A film, amely megmutatta, milyen ember volt Ayrton Senna

Ha nincs a koronavírus-járvány okozta sportleállás, akkor a közmédia sportcsatornája sem kényszerül arra, hogy régi műsorokat, közvetítéseket mutasson be újra a nézőknek. Így került pénteken este műsorra Dávid Sándor és Dobor Dezső 60 perces dokumentumfilmje az 1994. május 1-én Imolában meghalt Forma-1-es autóversenyzőről, Ayrton Sennáról.

De milyen jó, hogy a programszerkesztők megtalálták és levetítették ezt az alkotást. Az ősbemutató 1995. május 1-én volt, amikor a világ Senna halálának egyéves évfordulóján a háromszoros brazil világbajnokra emlékezett. A 25 évvel, azaz pontosan negyedszázaddal később újra bemutatott filmnek minden egyes kockája, minden egyes pillanata a helyén volt, megérintette a nézőt. Igazi dokumentumfilmet készítettek az akkori tévések, akiknek egy év sem állt a rendelkezésükre, hogy elkészüljön az alkotás.

A mai rohanó képi világban (ahol egy-egy snitt nem lehet több 2-3 másodpercnél, nehogy a kedves néző halálra unja magát és elkapcsoljon) furcsa, de nagyon jó volt látni ezt az alkotást. A Dávid Sándor által megírt összekötőszövegek - miközben nélkülözték a túlzásokat és a felesleges szenzációhajhászást - nagyszerűen vezették végig a nézőket a történteken. A két kiváló tévés, Dávid Sándor és Dobor Dezső hagyta, hogy a néző megélje a pillanatot, hagyta, hogy felfogjuk: az előbb még a háromszoros labdarúgó-világbajnok, Pelé beszélt, most meg már Ayrton Senna testvére szól hozzánk. Korábban Niki Lauda és Ron Dennis is nyilatkozott - túl hosszú lenne ez a cikk, ha mindenkit felsorolnánk, akik ebben a filmben megszólaltak. Ez már önmagában hatalmas bravúr, hiszen pont ezek a nyilatkozatok és a beszélő személyek rajzolták meg nekünk, milyen ember volt Ayrton Senna.

Ayrton Senna sírja 25 évvel a baleset után is zarándokhely Forrás: AFP/Nelson Almeida

A brazil pilóta, aki gondolkodás nélkül nekiment mindenkinek, aki a pályán az útjában állt. Aki előbb a francia Alain Prosttal, majd a brit Nigel Mansellel ápolt nem túl szívélyes viszonyt. De - és ez nagyon fontos - idővel mindkettővel kibékült. Nagy jelenete a filmnek, amikor a világbajnok Senna felhúzza maga mellé a dobogó legmagasabb fokára a kis franciát, Professzor Prostot, óriási pillanat, amikor a régen meghalt Gyulay István az első magyar nagydíj előtt, az aszfaltcsíkon készít interjút a versenyre várakozó Sennával. Más volt akkor a Forma-1, a tévések még ilyen bravúrt is elkövethettek. A nézőben egy sokkal emberibb Forma-1-es világ képe rajzolódik ki - egy olyan világé, ahol Senna vállán egy légy pihen meg, miközben a versenyző éppen a Magyar Televíziónak nyilatkozik. Ma már ez azért is elképzelhetetlen, mert a jelenlegi "steril", minden egyes pillanatát előre megtervező Forma-1-es világ még egy légynek sem engedélyezi, hogy csak úgy, magától odarepüljön.

Dávid Sándor és Dobor Dezső mellett a filmben kérdezőként feltűnik az a Frankl András, aki már akkor is a Forma-1-es világ egyik legelfogadottabb újságírója volt. (Mind a mai napig az.) Ha ő nincs, egészen biztosan kevesebb ember áll szóba a magyar tévésekkel. A film legmeghatóbb jelenetei között van, amikor látjuk a temetőt Sao Paulóban. Egyetlen fa áll a közepén, annak a tövébe temették el a háromszoros világbajnokot. A sír zarándokhely lett - és az is maradt. Senna magyar rajongói persze nem juthattak el oda - ők egy-egy hatalmas dossziéban gyűjtögették az emlékcserepeket, a kivágott újságcikkeket. Igazi szerkesztői bravúr volt megtalálni és megszólaltatni azt a nőt, aki az első magyar nagydíjon teát vitt be Sennának. Minden bizonnyal rossz pillanatban érkezhetett, mert a versenyző - nem túl udvariasan - kirúgta a pihenőkocsiból a megszeppent magyar lányt. De másnap - a verseny után -, amikor újra találkoztak, elnézést kért és a lánynak adta a szemüvegét.

Talán ez a pillanat magyarázhatta meg, miért lehetett az akkori Forma-1-es mezőny legnépszerűbb tagja Ayrton Senna. Ehhez kevés, ha valaki nagyon jóképű. Ehhez kevés, ha valaki nagyon jól vezet. Mindezek mellett embernek is kellett lennie egy olyan sportágban, amelynek versenyzői minden évad elején szerződést kötöttek a halállal.

A végzetes pillanat az 1994-es versenyen, Imolában Forrás: AFP

Az Egy cserép virág helyett... című film már korábban megtalálható volt néhány videómegosztó oldalon, de biztos vagyok abban, hogy az igazi feltűnést most az okozta, hogy negyedszázaddal a bemutató után ismét látható volt az M4 Sporton. Az alkotók közül sokan - szerencsére - ma is köztünk vannak, nekik csak megköszönni lehet, hogy ezt a dokumentumfilmet elkészítették.

Egy cserép virág helyett... Dokumentumfilm Ayrton Sennáról
Magyar Televízió, 1995
Forgatókönyvíró: Dávid Sándor
Rendező: Dobor Dezső
Riporter: Borbély Zoltán, Frankl András