Pelé Londonból érkezett meg a forgatásra. Természetesen ő volt ennek a produkciónak a legnagyobb sztárja, még akkor is, ha az Oscar-díjas rendező, John Huston filmjében igazi sztárparádét lehetett látni, a kor színészóriásai közül sokan vállaltak szerepet a filmben. Így a nagy brit művész, a később két Oscar-díjat is nyert Michael Caine, vagy Ingmar Bergman legendás színésze, Max von Sydow is.
Mondjuk, arról már akkor is megoszlottak a vélemények, hogy kié az igazi pálma: sokan a Rocky című filmben zseniálisan játszó Sylvester Stallonét tartották annak.
Az MLSZ elnöke, Szepesi György hosszas tárgyalások után érte el, hogy az 1958-as, 1962-es és 1970-es világbajnokág legnagyobb csillaga végezze el a kezdőrúgást a június 4-i magyar-osztrák barátságos mérkőzésen.
A kezdőkörben kézfogás Törőcsik Andrással, az akkori csapatkapitánnyal, majd jöhetett az első rúgás, amelyet a Népstadionba kilátogató 22 ezer néző óriási ovációval fogadott.
Pelé amúgy pályafutása során a magyar válogatott ellen soha nem játszott,
mert az 1966-os vb-n a liverpooli 3-1-es magyar győzelemmel végződött összecsapáson sérült volt, 1971. július 22-én a Rio de Janeiróban megrendezett és 0-0-ra végződött barátságos meccsen sem szerepelt a brazil nemzeti csapatban. Négy nappal azelőtt, a jugoszlávok elleni 2-2-es barátságos mérkőzésen, 200 ezer néző előtt köszönt el a válogatottságtól.
Az 1-1-re végződött magyar-osztrák mérkőzést becsülettel végigülte a díszpáholyban, majd utána udvariasan nyilatkozott is.
Az első félidőben meglepett, hogy mennyire lassú volt a játék. A technikásabb magyarok nem tudták lerohanni az erőteljes, magabiztos osztrák csapatot. Krankl pedig egy alkalommal igencsak megkeverte a védelmüket. Nagyon tetszett viszont a magyarok 9-ese (Törőcsik András), aki mesterien bánik a labdával."
Pelé megjelenése tényleg hatalmas szenzáció volt, amelyet azonban kissé elnyomott, hogy Farkas Bertalan egy nappal korábban érkezett meg sikeres űrutazásáról Bajkonurba. A lapok címoldalát az első magyar űrhajós útja foglalta el, Pelének csak a hátsó traktusokban megbúvó sportoldalak jutottak. Pelé azonban nem csak ennek a válogatott meccsnek a kezdőrúgását végezte el. 1980. június 14-én a labdarúgó NB I utolsó fordulójában a Hungária körúton rendezett MTK-Honvéd bajnokin is ő indította el a labdát – a belga Paul van Himsttel együtt.
Innentől kezdve minden figyelem az MTK öreg, Hungária körúti stadionja felé fordult, mivel ebben az akkor ódon létesítményben forgatták a Menekülés a győzelembe című filmet. Az alkotók a legendás párizsi Colombes stadionba helyezték a történteket, s úgy gondolták, az MTK létesítménye megfelelően reprodukálja az egykori franciaországi pályát.
A Colombes stadionban játszotta első világbajnoki döntőjét a magyar labdarúgó-válogatott 1938-ban.
A filmben fontos szempont volt az is, hogy olyan pályát kellett keresni, amelyben nem volt villanyvilágítás, hiszen a történet a II. világháború idején játszódott. A Hungária körúti pálya ennek is megfelelt, hiszen ott csak 7 évvel később, 1987-ben avatták fel a pályavilágítást. A díszletek, a rengeteg horogkeresztes zászló óriási felzúdulást váltottak ki a budapestiek körében. (Nemcsak a stadionban, hanem a film egyik helyszínéül szolgáló Keleti-pályaudvaron is ott feszítettek a náci lobogók.)
Emiatt számtalan lakossági bejelentés érkezett akkor a rendőrségre.
Pelé ebben a filmben egyrészt szakértőként működött közre (valahogy meg kellett tanítani a színészeket a futball alapvető elemeire, mert például Stallone kifejezetten ügyetlenül bánt a labdával), másrészt – ha már itt volt – bevették a buliba: egy trinidadi katonát alakított. Mellette még két világbajnok jött el Budapestre. Az angol Bobby Moore, aki az 1966-os vb-n Angliával nyert, illetve az argentin Oswaldo Ardiles, aki az 1978-as világbajnokságon lett aranyérmes.
