Kevés világszerte ismert híresség balsorsa foglalkoztatja annyira a közvéleményt, mint a korábbi hétszeres Forma-1-es világbajnok Michael Schumacheré. A német szupersztár helyzetéhez talán csak a Parkinson-kórban szenvedő színész, Michael J. Fox, az élete nagy részében degeneratív idegrendszeri elváltozással küzdő néhai elméleti fizikus, Stephen Hawking, vagy a leginkább talán Supermanként ismert, lovasbalesete után lebénult, majd 52 éves korában elhunyt Christopher Reeve hasonlítható.
Legalábbis, gyaníthatóan, hiszen Schumacher 2013. decemberi síbalesete óta családja hermetikusan elzárta őt a külvilágtól, ezért évek elteltével is csak elejtett morzsákból és hatalmas fegyelemmel fogalmazott nyilatkozatfoszlányokból lehet találgatni azt, hogy milyen állapotban van a sporttörténelem egyik, ha nem a leghíresebb autóversenyzője. Ezen a szerdán megjelenő, a Schumacher család közreműködésével készült dokumentumfilm változtathat, de ha kitartanak az eddigi stratégiájuk mellett, akkor nem sok válasz lát napvilágot.
A ’90-es évek második felétől, főleg Ayrton Senna halálos balesete után Európában lényegében Schumacherrel azonosították a Forma-1-et, és általában az autóversenyzést is; a német újraegyesítés egyik szimbóluma lett, az alulról felemelt tehetség, aki a csúcsra ért, a Ferrari színeiben legenda lett, és a sportágban töltött utolsó éveire még „haza” is tért a Mercedeshez.
A hátterét és a sportpályafutását övező aurát talán egykori szerelője, Peter Sieber elbeszélésének köszönhetően tudtuk a legjobban felidézni, valamint a számtalan, szinte meseszerű történetből, amit az őt közelről ismerők felidéztek a visszavonulása, de elsősorban a balesete óta. Ezek alapján egy olyan karakter körvonalazódott, aki rendkívüli
fegyelemmel és precizitással végezte a munkáját, mindent megtett a sikerért, és a pillanat hevében olykor kíméletlen, sportszerűtlen húzásoktól sem riadt vissza, közben viszont az emberekre nagyon odafigyelő, a kapcsolatokat ápoló és a privát életére, valamint a szeretteire vigyázó magánemberként híresült el.
Schumacherről az aktív pályafutása során sem derültek ki igazán problémás ügyek. Felesége, Corinna ugyan előtte ellenfelével, Heinz-Harald Frentzennel járt (ez a szál áttételesen a Felpörgetve című, katasztrofális mozifilmben is megjelent), ebből később nem alakultak bonyodalmak, testvérével együtt a világ nyilvánossága előtt is méltósággal kezelték édesanyjuk elvesztését, a háttérben rendezték szüleik válását, és gyermekei is csak ritkán kerültek be a híradásokba. A ma már az F1-ben versenyző Mick például akkor, amikor 1999 őszén lebuktatta a lábtörése után focizó édesapját a Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo előtt, aki természetesen ismét autóba parancsolta őt.
Ezekből az epizódokból Schumacherék maguktól csak nagyon keveset mutattak szándékosan. A ferraris sikerkorszak csúcsához közeledve, 2003-ban jelent meg a magyar nyelven „Michael Schumacher: Hajtóerő” című portrékötet, amit a Schumacher család mai menedzsere, az akkor még újságíróból lett PR-osként dolgozó Sabine Kehm jegyzett.
A könyvben néhány, Schumacherre nem jellemzően intim fénykép mellett az akkor már ötszörös világbajnok a nyilvánossághoz és a magánszférához való hozzáállásáról is részletesen beszámolt, világosan lefektetve a kereteket, amelyek addig és lényegében azóta is jellemzik az őt körülvevő környezetet.
„Régebben föltűnt nekem, hogy Becker, Stich és még sokan mások kitárulkoztak a nyilvánosság előtt, amiért eleinte istenítették, később kritizálták őket. Ezért aztán komoly nehézségeik adódtak, amikor olyan dolgok is kiderültek róluk, amiket nem szerettek volna az újságok hasábjain látni. A feleségem és én ezért határoztunk úgy, hogy nem engedjük, hogy ugyanez történjen velünk.”
Ennek köszönhetően
Schumacher az egész pályafutása, de a családalapítás óta mindenképpen „kettős életet” élt,
a Forma-1 révén a világ egyik legismertebb sportolója lett, de a magánéletben visszahúzódott svájci birtokára, norvégiai nyaralójába, Texasba járt lovagolni és ejtőernyőzni, kihasználva, hogy az USA-ban még őt sem ismerték fel lépten-nyomon.
Szinte hihetetlen, de ezt fia gokartos pályafutása elején is meg tudta tenni: a gyermek eleinte édesanyja leánykori nevét használva Mick Betsch, majd Mick Junior néven versenyzett, de közben mindenki tudta, hogy kiről van szó, mégsem nyomta agyon a közvélemény a fiatal sportolót. Elsősorban azért, mert az édesapja nem hagyta, még civilben is falat húzott maga köré.
Az érdekesnek ígérkező apa-fiú, coach-versenyző kapcsolat viszont nem tudott kibontakozni, mert alig több mint egy évvel Schumacher végleges F1-es visszavonulása után megtörtént az ominózus síbaleset, ami mindent megváltoztatott, de azt nem, ahogy a családja a nyilvánossághoz és a hétszeres világbajnok legendájához viszonyul.
