Az 1963-ban útjára indított pontvadászat 16 csapatának a fele már az első 10 évben kiesett. A maradék nyolc közül a '70-es évek további részében rövidebb-hosszabb időre búcsút mondott a legjobbaknak a Stuttgart és a Bremen, a '80-asban a Schalke és a Duisburg. Aztán 1996-ban kizuhant a Frankfurt és a Kaiserslautern, végül 1998-ban a Köln. Egyedül a Hamburger SV maradt, mely mindig a legjobbak között játszott. A többiek többsége is vissza-visszatért, de folyamatos tagsággal csak HSV rendelkezett. Ekkor akasztották rá a „Bundesliga dinoszaurusza" becenevet is. A klub vezetői úgy érezték, hogy ezt a sikerességüket folyamatosan tudatosítani kell a vetélytársakkal. Ennek legcélravezetőbb eszközének egy olyan hatalmas óra felszerelését tartották, mely másodpercre pontosan jelzi, hogy mióta szerepel a csapat a Bundesliga1-ben. Ezt a 17 méter széles, egy méter magas szerkezetet, három évvel a Köln kiesése után szerelték fel az északi lelátó alá. Úgy gondolták, hogy az idők végezetéig ott mutatja majd a Bundesliga bemutatkozásuk óta eltelt éveket-napokat-órákat-perceket-másodperceket. Eleinte csak az odalátogató vendégcsapatokat bosszantották ezzel, ám később már túlnőtt az óra ezen a szerepen. Ugyanis az UNESCO illetékes bizottsága a kulturális világörökség részének nyilvánította. Ekkor vált a szerkentyű halhatatlanná.
Ellentétben a csapattal. A Hamburg ugyanis 2018. május 12-én az alapítók közül utolsóként kiesett a Bundesligából. Ekkor meg kellett állítani a legendás órát.
54 év, 261 nap, 0 óra, 36 perc, 2 másodpercnél.
Ez nem kis fejtörést okozott mindenkinek. Mert a másodosztályban nem lehet kérkedni az elveszített gyönyörű múlttal. Ha egy év után vissza is jut a csapat a legjobbak közé, az órát akkor sem lehet újraindítani. Viszont az UNESCO döntés miatt a kukába sem lehet dobni. Ez egyébként sem lett volna tökéletes megoldás. Így a 2018/19-es (az első másodosztályú) szezonra átalakították. „Ennyi ideje szerepelünk a Bundesligában" szöveg helyére a következő került: „A hagyományaink ennyi ideje tartanak".
Az órát pedig „átállították" a klub alapításának pillanatára. Ez kétségkívül jól mutatott, ugyanis a Hamburger SV-t 1887-ben hozták létre. Vagyis abban az évadban az óra 131 évvel kezdődött, ami feltétlenül tekintélyt parancsoló, és volt benne valami felsőbbrendű a második vonalban is. Ugyanis abban a szezonban a Bundesliga 2-ben egyetlen csapat sem büszkélkedhetett ilyen múlttal. Ám mindenki érezte, hogy ez csak állagmentésnek jó. Ekkor megfogalmazódtak jobbnál jobb ötletek, hogy mit csináljanak vele a következő elsőosztályú évben, ám az elképzeléseket a focisták keresztbe húzták. Ugyanis egy ponttal lemaradva az egyenes ágon feljutó Paderborntól és szintén eggyel az osztályozó után fellépő Union Berlintől, maradtak a Bundesliga 2-ben. Ezzel írták alá az óra halálos ítéletét.
Eljött az idő a változtatásra. A továbbiakban a jövőre koncentrálunk. Nem lehet úgy előre robogni, hogy állandóan a visszapillantó tükörbe nézünk"
– mondta Bernd Hoffmann, a klub akkori vezetője. Majd ezzel együtt még egy komoly változtatást is bejelentett, ugyanis megváltak a „Hamburg, meine perle" (Hamburg, az én gyöngyöm) című klubhimnusztól is. Erről ezt mondta 2019 nyarán:
"Sokáig vitatkoztunk, míg végül meghoztuk ezt a döntést. Sajnos ez a szöveg már egyáltalán nem illik a klub jelenlegi helyzetéhez"
Ebben tökéletesen igaza volt az elöljárónak. Ugyanis a Lotto King Karl művésznéven szereplő hamburgi zenész a dalában a Dortmundból, Gelsenkirchenből, Leverkusenből, Berlinből, Münchenből érkező csapatokat és azok játékosait cikizi. Továbbá arról énekel a művész, hogy Athénban, Torinóban, Rómában is csak egy város számít neki: Hamburg. Ezen szövegek jól hangzottak azokban az időkben, amikor a csapat bajnoki címet szerzett a Bayern, a Dortmund, a Schalke, a Hertha előtt, amikor többek között az Olympiakoszt, a Dinamo Kijevet, a Real Sociedadot és a döntőben a Juventust legyőzve Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert. Vagy amikor az MTK-t, az Atlético Madridot, az Anderlechtet kiejtve KEK-et. Ám ezek a sikerek a '70-es, '80-as években voltak, a 2019/20-as bajnokságban a Hamburgnak a másodosztályban a Wehennel, a Sandhausennel, az Erzgebirge Aue-val vagy a Heidenheimmel kellett harcolnia. Utóbbi ráadásul egy ponttal elcsípte előle az osztályozót érő harmadik helyet, így a Hamburg ismét a negyedik pozícióban végzett, így harmadik szezonját kezdhette tavaly ősszel a második vonalban.
