a sportágból távozó Honda egy utolsó nagy dobásra még beleadott mindent és jelentősen feltuningolta a motorját, míg ügyfele autófejlesztéssel erősített.
Mindkét oldal villantott mesterieket, ezek Hamilton részéről jellemzően ügyes fogások voltak a pályán és/vagy a beállításokkal, míg a Red Bulltól inkább erődemonstrációk.
Ez kritika is a bikásoknak, hogy összességében eddig ők állították ki a jobb autót, mégsem tudtak jó hatékonysággal élni a lehetőségekkel.
Visszaüt, hogy amíg ment a szekér, ennyi pontot elhullajtottak? Verstappen többször nyert utcahosszal, Hamilton viszont mindig legfeljebb néhány másodperccel, ha figyelmen kívül hagyjuk a leggyorsabb kört célzó futam végi kerékcseréket.
A Mercedes a Brit Nagydíjon kiürítette a tarsolyát, bevetette utolsó jelentősebb fejlesztéseit. Ott nagyjából hasonló szinten volt a két élcsapat, aztán Magyarországon Hamiltonék felé billent az inga, de nem egyértelmű, hogy ténylegesen az újítások, vagy a számára közismerten jól fekvő pálya, esetleg Verstappen furcsa beállítása miatt. Az autó behangolásával már a Mercedes is lőtt mellé, ebből a szempontból nem mérvadó, hogy időmérőn Hamilton az idei legnagyobb előnyét építette ki riválisával szemben.
A sűrű hónapok megannyi olyan témát szolgáltattak, melyeket azóta a feledés homályába taszított a legnagyobb vitát kavaró ügy, a két nagy rivális karambolja. Ki beszél már az időmérő egyik elemének megváltoztatásának szükségéről (Charles Leclerc monacói balesete), a hajlékony szárnyakról, a guminyomással trükközésről?
A silvertone-i baleset lezárt fejezet lehetne, elvégre Hamilton megkapta érte a büntetést, elnyúló következményei miatt mégis sokáig a közbeszéd tárgya marad.
Lassan gyógyuló seb lesz, az biztos.
Bár a Honda még nem mondta ki a végső szót, a feltehetően a becsapódástól károsodott motor valószínűleg bőven a tervezett élettartama vége előtt selejtessé vált, Verstappenre valamikor büntetés várhat, míg a csapat váratlanul megnőtt szervizszámlái a fejlesztést akadályozzák.
A költségvetési plafon egyik megoldandó hiányosságára már a második versenyen fény derült Bottas és George Russell baleseténél, de ott nagyjából azonos mértékben hibáztak az érintettek, nem egy vétlen áldozatot sújtott egy sor egyéb fájdalmas mellékhatás is. A Hamilton-Verstappen ütközés, majd a hungaroringi rajtbaleset aztán óhatatlanul felhívta rá a figyelmet, hogy a jövőben rendezni kell a kérdést, hiszen amellett, hogy tényleg nem igazságos, lehetetlen helyzeteket okozhat.
Mi van például akkor, ha valaki az utolsó előtti versenyen szenved ártatlanul többmilliós kárt, és a fedezésére nem marad hely a keretben? Nem indulhat az utolsó versenyen?
Nem tűnik reálisnak, hogy a vétlen felek ráterheljék másokra a javítási költségeket, de hogy azok legalább ne számítsanak bele a saját keretbe, már járhatónak tűnik.
Összetett probléma, számos részletét kellene kidolgozni, de a későbbi perpatvarok elkerülése végett érdemes foglalkozni vele.
Az amerikai sportligákban alkalmazott fizetési sapkában is kizárólag azok a tételek jelennek meg, amikre van ráhatása egy csapat vezetésének. Szokott keletkezni úgynevezett halott pénz, amikor fizetik egy már a keretben nem lévő (kirúgott vagy elcserélt) játékosnak a szerződésben garantált bérét, de az egy saját rossz döntés következménye.
Azt tippeltük júniusban, hogy a Red Bull nem fog olyan szívességeket tenni a Mercedesnek, mint a Ferrari. Az osztrák pályán aratott két győzelem alátámasztotta az érvelést, a Brit és a Magyar Nagydíj katasztrófája azonban nagy fordulatot hozott. Nem nehéz átérezni a bikások frusztráltságát, hogy jórészt a körülmények áldozatává váltak.
