MIAMI, FLORIDA - MAY 07: Race winner Max Verstappen of the Netherlands and Oracle Red Bull Racing (C) celebrates on the podium between Second placed Sergio Perez of Mexico and Oracle Red Bull Racing (L) and Third placed Fernando Alonso of Spain and Aston Martin F1 Team (R) during the F1 Grand Prix of Miami at Miami International Autodrome on May 07, 2023 in Miami, Florida. Rudy Carezzevoli/Getty Images/AFP (Photo by Rudy Carezzevoli / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Vágólapra másolva!
Még nem vagyunk a Forma–1-es szezon harmadánál sem, a Mercedes spanyolországi feltámadásszerűsége ellenére már most oda lehet adni a világbajnoki címet a Red Bullnak és Max Verstappennek. Ha nem következik be valami hatalmas fordulat vagy csoda, akkor a hátralévő hónapokban (sőt években!) az élmezőnyt illetően csak azért izgulhatunk, hogy hány történelmi rekord marad érvényben, és mennyit sikerül megdöntenie a holland pilótának és a csapatának. Ez azonban nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy a sportág népszerűsége ne csökkenjen rohamosan – de nincs minden veszve!
Nem először történik olyan a Forma–1 történetében, hogy egy csapat, vagy akár egy pilóta óriási fölényt mutasson egy idényben. Az első igazán nagy dominanciát 1984-ben, majd 1988-ban a McLaren mutatta be, amely az utóbbi szezonban egy kivétellel minden versenyt megnyert, ami a mai napig rekordnak számít. De a kilencvenes években a Williams is (két évben különösen) uralta a sportágat, majd az új évezred elején a Ferrari – pontosabban inkább csak Michael Schumacher – is megmutatta, mire képes. Aztán jött a Brawn GP 2009-ben, majd következett Sebastian Vettel és a Red Bull, a hibrid korszaknak pedig egyértelműen Lewis Hamilton és a Mercedes volt a nagy nyertese.
Amikor egy pilóta jobb bármely csapatnál
Az F1 történetében a 73 eddigi idény közül 11 alkalommal fordult elő, hogy a világbajnok a teljes szezon során egymagában több pontot szerzett, mint a konstruktőri pontverseny második helyén lévő csapat pilótái összesen. Alan Jones 1980-ban 1, Niki Lauda 1984-ben 14,5, Ayrton Senna 1988-ban 25, Nigel Mansell 1992-ben 9, Alain Prost 1993-ban 15, Damon Hill 1996-ban 27, Michael Schumacher 2001-ben 21, szintén Schumacher 2002-ben 52, szintén Schumacher 2004-ben 29, Sebastian Vettel 2013-ban 37, míg Lewis Hamilton 2020-ban 28 ponttal gyűjtött többet, mint a második legeredményesebb csapat. Ráadásul 1984-ben és 1988-ban Alain Prost, 1996-ban pedig Jacques Villeneuve is elérte ezt a bravúrt, de a csapattársuktól lemaradtak, így csak az egyéni pontverseny második helye jutott nekik ezekben az években.
Így érkeztünk el 2022-höz és 2023-hoz, amikor a Red Bull egyértelműen visszavette az irányítást. Ám ez mostanra olyan szinten igaz lett, hogy az már ijesztő, és hogy arra igazából még sosem volt példa az F1 történetében.
Pedig a tavalyi idény elején még nem tűnt úgy, hogy a szabályváltozásoknak (is) köszönhetően ez így fog alakulni.
A 2022-es szezon első hét versenyhétvégéjén összesen 190 pontot lehetett gyűjteni (egy sprinthétvége volt, így matematikai képlettel 8+7*(25+1) – így jön ki a 190), és ekkor Verstappen 125 egységgel vezetett, mögötte Charles Leclerc 116, Sergio Pérez 110, George Russell 84, Carlos Sainz 83, Lewis Hamilton pedig 50 ponttal állt.
Noha az előző év elején két ízben műszaki hiba is hátráltatta a Red Bullt, az, hogy a Ferrari 2004 óta a legjobb szezonkezdetét mutatta be, izgalmas idényt jósolt a vb-címet illetően. Nos, mint tudjuk, nem így lett. A Red Bull kiegyensúlyozottá vált és jobb lett, a Ferrari visszaesett, így
négy versennyel a vége előtt eldőlt az egyéni-, hárommal a vége előtt pedig a konstruktőri pontverseny.
