Kiküldött munkatársunk helyszíni tudósítása Szófiából.
„Szerencsések vagytok ti, magyarok" – mondta egy láthatóan nem szomjas bolgár fiatalember a szófiai éjszakai buszjáraton, miután szemet szúrt neki, hogy minden bizonnyal Magyarországról érkeztem. Több dologra is utalhatott, ezért visszakérdeztem, mire gondol pontosan.
Az utolsó percben, egy ilyen öngóllal tudtatok csak egyenlíteni ellenünk" –
fejtette ki, mire én inkább mosolyogva bólintottam, mintsem belementem volna egy vitába. Az út folytatása alatt viszont elgondolkodtam azon, hogy vajon a szerencse és a magyar labdarúgó-válogatott milyen kapcsolatban áll egymással. Legalábbis az Eb-selejtezők fontos pillanataiban.
2015-ben már 43 éve várt egy Eb-kijutásra, 29 éve pedig egy bármilyen világversenyre való kijutásra a válogatott, és a selejtezők utolsó fordulójában két percen múlt, hogy ez sikerüljön automatikusan, legjobb csoportharmadikként. Ám jött Selcuk Inan, és megnyerte a törököknek az Izland elleni meccset, így Törökország elhappolta ezt a helyet. Aztán viszont Norvégiát a pótselejtezőn oda-vissza legyőzte Bernd Storck együttese, és kijutott a franciaországi Eb-re – aligha a szerencsén múlott ez.
2020-ban a koronavírus-járvány miatt egy bulgáriai sikert a Puskás Arénában, zárt kapuk mögött követett egy mindent eldöntő pótselejtező Izland ellen. Azon a meccsen Gulácsi Péter a pályafutása talán legnagyobb hibáját követte el, majd számos olyan magyar helyzet maradt ki, ami jobb napokon bemegy. A 88. percig maradt az izlandi előny, ám Nego Loic egyenlített, majd a hosszabbításban jött Szoboszlai Dominik és kilőtte a magyar válogatottat a részben hazai rendezésű Eb-re.
Ki gondolta volna, hogy három évvel és négy nappal később, 2023. november 16-án gyakorlatilag ismétli magát a történelem?
Ne szaladjunk azonban ennyire előre. Már csak azért sem, mert sokáig úgy tűnt, nem is lesz meccs ezen a napon.
Az elmúlt másfél hétben kérdéses volt, hogy egyáltalán lejátsszák-e a Bulgária elleni meccset, és ha igen, hol, valamint lehetnek-e nézők.
Végül kedden derült ki: lesz, Szófiában, de zárt kapuk mögött. A hivatalos bejelentés után pedig jött a bolgár ultrák közleménye, miszerint két órával a kezdő sípszó előtt a szövetségük ellen fognak tüntetni. Ez így is történt, és eleinte teljesen nyugodtan zajlott az esemény: a Levszki és a CSZKA fanatikusai is bírálták Boriszlav Mihajlov elnököt és a szövetségi tagokat, de nem történt semmilyen agresszió. Pár perccel a meccs kezdete előtt viszont ez megváltozott, a mintegy 1600 rendőr jelenléte ellenére.
Egy autót és kukákat fel is gyújtottak a bolgár ultrák, akik az őket vízágyúval oszlatni próbáló rendőröknek is nekimentek, cserébe néhány gumibotütésért – a jelentések szerint többen meg is sérültek az összecsapásokban.
A magyar szurkolókat szerencsére mindez nem érintette – ám nem azért, mert nem volt Szófiában magyar drukker. A repülőjegyeiket lemondani nem tudó kalandorok közül több százan ugyanis úgy is megérkeztek Szófiába, hogy csak a helyi kocsmákban próbálhatták meg kiszurkolni a kijutást az Eb-re. Ők aztán ott egy nem mindennapi drámát izgulhattak végig, elvégre a Bulgária-Magyarország találkozó minden volt, csak nem eseménytelen.
