A szezon forgatagában Fernando Alonso rátapintott egy érdekes jelenségre: míg az ő idejében a Ferrarinál egy-egy dobogós helyezés "temetői" hangulatot váltott ki, az előző szezonban a csapat minden ilyesmit alaposan megünnepelt. Ennyire eltolódott az eredmények megítélése a maranellóiaknál, akik egymás után két teljes évet teljesítettek győzelem nélkül.
Hogy mikor élték át ezt legutóbb? Nem mostanában, hanem az 1990-es évek elején, akkor három naptári esztendőn át tartott a böjt. Valószínűleg a 2020-as mélypontot követő javuló tendencia tette tavaly derűsebbé a hangulatot, ahogy az erősorrendben előbb felzárkóztak régi riválisukhoz, a McLarenhez, majd a szezon utolsó harmadában bedarálták őket a konstruktőri bronzéremért vívott csatában. Charles Leclerc kétszer önerőből megnyerte az időmérőt, és Silverstone-ban kevés hiányzott neki a győzelemhez Max Verstappen és Lewis Hamilton ütközése után.
Ez a szereplés azonban összességében nem méltó a maranellóiak örökségéhez.
Idén nincs pardon, az új műszaki szabályokat jól kell meglovagolniuk a paripával
és a győzelemre esélyesek közé kell lépniük, különben visszatér a frusztráció, és szinte biztosan fejek fognak hullani.
A február végi tesztekig alig jutunk érdemi információkhoz az új keretrendszerben épített autókkal kapcsolatban, az erőviszonyokról pláne nincs fogalmunk. Így nem helyezhetők el kontextusban az olyan jellegű értesülések önmagukban, mint hogy a Ferrari a próbapados eredmények alapján állítólag már erősebb motorral rendelkezik, mint tavaly, hiába gyengíti a teljesítményt az üzemanyagban az etanol 10%-nyi megjelenése. Ahogy egyik kollégám ironikusan megfogalmazta: a Ferrarinál mindig a következő évi autó a legjobb. Bizakodni persze lehet.
A korábbi nagy műszaki szabályváltozásokból ritkán jött ki jól a csapat,
2014-ben, 2009-ben és 2005-ben egyértelműen visszaestek. Ezen alkalmakkor nulla vagy egy futamgyőzelemmel nyitották az új korszakot, miközben az előző szezonban többször nyertek és kétszer a vb-címért is harcoltak. Az 1997/1998-as nagy reformnál maradtak másodikok az erősorrendben, 1993/1994 esetében sem ugrottak nagyot benne. Kisebb aerodinamikai változásokat hozott 2017 és 2019, előbbinél ugyan felzárkóztak a Mercedesre, de utóbbinál újra leszakadtak tőlük a rossz koncepcióválasztással.
2022 első versenyei vélhetően meghatározza Mattia Binotto sorsát, hogy a kezében marad-e az istálló vezetése vagy új főnököt neveznek ki a helyére – 2014-ben a gyatra szezonkezdet miatt csak áprilisig maradt a posztján Stefano Domenicali, az akkori csapatfőnök. Azóta senki sem irányította olyan hosszú ideig a Ferrarit, mint ő: Marco Mattiacci (emlékszik még rá valaki?) egy évet sem húzott le, Maurizio Arrivabenének négy jutott, Binottónak ez lesz a negyedik, talán az utolsó is, ha balul sülnek el a dolgok.
A Ferrari nem a türelméről híres, a negyedik sikertelen szezonjában kis híján a Schumacher-korszak karmestere, Jean Todt is belebukott a kudarcokba.
(Erről részletesebben itt írtunk.) A nem túl karizmatikus Binotto menedzseri képességeiről megoszlanak a vélemények, sokan inkább jó technikai szakembernek, semmint jó vezetőnek tartják. Árulkodó, hogy a kinevezése után egyszer azt mondta, "sohasem volt az ambícióim között, hogy csapatfőnök legyek." Az sem kedvező jel, hogy a hírek szerint bő egy éve konfliktusba keveredett a karosszériafejlesztés azóta már távozó vezetőjével, Simone Restával, amikor már javában tartott a 2022-es autó fejlesztése. Pedig Resta már az ő regnálása alatt került a csapathoz.
A svájci-olasz szakember volt az egyetlen csapatfőnök, aki tavaly nem utazott el mindegyik versenyre, hogy inkább a gyárban személyesen felügyelje az előkészületeket. Ebből is látszik, az ő nagybetűs feladata az, hogy győztes útra terelje a Ferrarit az új korszakban; ennek hiánya megpecsételheti a sorsát. A mezőny csapatfőnökei közül őt nyomja leginkább az eredménykényszer.
Az érintett a csapat karácsonyi sajtóvacsoráján megfogalmazta az elvárást. „A különbségek azt mutatták, hogy a Mercedes és a Red Bull nagyon erős. Fontos lesz folytatni a javulást, csökkenteni a hátrányunkat az ellenfelektől" – nyilatkozta.
Reméljük, versenyképesek leszünk, ami azt jelenti, hogy legalább néhány futamon olyan helyzetben legyünk, hogy harcoljunk a pole pozícióért és a győzelemért.
