Brazilian superstar Neymar (R) poses with his jersey next to Paris Saint Germain's (PSG) Qatari president Nasser Al-Khelaifi during a press conference at the Parc des Princes stadium on August 4, 2017 in Paris after agreeing a five-year contract following his world record 222 million euro ($260 million) transfer from Barcelona to PSG. - Paris Saint-Germain have signed Brazilian forward Neymar from Barcelona for a world-record transfer fee of 222 million euros (around $264 million), more than doubling the previous record. Neymar said he came to Paris Saint-Germain for a "bigger challenge" in his first public comments since arriving in the French capital. (Photo by Lionel BONAVENTURE / AFP)
Vágólapra másolva!
Az egész világot sújtó koronavírus-járvány gazdasági hatásai miatt a szakemberek a nemzetközi futballpiac teljes átalakulását várják, különös tekintettel az átigazolási díjakra és a játékosok fizetésére. 2017-ben Neymar 222 millió euróért került az FC Barcelonától a Paris Saint-Germainhez. Ennek a transzfernek a megdöntésére biztosan hosszú éveket kell várni a jelenlegi helyzetet tekintve. Sokan úgy gondolják, egy ideig majd nem is hallhatunk átigazolási díjakról, hanem inkább a játékoscserék korszaka fog eljönni. Ennek apropóján arra voltunk kíváncsiak, hogy eddig miként alakultak az átigazolási díjak a futball világában.
Megváltozik a futballpiac is
„Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy minden egyes euró után futni kell majd a jövőben. A klubok sokkal gazdaságosabbá válnak, erre a jövedelem hiánya kényszeríti majd őket. Ennek eredményeként
egy ideig nem hallunk majd átigazolási díjakról, különösen nem 120 millió euró felettiekről. Azoknak az időknek vége" – mondta március közepén Michael Rummenigge
gazdasági szakember, korábbi válogatott labdarúgó. Kifejtette: egyébként sem tetszett számára az átigazolási összegek utóbbi években történt ugrásszerű növekedése, szerinte nincs olyan labdarúgó, akinek szerződtetése megérne akár 100 millió eurót.
Nagy valószínűséggel nem is fogunk hasonló összegű átigazolásokat látni, ugyanis ahogy az élet más területén, úgy a sportban sem lesz már semmi úgy, ahogy azelőtt. Az olasz Tuttosport az egyik cikkében már odáig ment, hogy
a koronavírus gazdasági következményei olyan nehéz helyzetbe sodorták a labdarúgás világát, hogy inkább a játékoscserék korszaka fog eljönni.
A lap szerint az átigazolási díjakat egy ideig elfelejthetjük, és az amerikai sportokhoz hasonlóan inkább arra fognak törekedni a klubok, hogy cserélgessék a focistákat egymással.
A 100 fontos igazolástól Neymar rekordjáig
Ennek függvényében még érdekesebbnek tűnik, hogy a labdarúgás miként jutott el az első hivatalosan feljegyzett rekordtól –
a skót Willie Groves a West Bromwich Albiontól szerződött az Aston Villához 100 fontért 1893-ban – Neymar 2017-es klubváltásáig, amikor a brazil máig is csúcsot jelentő 222 millió euróért (198 millió font)
került a Barcelonától a francia Paris Saint-Germainhez. Willie Groves után hosszú évtizedekig is inkább csak az angol csapatokra, illetve a brit játékosokra volt a jellemző, hogy átigazolási csúcsokat döntöttek. Groves szerződtetése után 12 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valakiért 1000 fontot fizessenek (Alf Common). Ez 1928-ban már 10 890 font volt, amikor David Jack a Bolton Wandererstől az Arsenalhoz igazolt. 1961-ben már 100 000 – a későbbi aranylabdás Luis Suárez Miramontes igazolt át a Barcelonától az Internazionáléhoz –, míg 1975-ben már ennek az összegnek több mint a tízszerese – Giuseppe Savoldi lett az első játékos, akiért több mint 1 000 000 fontot fizettek, amikor a Bolognától a Napolihoz igazolt – jelentette a legnagyobb, játékosért kifizetett összeget.
Az igazán komolynak nevezhető árrobbanás a 2000-es években kezdődött, amikor a Real Madrid évről évre fizetett ki egyre nagyobb összegeket egy-egy labdarúgóért,
de fontos mérföldkövet jelentett a 2010-es évek közepén a dúsgazdag kínai klubcsapatok megjelenése is.
