Michelisz Norbert: Mások kedvéért nem leszek agresszívebb

2017-ben hajszállal csúszott csak le a világbajnoki címről, tavaly új autóval, új csapattal egy új bajnokságban - már világkupában - negyedik lett. A legnépszerűbb és legjobban eladható magyar sportolók közé tartozik, nemzetközi rajongótábora is hatalmas, főleg közvetlensége miatt. Kritikusai túlságosan visszafogottnak tartják a pályán, ő viszont nem foglalkozik ezekkel a hangokkal, azt mondja, mások kedvéért nem lesz agresszívabb. Kétgyermekes apaként keresi az egyensúlyt hivatás és család között, a közösségi médiától tudatosan tartja távol magát. 

Mindig fegyelmezettnek, nyugodtnak tűnik, még akkor sem látni idegesnek, mikor ripityára törik az autóját. Melyik szituációban mutatja meg Michelisz Norbert az igazi arcát?
Bármelyikben, amikor nem versenyhétvégén vagy nem újságírók közelében vagyok. Igaz, utóbbiak között vannak olyanok, akikkel kicsit informálisabb a viszonyom, ők jobban látják a szarkasztikusabb, viccesebb, lazább énemet.

Alapvetően szeretek nevetni, de versenyhétvégén egy olyan felfokozott állapotomban vagyok, hogy ritkán van erre lehetőségem.

Ez egy olyan feszült közeg, amelyben sok mindenkinek van elvárása velem szemben - nem feltétlenül teljesítménybeli elvárásra gondolok -, amiknek szeretnék megfelelni. Úgy is mondhatnám, hogy

ahhoz, hogy jól teljesítsek, kicsit komolyabb arcomat kell mutatnom.

Versenyhétvégéken nem igazán lazíthat Forrás: Xavi Bonilla / DPPI/Xavi Bonilla/Xavi Bonilla

Akkor ezek szerint van ebben tudatosság?
Mindig is azokat a személyiségeket, sportolókat tartottam nagyra, akik tudnak uralkodni magukon az érzelmek tekintetében. De a mai világban, ahol mindent átsző a közösségi média, ahol mindenki próbálja megfejteni a másikat, apró jelekből próbál olvasni, majd azokból nagy konklúziókat levonni, nem mindig előny, ha az ember higgadt és visszafogottabb, mert attól tűnhet unalmasnak vagy kevésbé érdekesnek.

Csak azért nem fogok változtatni a habitusomon, mert az nagyobb publicitással vagy több megjelenéssel járna.

A feleségem, Johanna és a lányaim miatt szándékosan próbálok úgy viselkedni, hogy egyrészt ne kelljen sokat szerepelnem, másrészt, hogy ne azt az arcomat lássák a közvetítésben, egy cikkben, amelyik egyértelműen nem én vagyok.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Family ‍ ‍ ‍ ❤️

Norbert Michelisz (@nmichelisz) által megosztott bejegyzés, Júl 29., 2018, időpont: 1:37 (PDT időzóna szerint)

Sokkal kevésbé van jelen a közösségi médiában, mint versenytársai. Nem igazságtalan ez a szurkolókkal, akik minél többet szeretnének tudni önről?
Nem, határozottan nem. Sőt, inkább azt mondom, hogy sok esetben át vannak verve a szurkolók, mert az esetek többségében nem valós dolgok jelennek meg a közösségi médiában. Az én passzivitásomat az okozza, hogy vannak olyan trendek, amikben nem szükséges, hogy részt vegyek. Nem is esne jól, hogy akkor is posztoljak, amikor valójában nincs mondanivalóm.

Lehet, hogy ez egy kicsit sarkalatos vélemény, de azt gondolom, hogy inkább passzívabb, viszont valós képet lássanak a követőim.

Nincs mindennap akció és rendkívüli történés, ha valaki esetében ezt látják, nyugodtan elkezdhetnek gyanakodni, hogy talán nem feltétlenül a valósággal van dolguk.

