Kitört fogak, zokogó német és francia futballisták minden idők legjobb vb-elődöntőjében

A gépek ledózerolták a művészeket. Így emlékszik a világ a 38 évvel ezelőtti NSZK-Franciaország világbajnoki elődöntőre, a sevillai drámai éjszakára az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon. Ez a meccs a labdarúgás történetének egyik legtöbbet emlegetett mérkőzése lett. Még ma is mindenki sajnálja a szimpatikus vesztest, a franciákat, és pokolra kívánja az arrogáns, brutális győztest, a németeket. Akik látták a találkozót, azokban az emlékek évtizedek alatt így ülepedtek le. Akik nem látták, azok ilyennek ismerték meg. Pedig, ha mindenki beülhetne egy időgépbe és újraélhetné immáron higgadtan azt a napot és a megelőző heteket, talán sokak véleménye megváltozna. Tegyünk egy ilyen kísérletet.

Ami biztos: az NSZK csapata korántsem szimpatikus teljesítménnyel jutott el a vb-elődöntőbe. Már a felkészülése is zűrös volt, az edzőtábor során a játékosok egy része inkább úgy viselkedett, mint egy külföldön duhajkodó német turistacsoport, és nem úgy, mint a vb-re készülő profi labdarúgók gyülekezete. Pedig az a csapat két évvel korábban meggyőző teljesítménnyel Európa-bajnokságot nyert. A világbajnoki bemutatkozása azonban botrányos lett. 2-1-re kikapott a sehol sem jegyzett Algériától. Ezt követően legyőzte a mainál lényegesen kisebb játékerőt képviselő Chilét (4-1, Rummenigge három góljával), és

az utolsó mérkőzésre úgy futott ki Ausztria ellen, hogy van olyan eredmény, amivel ez a két csapat jut tovább.

A FIFA ugyanis elkövette azt az ostobaságot (nem először, hiszen négy évvel korábban is így dőlt el a döntőbe jutás), hogy nem azonos időben rendezett olyan mérkőzéseket, amelyek eredményei hatással voltak egymásra.

Kevés mozgalmas jelenet akadt a megbeszélt NSZK-Ausztria vb-mérkőzésen, 1982-ben Forrás: AFP

Amikor az NSZK és Ausztria válogatottja pályára lépett Gijonban, akkor Algéria már egy napja, négy ponttal befejezte a csoportmérkőzéseit. Bárki ki tudta számolni, hogy egy, vagy kétgólos német győzelem esetén mindkét csapat továbbjut. Ráadásul ilyen vereséggel Ausztria még könnyebb csoportban is folytathatta a legjobb 12 között, mintha döntetlent játszik vagy nyer. Nem okozott óriási meglepetést, hogy az NSZK egy korai góllal 1-0-ra nyert.

Egy olyan mérkőzésen, amelyen a 10. perc után semmi sem történt.

Mert a játékosok mindent elkövettek azért, hogy ne is történjen semmi. A köveket, nem csak a békés egymás mellett élés elvét követő két csapatra kellett volna dobálni, hanem a FIFA-ra. Ennek ellenére a gijoni stadionban ülő, a meccsjegyekért komoly pénzeket fizető nézők a játékosok felé rázták zsebkendőiket, ami a spanyol bikaviadalokon azt jelenti: Gyáva vagy, tűnjél innen! Igaza volt a publikumnak. De a két csapat játékosai pontosan tudták – hiszen kiszámolták – mire lesz elég az NSZK 1-0-s győzelme.

A németeknek innen már nem volt könnyű nyerni – semmilyen értelemben sem. Megpróbálták, bár a FIFA újabb ostobaságának köszönhetően további nehézségek vártak rá. Ugyanis minden idők legbutább vb-kiírásának köszönhetően a 12 továbbjutó csapat négy darab hármas csoportban folytatta, ahonnan csak egy jutott tovább már az elődöntőbe.

A német-angol meccs a történelem egyik legunalmasabb 0-0-ja volt, egyetlen helyzettel, amelyet Rummenigge hagyott ki az utolsó pillanatban.