A 2023-as idényre fordulva pedig még tovább nőtt a különbség az energiaitalosok és a többiek között. Ugyanis hiába lépett előre kicsit a Mercedes, és nagyot az Aston Martin, az új csapatfőnök érkezése ellenére a Ferrari még inkább összeomlott, ez pedig a szakadék növekedésével járt.
A Ferrari tavaly 199, míg most 100 ponttal áll hét nagydíjat követően. Charles Leclerc pedig az eddigi 42 szerzett pontjával még a Ferrari számára az elmúlt évtizedek legrosszabb szereplését hozó 2020-as évben nyújtott szezonkezdetét (45) is alulmúlta – ráadásul akkor sprinthétvége sem volt...
De persze nem csupán a Ferrari visszaesésének tudható be a Red Bull páratlan sorozata. Csak néhány dolog arról, hogy mennyire is páratlan, amit az energiaitalosok csinálnak.
A csapat az elmúlt 18 futamból 17-et győzelemmel zárt – ebből Pérezé mindössze 3, Verstappené viszont 14 siker volt.
Jelenleg a tavalyi szezonzárót is beleszámítva 8-as győzelmi szériánál járnak, és ha így folytatják, a Magyar Nagydíjon megdönthetik az 1988-as McLaren megdönthetetlennek hitt 11-es sorozatát. Ami a megbízhatóságot illeti: a Kanadai Nagydíj óta, azaz éppen egy éve nem volt műszaki problémája egyik pilótájuknak sem, és baleset is csak egyszer (még júliusban, Ausztriában) sújtotta bármelyiküket.
Ha már a tavalyi szezonnál megnéztük, hogy álltak a pilóták hét versenyhétvége után, nézzük meg a jelenlegi állást is, mert érdemes.
Az eddig lehetségesen megszerezhető összpont ugyanúgy 190 volt, Verstappen ebből 170-ot meg is szerzett.
Mögötte Pérez 117, Alonso 99, Hamilton 87, Russell 65, Sainz 58, Leclerc pedig 42 egységgel rendelkezik. A legnagyobb javulást Fernando Alonso mutatta be, aki a tavalyi 10 pontjához képest 89-cel többel áll, de a tavalyi Alpine és az idei Aston nem igazán összehasonlítható. Azonban az egészen döbbenetes, hogy a második legnagyobb javulást az mutatta be, aki már tavaly is az élen állt. Ezzel pedig Verstappen a korábban bemutatott társasághoz is csatlakozna jelen állás szerint, hiszen Verstappen önmagában is vezetné a konstruktőri pontversenyt, a második Mercedes ugyanis 152 ponttal áll.
Ami talán a legijesztőbb a riválisok számára, hogy Verstappennek minden gyenge pontja eltűnt, ami korábban jelen volt. Pályafutása elején hajlamos volt a túlzottan vakmerő, feleslegesen agresszív mozdulatokra, ezekről azonban már évekkel ezelőtt leszokott. Egy másik gyengesége az egykörös tempó és a rajt (volt), ugyanis az időmérőn jellemzően hátrébb zárt, mint a versenyeken, és a futamok elején is inkább pozíciót vesztett, mintsem nyert.
Ám egyrészt az elmúlt 12 hétvégéből már 7-szer övé volt az első rajtkocka, másrészt 21 olyan futamgyőzelme van, amit nem a pole-ból szerzett,
úgyhogy amíg az időmérőkön nem osztanak pontot, ez a "gyenge pont" sokat nem is befolyásolna. Amit pedig még a gyengeségének tartottak sokan, az az utcai pályákon való szereplés. Ez az, ami talán még most is részben igaz rá, ugyanis
míg a legutóbbi 12, nem utcai pályán rendezett versenyből 11-et megnyert, addig az utcai aszfaltcsíkokon a legutóbbi 6-ből "csak" 3 lett az övé – a másik 3 Pérezé.
Viszont a legutóbbi kettő – Miami és Monaco – Verstappené lett, ráadásul a szezon folytatásában már az országúti- vagy kifejezetten versenypályák lesznek többségben, tudniillik csak Szingapúr és Las Vegas marad az idény második felére az utcai pályák közül.
Szóval nem tűnik úgy, hogy bármilyen kapaszkodó is jelen lenne a riválisoknak és a szurkolóknak, akik a Verstappen-dominancia megszakítására törekednek.