Schumacher balesete 2013. december 29-én történt, Kehm először 2014. január 4-én, nem sokkal az expilóta 45. születésnapja után tett nyilatkozatot, miután egy papnak öltözött tudósítót az őrök kivezettek a grenoble-i kórházból. Azt kérte a helyszínen összegyűlt hatalmas, újságírókból és aggódó közönségből álló tömegtől, hogy tartsák tiszteletben a család magánszféráját.
Corinna Schumacher január 7-én adott ki először közleményt, ebben felszólította a kórház előtt összegyűlt tömeget, hogy „enyhítsék a nyomást az orvosokon és a kórházon, hogy békében végezhessék a munkájukat”,
az újságírókat pedig megkérte, hogy hagyják békén a család tagjait. Ez az álláspont azóta a Schumacher aktív pályafutására jellemző hihetetlen fegyelemmel párosul.
A közeli, akár nyilvános szerepléseket is vállaló családtagok évek óta megingás nélkül lerázzák magukról a hétszeres világbajnok állapotára vonatkozó kérdéseket, és Kehm kemény kezének is köszönhetően rövid úton elérték azt is, hogy ne is nagyon kerüljenek olyan helyzetbe, amelyben ilyen kérdések merülhetnek fel.
A különböző autóversenyeken az akkreditált szakújságírók között egyértelműen vörös vonalnak és óriási kockázatnak számítanak az ilyen jellegű kérdések, hiszen kialakult egy olyan hangulat, amelybe egyszerűen nem fér bele a téma feszegetése. Ráadásul, szintén Corinna és a család fegyelmezettsége okán kizárólag Jean Todtról lehet tudni, hogy rendszeresen látogatja a korábbi autóversenyzőt.
Ezt többen is kifogásolják, a leghangosabban Willi Weber, a német expilóta egykori mecénása és menedzsere, aki a nyilatkozatai alapján még mindig nem érti, hogy mi a szigor oka, és csak találgatja, hogy egy rosszul meghozott döntése miatt orroltak-e meg rá, de a család az óriási nyilvános nyomás mellett az ilyen informális presszió alatt sem hajolt meg.
Lassan 8 év elteltével még mindig felmerülnek kommentek mára kiszorult, egykori bennfentesektől és hétköznapi emberektől is, hogy miért nem lehet megtudni, hogy van Schumacher. Az, hogy a család miért őrzi ilyen megszállottan a magánszféráját, a német legenda és felesége életfilozófiájából egyértelműen levezethető, de nem lehet azt állítani, hogy közben elhanyagolták a rajongókat.
A nagy bezárkózás másik oldala az, hogy Mick sportpályafutása mellett nagy erőket mozgósítottak azért, hogy az autóversenyzőként megismert Michael Schumacher imázsa és legendája fennmaradjon, hogy a szurkolók emlékezetében továbbra is az ereje teljében lévő, küzdő és sikeres, imádott figura éljen tovább.
A kezdeti tapogatózások, például mobilapplikáció, újra kiadott ajándéktárgyak, Mick az édesapja F1-es autóival megtett bemutatókörei, vagy a beszédes, Keep Fighting alapítvány létrehozása mellett ingyenesen látogatható kiállítást állítottak össze Schumacher privát autó- és relikviagyűjteményéből, folyamatosan „küzdőként” jellemezték az állapotát, és a Netflixen debütáló dokumentumfilm révén várhatóan tovább erősítik majd a Schumacher-korszak iránti nosztalgiát.
Időszerű volt már, hogy Schumacherről is dokumentum-, legalábbis dokumentarista jellegű film jelenjen meg a 21. századi történetmesélést forradalmasító online platformok legsikeresebb szereplője, a Netflix kínálatában. A Forma-1 korábban, elsősorban Bernie Ecclestone miatt nem állt jól e téren, de az Asif Kapadia által jegyzett 2010-es Senna megtörte a jeget.
A számos szakmai díjjal elismert és a paddockban is nagyra tartott alkotás után nem volt kérdés, hogy az F1-nek is jelen kell lennie ezen a piacon,
próbálkozott a McLaren is az Amazonnal (a sorozat producere, Manish Pandey szintén dolgozott a Sennán), Fernando Alonso is gyártat magáról dokusorozatot a spanyol Amazonra, és a Liberty Media által kezdeményezett Drive to Survive is rendkívül sikeres, a kétes hitelességű narratívák ellenére már a negyedik évadot forgatják belőle.
A koronavírus idején túlzás nélkül letarolta az internetet a Schumacher kortársának tekinthető kosaras legendát, Michael Jordant középpontba állító The Last Dance. Ekkor már a család részvételével zajlott a munka az egyszerűen csak Schumacher című dokumentumfilmen, ami a hivatalos bejelentés után majdnem 2,5 évvel lát napvilágot úgy, hogy 2019 májusában már arról adtak hírt, hogy az utómunkák zajlanak az anyagon.
A néhány, egykoron Schumacher részvételével elkészített könyv után ez az első olyan tartalom, amit a család proaktívan, saját elhatározásból ad ki, így indokolt az, hogy a közönség nagy várakozással tekintsen a platform kínálatában szerdától elérhető film megjelenésére, de amennyiben Corinna Schumacher és Sabine Kehm hű marad az eddigi elveihez, továbbra is azt a Michael Schumachert fogjuk látni, akit valójában igazán szeretnénk.