Majd a spanyolokat 2-1-re legyőző német válogatott a lelátóról nézte, hogy bejut-e az elődöntőbe, vagy sem. A két meccs között három nap telt el. Az NSZK-Spanyolország összecsapást 1982. július 2-án, a spanyol-angol csatát július 5-én rendezték Madridban. Képzeljük el a németeket: három napig rágták a körmüket, hogy továbbjutnak-e. A helyzet az volt, hogyha Anglia két góllal, vagy nagyobb különbséggel, esetleg legalább 5 gólos találkozón eggyel legyőzi a már kiesett házigazdát, a spanyolokat, akkor ő az elődöntős. A németek olyan tehetetlenek voltak, mint az algériaiak a német-osztrák során 10 nappal korábban. A spanyolok a döntetlennel a németeknek harcolták ki a négy közé jutást. Vagyis, a legjobb négy közé került az akkor már senki által sem szeretett nyugatnémet válogatott.

Meg egy nagyon szerethető – emlékszik az utókor a francia válogatottra. Érdekes, hogy Platiniék vb-teljesítményét mindenki az elődöntő alapján ítéli meg. Igaz, jó játékosokból álló csapat volt a francia, de mára alig emlékszik valaki arra, hogyan jutottak be a legjobb négy közé. Az Angliától elszenvedett sima vereséggel kezdtek, az angolok 3-1-re nyertek. Majd legyőzték (4-1) minden idők egyik leggyengébb vb-résztvevőjét, Kuvaitot. Egy olyan mérkőzésen, amelyen a legemlékezetesebb jelenetét egy olajsejk produkálta. A kuvaiti emír öccse. Fahid al-Ahmad. A franciák 3-1-re vezettek, amikor Giresse a leshatárról kilépve berúgta a negyediket.

A kuvaiti csapat azonban heves reklamálásba kezdett, mert szerintük a támadás alatt valaki sípolt, ezért ők leálltak.

A szovjet bírót, Miroszlav Sztupart nem hatotta meg a balhé. Ő gólt ítélt. Ekkor jött le a lelátóról a sejk.

Fahd al-Ahmed al-Sabah (középen), a sejk, aki botrányt okozott a Franciaország-Kuvait vb-csoportmérkőzésen Forrás: AFP/Georges Bendrihem

A magát mindenhatónak gondoló dollármilliárdos a pálya széléről lehívta a válogatottját, mondván: részükről vége van a meccsnek.

A balhé egészen addig tartott, amíg a szovjet bíró vissza nem vonta a gólt.

Hosszas cirkusz után folytatódhatott csak a mérkőzés és nyertek Platiniék, ám az utolsó csoportmeccsükön már csak csendben őrizték a továbbjutást érő döntetlent Csehszlovákia ellen. És míg a legjobb 12 között kialakult az olasz-brazil-argentin, valamint a már említett német-angol-spanyol trió, addig a franciák Ausztriával és Észak-Írországgal játszhattak. Utóbbi két csapat akkor is olyan játékerőt képviselt, mint mostanában.

Vagyis a francia válogatott álomszerűen könnyű úton jutott az elődöntőbe. Felejthető teljesítménnyel, az osztrákok 1-0-s és az északírek 4-1-es legyőzésével.

Mire az elődöntő napja elérkezett, már annyira németellenes volt a közhangulat, hogy a szurkolók többsége nem is annyira a franciáknak szurkolt, hanem inkább az NSZK ellen.

Ezt persze meglovagolta a magyar és a külföldi média is, amely a látványosan játszó, ám korán kieső brazilok után az általa Európa braziljainak nevezett csapat trónra lépésében reménykedett.