Érezhetően feszül a húr. Hamiltonnak, Verstappennek és a csapataiknak egyaránt akadnak botlásai, de minden eszközt megragadnak a másik gyengítésére. A frontot kiterjesztették a médiára is, ne legyenek illúzióink, hogy pszichológiailag szintén próbálnak kis döféseket bevinni a másiknak.
Ebből a szempontból Verstappen van nehezebb helyzetben, aki a vb-címért harcolva először szembesül ilyen nyomással.
A Hungaroringen mutatott ingerült reakciója mutatja, kihozható a sodrából, erre talán a Mercedes is rá fog repülni valamikor. Újabban a Red Bull tüzel a sajtóban, nyilván a sportpolitikában ritkán megszólaló tervezőmérnököt, Adrian Neweyt sem véletlenül kérdezték arról a sajtóirodájuk által publikált interjúban, mit szól az autójukat érő támadásokhoz.
Hiszen néhány hónapja Toto Wolff sem volt rest a Red Bull hátsó szárnyának vagy a motorjának szabályosságát firtatni a nyilvánosság előtt. „Sok szempontból dicséret a csapatnak, hogy mások ennyit cincálnak bennünket – üzente Newey. – Korábban is átéltük, de nem emlékszem, hogy a színfalak mögött ennyi politika zajlott volna, ennyire támadták volna az autónkat." Ez persze objektíven nem mérhető és a memória is csalhat, de aligha ez volt a szándék, inkább a szimpátia kivívása és a Mercedes beárnyékolása a közönség szemében.
Remélhetőleg ennél durvább nem lesz a légkör, de a naptárban a Belga és a Holland Nagydíj lesz a következő két verseny, Verstappen szurkolói biztos nem fogják kímélni Hamiltont.
Ketten kiemelkednek a mezőnyből, de előfordul, hogy az üldözők bekavarnak, ez is döntő lehet a későbbiekben. Avattak meglepő első győztest,
a húsz pilótának a fele már feljutott a dobogóra,
köztük a Ferrari pilótái és a McLarentől Lando Norris, akik rendszerint a legjobban gyűjtik a lepattanókat.
Kritika a két bajnokaspiráns csapattársainak, hogy pillanatnyilag nem valamelyikük, hanem Norris foglalja el a 3. helyet az egyéni értékelésben. A McLaren-csapatfőnök, Andreas Seidl nem tartja "valószerűtlennek", hogy pilótája megtartsa a pozíciót a későbbiekben, „de önerőből még nem tartunk itt, ehhez a Red Bullnál és a Mercedesnél félre kell siklania valaminek."
Azért Sergio Pérez és Valtteri Bottas oldalán ez elég sokszor előfordult. A mexikóinak volt egy jó sorozata a nyár elején, de nem bizonyult tartósnak, és finn is kis túlzással a hungaroringi rajtbalesettel segített legtöbbet Hamiltonon.
Bottas 11 verseny alatt a legkevesebb pontot gyűjtötte a mercedeses karrierjében ekkora távon, csapattársától is most a legnagyobb a hátránya.
Péreznél elfogyott a lendület, de egy másik csapatváltó pilótánál, Daniel Ricciardónál gyakorlatilag meg sem jelent az idényben. A két rutinos, új istállóhoz szerződő világbajnok, Sebastian Vettel, Fernando Alonso ellenben javuló tendenciát mutat, ez eredményekben is tükröződik, és Carlos Sainz is kezd formába rázódni, némi szerencsével, de Charles Leclerc-t is megelőzi a tabellán. Ugyanakkor elismerte: „A Ferrari versenyzőjeként még nem sikerült tökéletesen teljesítenyem egy hétvégét, pedig régebben erre képes voltam" – mondta.
A közelgő generációváltás érdekes karaktereket ígér hosszú távra, kezdve az említett Norisszal, a bizonyára a Bottas helyére tartó George Russell-lal, a japán versenyzőelődöknél markánsabban kommunikáló, de vezetési stílusban a hagyományokat folytató Cunoda Jukival, Pierre Gaslyval, Esteban Oconnal, a Haasnál az F1-ben ígéretesen debütáló Mick Schumacherrel.
A nyári szünet után hátralévő három és fél hónap sűrű lesz a 12 nagydíjjal, nem fogunk unatkozni.