A korábbi sokszoros orosz válogatott kapust, 2021 december 20-án nevezte ki a kispadra a Ferencváros, alig pár hónappal azt követően, hogy a nyári Európa-bajnokságon még hazája nemzeti csapatát irányította. Játékosként megfordult a Bundesligában és hosszú éveken át Ausztriában, edzőként pedig lengyel bajnoki címet és kupát nyert a Legia csapatával, sikeres edző volt Ausztriában, valamint óriási bravúrral negyeddöntőbe vezette az orosz válogatottat a 2018-as világbajnokságon. Ez példátlan siker: az orosz válogatott sohasem jutott túl a vb-ken saját csoportjából korábban. Csercseszov öt évig volt orosz szövetségi kapitány, ez is rekord: minden elődje rövidebb ideig vezethette a válogatottat. Pedig a világ legjobb edzői voltak a korábbi orosz kapitányok: például Guus Hiddink vagy Fabio Capello. Igaz: Csercseszov is a világ legjobbjai közé tartozik - a FIFA 2018-ban beválasztotta a világ tíz legjobb edzője közé.
Azaz a Fradi egy nagyon jó, nemzetközileg is sikeres, többszörösen bizonyított edzőt ültetett le Peter Stöger helyére. Az osztrák edző után szükség is volt a szakértelemre, erejére, közismert pedagógiai képességeire, mert bizony nem a legjobb állapotban adta át a csapatot Stöger Csercseszovnak. Aki összerázta az együttest, a Fradi magabiztos, 12 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot, és készülhetett az újabb európai kupaszezonra.
Ami minden korábbinál nagyobb sikert hozott: a Fradi a francia bronzérmes Monacót - a PSG utáni leggazdagabb francia csapatot - , a török bajnok Trabzonsport és a szerb bajnok Crvena zvezdát megelőzve megnyerte a csoportját, és gyakorlatilag a Videoton 1985-ös UEFA Kupa-sorozata óta a legnagyobb magyar klubsikert érte el.
Az Európa-liga nyolcaddöntőjében sem vallott szégyent a jóval magasabban rangsorolt német Bayer Leverkusen elleni harcban.
Azaz egyértelmű: Csercseszov szerződtetésével a Ferencváros jó döntést hozott, tapasztalatával és felkészültségével soha nem látott sikerre vezette a klubot.
Minden edző tudja, hogy az ő munkája nem "nyugdíjas állás", azaz bármikor jöhet egy rosszabb periódus, amikor egyszerűen muszáj leváltani. Sőt, olykor elég egy rosszul sikerült mérkőzés is. Főleg, egy rosszul sikerült, de életbevágóan fontos mérkőzés. Egy olyan, amilyen a Klaksvík elleni szerdai BL-selejtező visszavágó volt.
Hogy történhetett ez meg? Ezt kérdezte magától minden fradista a stadionban és a tévé előtt ülve.
A Fradi mögött egy rendkívül nehéz idény állt, nagyon sok, a magyar bajnokiknál jóval nagyobb iramú mérkőzéssel, rengeteg utazással, a terhelésből adódó sérülésekkel, minden ezzel járó nehézséggel. (Tavasszal példátlan sérüléssorozat volt a Fradiban.)
Nem olyan könnyű ám az utazás, edzés, meccs, utazás (sokszor éjszaka, az idegenben lejátszott találkozók után) körforgás, mint, amilyennek tűnik. Az Európa-liga fáradalmai és stressze mellett persze ott volt a bajnokság is, amit meg kellett nyerni. (És meg is nyert a Fradi.)
Ezek után a játékosoknak alig két hetük volt nyaralni, mert június 14-én már meg is kezdte a felkészülést a csapat az újabb idényre, és a célok nem lettek kisebbek: megnyerni a bajnokságot és lehetőleg a Magyar Kupát is, valamint sorozatban az ötödik évben is bejutni a BL vagy az El főtáblájára. Az ausztriai edzőtáborban máris komoly csapatok ellen kemény felkészülési meccsekkel vágott bele a munkába a csapat: a román kupagyőztes Sepsi, a Fradihoz hasonlóan az Európa-liga csoportkörében edződött azeri bajnok, Qarabag, az osztrák BL-sztárcsapat, RedBull Salzburg és a szintén román Botosani ellen kellett formába lendülni. (Ezeken a meccseken jó eredményt ért el a Fradi és biztatóan játszott.)
Miközben Csercseszovnak majd' egy csapatnyi új játékost, zömmel külföldieket kellett beépítenie a keretbe.
Hiába jó futballisták valamennyien, így Mohammed Abu Fani, Mohamed Ali Ben Romda, Ibrahim Cissé, Tosin Kehinde, Cebrail Makreckis, Alekszandar Pesics, Cristian Ramírez és Varga Barnabás, közülük csak utóbbi kettővel volt könnyebb dolga a stábnak, miután Ramírez visszatérő játékos, Varga pedig meglehetősen jól ismeri a hazai közeget.