Ezt az újabb szégyent már a legendás óra nem érhette meg, ahogy azt Hoffmann tudatta is mindenkivel 2019-ben.
Július 8-án, egy Pink koncerten láthatta utoljára a közönség, bár nem valószínű, hogy az amerikai popsztár rajongói teljesen megegyeznének a HSV fanatikus drukkereivel.
A leszerelt – nyugodtan mondhatjuk - műemlék helyére a hamburgi stadion GPS koordinátái kerültek, igaz felmerül a kérdés: minek? És vajon ez volt a legjobb megoldás?
A Pink koncert után a 17 méteres monstrumot szétszedték, és egy ideig a lelátó alatt tárolták. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a klub múzeumába helyezik el. Ám nem fért be oda. Hosszas tűnődés után úgy döntöttek az illetékesek, hogy a Német Labdarúgás Múzeumába szállítják. Csakhogy az Dortmundban van. Az órával együtt kidobott klubhimnuszban is kissé negatív színben feltüntetett városban. Nem lehetett könnyű meghozni a döntést, de az óriásvekker végül elindult „utolsó útjára" az egykoron komoly vetélytárs városába. Manuel Neukirchner, a létesítmény igazgatója elmondta, hogy a kiállítás különleges darabja lesz, hisz' a Bundesliga történetének egy ikonikus tárgya. Amint elmúlik a koronavírus, és ismét kinyit az intézmény ott tekinthető majd meg.
A hamburgi óra pályafutása ott ért véget. Ám emléke örök.
És ellenfelek, jókedvű újságírók, humoristák időről időre szóba hozzák. A Borussia Mönchengladbach-hal vívta a mai napig utolsó elsőosztályú meccsét a Hamburg, és annak szurkolói egy saját gyártású óra-utánzattal „kedveskedtek" vendéglátóiknak a második félidő kezdetén, a következő felirattal: Bundesliga pályafutásotokból hátralévő idő: 00 év, 000 nap, 00 óra, 59 perc.
Ez ugyebár a kiesés előtti utolsó játékrész elején történt, 2018-ban, egy évvel később az elbontása előtt a Tagesspiegel jótollú újságírója pedig riportot csinált az órával. Majd 2020 nyarán, mikor másodszor sem sikerült a visszajutás Der Postillon nevű szatirikus lap is igen jól elszórakozott a már akkor nem a stadionban lévő órával. Trükkös fotóján egy olyan szerkezet szerepel, mely azt mutatja, hogy mióta játszik a HSV a másodosztályban. Továbbá a vezetők szájába adnak olyan mondatokat, melyekben azok azt mondják, hogy mivel hosszú távon kívánnak itt játszani, ezért mindenképp' szükséges mérni ezt az időt is. Sőt, ha sikerül 2073-ig maradni a Bundesliga 2-ben, ezzel megdönthetik a Bundesligában felállított csúcsot.
Kérdés, hogy ezen mennyire szórakoztak jól a klub vezetői, szurkolói, volt és jelenlegi játékosai, de tény, hogy a Hamburg az elmúlt két évhez hasonlóan most is harcban van a visszajutásért. Ha ez sikerül, a régi helyét semmiképp' sem foglalhatja el, hisz már most több Bundesliga 1-es mérkőzéssel rendelkezik nála a Bremen és a Bayern. Az utóbbi aligha fog valaha is kiesni a legjobbak közül.
Ám az is tény, hogy a Hamburger SV-ra szüksége van a Bundesligának. Még akkor is, ha a már említett 2019-es interjúban Hoffmann (azóta már nem pozícióban lévő elnök) úr azt is mondta:
Nem szeretnénk, ha a Bundesliga dinoszauruszaként tekintenének ránk a jövőben"