Azt kevesebben tudják, hogy a magyar játékosok közül szerepet kapott a későbbi edző és szövetségi kapitány,
Egervári Sándor is, akinek az egyik jelenetben fel kellett rúgnia Pelét.
Egervárit csak a rendezők hosszas unszolása után lehetett rávenni arra, hogy megtegye, amit kérnek tőle. A jelenet végül annyira hitelesen és jól sikerült, hogy a rendező, John Huston felállva tapsolt, amikor a második forgatási napon Egervári felrúgta a háromszoros világbajnokot. A filmben a szövetségesek csapatát az Ipswich Town játékoskeretéből szedték össze. Ezeket a játékosokat a legendás tréner, az angol Bobby Robson válogatta be. A magyar színészek közül
a Kossuth-díjas Gera Zoltán is szerepet kapott.
Gera Zoltán amúgy kiválóan futballozott, korábban a Két félidő a pokolban című alkotásban is játszott, ami voltaképpen a John Huston-film előképe volt.
A Hungária körúti stadion mellett a másik fő helyszín Alag volt, ahol megépítették azt a koncentrációs tábort, amely a gensdorfi náci haláltáborhoz hasonlított.
Pelé érkezése előtt sok mindennel riogatták a magyar sajtó képviselőit a világsztár különös attitűdjeivel kapcsolatban. Ilyeneket mondtak: csak portugálul hajlandó interjút adni (az Esti Hírlapban spanyol nyelvről értekeztek, de hát Pelé anyanyelve nem a spanyol, hanem a portugál volt), aztán arról is beszéltek, hogy a világsztár csak pénzért szólal meg, hogy az aláírása megfizethetetlen, hogy azt sem tudja, melyik az az ország, amelybe érkezik, meg hogy van-e itt labdarúgás.
Ez utóbbi kifejezetten ostoba megnyilvánulás volt, mert Pelé hazájában mindig is különös tisztelettel beszéltek a magyarokról, akiket 2004-ig képtelenek voltak legyőzni.
Arról nem is beszélve, hogy a hatvanas-hetvenes években a magyar klubcsapatok rendszeresen jártak dél-amerikai túrákra. Pelé és a Santos több magyar klubcsapat ellen pályára lépett. Az 1967-es Hexagonal Kupát a Vasas nyerte meg épp a Santos előtt. Ezekből az előzetes pletykákból egy szó sem volt igaz. Pelé angolul nyilatkozott, senkitől sem kért pénzt, mindenkinek adott aláírást és remekül érezte magát Budapesten.
A budapesti repülőtéren a Népsportnak adta az első interjúját Pelé. Most ezt idézzük fel.
Igaz, hogy futballozni jött Magyarországra?
Tulajdonképpen igaz. A Menekülés a győzelembe című amerikai filmben kaptam egy szerepet, a rendezői elképzelés szerint játszani is fogok.
Milyen kapcsolatot lát a labdarúgás és a film között?
Nagyon szoros a kapcsolat, hiszen a futball – különösen a mai öldöklő mérkőzések – is tartogatnak drámai fordulatokat.
Pályafutása során mindig a sportszerű labdarúgók között jegyezték, aki kíméletlen belemenéseknek, durvaságoknak a szenvedő alanya volt. Hogyan ítéli meg a játékot ebből a szempontból?
Mint minden, a labdarúgás is bonyolultabb lett az elmúlt években. Rendkívül kiegyenlített az élmezőny, fokozódott a rivalizálás. Ebben a gigászi csatában már senki sem akar veszteni.
De azért nyilván ma is vannak nagy egyéniségei a labdarúgásnak?
Rengetegen, és most nagy zavarban lennék, ha azt kérné tőlem, mondjam meg, ki a legjobb.
És a régebbiek közül?
Látja, ez már sokkal könnyebb. Jasin, Puskás, Bobby Moore, Cruyff, Beckenbauer és még néhányan meghatározói voltak az élvonalnak.
Említette Puskás nevét. Mennyit tud a magyar futballról?
Nagy tisztelője voltam az ötvenes évek magyar csapatának, hiszen akkor gyerekfejjel éltem-haltam a fociért. Apám sokat mesélt a magyar futballiskoláról.