Ragaszkodik a passzívabb, de valós képhez Forrás: Paulo maria / DPPI/Paulo Maria

Ezzel kapcsolható össze, hogy feleségével együtt tudatosan távol tartják magukat a közösségi oldalaktól?
Többször is belefutottam közösségi médiával kapcsolatos kutatásokba, ezek hatására döntöttünk úgy, hogy újévi fogadalomként visszafogjuk ezeknek az oldalaknak a használatát.

A rajongói oldalamat viszont nem hanyagolhatom el, de sokkal tudatosabban használom ezeket a felületeket, mint korábban.

Kevesebbet veszem kezembe feleslegesen az okostelefont, ennek köszönhetően határozottan minőségibb lett a családommal töltött idő.

Mások elvárásairól már beszéltünk, mi a helyzet a sajátjaival? Találkozik a kettő?
Ahogy említettem a beszélgetés elején, a közvetlen környezetemből érkező elvárások nem feltétlenül a teljesítményemmel kapcsolatosak. Nem helyezésekről van szó, hanem arról, hogy minél profibb a közeg, annál több az informális követelmény is, gondolok a médiaeseményeken, kísérőprogramokon való részvételre. Az ember egy csapat, egy közeg része, ahol néha alkalmazkodni kell másokhoz.

Családja érdekében sokat alakított az életritmusán Forrás: Michelisz Norbert Facebook

Mennyire terhesek ezek a programok most, hogy már kétgyerekes apuka?
Nehezebb eljönni itthonról, de ez egy kettős állapot, mert közben borzasztóan élvezem a helyzetet, hogy ilyen szinten versenyezhetek.

Tényleg? Vagy ezt is csak valamilyen elvárás miatt mondja?
Nem, dehogy is, tényleg élvezem. Olyan helyzetben vagyok, amiről rengetegen álmodnak, szeretném is ezt a lehető legjobban megragadni, közben viszont minden percet a csajokkal szeretnék tölteni. Élvezem ezt a kettősséget, úgyhogy idén azt tervezzük, hogy sokkal több helyszínre kísér el a feleségem, ahová pedig lehet, oda a lányok is jönnek.

Mennyire kellett átalakítania az életritmusát kétgyerekes apukaként?
Nem vállalok már el mindent, mert éreztem, hogy az elmúlt években ez a feladat túl sok lett a család mellé. Ezért szépen lassan próbáltam azt a részét, vagyis az országhatáron belüli, munka miatti utazást mérsékelni az életemnek, mert éreztem, hogy időt veszek el a szeretteimtől és a felkészülésemtől.

Akkor megvan az egyensúly a család és a munka között?
Nem tudom, érzi-e azt az ember valaha, hogy egyensúlyban van, de kétségtelenül jobb helyzetben vagyok, mint tavaly voltam. Vannak még szituációk, amiket lehet hatékonyabban kezelni.

Remélem, hogy a rajongók nem érzik úgy, hogy ők isszák meg ennek a levét, hiszen tényleg kevesebbet lehet velem találkozni,

ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy vissza fog ez billenni.

Valós képet mutat magáról a szurkolóknak Forrás: Francois Flamand / DPPI/Francois Flamand

Hiúnak tartja magát?
Nem, nem hinném, hogy az vagyok.

Azt hallottam, hogy nem szívesen megy strandra, mert nem elégedett a külsejével.
Mindig is egy kicsit ducibb alkat voltam, vagy legalábbis annak látom magam. Kétségtelen, hogy ha választani lehet strand vagy valami más program mögött, akkor inkább az utóbbi mellett döntök. De ha a lányaim jól érzik magukat a vízparton, akkor nem fog érdekelni, hogy esetleg kevésbé vagyok kisportolt, mint mások. Régről hozott berögződés ez nálam, valószínűleg nem olyan dolog, amit az ember egyik pillanatról a másikra ki tud kapcsolni.

Van megfelelési kényszere?
Egyre kevésbé.

Sokan nagyképűségnek vagy túlzott önbizalomnak vélik, de amikor az ember kezd megszokni egy közeget, akkor sokkal inkább hallgat a saját belső hangjára.

Mindez magával hozza azt is, hogy bizonyos helyzetekben már nem feltétlenül követi a kívülről megkövetelt normákat, és csak azért is azt csinálja, amit szeretne, még ha tudja is, hogy mások furán fognak reagálni. Esetemben kívülről ez valószínűleg nem annyira szembetűnő, de

akik ismernek, azok tudják, hogy már nem feltétlenül akarok mindig mindenkinek megfelelni.