Labdarúgó-világbajnokság, Spanyolország
Elődöntő: NSZK-Franciaország 3-3 (1-1, 1-1, 2-3)
Sevilla, 70 ezer néző. Vezette: Corver (holland)

NSZK: Schumacher – Kaltz, Stielike, Kh. Förster, B. Förster – Dremmler, Breitner, Briegel (Rumenigge 97.), Magath (Hrubesch 73.) – Littbarski, Fischer
Franciaország: Ettori – Bossis, Tresor, Janvion, Amoros – Giresse, Genghini (Battiston 49.) (Lopez 60.), Tigana, Six – Rocheteau, Platini
Gól: Littbarski (18.), Rummenigge (102.), Fischer (108.), illetve Platini (27.), Tresor (92.), Giresse (98.)
A 11-est értékesítette: Kaltz, Breitner, Littbarski, Rummenigge, Hrubesch, illetve Giresse, Amoros, Rocheteau, Platini.
Kihagyta: Stielike, illetve Six, Bossis

Pedig az előzetes esélylatolgatások a németek győzelméről szóltak. Meggyőző játékkal és korai góllal is kezdett az NSZK. Majd Platini kissé vitatható tizenegyesből történő egyenlítése után remek meccs kerekedett.

A vébék történetének egyik legjobb ütközete.

Mégis mindenki elsősorban a 60. perc eseményeire emlékszik. Nem hiszem, hogy van futballrajongó, aki nem látta a Schumacher-Battiston ütközést.

Azóta ezerszer és ezerszer, minden szemszögből kielemezték az ütközést. A mai napig elég széles skálán mozognak a vélemények az esetről és a bírói ítéletről.

A Schumacher-Battiston ütközés eredménye: Battiston kitört fogai Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Wolfgang Kumm

Az utóbbi esetében a helyes döntéstől a tizenegyesig és a kiállításig minden előfordul.

Maradjunk annyiban, hogy a holland bírónak ezt kellett volna ítélnie.

38 éve elemzi a következményeket is mindenki. Az agyrázkódástól, a három fog elvesztésétől addig, hogy Schumacher a pályán oda sem ment a sérült játékoshoz, majd a kórházban sem látogatta meg. Ezeket a néhány évvel később megjelent önéletrajzi könyvében, az Anpfiff-ban meg is említi a kiváló német kapus. Azt is elmeséli, hogy a mérkőzést televízión néző édesanyja a következőket mondta neki telefonon a lefújás után:

„Komisz dolog volt, Harald. Nagyon csúnyának látszott, fiam."

Mindketten életük végéig hordozzák ennek az ütközésnek az emlékét. Az sem biztos, hogy a súlyos fizikai sérüléseket elszenvedő francia játékos kapta akkor a maradandóbb sebeket. Battiston szerencsére meggyógyult és folytatni tudta pályafutását.

A borzalmas ütközés pillanata: Schumacher és Battiston találkozása Forrás: Origo

A vb után egy francia újság provokatív közvélemény-kutatása során Hitler után minden idők leggyűlöltebb német emberének választották Schumachert. Ezzel az érintett is tisztában volt:

Egyetlen német szövetségi kancellár sem – és ha igen, akkor is csak nagy nehézségek árán—okozhatott volna több bajt, mint én" –

írta az említett könyvben.

Ám itt két sportember szerencsétlen összeütközéséről volt szó, és ezt később sportszerű keretek között tisztázták. Schumacher menedzserével Metzbe utazott, ahol

elképesztő médiafelhajtás közepette közös sajtótájékoztatót tartott Battistonnal.

Előtte még egy csendes szobában váltott néhány szót a németül egészen jól értő Battiston és vendége. A francia elmondta a németnek, hogy nem haragszik rá. Majd együtt kimentek az újságírókkal teli terembe, ahol a fotósok kedvéért kezet fogtak, és a kibékülésükről feltett kérdésekre válaszoltak.

Patrick Battistont hordágyon kellett levinni a Schumacherrel történt ütközés után Forrás: AFP/Staff

Hagyjuk el most egy kicsit Sevillát és ugorjunk előre az időben. 1984. április 18. Franciaország-NSZK barátságos mérkőzéssel avatják fel Strasbourgban a Meinau Stadiont. Majdnem 2 évvel a sevillai eset után vagyunk. Schumachert leírhatatlanul ellenségesen fogadta a francia közönség, de nagyszerű védéseivel elhallgattatta az őt gyűlölőket. A mérkőzés végén pedig Battiston odament hozzá, gratulált a teljesítményéhez, mezt cseréltek és megölelték egymást. Nem mellesleg a franciák 1-0-ra nyertek.

