A jelenleg 45 éves Anthony Davidson a Forma-1-es karrierje során összesen 24 futamon indult el, a Minardi, a BAR Honda, majd teljes állásban a Super Aguri versenyzőjeként. Később hosszú éveken át a Mercedes F1-es csapatának szimulátorpilótája volt, emellett viszont az endurance-világbajnokságon (WEC) is indult, 2014-ben vb-címet is szerzett a Toyotával. A WEC-sorozat 2012-es, Le Mans-i futamán pedig egy óriási baleset főszereplője volt, amikor megpróbálta lekörözni az éppen Piergiuseppe Perazzini által vezetett Ferrarit. A jelenleg szakkommentátorként dolgozó brit expilóta autója felrepült a levegőbe is, és hatalmas sebességgel csapódott a gumifalba, mielőtt a feje tetején megállt.
A balesetben két csigolyája törött el, a körülményekről az F1.com vasárnap megjelent interjújában beszélt.
„Kicsit félve mentem el Le Mans-ba, mert egész hétvégén ott volt bennem ez az érzés. El akartam hessegetni, de annyira furcsa volt. Amikor a verseny előtt elhagytam a szobámat, visszafordultam, mindent elrendezgettem, és küldtem egy üzenetet a feleségemnek, amelyben az állt, »szeretlek«.
Szinte olyan volt, mintha belül tudtam volna, hogy nem fogok már visszatérni abba a szobába.
Libabőrös leszek akkor is, ha csak rágondolok – idézte a Racingline Anthony Davidson szavait. – Ezután lecsuktam a sisakrostélyt, beültem az autóba, majd a pályán tettem a dolgomat, kockázatokat vállaltam, mentem mint egy eszelős, ahogyan kell. De amikor eljött az a pillanat, amikor a lekörözött pilóta rám fordult és az autók összeértek, amint az én autóm felemelkedett a levegőbe, a motor leállt, és minden elcsendesedett, az olyan volt, mint egy ráeszmélés, hogy »ez az a pillanat«."
„Tulajdonképpen úgy éreztem, sőt tudtam, hogy meg fogok halni, de teljesen belenyugodtam. Szinte megnyugtató tudni, hogy ezekben a pillanatokban történik valami az agyaddal, amikor ez a nyugtató drog, vagy nem tudom, szétárad a testedben – folytatta Davidson. – Érzékeltem, hogy eléggé nagy sebességgel haladok és elég magasra repültem, de nem tudtam, merről fog érni a becsapódás. Magamhoz húztam a karjaimat, milliónyi gondolat cikázott a fejemben, és igen, a családomra és az életemre gondoltam.
Nem az életem pergett le a szemem előtt, hanem szinte olyan volt, mintha az agyam töredezettségmentesítést végezne, és mindent a helyére tenne.
Ennél jobban nem tudom leírni. Csak vártam a hatalmas becsapódásra és arra a pillanatra, amelyben lekapcsolják a villanyt és mindennek vége. Kemény ütés volt, igazán kemény. A fejemet nem vertem be, de az autó a kerekein landolt, 32 G-s erővel, mint azt a csapat később megtudta. Az a becsapódás törte el a hátam. Kitört belőlem egy ilyen ősi sikoly, mint valami harcos kiáltás. Életemben nem adtam ki még olyan hangot. Aztán eltaláltam a védőfalat, ami 12 G-s becsapódás volt. Amikor megálltam, kinyitottam a szemem, és nem hittem el, hogy még mindig itt vagyok.”
Davidson hozzátette, ezután megpróbált kiszállni, ami a törött csigolyákkal nem bizonyult jó ötletnek. Heteken át nem tudott mozogni, de bő fél év után folytatni tudta a pályafutását. Mint elmondta, a visszatérése után hatalmas mentális akadályokat és a kísértő emlékeket is le kellett győznie, és megváltozott a hozzáállása a lekörözött pilóták megközelítésével kapcsolatban – de mindez sikerült neki, amit a 2014-es WEC-vb-címe is jól mutat.