Miután a Red Bull a júliusi Brit Nagydíj óta elszántan keresi, hogy mitől gyorsult be a Mercedes az egyenesekben, a Katari Nagydíjon is fő beszédtémát szolgáltatott a címvédő istálló egyenesbeli tempója, pontosabban annak hiánya a riválishoz képest. A hátsó szárnyra vonatkozó tesztek megváltoztatása után ugyanis a Mercedesnek elillant az előnye ezen a téren, ami miatt sokan – köztük a Red Bull is – egyből levonták a következtetést: a címvédő mostanáig csalt, a szigorúbb tesztek miatt azonban kénytelen volt feltenni egy szabályos hátsó szárnyat, amivel lassabb lett. A válasz azonban alighanem ennél összetettebb.
A Red Bull egy sor felvetéssel (a turbófeltöltő levegőjének hűtése, menet közben csökkenő hasmagasság, legújabban pedig a hajlékony hátsó szárny) próbálja magyarázni, hogy a Mercedes a nyár óta miért vált elképesztően gyorssá az egyenesekben, és ver pályától függően 2-5 tizedet a padlógázas részeken a legfőbb riválisára.
A legújabb vád az energiaitalosok részéről az, hogy a Mercedes szabálytalan, a sebesség növekedésével egyre jobban elhajló hátsó szárnnyal versenyez, ami az FIA terheléses tesztjein ugyanakkor átmegy. Ám a Red Bullnak sikerült elérnie, hogy a Katari Nagydíj szombati napjától szigorítsanak ezen a teszten, amit az FIA meg is tett,
a Mercedesnek pedig a pénteki, több mint 7 km/h-s egyenesbeli sebességelőnye szombatra kevesebb, mint a felére csökkent, a versenyen pedig már a Red Bull volt a gyorsabb.
„A korábbi versenyeken egy szinten voltunk a Red Bull-lal a kanyarokban, és profitáltunk az egyenesbeli tempónkból.
Katarban azonban pont fordított volt a helyzet. Egyformán gyorsak voltunk az egyenesekben, és minden előnyünket a kanyarokban szereztük"
– erősítette meg Andrew Shovlin, a Mercedes mérnökigazgatója a számokat.
A helyzet furcsaságát ráadásul tetézi, hogy a DRS-sel fellépő problémák (nyitott állapotban hevesen legyezett az egyenesben Verstappen szárnyának felső terelőlapja) miatt a Red Bull az időmérőre a közepes leszorítóerejű szárnyról a nagy leszorítóerős változatra váltott, amit korábban csak Monacóban és Mexikóban használt.
Elviekben tehát nemhogy gyorsabbá kellett volna válnia az egyenesben a Mercedesnél, hanem a pénteki lemaradásának még nagyobb méreteket kellett volna öltenie.
A Red Bull természetesen már arra célozgatott, hogy a Mercedes a szigorúbb tesztek miatt szombatra levette az autóiról a hajlékony szárnyat, a címvédő azonban állította, semmit sem változtattak. De akkor miért lett kisebb a két csapat közti különbség az egyenesekben?
Michael Schmidt, az Auto Motor und Sport újságírója szerint ebben két tényező is szerepet játszott. Az egyik, hogy a Red Bull a kényszerű szárnycsere után úgy kellett változtasson az autója beállításain, hogy a monacói, nagyobb légellenállású hátsó szárnnyal se legyen túl lassú az egyenesben, a másik pedig, hogy a katari pálya gyilkos kerékvetői túl nagy veszélyt jelentettek az RB16B első szárnyára. A meredek padlószög miatt ugyanis az egész mezőnyből a Red Bull első szárnya van a legközelebb az aszfalthoz, az autó optimális működéséhez szinte súrolnia kell azt.
A katari aszfaltcsík gyors kanyarjainak külső rázókövei ugyanakkor egy pillanat alatt képesek voltak megrongálni a szárnyakat, ezért a Red Bull kénytelen volt kevésbé meredek padlószöggel versenyezni,
ami az egyenesekben kisebb légellenállást jelent, a kanyarokban viszont időveszteséggel jár, hiszen csökken az autó leszorítóereje, amitől gyakran alulkormányzottság lép fel, ahogyan az Verstappen és Pérez esetében is látható volt.
Ami pedig a hátralevő két futamot illeti, Christian Horner csapatfőnök elimerte, megoldást kell találniuk a DRS-problémára, ha Dzsiddában és/vagy Abu-Dzabiban szükség lesz az alacsony, vagy a közepes leszorítóerős hátsó szárnyra.
Előbbi helyszínen szinte kizárt, hogy a Red Bull versenyképes lehet a monacói változattal, így a DRS mechanizmusának megerősítése elkerülhetetlennek tűnik.
Mivel homologizált alkatrészről van szó, a Red Bull csak egy fejlesztési zseton felhasználásával tervezhetne újat, de az már nincs neki, így kénytelen valahogy ezt a verziót erősebbé tenni. Horner úgy véli, megbízhatósági szempontból nem is lesz nehéz dolguk, csupán az a kérdés, hogy mekkora teljesítményveszteséggel jár a probléma elhárítása.