A napra pontosan egy éve nyeretlen bolgár együttes ellen legalább egy döntetlent kellett elérnie a tizenhárom hónapja veretlen magyar labdarúgó-válogatottnak ahhoz, hogy bebiztosítsa a helyét a 2024-es Eb-n – tucatnyi magyar VIP-vendég szorított ezért a helyszínen. Bulgária új szövetségi kapitánnyal vágott neki a találkozónak, ám ahogy a néhány kulcsjátékosát nélkülözni kénytelen Marco Rossi már szerdán elmondta, tudta, milyen taktikát kell alkalmazni Ilian Iliev játékstílusa ellen. Ha tíz perc után több góllal vezetett volna a magyar válogatott, a bolgárok akkor sem szólhattak volna semmit, de végül "csak" Ádám Martin fejesével voltak hátrányban.
Az első 20 percben momentumuk sem volt a hazaiaknak, és eme időszak végén is Szalai Attila olyan kiválóan védekezett, hogy lövésig ekkor sem jutottak. Ezért is volt váratlan, hogy egy szép támadás végén leadott lövés megpattant Lang Ádámon, így a hálóba hulló labda ellen Dibusz Dénes tehetetlen volt. Továbbra is kijutásra állt azonban a magyar válogatott, a bolgároknak esélyük nem volt vezetést szerezni, ráadásul a 37. percben emberhátrányba is kerültek egy durva szabálytalanság miatt. Két perccel később újra villant a piros lap, de videózás után Daniel Stefanski játékvezető korrigált, és inkább Botka Endrének adott sárga lapot műesésért.
A fordulás után is a magyar helyzetek sorjáztak, elsősorban Szoboszlai Dominik aktivitásának köszönhetően.
25 percen át egyetlen bolgár támadás sem zajlott, és ez akkor sem változott, amikor az 57. percben Kerkez Milost is kiállította a lengyel játékvezető.
Éppen ezért volt teljesen megdöbbentő, amikor Stefanski a 78. percben is a sípjába fújt: ekkor Szalai Attila mellett esett el Kiril Deszpodov a magyar tizenhatoson belül.
Oké, befújta, nem látta, hogy Botkához hasonlóan a bolgár csapatkapitány is rájátszott az esetre, de sebaj, mindjárt visszanézi és kifelé ítél szabadrúgást – gondolta több millió magyar. A videószobában ülők viszont nem. Maradt a büntető, amit Deszpodov kíméletlenül bevarrt. Ez volt a bolgárok harmadik (egyben utolsó) kapura lövése a meccsen, de ezzel 2-1 oda, bő negyedórával a vége előtt.
A hajrában talán még jobban felborult a pálya, mint korábban, de a teljesen betömörülő bolgár védelem ellen csak két Szoboszlai-szabadrúgás jelentett igazi veszélyt. Hat perc a hosszabbítás? Jól van, gyerünk, menjetek, meglesz az. „Zsolti, lődd már el!" – idegeskedő kiáltások Kalmár irányába. „Ott a ziccer, Dominik, rúgd be! NEM IGAZ!" – már-már lemondó sóhajtások a sajtó- és VIP-páholyból a bolgár kapus 94. percben mutatott földöntúli bravúrja után.
Letelt a jelzett hosszabbítás. Az utolsó lehetőség: Szoboszlai középre ívelhet még egy szabadrúgást. Megteszi. Ó, az bizony bolgár fejet talál, Aleksz Petkov kifejeli és úgyis lefújja a bíró a meccset. Mégsem. Petkov fejéről ugyanis a saját kapuja felé száll a labda, a kimozduló kapus feje felett. Gól. Gól? GÓL!!! Üvöltözik, de egyben döbbenten figyel mindenki, aki magyar, hogy a lengyel játékvezetőnek milyen kifogása lesz ez ellen. De semmilyen, a videóbírónak sem.
Megadta, 2-2, kint vagyunk az Európa-bajnokságon!!!
A középkezdés után rögtön lefújta a meccset a játékvezető, így megkezdődhetett az ünneplés a pályán.
Akárcsak három éve és négy napja, ezúttal is nagyrészt csak magukban tudtak a játékosok örülni, de az a tucatnyi magyar drukker is elég volt, hogy az eufória közben kijöjjenek hozzájuk megköszönni a buzdítást, és közösen elénekelni a Himnuszt.