Talán Csercseszov is úgy kalkulált, hogy a BL-selejtező első két körét még egy kevésbé összecsiszolt és az elején még fáradt csapattal is túléli, kellenek a kemény edzések, az erős felkészülés - de már a feröeriek elleni párharc első meccsén látszott, hogy a Fradi nincs igazán jó formában. Hiába volt hideg, szeles, esős idő, a szabványnál kisebb műfüves pálya, a magyar bajnoknak így is uralnia kellett volna a meccset.
A visszavágóra nem véletlenül változtatott három helyen Csercseszov, hiszen Cissé, Esiti és Marquinhos sem játszott jól Klaksvíkban, de a visszavágón is volt több pocsék teljesítmény. Mats Knoester minden mozdulata életveszély volt, és nem a feröeri kapura, Eldar Civic érthetetlen hibákat követett el, a tizenegyesét is nehéz megmagyarázni, Samy Mmaee meg sem közelített valódi tudását, ahogy a mali támadó, Adama Traoré is talán eddigi leggyengébb meccsét játszotta Fradi-mezben. Pedig ők az előző idényben mindannyian többször is bizonyították, hogy megütik a Ferencváros szintjét. Vajon miért játszott ez a négy játékos ennyire gyengén? (Díbusz Dénest ne soroljuk ide: ugyan nagy potyagólt kapott, de ilyen előfordul. Amikor kapta, nulla kettőnél, már szétesett a csapat, ráadásul a második félidőben nagyon jól védett - az ő hibájára van magyarázat, az előbb felsorolt négy játékos gyenge teljesítményére viszont nincs.)
Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke a lefújás után rögtön jelezte a közösségi oldalán, hogy levonják a konzekvenciákat. Az orosz edző a meccs után még úgy fogalmazott, hogy
nem fogja feladni, de a játékosok mellett neki is megvan a felelőssége a történtekben.
Kubatov Gábor azonban - tegyük hozzá: teljesen jogosan - azt gondolta, ilyen vereség után muszáj változtatni, és a lefújás után alig két órával már nem Sztanyiszlav Csercseszov volt a Fradi edzője.
A lelátóról úgy tűnt, hogy csak egy csapat, a kék-fehérben focizó KÍ van a pályán, míg a másik oldalon mintha 11, egymást alig ismerő focista próbált volna alkotni valamit, abban bízva, hogy kétségtelenül jobb egyéni kvalitásaikból egyszer majd gól születik. Többször lehetett a másik biztatása helyett egymással vitatkozó hazai játékosokat látni, ami soha nem jelent jót.
És ezt a szurkolók is jól látták. 18 ezernél valamivel többen mentek ki a meccsre, ami a júliusi kánikulában, a hét közepén, kora este nem akármilyen dolog. De a mindig a csapat mögött álló szurkolók olykor bizony nagyon kemény szavakkal adtak hangot nemtetszésüknek. Felhangzott az Auf wiedersehen rigmus is, a német "viszontlátásra" egyértelműen a német szinte anyanyelvi szinten beszélő Csercseszovnak szólt, ahogy az a Nemzeti Sport Online videóján jól hallható:
Messze nem lényegi kérdés, de ha már a Auf wiedersehennél tartunk: a baloldali propagandasajtó szerint elsöprő "Ruszkik haza!" kórus volt a meccs végén. Nyilván azért írták ezt, hogy megpróbáljanak valami - nemlétező - aktuálpolitikai színezetet adni (lódítani) a meccsnek. Természetesen közel 20 ezer ember közül lehet, hogy néhányan ilyesmit is ordibáltak (meg hát például a trágár múltú Gyurcsány-alkalmazott, Gréczy Zsolt is kint volt saját facebook-okoskodása szerint a meccsen, neki mondjuk miért is ne aktuálpolitika juthatna eszébe egy focimeccről), mindenesetre az Ausztriában kivételesen népszerű, a meccsek után németül nyilatkozó Csercseszovot németül akarták távozásra bírni kórusban a szurkolók.
Ugyanakkor a kérdés egyértelmű: mi történt szerdán? Mi történt a hosszú évek óta folyamatosan nagy sikereket elérő csapattal?
Fáradtak voltak a kemény felkészülés után a játékosok? Néhány játékos nem küzdött úgy, ahogy kellene? Esetleg sok volt nekik a híresen kemény edző szigora? Csercseszov eltaktikázta a BL-kezdést?
Sztanyiszlav Csercseszov elég hosszú időt töltött már ahhoz a fociban, hogy tudja: a szurkolók türelménél kevés dolog tart rövidebb ideig. De azt is sejtheti, ha akár jövő ilyenkor vendégségben járva visszatér a Groupama Arénába, könnyen lehet, hogy vastaps fogadja majd. De egy feröeri csapat elleni hazai 0-3-as BL-selejtező után nem lehetett más döntést hozni.
Ahogy persze mindenki emlékezni fog Csercseszov szenzációs európai győzelmeire. Ahogy senki sem feledi a Csercseszovhoz hasonlóan nagy edző, Rebrov sikereit, bajnokságait vagy éppen Bajnokok Ligájába jutását sem.