Érdekes, hogy mi, magyarok a '82-es világbajnokságról inkább erre az esetre emlékszünk, és nem

a belga kapus, Pfaff Fazekas elleni talán ennél is brutálisabb szabálytalanságára.

Persze előbbi az elődöntőben történt, míg a magyar csatárt csak a csoportmérkőzések során ütötte el a belga. Az a szabálytalanság is megtorlatlan maradt.

De térjünk most már vissza Sevillába. A Schumacher-Battiston ütközés után is 11 a 11 ellen folytatódott a mérkőzés, miután a franciák még tudtak játékost küldeni az egyébként csereként érkező Battiston helyére, és a kapus sem kapott piros lapot. A 90 perc során újabb gól már nem született. A hosszabbításban a franciák elhúztak 3-1-re, Tresor és Giresse góljaival, ám a németek előbb a sérülten beszálló Rummenigge perdítésével szépítettek, majd Fischer ollózásával egyenlítettek. A tizenegyes-párbajban pedig Stielike hibája után Schumacher Six és Bossis büntetőjét is kivédte. Feledhetetlen kép, ahogy az NSZK hibázó játékosa, Stielike a gyepen zokogott. Még akkor is így tett, amikor az NSZK bejutott a döntőbe.

Uli Stielike (balra) kihagyta a tizenegyest, majd zokogni kezdett. Csapattársa, Littbarski ül mellette Forrás: AFP

Az a csapat, amelyik ilyen kritikus helyzetben úrrá tud lenni a nehézségeken és néhány perc alatt ki tudja egyenlíteni kétgólos hátrányát, majd a 11-es rúgásoknál vesztett helyzetből ismét felül tud kerekedni, az megérdemli a sikert.

Fizikailag alaposan felkészült, jó idegekkel rendelkező, egységes, küzdőképes gárda harcolta ki a döntőbe jutást, bizonyítva az NSZK labdarúgásának erejét" – mondta Jupp Derwall a németek szövetségi kapitánya a mérkőzés után. Kollegája, Michel Hidalgo természetesen másképp látta a mérkőzést:

Az események felett nehéz lesz napirendre térni. Olyan ez az egész, mint egy rossz álom. Bennünket egy életen át elkísér majd, hiszen amióta együtt vagyunk, ilyen közel még egyszer sem álltunk a világraszóló sikerhez. Azt hiszem, kétség sem férhet hozzá, hogy látványosabban játszottunk, mint a nyugatnémetek."

Határtalan német örömünnep a döntőbe jutás után Sevillában Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Wolfgang Weihs

Az egyik főszereplő, a találkozón fokozatosan elszürkülő világsztár, Michel Platini így emlékezett a meccsre visszavonulása után:

Ez volt pályafutásom legcsodálatosabb mérkőzése. Ami abban a két órában történt, az magába foglalta az életben előforduló összes érzelmet. Egyetlen film, vagy regény nem produkálhat ilyen eseményeket. Komplett volt. Érzelemdús! Mesébe illő!"

Az NSZK kapusa, Toni Schumacher védi a franciák tizenegyesét, ezzel a németek jutottak a döntőbe Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Sven Simon

Nem csak a játékosok, hanem a találkozót televízión nézők is 38 év távlatából is emlékeznek annak minden mozzanatára. Az a találkozó volt a mindent elhomályosító csúcsa annak a vb-nek. De a németek innentől kezdve már nem voltak, nem lehettek esélyesei a döntőnek.

Schumacher cselekedete után az egész világ ellenük fordult, mindenki a Paolo Rossi vezette olaszoknak kezdett el szurkolni.

Kivéve persze a németeket, akik azonban tudták: a döntőben valami isteni csoda kellene ahhoz, hogy az amúgy holtfáradt és idegileg is kizsigerelt nyugatnémetek nyerni tudjanak Madridban. Nem is tudtak, az olaszok 3-1-re legyőzték őket, ezzel az NSZK ezüstérmes lett az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon.