Merőben szokatlan megnyilvánulást láthattunk Nyikita Mazepintől a Sao Pauló-i Nagydíj időmérője után, az orosz pilóta ugyanis a sírást visszatartva, könnyes szemekkel nyilatkozott arról, hogy saját hibájából nem tudott jobb eredményt elérni. Azóta kiderült, hogy Mazepin nemcsak pusztán egy elrontott időmérős kör miatt volt szomorú, hanem ennél jóval több minden áll a háttérben.
„Igen nagy kihívást jelentő időszakon megyek keresztül az utóbbi néhány versenyen, aminek nemcsak az autó egyensúlyához, hanem a csapaton belül zajló dolgokhoz is köze van – nyilatkozta a Haas orosz újonca. – Ezek pedig, különösen ebben az időszakban, még fontosabbá teszik az eredményeket. Amikor az ember ilyen közel kerül egy remek kör teljesítéséhez egy olyan autóban, amilyen nekünk jelenleg van, majd túl keményen próbálkozik és elbukik, az fáj."
Amikor az ember kiugrik az autóból és nagyjából négy perce van odaállni az újságírók elé, akik olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek visszahozzák ezeket az emlékeket, és közben tudja, hogy mi lehetett volna ha, az szimplán szomorú.
Nem sok minden van az életemben a versenyzésen kívül. Tulajdonképpen semmi más nincs. Az életemet teszem fel erre, és természetesen dühös leszek, ha a dolgok nem mennek jól."
Mazepin ezután elmagyarázta, hogy az elmúlt időszakban „jöttek-mentek" körülötte az emberek, mert a csapat „cserélgette" a személyzetet.
Tudom, hogy az idén körülöttem dolgozók közül nem mindenki tervez maradni jövőre.
Szeretem a környezetet, ami körülvesz, az év eleje óta néhány nagyszerű, nagyon őszinte emberrel dolgozom együtt. Sajnos a mérnököm a múlt héten elment egy másik csapathoz, és sajnos nem ő az egyetlen. Úgyhogy igen, ez kihívást jelent."
Mazepin neveket nem akart mondani, mindössze annyit árult el, hogy „a mérnökcsapatom már nem ugyanaz és Törökország óta folyamatosan változik”, majd kitért arra, hogy ez a fluktuáció megnehezíti, hogy összekovácsolódjon a munkatársakkal, ami adott esetben olyan hibákhoz is vezet, mint amilyet az USA Nagydíjon láthattunk, amikor a meglazult fejtámasza miatt kellett beiktatnia egy extra bokszkiállást.
„Nehéz, mert ez nem egy irodai munka, ahová az ember bemegy, dolgozik valamit, aztán megy haza. Tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a versenyzésben.
Különleges kapcsolat kell azokkal, akikkel együtt dolgozik és akik a belüket kidolgozzák érte, ami fordítva is igaz. Ez a hajtóerő visz előre, és emiatt tudtam jó eredményeket elérni a korábbi években."
„Amikor azonban a közvetlenül velem dolgozó szerelő személye megváltozik, és valószínűleg nincs idő alkalmazkodni az újhoz, aztán lejön a fejtámasz, mint Austinban, a versenynek pedig ezzel tulajdonképpen vége van, abból igazán nehéz visszarázódni. Olyan, mint fadarabokat beszúrni egy pörgő biciklikerék küllői közé. Az ilyesmi igazén megakasztja azt a lendületet, amiről álmodom. Ugyanakkor voltam már ilyen helyzetben korábban, és erősebben fogok kijönni belőle, mint amilyen valaha voltam."