Talán visszaemlékezik az 1966-os angliai világbajnokságra is. Igaz, ön nem játszott azon a 3-1-es magyar győzelemmel végződött liverpooli mérkőzésen.
Azon a találkozón kiemelkedően játszottak a magyarok. Azt hiszem, azzal a játékkal bárkit legyőztek volna a világon. Nekem elsősorban Albert játéka tetszett.
Ma melyik válogatottat tartja a világ legjobbjának?
Talán a nyugatnémeteket és az argentinokat helyezném mindenki elé. Egészen más felfogásban futballoznak, mint a többiek. Ennek az a lényege, hogy nem álltak rá egyetlen harcmodorra, stílusra sem, viszont mindenből tudnak egy keveset.
Huszonegy éven át tartó, állandó reflektorfényben zajló pályafutása után nem gondolt arra, hogy akadt valami az életében, amiről a futball miatt lemaradt?
Nem. Nincs hiányérzetem. Barátokat szereztem, élményekkel lettem gazdagabb, s ha voltak nehezebb pillanataim is – megérte. Boldog ember vagyok.
A film forgatása nyilvános volt, a világsztárok 1980. június 24-én jelentek meg először az MTK stadionjában. A belépőjegy 10 forint volt, a teljes bevételt a Fóti Gyermekvárosnak ajánlották fel. John Huston annyit mondott: reméli, 30 ezer néző lesz a stadionban, mert a filmben az mutatna jól, ha nagy tömeg előtt játszanának. A direktor arra kért mindenkit, hogy sötét tónusú öltözékben jelenjenek meg a nézőtéren. Ez azonban nem valósult meg. Pedig a kor összes napilapjában megjelentek a hirdetések, amelyek erre kérték a nagyérdeműt.
Ehhez képest a Magyar Hírlap arról számolt be, hogy a nézőtér úgy nézett ki, mint egy vadvirágos rét.
Mással is voltak gondok. A hangosbeszélő többször kérte a nézőket, hogy a csapatok és a világsztárok megjelenésekor ne éljenezzenek és ne tapsoljanak, mert az nem illik a forgatókönyvbe. Ehhez képest
Pelé és a többi világsztár felbukkanásakor szinte elszabadult a pokol.
Nem csoda, Budapesten korábban egy helyen még sosem láttak ennyi sztárt. A forgatást félbe kellett szakítani, a jelenetet újra fel kellett venni. Aztán a bajok tovább fokozódtak, mert a felvétel közben nagy zivatar tört ki, és óriási eső zúdult a stadionra. Ekkor jó néhány ember beszaladt a pályára, hogy az általuk a mozivászonról ismert sztároknak sört adjanak. A hangosbeszélő csak ennyit ordított: borzasztó, borzasztó. A munkanapon szabadságot kivett budapestiek nem erre számítottak. Nem tudták, hogy egy filmforgatáson a snittek felvétele után hosszas megbeszélések következnek. Egy szögletrúgós jelenetet 80 alkalommal vettek fel. 80 szöglet egymás után, mert a rendezőnek az első 79 nem felelt meg. Csak a nyolcvanadik.
A felvétel végén jött a Hungária együttes, amely egy teherautó platójáról adott playback koncertet. Ezt onnan lehetett tudni, hogy amikor elszakadt a magnószalag, az együttes tagjai tátogtak tovább. Majd a világsztárok a magyar öregfiúk válogatottja ellen léptek pályára. Dunai Antal góljával mi nyertünk 1-0-ra.
Negyedórás meccsről volt szó, 7 percig tartott.
(Mondjuk a fáradt színészeknek lehet, hogy ez is sok volt.) Ezzel az első forgatási napnak vége is lett, de jött még egy, 1980. július 28-án. Akkor újra megtelt statisztákkal és fizető nézőkkel az MTK Hungária körúti stadionja. A forgatás már ekkor sokkal gördülékenyebben ment.
Pelé végül egy hónapot töltött Magyarországon. A filmet – amely Andy Vajna számára is fontos szakmai siker volt – 1981-ben mutatták be. A háromszoros világbajnok mindenkivel nagyon közvetlenül viselkedett, rengeteg interjút adott. A film pedig – természetesen – világsiker lett.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár és az Itt forgott blog segítségével írtuk meg.