Nem tudom, hogy ilyen kevés ember esetén hogyan lehet ennyire rosszul időzítve, összhang nélkül, gyakorlatilag kánonban énekelni a Himnuszt, de mégis: ennél talán még sosem hangzott szebben Kölcsey Ferenc műve.
Abban is biztosak lehetünk, hogy Szappanos Péter nem ilyen műfajú dalokat játszott le a csapat öltözőjében néhány perccel később. A történtek mellett a válogatott hangulatfelelőse is kitett magáért, de az is lehet, hogy csak nekünk, magyar újságíróknak tűnt óráknak az az idő, amíg a játékosok elindultak onnan az interjúzónába. Megérkezésükkor csupa mosoly és megkönnyebbülés volt mindenki, egyeseknél pedig még a hitetlenség is ott volt a tekintetükben.
A magyar válogatott a döntetlen kiharcolásával már 11 meccs óta veretlen, az elmúlt 18 találkozóján pedig egyedül Olaszország tudta legyőzni Marco Rossi csapatát. A csapatot, amely
Szófiában egyáltalán nem érdemelt volna vereséget, noha nem vitás, hogy nem csütörtökön nyújtotta az elmúlt években látott legjobb teljesítményét.
De a csapatot, amely immáron évek óta gyakorlatilag folyamatosan szebbnél szebb eredményekkel kényezteti el a magyar szurkolókat.
Visszatérve a bolgár fiatalemberre a buszról: szerencsések vagyunk mi, magyarok. De nem feltétlenül azért, mert Petkov nem találta meg a (bolgárok számára) megfelelő irányt a fejesénél.
Sokkal inkább azért, mert egy ilyen csodálatos, csupaszív, utolsó pillanatig küzdő-harcoló magyar válogatottnak lehet szurkolni.
Ezt pedig a magyar drukkerek még Szófiában meghálálták a csapatnak, akik viszonozták is ezt, ugyanis a csapatbuszról is leszállva ünnepeltek közösen a meccs után az ír kocsmából addigra a stadionhoz sétáló több tucat magyar fanatikussal. (Videó a cikk végén.)
A magyar labdarúgó-válogatott Eb-története
A magyar válogatott története során ötödször jutott ki Európa-bajnokságra, az előző négy alkalomból 1964-ben bronzérmet szerzett, 1972-ben negyedikként zárt, 2016-ban a nyolcaddöntőben, míg legutóbb két éve a csoportkörben búcsúzott. Most először fordult elő, hogy a magyarok három egymást követő kontinensviadalra kvalifikálták magukat.A bulgáriai döntetlennel a magyar labdarúgó-válogatott számára az Eb-kijutás biztossá vált, így a vasárnapi záró fordulóban, Montenegró ellen már csak egy tét van: a csoport első helye – amire legutóbb 52 éve volt példa –, hogy a németországi kontinenstornára legrosszabb esetben is a második kalapból húzzák ki a sorsoláskor Marco Rossi csapatát. (Ehhez legalább egy döntetlen kell, vagy egy szerb botlás Bulgária ellen.) Aztán pedig jöhet egy felszabadult örömünnep a telt házas, és várhatóan elképesztő hangulatú Puskás Arénában!
2024-es Európa-bajnokság, selejtezők, G csoport, 9. forduló:
Bulgária-Magyarország 2-2 (1-1)
gól: Delev (24.), Deszpodov (79. - tizenegyesből), ill. Ádám (10.), Petkov (97. - öngól)
piros lap: Antov (37.), ill. Kerkez (57.)
A másik mérkőzésen:
Montenegró-Litvánia 2-0 (1-0)
A G csoport állása:
1. (és kijutott az Eb-re) MAGYARORSZÁG 15 pont (7 mérkőzés), 2. Szerbia 13 (7), 3. Montenegró 11 (7), 4. Litvánia 6 (8), 5. Bulgária 3 (7)
A G csoport további mérkőzései:
november 19. 15:00 Magyarország-Montenegró
november 19. 15:00 Szerbia-Bulgária