Hogy a 2000-es évek előtt mennyire más volt az átigazolási piac, azt jól mutatja, hogy olyan nevek, mint az argentin Diego Maradona, a brazil Ronaldo, a francia Jean-Pierre Papin, az olasz Gianluca Vialli, vagy éppen az angol Alan Shearer is olyan összegért – 3 és 20 millió font között – váltott klubot, amelyet a járvány kitörése előtt mindenképpen megmosolyogtunk volna.
A Barcelona például 1982-ben 3 millió fontot fizetett Maradonáért a Boca Juniorsnak, majd a katalán sztárcsapat 1984-ben öt millió fontért adta tovább a Napolinak.
Ronaldóért ugyancsak a Barcelona 1996-ban 13,2 millió fontot fizetett a holland PSV Eindhovennek, majd
egy évvel később az Internazionale 19,5 fontért vette meg a későbbi aranylabdás csatárt. Érdekesség, hogy nem sokkal 2000 előtt, egészen pontosan 1999-ben indult meg az a folyamat, amikor már a BBC feltette a kérdést; "Megőrült a világ"?
Az Inter ugyanis 32 milliót fizetett Christian Vieriért a Laziónak, majd egy évvel később a római együttes perkált le az AC Parma csapatának 35,5 millió fontot Hernán Crespóért. Innen pedig már nem volt megállás, az összegek megállíthatatlanul törtek felfelé.
Ennek a folyamatnak a fő mozgatórugója pedig
a Real Madrid volt, amely csak úgy szórta a pénzt a 21. század elején. A madridiak 2001-ben Zinedine Zidane-t már 53 millió fontnak megfelelő összegért szerződtették,
majd 2009 nyarán egészen döbbenetes módon 56 milliót fizettek Kakáért az AC Milannak és 80-at Cristiano Ronaldóért a Manchester Unitednek. A portugál világklasszis egyébként egészen 2013-ig tartotta az átigazolási csúcsot, amikor azonban Gareth Bale-ért 85 millió fontot (100 miilió eurót) fizetett a Real Madrid a Tottenham Hotspurnek, így
a walesi lett az első, aki átlépte a százmilliós határt a világon euróban.
2016-ban egy újabb érdekes átigazolással sikerült ezt a csúcsot is megdönteni. 2016-ban a Manchester United a francia Paul Pogbát 89 millió fontért (105 millió euróért) igazolta le a Juventustól, méghozzá négy évvel azután, hogy ingyen engedte el a középpályását a torinóiakhoz. Erre mondták, hogy a Juve az évezred üzletét kötötte.
Közben Kínában is kinyílt a pénzcsap, a Sanghaj SIPG például 52 millió fontot fizetett a Chelsea-nek Oscarért - csak összehasonlításképpen, Zidane került nagyjából ennyibe 2001-ben.
2016 és 2020 között pedig már tényleg elszabadult a pokol, ami az átigazolási díjakat illeti. Ebben a szűk időszakban hat játékosért is több pénzt fizettek ki, mint amennyi Pogba csúcsa volt.
A francia Ousmane Dembéléért 97 millió fontot, a brazil Philippe Coutinhóért 105 milliót, majd az ugyancsak francia Antoine Griezmannért 107 millió fontot fizetett a Barcelona.
Az egyik, ha nem a legnagyobb meglepetés az Atlético Madrid nevéhez fűződik, amely az 1999-es születésű Joao Felixért 114 millió fontot,
azaz közel 130 millió eurót fizetett ki a Benficának. Erre az átigazolásra már azok is felkapták a fejüket, akik szerint nincs abban semmi rossz, hogy ilyen már irreálisnak mondható összegek röpködnek egy-egy focistáért.
A dobogó legfelső két fokát a Paris Saint-Germain bérelte ki magának, várhatóan jó pár évig.
2018-ban 116 millió fontot (135 millió euró) fizetett a párizsi klub a Monacónak Kylian Mbappéért, egy évvel korábban pedig 198 millió fontot (222 millió euró) a Barcelonának a Neymarért, így az aktuális rekordot a brazil támadó tartja.
Nem Neymar az egyetlen játékos, aki csúcstartónak mondhatja magát, érdemes megvizsgálni a jelenlegi rekordokat több szemszögből is. A legdrágább védő az angol
Harry Maguire – amely ugyancsak nagy felháborodást keltett a futball világában –, aki 80 millió fontért került 2019-ben a Manchester Unitedhez a Leicester Citytől.
