A miskolci Avalon Park gokartpályáján nézzük, ahogy a fotózás kedvéért lendületesen köröz a mindössze 19 éves versenyző. A metsző tavaszi hidegben kesztyű nélkül, egy szál pulcsiban űzi a tizedmásodperceket, és a pályán dolgozók szerint neki teljesen mindegy, hogy versenyhelyzetről van-e szó vagy sem, minden körülmények között a legjobbat akarja kihozni magából. Egy házi bajnokságot például hiába megnyert, a leintés után hosszú percekig üldögélt a pálya szélén, hogy rájöjjön, hol lehet még hozni a köridején.
Kortársai ilyenkor, tél végén, tavasz elején általában azt tervezik, melyik fesztiválra vesznek majd hetijegyet, ön ehelyett arra készül, hogy többszörös világbajnokok ellen versenyezze végig az évet. Nem kellett túl hamar felnőnie?
De, biztosan. Már hét éve ebben a környezetben vagyok, magától jött, hogy felnőttesebben gondolkodok, mint a velem egyidős srácok.
Soha nem vonzott, hogy bulizni járjak, tavaly is szerintem összesen kétszer-háromszor mozdultam ki, a versenyzés sokkal fontosabb nekem.
Hogyan bírja azt a felelősséget, amit a versenyzés, vagy amit a gyári szerződés jelent?
Aki ismeri az édesapámat, az tudja, hogy nagy nyomás alatt nőttem fel.
Ami most rajtam van a gyári pilótasággal, az semmi ahhoz képest, amit az apukám várt el tőlem kisebb koromban, úgyhogy meg sem érzem a terheket a vállamon.
Az apukámnak köszönhetem, hogy ilyen téren edzett vagyok.
Három éve a TCR International Seriesben kezdődött a nemzetközi karriere, a B3 Racing pilótájaként versenyzett, most pedig egy gyári Honda szerződéssel a zsebében beszélget velünk. Minek köszönheti hogy ilyen gyorsan halad előre? Mi lehet az a plusz, ami miatt kiemelkedik a kortársai közül?
Tudom magamról, hogy
talán picit bevállalósabb vagyok a kelleténél.
Emellett az utóbbi két évben csak az volt a szemem előtt, hogy minél több információt gyűjtsek és tanuljak, hogy a jövőben minél hamarabb érjem el a profi autóversenyzői szintet.
Érzi vagy érezte valaha, hogy hátrányban van a kora miatt, hogy esetleg nem veszik komolyan?
Nem, soha. Abban viszont biztos vagyok, hogy a WTCR mezőnyében ki kell majd vívnom a tiszteletet.
Hogyan viselkedik ebben a közegben? Hagyja előjönni magából a gyereket, vagy beáll komoly felnőttként a többiek közé?
Sem nagyszájú, sem visszahúzódó nem vagyok. Lehet, hogy időnként kijön belőlem a gyerek, jobban pörgök az átlagosnál, de tudom, hogy mikor kell visszafognom magam.
Milyennek jellemezné magát?
Bátor, merész, kockázatvállaló, akaratos, makacs.
Többszörös világbajnokok mellett volt Forma-1-es versenyző is van a mezőnyben, aki ráadásul a csapattársa.
Igen, így van. Nagyon örültem, hogy Tiago Monteiróval mehetek egy csapatban. Még csak néhányszor találkoztunk, de már most látom, hogy nagyon jó kapcsolatunk lesz, nem fogja rejtegetni előlem az információkat, biztos vagyok benne, hogy mindenben segít majd, amiben csak tud.
És ott lesz a pályán a volt főnöke, Michelisz Norbert is. Szemrebbenés nélkül megpöcköli majd, ha mondjuk azon múlik egy dobogós hely?
Igazából nem foglalkozom vele, hogy melyik autóban ki ül, nekem minden versenyen az a célom, hogy fair versenyzéssel, jó csatákat vívva kerüljek minél előrébb.
Szeretném, ha idővel már nem Michelisz Norbi egykori versenyzőjeként azonosítanának, hanem az eredményeim alapján ismernének és ismernének el.
Norbitól nagyon sokat tanultam, de ha lesz mellette hely, akkor be fogom tenni oda az autómat, ő is ugyanolyan versenytárs, mint az összes többi.
A szavaiból úgy tűnik, hogy minden pillanatát élvezi a versenyzésnek, ezek szerint jó döntés volt ezt a sportágat választani?
Persze, mindenképp! Tízévesen még jégkorongoztam, mellette a BMX-ezés volt a hobbim. Estem egy nagyot a biciklivel, betörtem a koponyámat, egy hétig kórházban feküdtem, akkor döntöttem el, hogy fordulatosabb sportágra vágyom, mint a hoki vagy a BMX.
