Törőcsik András: a futballzseni szívszorító pokoljárása
Mindenki neki szeretett volna segíteni, de senki sem tudott rajta igazán segíteni, mert Törőcsik András nem akarta, hogy mások mondják meg, milyen életet kell élnie. A 67 éves korában 2022. július 9-én meghalt egykori futballsztár életének utolsó 33 éve olyan történet, amely sokak számára szolgálhat tanulságul. Egy valaha volt magyar futballzseni útja a pokolba, hogy aztán sok szenvedést követően a mennyországban találjon végső megnyugvást.
Ez a történet nem az 1978-as argentínai labdarúgó-világbajnokságon, nem az 1982-es spanyolországi Mundialon, s nem is az Újpesti Dózsa-Köln KEK-mérkőzésen kezdődik.
Hanem 1989. március 25-én, szombaton.
Ezen a napon rendezték meg a labdarúgó NB I 20. fordulóját. Az MTK-VM együttese az előző bajnoki idény második helyezettjéhez, a Tatabányához látogatott. A Tatabánya ebben a szezonban önmagához képest gyengén szerepelt, a középmezőnyben foglalt helyet, de a Verebes József vezette MTK elleni összecsapást szinte felajzva várták a bányászvárosban.
Egy héttel korábban, a 19. fordulóban az MTK-VM hazai pályán 1-0-ra legyőzte a Rába ETO-t. Ezen a mérkőzésen mutatkozott be a kék-fehérek csapatában az akkor 34 éves Törőcsik András, akinek a leigazolása is óriási szenzációt keltett.
A focista az akkor az NB II Nyugati csoportjában szereplő Bp.Volán SC-től igazolt át a Hungária körútra. A Volánban Kiss László volt az edzője, s Törőcsik rendszeresen pályára lépett az NB II-es bajnoki mérkőzéseken.
Ez azonban akkor nem sok ember figyelmét keltette fel. Nem úgy az átigazolása, mert az NB I azért más szint volt még akkor. Az MTK-Győr meccset vasárnap délelőtt 11 órától rendezték meg – 8000 néző előtt. Sokan csak azért mentek ki a Hungária-körútra, hogy Törőcsik Andrást lássák. A televízió ebben az időben nagyon kevés meccset adott élőben – így az MTK-Győr és a Tatabánya-MTK összecsapás sem került képernyőre. (Törőcsik első MTK-s meccse alatt a tévé a Debrecen-Hypobank női kézilabda BEK-elődöntőt közvetítette.) Az MTK-Győr meccsen Törőcsik megcsinált néhány szenzációs cselt és adott egy gólpasszt. Az 57. percben Szeibert György indította Törőcsiket, aki mesterien tálalt Horváth elé. A középpályás kilépett a védők közül és 7 méterről a kapuba lőtt. A közönség felállva tapsolta meg Törőcsiket és az egész csapatot. A szaksajtó egy zseni nagy visszatéréséről cikkezett.
1989. március 25-én, szombaton 16 órakor a Petőfi Rádióban elkezdődött a Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről című műsor. 17 és fél évesen én is a fülemhez szorítottam a készüléket, miközben kamaszként osztálytársammal, Pátrovics Botonddal az Üllői úton a Ferencváros-Haladás meccset figyeltem.
A Tatabányára kiküldött riporter azt jelentette, hogy Törőcsik András már nincs a pályán, mert a 19. percben súlyos sérülést szenvedett – a hazai csapat védője, Udvardi Endre lerúgta őt.
A rádió esti sportösszefoglalójából és a másnapi Népsportból az is kiderült, hogy Udvardi előbb a 15. percben rúgta meg Törőcsiket, majd négy perccel később megtette ugyanezt. Kovács I. László játékvezető a két esetet összesen egy sárga lappal torolta meg – Törőcsik András pedig szárkapocscsont-törést szenvedett.
Törőcsik Andrásnak ez volt az utolsó NB I-es mérkőzése a pályafutása során. A kórházba kerülő labdarúgót pár nappal később megoperálták. A Tatabányáról a Népsportban tudósító egykori válogatott futballista, Zombori Sándor nagyon keményen fogalmazott, amikor az esetet leírta.
A magyar sportsajtóban napokkal később is ez volt a téma. Udvardi Endre hónapokig nem mosta le magáról a „hentes", a „mészáros" neveket, a Tatabánya edzője, Szentmihályi Antal összeveszett a sportújsággal, s kikérte magának, hogy a csapatát durvának minősítsék. Udvardi amúgy bocsánatot kért Törőcsiktől, de ez a sérült játékoson már nem segített.
A most következő írás nem Törőcsik András szenzációs meccseiről szól.
Hanem az 1989 március 26. és 2022. július 9. közötti időszakról. Arról a 33 évről, amely a magyar futball talán utolsó zsenijének életét jellemezte.
Ezeknek az epizódoknak már nem sok közük volt a futballhoz. Annál inkább egy valaha volt szebb napokat látott sztár teljes leépüléséhez.
1989 augusztusának elején kezdték meg az NB I-es együttesek a felkészülést a következő szezonra. Az addigra felépült Törőcsiket azonban hiába várta csapata, az MTK. Hosszas egyeztetések után a klub egyik képviselője Törőcsik lakására ment, de a játékos nem engedte be őt. Egyszerűen senkivel sem akart beszélni. Törőcsik később előkerült, felült a pálya lelátójára, s onnan nézte egykedvűen az MTK-VM edzéseit. 1989. szeptember 20-án aztán újra meg kellett műteni a játékost. A gyógyulása után az év végén a Pénzügyőr elleni MNK-mérkőzésen már pályára is léphetett volna, de a meccs előtt újra eltűnt és nem is került elő.
1990 nyarán Martos Győző, a Volán SC ügyvezetője arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy Törőcsik András edzésbe állt a Czabán Samu téren. Július 30-án a budai Pénzügyőr pályáján egy „Alsó Zöldek-Felső Zöldek" elnevezésű bulimeccsen lépett pályára. Az MTK addigra már felfüggesztette a játékjogát, a Volánnál pedig úgy döntöttek, hogy ebből a balhéból nem kérnek, így a Kese csapat nélkül maradt.
Törőcsik András 35 éves volt ekkor.
Az év végén a BLSZ I-ben szereplő Elektromos akkori szakosztályvezetője, Várhidi Pál hívta fel telefonon Törőcsiket, hogy a csapathoz csábítsa.
Arra szerette volna rávenni Kesét, hogy legalább a BLSZ I-ben folytassa a pályafutását. Nem sikerült neki. Majd 1991. március 24-én rekordszámú szurkolósereg indult el egy megyei harmadosztályú mérkőzésre, amelyen a Budakalász és a Piliscsaba játszott egymással. Néhány héttel korábban a Budakalász igazolta le Törőcsik Andrást, s a felfokozott érdeklődés egyértelműen a zseni személyének szólt. A kor akkori legnagyobb csalója (ezt persze 1991-ben még nem tudtuk róla), az üzletember Zemplényi György (aki később a magyar úszóválogatott menedzsere is volt) karolta fel a Budakalászt, s ő támogatta Törőcsik szerződtetését.
A játékos azonban nem jelent meg a Piliscsaba elleni meccsen, amely után Zemplényi látni sem akarta többet a focistát.
1991. november 5-én Buzgó József a Népszava hasábjain írta meg, hogy Törőcsik András az ESMTK csapatának marketing-igazgatója lett. A klub akkori szakosztály-igazgatója, Tánczos Tibor nyújtott mentőövet a kallódó klasszisnak. Azt találták ki, hogy Törőcsiknek tehetséges játékosokat kell felfedeznie és vinnie az NB II-es erzsébeti csapathoz.
Tiszta ciki. Mármint, hogy én, Törőcsik András marketingfőnök vagyok. Mondtam is a vezérkarnak, gyerekek, ha ez kiderül, a haverok engem kicikiznek a világból" –
így kommentálta az eseményeket.
Pár héttel később a Foci című újságban Gass István készített egy hosszabb interjút Törőcsikkel. Ebből egyértelműen kiderült, hogy a játékos végleg leszámolt azzal, hogy a jövőben komoly mérkőzésen pályára lépjen, s gyakorlatilag befejezettnek nyilvánította érdemi sportpályafutását. Később persze még feltűnt itt-ott, de a valós futballkarrier tényleg befejeződött a számára.
1992. április 9-én Törőcsik András újra a lapok címoldalára került. A Sport Plusz Foci című hetilap (akkor Gyárfás Tamás újságja volt ez) a címoldalon hatalmas betűkkel írt arról, hogy Törőcsik Andrásra fél év börtön is várhat.
Négy nappal korábban Törőcsik ittasan ült a kocsija volánja mögé és Budapesten a II. kerületben karambolozott. A balesetben a saját kocsija mellett egy másik gépjármű is összetört.
A Sport Plusz Fociban óriási botrányként tálalták az eseményeket és már akkor is a börtönről cikkeztek, amikor az ügy még el sem jutott a bírósági szakaszig. (Természetesen Törőcsiknek soha nem kellett börtönbe mennie.) A magyar sportsajtó is megosztottá vált ebben a kérdésben. A Nemzeti Sport és a Sport Plusz között valóságos háború robbant ki, miután a sportnapilap megkérdőjelezte Gyárfás újságjának állítólag tisztességes szándékait és etikátlansággal vádolta a hetilapot.
Törőcsik András erről így beszélt a Nemzeti Sport hasábjain: „A Sport Plusz egyszer, vagy két éve, már önzetlenül a segítségemre sietett, és el is érte, hogy családi kapcsolataim tovább romoljanak, hogy a szüleimnek, mert apám is élt még akkor, álmatlan éjszakáik legyenek, hogy ujjal mutogassanak rám az utcán, s úgy mellesleg én is hetekig keservesen érezze magam. Igazán hálás lennék ennek a szerkesztőségnek, ha nem segítenének többet; a legnagyobb segítség az lenne a számomra, ha végre békén hagynának.
Nem vagyok gyengeelméjű, tudom, hogy mit rontottam el az életemben, de ez igazán az én dolgom.
Megkeresett két ifjú ember, egyik a cikk szerzője, nem mutatkoztak be, de közvetlenül letegeztek és azt mondták, az újpesti Kovács István szeretne velem beszélni. Oké, mondtam, majd beszélünk egymással, és ez meg is történt később. Ennyi. Illetve azt még hozzá tehetném, hogy ennek a cikkíró kisfiúnak igen élénk lehet a fantáziája, aminek még bizonyára sok hasznát veszi a Sport Plusz szerkesztőségében. Az még hagyján, hogy a tekintetemben a kérdésen kívül, sajnos, mondja ő, valami mást is vélt felfedezni.
Ám, ahogy leír, amint papírhuszasokat gyűrögetve rendelek a pultnál, ez már igazi írói vénát sejtet.
Abban a presszóban ugyanis valóban törzsvendégnek számítok és már csak ezért sem szoktam fizetgetni gyűrött papírhuszasokkal egy-egy rendelés után, hanem csak távozás előtt, mint mindenki. De hát ez végül is lényegtelen."
1993. január 31-én arról számoltak be a lapok, hogy Törőcsik András
visszatért egykori sikerei színhelyére. Újpestre, mert a klub protokollfőnöke lett.
Az újpesti klub akkori vezetője, az olimpiai bajnok kardvívó, Gedővári Imre, valamint a Rucanor cég vezetője, Lantos István dobott mentőövet az egykori klasszisnak. Törőcsik feladata az volt, hogy az Újpest hazai és nemzetközi meccsein képviselje a csapatot.
Talán ez volt az egyik olyan tett, az utolsó olyan lehetőség, amikor valóban meg lehetett volna menteni Törőcsiket, aki hatalmas kedvvel vetette bele magát ebbe a munkába. Meg egy másikba is. Mert nemcsak a Rucanor és az Újpest, hanem az akkori Népszava sportrovata is Törőcsik hóna alá nyúlt. A lap 1994. március 8-i számában büszkén jelentette be, hogy az egykori kiváló focista innentől kezdve rendszeresen jelentkezik írásaival az újság hasábjain. Később kiderült, hogy Törőcsik szinte az egyik napról a másikra hagyta ott az Újpestet és fejezte be protokollfőnöki munkáját.
1994. november 14-én a BLASZ I-ben szereplő Magyar Kábel csapatában a centerposzton a Dreher Sörgyár elleni bajnoki mérkőzésen újra pályára lépett Törőcsik András. Ekkor már 39 éves volt. A játékos így beszélt:
„Jól érzem itt magam, de ami a legfontosabb, újra azt csinálom, amit imádok. Futballozok, és számomra ez mindennél többet ér."
„A narancslé is jólesik?"
„Igen, de hogy megelőzzelek, a pia már régóta nem esik jól.
Az idén új életet kezdtem, mert már veszélyben volt a régi. Teljesen padlón voltam, nem sok hiányzott a megsemmisüléshez.
Életem legnagyobb meccsét kezdtem tíz hónappal ezelőtt, s bár még nincs vége, úgy érzem, megnyerem."
1995-ben Törőcsik András 40 éves lett. Negyvenedik születésnapjára a Telesport riportere, Rokob Péter és a Nemzeti Sport újságírója, Zombori Sándor közös könyvet írt és portréfilmet is készített. Most ebből a könyvből idézünk. Ezek a gondolatok tökéletesen megmutatják egy kallódó, útkereső ember mindennapjait.
„Egy nagyon nagyot csalódtam - az emberekben. Mert nem akarom kaserolni magamat, én azt hittem, hogy minden így van.
Na, most olyanokat mondtak nekem, hogy olyan naiv hülye voltam, hogy ez így múlik, hogy ez a rendszer. Most miért kamuznak az emberek nekem? Az, hogy szerették azt, hogy focizom, az egy dolog. De az, hogy utána meg én vagyok a legnagyobb genyó.
Na, most ez nekem akkora tapasztalat volt, hogy nem ezen múlik az egész. Édesanyám is mondta, nehogy azt higgyem, hogy fenékig tejföl minden, az élet."
„Nagyon önpusztító életet élsz mostanában?"
„Tuti. Az tuti. Nem mostanában, még előtte."
„Ez most jobb időszak?"
„Hm, változó. Változó, az az érzésem, hogy most nem tudom, mit csináljak."
„Mennyit ittál ma, Andris?"
„Ma? Szerinted mennyit? Én szerintem hat sört."
„Az sok vagy kevés?"
„Ez attól függ, hogy milyen idegállapotban vagyok. Ezt most hülyeség volt megkérdezni, de hat sört".
„Azt tudjuk, hogy már apró gyerekkorodban nagy barátságban voltál a labdával. Mikor kezdődött ez a barátság az itallal?"
„Mikor? Nem barátság, itt nem az a lényeg, hogy ez nem volt barátság, hanem mikor barátságot kötünk, az egy más dolog. Mikor kezdődött? Hát most erről beszéljünk? Beszéljünk. Amikor már ő irányított.
Tehát a pia irányított. Nem én! Hanem ő irányított! Most ez mikor volt? Mikor volt, hogy elkezdtem inni? Kajakra? Na, hagyjuk. Hát igen. Ha érdekelt volna a pénz, akkor máshogy csináltam volna.
Én azt hittem, hogy minden dínomdánom, ez az én hibám. De az, hogy mással nem babráltam ki az."
„Mennyit szórtál el így az életed során?"
„Nem érdekel. Nem érdekel. Nem ez a lényeg, hogy én mennyit szórtam el. Lében. Nem az a lényeg. Mert nem érdekelt. Az soha nem érdekelt, nem sajnálom, nem sajnálom."
1996-ban Törőcsik András továbbra is a Magyar Kábel BLSZ-csapatában focizott A Gázművek elleni meccs után (1-1) így beszélt:
Köszönöm, jól vagyok. Komolyan mondom. Testileg, lelkileg rendbe jöttem, írok a Népszavában, játszom a Kábelben, és ősztől szeretnék még inkább részt venni a magyar labdarúgásban. Nem, nem üres szavak ezek, és eszem ágában sincs fogadkozni. Csupán dolgozni akarok. Nem edzősködni, ne értse félre. Inkább afféle játékos-megfigyelőként szeretnék tevékenykedni.
A kispad sajnos nem az én világom. A közelmúltban a BVSC serdülő három edzője voltam és rá kellett jönnöm, nekem ez nem megy. Nincs türelmem a gyerekekhez. Úgyhogy ott is hagytam az egészet. Újpestre sokszor kijárok, és most, hogy Fekete Laci és Várhidi Pali bácsi a vezetőségbe került, talán kapok valami munkát. Örülök, hogy ma gólt fejeltem, hiszen ez még annak idején sem volt jellemző rám. Csak fáradt vagyok. Az ember negyvenkét évesen már kevésbé bírja."
A kilencvenes évek vége, az ezredforduló csendesebben telt Törőcsik András életében. A médiában többen figyelemreméltónak találták a Népszava hasábjain megjelent írásait, amelyek szókimondó stílusban mutatták be a magyar futball akkori helyzetét. 1998. január 3-án Bécsben a Stadthalléban a Kurier című osztrák újság által szervezett teremtornán a bécsi öregfiúk és az újpesti öregfiúk válogatottja játszott bemutató mérkőzést,
amelyen Törőcsik is pályára lépett, és amelyen rögtön az 1. percben egy szerencsétlen sérülést követően eltört az egykori zseni karja.
Egy év múlva, 1999 januárjában
az akkor megyei másodosztályú Vecsés csapata jelentette be, hogy leigazolná a 44 éves egykori sztárt.
Tápiószecső és Pilisszentiván után egy újabb állomás volt Vecsés Törőcsik életében. Gyimesi László, a Vecsés akkori edzője kereste meg Törőcsiket, aki ismét rábólintott az ajánlatra. Az első edzésen még nem jelent meg, de miután Gyimesi saját kocsijával vitte ki őt a következő napi tréningre, Törőcsik felbukkant a Pest megyei kisvárosban. Az első edzésen ő rúgta az első gólt.
2000 nyarán Törőcsik már nem publikált a Népszavában. Ugyanakkor a lapnak egy terjedelmes interjút adott, amelyet az egykori pályatárs, Bánki József készített vele. Most ebből idézünk. „A Színes Sportban írogatok, úgy, mint hat évig tettem ezeken a hasábokon, a jövőben pedig a SZTÁR Sport című hetilapban lesz külön rovatom.
Emellett pasaréti törzshelyemen, a Peugeot presszóban vagy az MTK teniszpályáján römizek a haverokkal. Decemberben meg akarom szerezni az edzői B-licencet, szívesen kipróbálnám magam a kispadon.
Egy biztos, a játékosok engem semmilyen „simlivel" nem tudnak majd beetetni. Legalább ennyi hasznom legyen a pályán kívüli linkségeimből."
Mindenesetre az UEFA-rendszerű, B-szintű edzőképzés óráin valóban megjelent Törőcsik András. A BVSC sporttelepén rendezett oktatáson több alkalommal is beült az iskolapadba.
Egy hétig bírta, majd a folytatásban már nem látogatta többet a tanfolyamot.
2001-ben az Újpest honlapján
megjelent egy szavazás, amely szerint a lila-fehér klub szurkolóinak nagy többsége Törőcsik Andrásról szerette volna elnevezni a Megyeri úti stadiont.
Ebből sem lett semmi, a létesítmény később Szusza Ferencről kapta a nevét. Ezekben az években Törőcsik szinte csak az újságíróknak érdekes, akik időről-időre megkeresték a focistát, valamiféle soha el nem mondott szenzáció után kutakodva. A legtöbb esetben Törőcsik és az alkohol kapcsolatát firtatják, s a történet főszereplője – mellőzve minden óvatosságot és megfontolást – elő is adja azokat a sztorikat, amelyeken aztán napokig lehetett csámcsogni vagy hüledezni. De mindenbe azért ő sem partner. Amikor az egyik újságíró azt vetette fel, hogy az Elektromos pályáján egy négyzetméternyi fröccsöt rendelt, Törőcsik bágyadtan tiltakozik, de az igazi ellenálláshoz már nincsen ereje. A focista tehát vállalta ezeket az interjúkat, s az olvasásuk közben tényleg akad olyan momentum, amelyet most is érdemes felidézni. Bánki József 2001 legvégén ismét hosszú interjút készített Törőcsikkel.
„Miért utált nyilatkozni?"
„Mert a Magyar Ifjúság akkori újságírója becsapott. Abban maradtunk, nem írja meg a beszélgetésünket, erre másnap lehozta. Ahogy később azt is megírta az egyik legjobb barátom a tollforgatók között, amikor a Palatínuson egy tikkadt nap végén meztelenül fociztunk a ketrecben."
„A szurkolók sztárjai voltak tehát, nem a médiáé?"
„Ez vitathatatlan. Ráadásul az Újpest a belügy csapata volt, amiért rengeteget cukkoltak bennünket, pedig éppen a mi vezetőink tettek keresztbe nekünk a leginkább. Noha Buda István és az OTSH többi „góréja" megígérte, hogy a 30 éves korhatár elérése előtt is külföldre szerződhetünk, én csak 30 évesen mehettem Montpellierbe.
Akkor is úgy, hogy a franciák elnökének egyetlen kikötése az volt, csak másnap hozzák nyilvánosságra a hírt, erre már az esti Híradóban bemondták. Azaz, még ekkor is meg szerették volna fúrni az ügyet.
Montpellierbe kizárólag a pénz miatt írtam alá, ott mindig is száműzetésben éreztem magam."
2005. május 1-én Törőcsik András 50 éves lett. Volt klubja, az Újpest egy remek hangulatú gálameccset szervezett a tiszteletére. Különleges délután volt ez azoknak, akik ott lehettek, akik átélhették. Mert Törőcsik számára tényleg ez volt az utolsó tánc. Még egyszer magára húzhatta a lila-fehér mezt, még egyszer megmutatta, hogy mekkora zseni volt ő valójában. A „Törô-Team" 7-5-re verte a „Dream Teamet".
Az ünnepelt – az 50 éves Törőcsik András – 5-3-as állásnál jött le a pályáról – stílusosan tette ezt is és azt is, amit előtte: két gól, három gólpassz fűződött a nevéhez.
Sokak szerint ez volt az utolsó olyan pillanat, amikor még meg lehetett volna menteni Törőcsiket attól a sorstól, ami később rá várt. A rengeteg haver ezzel nemigen foglalkozott, a kevés igaz barátnak pedig erre már nem maradt ereje. Bár a születésnapi gála teljes bevételét megkapta Törőcsik, rajta már ekkor sem a pénzzel lehetett igazán segíteni. Sokan ekkor már csak legyintettek erre, mondván: Törőcsik nagyon sok lehetőséget és segítséget kapott az élettől, de egyikkel sem tudott élni.
Az évek egyhangúan és egysíkúan teltek Törőcsik életében. Az egykori sztár lassan a feledés homályába merült, csak néha-néha tűnt fel egy-egy interjúban a neve a lapokban.
2008-ban Törőcsik egy Szigetszentmiklóson élő súlyosan fogyatékos kisfiú, Kóródi Mihály barátja lett.
Törő egy öregfiúk meccsen ismerte meg a gyereket, aki rajongásig szerette az Újpest egykori játékosát. Azon a meccsen Kóródi Misi járóbotra támaszkodva végezhette el a kezdőrúgást, majd lettek barátok Törőcsikkel.
Három év szünet után Törőcsik ismét felbukkant a Megyeri úton, a Pécs elleni Ligakupa meccsen. Az egyik szurkoló egy argentin válogatott mezt húz elő és arra kér tőle aláírást. Törőcsiknek a szeme nem rebben, odakanyarítja a nevét. Három év alatt sokat változott, az 53 éves egykori játékos arcát mélyen szántják a barázdák. Egy újabb nagyinterjúban az örök barátnak, Buzgó Józsefnek mesél a vágyairól: szívesen lenne edző, vagy legalább fiatal játékosokat figyelne – ehhez még van kedve, mondja nem túl nagy meggyőződéssel.
