Ha valaki körbenéz a Nemzeti Atlétikai Központban a versenyprogram közben, azt hiheti, hogy a magyar után a holland szurkolókból van a legtöbb. A látvány ugyan megtévesztő, mert a narancssárga pólósok legnagyobb része a szervezésben segítő önkéntes és az ő koordinátoraik, de egyébként valóban nagy számban vannak jelen holland drukkerek a lelátókon.
Az első nap után aztán mindenki őket sajnálta, mert a két legnagyobb sztáratlétájuk is a célegyenesben bukta el (szó szerint) az aranyérmet és a dobogót. A női 10000 méter döntőjében Sifan Hassan mintegy 20 méterrel a cél előtt esett el és lett 11., majd fél órával később a 4x400 méteres vegyes váltó döntőjében Hollandia a világcsúcsot és a világbajnoki címet is kiengedte a kezéből, amikor Femke Bol a földre bukott és elejtette a váltóbotot.
Ezt a pofont elviselve kellett hétfőn odaállnia Bolnak a 400 m gát előfutamaira, és egyértelműnek tűnt, hogy a selejtezőben nem nyomták össze a két nappal korábban történtek és az esélyesség terhe.
Az 53,39 másodperces ideje úgy lett az előfutamok legjobbja, hogy az utolsó előtti gáttól kezdve lényegében csak kocogott.
Kísértetiesen hasonlított az elődöntőbeli futása is ehhez, ott azért javított 52,95-re, mert ekkor csak az utolsó gátról leérkezve engedett ki látványosan.
Csütörtökön este aztán a fináléban kellett bizonyítania, hogy vérbeli profi sportember. Az elmúlt években csupán amerikai riválisok okoztak neki gondot, ám közülük az egyik sérült volt, a másik pedig rossz formában érkezett Budapestre, így Bol abszolút favoritnak számított. Világversenyen viszont ilyen még nem fordult elő vele, ezért aztán a hollandnak a váltóbeli események mellett a nyomással is valóban meg kellett küzdenie.
De már az első métereken látszott, hogy ezzel nem lesz probléma a nagyrészt neki szurkoló közönség előtt, hiszen minden gátat elsőként vett, így a célegyenesbe fordulva, több méteres előny tudatában már csak az időeredménye volt kérdéses. Az előfutamban és az elődöntőben mutatott produkciója, valamint a július végén teljesített 51,45-ös ideje (ami minden idők második leggyorsabb 400 m gátas futása volt) alapján
bízni lehetett abban, hogy megközelíti vagy akár meg is dönti Sydney McLaughlin-Levrone tavalyi vb-n elért 50,68-as világcsúcsát.
Erre azonban távolról sem került sor, Bol célbaérésekor 51,70-et mutatott az óra – ám ez is olyan idő, amelyre rajta kívül csak McLaughlin és Dalilah Muhammad volt valaha is képes.
Nem véletlenül ragyogott a 23 éves holland atléta arca a verseny után, lobogtatta büszkén a holland zászlót, dobált puszikat a közönségnek és készített fotókat néhány szurkolóval. Bol a verseny után az interjúzónában maximális elégedettséggel nyilatkozott:
„Nem volt könnyű elfelejtenem, ami a mix váltó utolsó méterein történt velem, de sokan támogattak. Tudtam, hogy 400 gáton újra önbizalmat szerezhetek, éreztem magamban az erőt. Nagyon élvezek itt versenyezni Budapesten, ez is segített, hogy visszataláljak a helyes útra. Az első néhány gátat gyorsan megfutottam, így tudtam a saját ritmusomban futni, mivel
talán életem legjobb első 200 méterét teljesítettem, így végül könnyen be tudtam fejezni a versenyt. Összességében életem legjobbja az idei szezon."
A holland tábor is elégedetten konstatálta azt, hogy két bronzérem után végre megvan a küldöttségük első aranyérme is Budapesten, ám mint kiderült, maradt bennük bőven hiányérzet. Egy 30 év körüliekből álló baráti társaság látszólag elég jól érezte magát a döntő után a Szurkolói Zónában, megszólítva némelyiküket azonban hangot adtak a véleményüknek. Az egyik holland férfi szerint
Bol győzelme annyira papíforma volt, hogy nem okozott akkora eksztázist számukra, mintha mondjuk a vegyes váltóval nyerte volna meg az aranyérmet.
Ráadásul továbbra is élénken élnek még bennük a szombati történések, amikor két, biztosnak tűnő aranyérmet buktak el fél órán belül. Egy női ismerőse pedig hozzátette, az előzetes eredményei alapján
a csütörtöki idejénél többen reménykedtek Boltól, és meglepte őket, hogy "csak" 51,70-re volt képes.
Hiába, úgy tűnik, Femke Bol hiába állt fel a pokolból és viselte el a hatalmas nyomást 23 évesen, ezzel az aranyéremmel még nem kárpótolta teljesen a szurkolóit. Erre azonban még lesz egy lehetősége a héten. Szombaton ugyanis minden bizonnyal tagja lesz a holland női 4x400 méteres váltónak, amely a tavalyi vb-előfutambeli kizárás után, Európa-bajnoki címvédőként mindenképpen szeretne fináléba kerülni. Sőt, Boléktól a dobogó sem irreális elvárás. Ha pedig ezt sikerül elérnie az egységnek, akkor talán a Budapestre utazott holland drukkerek és az egész ország elfelejti a nyitónap drámai történéseit.