A Scuderiánál tehát nem érzik kötelezőnek a világbajnoki címet rögtön 2022-ben, a mérhető javulás viszont mindenképp elvárás.
Egyesek gyors ütemű fejlesztésre számítanak az új technikai korszak kezdetén, ahogy a csapatok szembesülnek a riválisok megoldásaival és lemásolják azokat, de a tapasztalatok sokszor azt mutatták, hosszabb időbe telhet, mire valaki behozza a lemaradását ilyenkor. Az autó bizonyos alapvető tulajdonságait, például a tengelytávot és a padlószöget, az alapvető áramlási jellemzőket ugyanis nem lehet pár hét alatt megváltoztatni, a fejlesztési mozgásteret a költségvetési korlát is csökkenti.
A Ferrari így nem építhet arra, hogy önti a pénzt és ez előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.
Maguk is tisztában vannak ezzel. „A jelenlegi megkötésekkel nehéz lesz sok fejlesztést bevetni – ismerte el a sportigazgató Laurent Mekies. – Amennyiben az év elején valaki nagy problémába ütközik, és a pályán kapott adatok nem egyeznek a szélcsatornában és a szimulációk során látottakkal és a többi, akkor a második vagy harmadik fejlesztési lépcsőre szánt pénz egy részét is be kell majd fektetni [a megoldáshoz]." Vagyis az új rendszer egyfelől lehetőségeket, másfelől kockázatokat hordoz.
A szélcsatornában tölthető idő nem egyenlő a csapatoknál, a rangsorban hátrébb végzőknek némileg több idő jut. Ez papíron kedvez a Ferrarinak a Mercedes és a Red Bull ellenében, bár valószínűleg nem lesz döntő tényező, ahogy a konkurens McLarennél látták. „Nagyszerű volt harmadikként végezni a tabellán [2020-ban], de ennek csekély hatása volt a fejlesztési lehetőségeinkre ahhoz képest, mint ha nyolcadikok, kilencedikek vagy tizedikek lettünk volna" – állapította meg James Key, a wokingiak technikai igazgatója.
Nem tudni, van-e jelentősége, de a Ferrarinak talán segítenek picit a visszahozott elemekkel szerzett tapasztalatok a korábbi évtizedekből, elvégre
a Mercedesszel és a Red Bull-lal ellentétben ők anno mentek már szívóhatású autókkal és a kerékfedők fejlesztésében az élen jártak.
A gumikezelés nem számított az erősségüknek az utóbbi időben, az abroncsok kopásának enyhítése és szélesebb üzemi tartománya szintén olyan tényező, ami a malmukra hajthatja a vizet.
Azt se feledjük, hogy bár a Mercedes és a Red Bull a bajnoki küzdelem ellenére körülbelül a nyár közepétől áthelyezte az erőforrások szinte teljes spektrumát a 2022-es fejlesztésre, a Ferrari ezt még korábban megtette. A motorral ugyan tovább foglalkoztak, de a 2021-ben használt aerodinamikai elemekkel ellentétben annak hasznát a továbbiakban is élvezik. A stábot dicséri, hogy a jelentős lóerőhátrányt igen gyorsan ledolgozták.
További titkos fegyvere lehet a csapatnak, hogy tavaly nyár óta egy vadonatúj, legmodernebb technológiával felszerelt szimulátort használnak a fejlesztéshez.
A két pilótából az egyiken semmiképp sincs teher, Charles Leclerc-nek nem kell féltenie az állását, hiszen F1-es mértékkel szokatlanul hosszú időre, öt évre, egész pontosan 2024 végéig szerződött le. Most viszont már abba a korba ért, amikor veleszületett káprázatos gyorsasága kellő rutinnal párosult, nagy kár volna a legszebb éveiből még többet az üldözőbolyban elpazarolni.
Egyelőre abszolút elégedettnek látszik, hogy álmai csapatánál vezethet, de kérdés, tartós sikertelenség esetén elfogy-e a türelme. Verstappen a vb-cím megnyerésének mámorában örök hűséget fogadott a Red Bullnak, azt mondta, pályafutása végéig szívesen náluk maradna, de könnyű elfelejteni, hogy néhány éve, amikor egy helyben toporogtak a győzelemre esélyesek és a középmezőny közti légüres térben, felmerültek azért pletykák a máshova igazolásáról.
Carlos Sainz egyébként megelőzte őt a tabellán, hiába okozott gondot neki rengetegszer egy nagydíjhétvége hibátlan összerakása, gyakran becsúszott valamelyik szakaszban egy-egy kisebb-nagyobb megingás, váratlan probléma, amitől hiányérzete támadt.
Az új autókra való ráérzésben a spanyol előnyére válhat, hogy az utóbbi években vándormadárként ment egyik csapattól a másikhoz – a Ferrari már a harmadik csapata azóta, hogy 2017 vége felé kirepült a Red Bull fészkéből –, így elég sok tapasztalatot gyűjtött arról, hogyan alkalmazkodjon az új technikához. Teljesítményével ugyanakkor pozitív benyomást tett, és ha így folytatja, a vártnál hosszabb jövő várhat rá Maranellóban, ahová sokak szerint csak átmeneti megoldásként igazolták le, amíg Mick Schumacher felkészül az apja nyomdokaiba lépésre.