2010. augusztus 27-én írták meg az újságok, hogy az akkor 55 éves Törőcsik András otthonában elesett és beütötte a fejét. A focista ekkor 86 éves édesanyjával élt együtt, s csípőműtétre várt. Törőcsik ekkor már hetek, hónapok óta céltalanul élt és bolyongott. Egykori törzshelyét, a Gamma-pályát bezárták, a legjobb barát, Ebedli Zoltán pedig munkát talált magának és dolgozni kezdett.
Törőcsik teljesen egyedül maradt, senki sem foglalkozott vele. Az esés után napokig nem ment orvoshoz, miközben az állapota egyre rosszabbodott. Az utolsó pillanatban került kórházba, ahol mélyaltatásban tartották, mert egy nagy vérömleny keletkezett a fejében.
A másik jó barát, Nyilasi Tibor annyira megdöbbent, hogy azt mondta: ha Törőcsik felépül, munkát keres neki az MLSZ-ben, vagy a magyar futballban.
Mert egy ekkora sztárt, egy ekkora csillagot nem lehet egyedül hagyni. A súlyos állapotban lévő focistát a gyors orvosi segítség mentette meg és 2010 karácsonyán már együtt ünnepelhetett a családjával.
2011-ben az Újpest akkori klubigazgatója, Kovács Zoltán ajánlott munkát Törőcsiknek, s ki is nevezte a lila-fehér együttes utánpótlás-koordinátorának. Törőcsik életében ez volt az utolsó olyan alkalom, amikor munkát kapott, s ő fogadkozott is, hogy ezúttal nem tér le arról az útról, amelyről a múltban oly sokszor tévedt el. Nem sikerült neki, de ez most nem rajta múlt. Egy évvel később, 2012-ben meghalt az édesanyja, s ez olyan mélységekbe taszította Törőcsiket, ahonnan már nem volt visszaút. Az újpesti állás ekkor már a múlté, mert megérkezett az új belga tulajdonos, aki azonnal kirúgta Kovács Zoltánt és vele együtt Törőcsiket is.
Az egykori sztár magányosan élt édesanyja lakásában. Rokkantnyugdíjas lett, az állam havonta 70 ezer forintot utalt neki, ebből pedig nem lehetett megélni. Ekkorra már csak nagyon kevesen maradtak mellette. Hol Kelenföldön bukkant fel Horváth Károly kocsmájában, hol Újpesten Sarlós András borozójában. 2012-ben ismerkedett meg Dalmával, aki az élettársa lett. 2013-ban még lakásában fogadta a Nemzeti Sport újságíróját, de érdemi válaszokat már nem tudott megfogalmazni sorsával kapcsolatban.
Egykedvűen felelgetett, többször utalt arra, hogy a 70 ezer forintos nyugdíjából nyomorog, de nem kért segítséget.
Csak annyit, hogy mindenki hagyja őt békében.
2014 márciusában Törőcsik egy névnapi ünnepségen vett részt baráti társaságban. Ezen az estén újra elesett és újra beverte a fejét. Az eseményeket nehezen lehetett rekonstruálni, de Törőcsik ezen az estén nagyon sokat ivott. Majd valaki hazavitte és kitette őt a lakása előtt az utcára. Zuglóban, a Fogarasi út környékén esett össze, s ott találtak rá. A fejében keletkezett újabb vérömleny eltávolítása után mélyaltatásban tartották, majd a rehabilitáció során az is kiderült, hogy a gyógykezelés havi költsége közel 140 ezer forint lesz.
Törőcsik a Nórád megyei Bercel határában lévő rehabilitációs központban próbált felépülni, miközben az UTE Baráti Köre bejelentette, hogy egy éven át ők fizetik Törőcsik kezelésének árát. A lapokban közben Törőcsik barátai az egykori csapattárs, Horváth Károly és Polonkai Zoltán is arról beszélt (vagy inkább könyörgött) az embereknek, hogy senki se adjon Törőcsik kezébe poharat és alkoholt. Polonkai Zoltánt annyira megdöbbentette az eset, hogy mindenáron segíteni próbált. Az egykori futballista egy alapítvány létrehozásán gondolkodott, amely segíthette volna Törőcsiket.