Mert ez dominancia, és ez nem kérdés,
még úgy sem, hogy az F1-vezér Stefano Domenicali a tavalyi szezon után úgy nyilatkozott, hogy "a jelenlegi szabályrendszernek és a költségsapkának köszönhetően egy szorosabb harcban reménykedem, mert így akár több csapatnak is lehetősége lesz majd felnőni a Red Bull szintjére". Főleg, mert azóta még Domenicali is elismerte, hogy ez bizony dominancia. Viszont azt is hozzátette, hogy az adataik alapján ez – egyelőre(!) – nem igazán okoz nézettségvesztést.
„Azt látjuk, hogy
az új piacokon állandóan növekszik az F1-et követők száma,
ott ez [a dominancia] nem számít annyira fontos tényezőnek. Ez nagyon érdekes, mert a mi nézőpontunk teljesen más, nekünk a bajnokság egészségének fenntartása miatt fontos, hogy verseny legyen az élen.
A szenvedélyes, elkötelezett rajongóknál figyelhető meg, hogy egy domináns autók korszaka csökkenti az érdeklődési szintjüket. Viszont valamiért ez az új piacokon nem zavarja annyira az embereket,
ami se nem jó, se nem rossz, de jelenleg ez az igazság" – nyilatkozta Domenicali még az Ausztrál Nagydíjat követően.
Tehát úgy tűnik, a Drive to Survive című sorozat meghozta a gyümölcsét, és javarészt ennek köszönhetően az F1 nézőszáma nem változik lényegesen – de annak összetétele igencsak. Hiába izgalmasak a csaták a középmezőnyben és hiába vannak látványos jelenetek minden egyes futamon, úgy látszik, ha az nem a győzelemért zajlik, akkor egyből nem olyan nézőbarát a sportág. És látszólag ez is érdekli a Forma–1 vezetőségét. Ha pedig tényleg így van, előbb-utóbb tenni is fognak valamit az ügy érdekében.
Az a valami pedig nyilvánvalóan az lesz, ami eddig minden egyes alkalommal egy sikerkorszak végét jelentette: szabályváltoztatás.
Így volt ez 1988 után a McLaren kárára a turbómotorok kivezetésével, így volt ez 2004 után a Ferrari kárára az aerodinamikai módosításokkal, így volt ez 2013 után a Red Bull kárára a V6-os erőforrás és a hibridkorszak bevezetésével, és így volt ez 2021 után a Mercedes kárára az autók szinte teljes átalakításával és a költségplafon lejjebb vitelével.
Hiába próbálkoznak különböző fejlesztésekkel a riválisok, ezúttal sem tűnik kérdésesnek, hogy ha meg akarja gátolni a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) és a Forma–1, hogy a Red Bull éveken-évtizedeken át uralja a sportágat, akkor
ismét ki kell találniuk valamilyen radikális szabályváltozást.
Ha ezt bepánikolva túl korán teszik meg, akkor azzal magukat is nevetségessé teszik, és az energiaitalosok és a Verstappen-szurkolók haragját is biztosan magukra vonják. Ha pedig túl későn, akkor az újonc amerikai nézők is ráébrednek, hogy nem minden olyan izgalmas, mint a filmekben, az F1 pedig szinte az összes olyan szenvedélyes rajongóját is elveszíti, amely átvészelte az elmúlt évtizedek domináns sikerkorszakait. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy előbb-utóbb megtörténik a változás.
Nincs jó döntés, de amíg ez az egyeduralom megvan, addig is megtalálhatják a sportág szépségeit azok, akik a nézői közül megmaradtak. És nemcsak a dobogóért vagy a középmezőnyben zajló csaták miatt. Ugyanis amit Max Verstappen és a Red Bull a közelmúltban művel, az olyan sporttörténelmi tett, ami biztosan bekerül – vagy már be is került – a történelemkönyvekbe. Legalábbis jelenleg nagyon nehéz elképzelni, hogy szinte minden lehetséges rekordot meg ne döntsön a holland a csapatával együtt a következő években. És ahogy például a tenisz szerelmesei is hálásak lehetnek, hogy egyszerre láthatták játszani Novak Djokovicsot, Roger Federert és Rafael Nadalt, úgy a Forma–1 rajongói is az unatkozás helyett inkább örüljenek annak, hogy egy Schumacher-, egy Vettel- és egy Hamilton-korszak után szemtanúi lehetnek egy talán minden korábbit felülmúló érának.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!