Nem sokkal utána elutaztunk Abu-Dzabiba, ahol a Forma 1-es versenypálya melletti gokartpályán este hattól hajnali kettőig gokartoztam. Akkor eldőlt minden. Nem sokkal később megnyertem itthon két amatőr gokartbajnokságot, majd jött a Suzuki-kupa.
Olyan kicsi voltam, hogy pedál- és kormánytoldót is be kellett szerelni a kocsimba, az ülésemet is kipárnázták, hogy mindent elérjek.
Kívülről úgy látszik, hogy szerencsés környezetbe született, egy különleges sportágban versenyezhet a legmagasabb szinten. Milyen hatással van mindez az értékrendjére? Mennyire kell megküzdenie dolgokért és mennyire kap meg könnyen dolgokat?
Aki ismeri a szüleimet - leginkább édesapámat -, az tudja, hogy soha nem volt olyan gyerekkorom, amikor első szóra megkaptam volna bármit.
Ahhoz, hogy valamim legyen, mindig teljesítenem kellett.
A versenyzéssel például csak akkor foglalkozhattam, ha a négyes-ötös eredményem megvolt a suliban. Egyáltalán nem kapok meg könnyen dolgokat, aki közelebb áll hozzám és a családomhoz, az tudja, hogy valamit valamiért elv működik nálunk.
Mi a helyzet most a tanulással?
Érettségire készülök, rendes gimnáziumba járok, csak sokat hiányzom. Ebben a suliban nem hátráltatják a sportolókat, elfogadják, hogy mivel foglalkozunk, a dolgozatok pótlásakor például külön időt kapunk a felkészülésre.
2018-ban, a WTCR hungaroringi hétvégéjén szabadkártyásként indult. Gondolta akkor, hogy hamarosan állandó versenyzőként lesz a sorozat tagja?
Tavaly a cél az volt, hogy idén a világkupában menjünk, örülök, hogy összejött. Főleg így, hogy gyári Honda-pilóta lettem, amire azért nagyon nem számítottam, hatalmas dolog, hogy 19 évesen már tartozom egy gyárhoz. Kisebb sokkot kaptam, mikor közölték, hogy gyári pilótaként számítanak rám idén, de mivel idén is mellém állt a Hell Energy, így a segítségükkel eleget tudtam tenni a Honda felkérésének.
Tudja, hogy kik álltak sorba a helyéért?
Nem, fogalmam sincs.
És arról, hogy mivel üthette ki őket?
Erről a Honda főnökségét kellene megkérdezni, nem tudom. Próbáltam fejlődést mutatni, folyamatosan, évről évre, és meg is jegyezték szóban, hogy látják ezt, úgyhogy a cél most a közös fejlődés. Talán ez lehetett az ok.
Elég nemzetközi a közeg, amiben dolgozik: olaszokkal, koreaiakkal, japánokkal, portugálokkal. Milyen nyelven kommunikál?
Természetesen angolul, de már tanulgatok olaszul is, amikor időm van.
Melyik éve volt nehezebb: a 2017-es, amikor az újonnan megalakuló M1RA versenyzőjeként a TCR International Seriesben, vagy amikor tavaly, a Hell Energy Racing Team with KCMG pilótájaként kellett új közegben bizonyítania már az Európa-kupában?
A tavalyi nehezebb volt, sok nem várt körülmény miatt. Rögtön a szezon elején megbetegedtem, utána töröltek két repülőjáratomat Belgiumban, Zandvoortban a dugó miatt majdnem lemaradtunk a futamról, ezek olyan terhek, amikre nem igazán lehet felkészülni.
Mit utál legjobban a versenyhétvégékben?
Azt, amikor vége van, amikor mindenki pakol a paddockban, a boxfalak már nincsenek a helyükön, az autókat is elpakolták. De olyankor azzal vigasztalom magam, hogy nemsokára jön a következő.
Hogyan viseli a karrierjével járó ismertséget?
Az időmérők és a versenyek előtt nem szeretek senkivel beszélgetni, mert kizökkent a koncentrációból. Azt viszont tudom, hogy
a Hungaroringen minden évben hatalmas tömeg van, fantasztikusak a magyar szurkolók.
Emlékszem, amikor 2017-ben mindkét hungaroringi futamot megnyertem a TCR Internationelben, egy kis ideig az én nevemet kiabálta ötvenezer ember, az felejthetetlen élmény volt. Remélem, hamarosan újra részem lesz majd ebben.
A túraautó-világkupa (WTCR) 2019-es szezonja április 6-7-én kezdődik Marokkóban, majd április 26-28-án a Hungaroringre érkezik a mezőny.