A hosszú ideig tartó rehabilitáció során testvére, Éva tartotta Törőcsikben a lelket. Egy nyilatkozatában Törőcsik Éva azt mondta, hogy testvérének akkor siklott ki az élete, amikor 1987-ben Montpellierbe szerződött.
„Magánéleti gondok is gyötörték. Tulajdonképpen ott ment tönkre a házassága Terkával. Megdöbbentő, amit most mondok, de egészen más Törőcsik András költözött haza Franciaországból, mint aki kiment."
„Haragszik valakire?"
„Egy emberre nagyon haragszom.
Arra a férfira, aki az első súlyos agysérülése után már a kórházban itatta. Jól hallotta. Négy évvel ezelőtt alig tért magához, alig élte túl azt a szörnyűséget, már piával kínálta, mint ahogy most ugyanezt megtette azon a márciusi estén.
De azokra is neheztelek, akik afféle ivócimborák, akik pontosan tudják, hogy az ital gyakorlatilag a halálba viszi a testvéremet, mégis itatják."
2015-ben az újpesti legenda egy másik csapattársával, Schumann Péterrel került egy kórházi szobába a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának budakeszi szanatóriumában. Törőcsik 60. születésnapján még kihozták őt a kórházból, de aki látta az egykori zsenit, tudta, hogy itt már aligha lehet rajta segíteni. Olykor még részt vett egy-egy eseményen, gyerekek között is megjelent, miközben sokan bizakodtak a felépülésében. Szinte mindenki sejtette, de senki sem beszélt arról, hogy Törőcsik András soha többé nem lesz képes önálló életre.
Schumann Péter is döbbenten nézte a régi barát leépülését. Csak a szanatóriumban rendszeresen feltűnő masszőr, az egykori jó barát, Pintér István keze alatt lelt Törőcsik némi megnyugvást. Pintér később edzéseket is vezényelt barátjának, olykor a labda is előkerült, amikor ők ketten elhagyták a szanatóriumot és megjelentek a Pénzügyőr pasaréti pályáján.
A kevés régi barát, Pintér István masszőr és Törőcsik Éva odaadó gondoskodása évekkel hosszabbította meg Törőcsik András életét.
2022. július 9-én, szombaton kora délután érkezett meg a hír: 67 éves korában meghalt Törőcsik András.
Amikor meghalt, szemünk előtt jelent meg a BVSC ódon zuglói salakosa, az onnan kiragyogó 16 éves angyalarcú kölyök, akiről már akkor tudták, hogy zseni lesz, akit már akkor sem lehetett megzabolázni. Ahogy első edzője, Mezey György írta az Origónak: csak köszönettel tartozhatunk a Mindenhatónak, hogy ezt az egyedülálló futballzsenit láthattuk játszani.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.
origo.hu
Miss Universe: nem kímélik a győztes nőt
origo.hu
Vastagbélrák szűrése: kiderült, mennyire hatékony a vérteszt
borsonline.hu
Azzal mentette meg az édesapa fia életét, hogy majdnem megölte!
vg.hu
Akcióban a TEK Budapesten: mesterlövészek a háztetőkön a nyolcadik kerületben – megszólalt a rendőrség
ripost.hu
Mélyütés a magyar válogatottnak, betett Szoboszlaiéknak az UEFA
mandiner.hu
Oroszország figyelmét is felkeltette: Magyarország légvédelmi rendszereket telepít az ukrán határhoz
origo.hu
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
origo.hu
Kerek fenék, csodamellek: felfedezésre vár a bombázó röpis
origo.hu
Látványos felvétel, így törtek össze az autók az M6-oson a brutális tömegbalesetben - videó
origo.hu
Mutatjuk, hol kell előkészíteni a hólapátot, több centi hó is eshet
origo.hu
Alpesi cunami söpörte el az osztrák községet
origo.hu