Már nem akar mindenkinek megfelelni Forrás: Csudai Sándor - Origo

Akkor a fenti elvárások, amikről a beszélgetés elején szó volt? Szelektál?
Igen, van a csapat, meg a szakmai közeg elvárása, amiről beszéltünk. Ezen elég sok minden múlik, a munkám, a karrierem, a megélhetésem, de

van a szélesebb körű közvélemény elvárása, ennek már egyre kevésbé szeretnék megfelelni.

Nem azért, mert bánt vagy rosszul esik esetleg a kritika, hanem mert egyszerűen én is változom.

Nagyképűséget említett, mégis még mindig az a leghangosabb kritika a versenyzési stílusával kapcsolatban, nem elég agresszív, hogy nem elég kemény a pályán.
Ezt a sportágat sokan az akció miatt is nézik, ennek a fajta versenyzésnek az ütközés, a baleset a látványos része, de ez a túlzott lökdösődés, csak azért is agresszivitás soha nem volt a sajátom. És itt jön be az előbb említett, ötven százalékra csökkent megfelelési kényszerem, hogy

már nem is akarok csak azért változtatni a stílusomon, mert mások elvárják tőlem.

Vannak olyan helyzetek, amikor az embernek az asztalra kell csapnia, ez az én esetemben is előfordul, előfordult, de még mindig kevesebbszer, mint esetleg másoknál. A legfőbb célom az, hogy eredményes legyek. Talán majd akkor, ha ez lesz az utolsó lépés az eredményességhez, elgondolkodom rajta.

Mi számít eredményességnek?
Ha az idei szezonra kell konkrét célt mondani, akkor a csapattársaim előtt végezni.

Tesztek alapján van rá esély?
Nem lesz könnyű.

Szlovákiában elvettek tőle egy második rajthelyet, dühében futamot nyert Forrás: Francois Flamand / DPPI/Francois Flamand

Pályafutása tizenkettedik évében járunk. Mondhatjuk, hogy a versenyautóban érett férfivá. Ezalatt minden év elején elmondta, mennyire tanulságos volt az előző szezon, és mennyivel többet tesz majd bele az újba. Hol a vége?
Ennek nincs vége. Ahogy nő a tapasztalat, úgy évről évre kevesebb a lehetőség a fejlődésre. Talán ha egy versenyző elhiszi magáról, hogy ő már nem tud hová fejlődni, az ott a végét jelentheti egy karriernek.

Tavaly Makaóban, az évadzáró hétvégén mindenki gratulált, hogy milyen szépen segítette csapattársát a bajnoki címért folytatott csatában, mégis csalódottnak tűnt.
Az is voltam. Úgy álltam hozzá az évhez, hogy szeretném megnyerni a bajnokságot, aztán amikor az ember tudatosítja, hogy nincs meg, akkor nyilván csalódott lesz.

A 2018-as évben volt bőven balszerencsés szituáció, melyik volt a legszürreálisabb belülről?
Ami a Szlovákiaringen történt. Előtte Vila Realban a tömegbaleset után első helyről indulhattam volna, de nem sokkal a rajt előtt közölték, hogy nem mehetek. Majd ezek után jött a Szlovákiában megszerzett második rajthelyem, amit technikai szabálytalanság miatt végül elvettek tőlem.

Már a magaménak éreztem a dobogós helyezés lehetőségét a pénteki időmérő után, amikor szombat reggel azzal fogadtak, hogy sajnáljuk, de ki vagy zárva.

Az volt negatív értelemben a szezon csúcspontja.

26 fős szupergrid, hét világbajnok a mezőnyben, ahogy mondta is, nem lesz könnyű dolga, de mégis hányadik helyre tenné magát most, még az első hétvége előtt a megérzései alapján?
Annyira nehéz erre bármit is mondani, habár lebegnek előttem számok, de térjünk majd vissza rá a Hungaroring után.

Milyen számok lebegnek a szeme előtt?
Egy, három, hat.