(Az addigi csúcsot Virgil van Dijkal, a Liverpool játékosa tartotta).
Aurelio de Laurentiis, az olasz Napoli elnöke elmondta, ő maximum 30 millió fontot fizetett volna a védőért, úgy véli, a mostani árral a játékost is becsapták.
Ha ezért a fickóért 80 milliót fizettek, akkor a Napolit erősítő Kalidou Koulibaly 250 millió fontot ér"
- mondta a klubelnök a goal.com-nak.
A brazil Oscart már korábban említettünk, akiért a kínai Sanghaj SIPG például 52 millió fontot fizetett a Chelsea-nek, ezzel pedig a legdrágább, nem európai klubcsapat által megvásárolt játékos lett.
A legdrágább afrikai játékos az elefántcsontparti Nicolas Pépé, akiért 2019-ben 72 millió fontot fizetett az Arsenal a Lille együttesnének.
Philippe Coutinho a legdrágább középpályás (105 millió font), míg a legdrágább utánpótláskorú játékos Kylian Mbappé (116 millió font).
Dzsudzsák és Besic: a hazai piac
Végül érdemes kicsit megvizsgálni a magyarországi átigazolási történelmet, ugyanis ahogy a topbajnokságokat, úgy az NB I-et is nehezen fogja érinteni a járványhelyzet okozta gazdasági válság. Persze a magyar élvonalban jóval ritkábban váltanak komoly összegekért klubot a játékosok, azért itt is akad egy két kivétel.
Ami az NB I-et illeti, ott rekordot a Ferencváros bosnyák válogatott játékosa, Muhamed Bešić tartja, akiért 2014-ben a hírek szerint 4,8 eurót fizetett az angol Everton,
miután kiválóan szerepelt a brazíliai világbajnokságon. Amennyiben magyar játékost nézünk az élvonalban, akkor Németh Krisztián a csúcstartó, érte 3,7 millió eurót fizetett 2007 tavaszán a Liverpool.
A legnagyobb összegért megvásárolt magyar labdarúgó pedig Dzsudzsák Balázs, akiért előbb 14 millió eurót fizetett a holland PSV Eindhovennek a dagesztáni Anzsi Mahacskala,
majd 2012-ben, saját rekordját megdöntve, 19 millió euróért írt alá az orosz Dinamo Moszkvához.
A Juventus helyett Görögország
Détári Lajos sokáig a legdrágább magyar labdarúgónak számított, 1988-ban 18 millió márkáért (körülbelül 522 millió forint) – igazolta le a német Eintracht Frankfurttól a görög Olympiakosz Pireusz. A hírek szerint a magyar klasszisért a Juventus is bejelentkezett, de „csak' 12 millió márkát fizetett volna, ráadásul ennek a nagyobb része a Budapest Honvédnál landolt volna - csak kölcsönbe került Détári a nyugati egyesülethez. A Frankfurt így inkább a görögök ajánlatát fogadta el, már csak azért is, mert a hírek szerint 11.1 milliót kapott a német klub, 6.9-et pedig a kispesti csapat. Érdekesség, hogy sokan úgy gondolják, hogy az átigazolásra az apósa és korábbi edzője, Komora Imre beszélte rá Détárit, így őt tették emiatt felelőssé.
Dzsudzsákot egyébként olyan játékosok követik a sorban, mint Szalai Ádám (Mainz-Schalke, 8 millió), Huszti Szabolcs (Hannover-Zenit, 3 millió), vagy éppen Halmosi Péter (Plymouth Argyle-Hull City 2,5 millió). Érdekesség, hogy Gera Zoltán „csak" 1,5 millió fontért került a Ferencvárostól a West Bromwich Albion 2004-ben.
A jelenlegi előrejelzések szerint a járványhelyzet miatt sem itthon, sem a világ más részén nem láthatunk majd ekkora összegekért egy jó ideig játékosokat klubot váltani. Jól látszik, hogy most egy olyan megállíthatatlan folyamatba szólt bele a járvány, amely odáig vezetett, hogy
Harry Maguire 16-szor több pénzbe került 2019-ben, mint amennyit 1984-ben a világ valaha volt egyik legjobb labdarúgójáért, Diego Maradonáért kifizettek,
de a brazil Ronaldótól is négyszer többet ér papíron. De csak papíron. Ennek az őrületnek pedig egy ideig búcsút kell intenünk, legalábbis a szakemberek szerint.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!