Noha előzetesen a világrekord megdöntéséről is beszélt, végül a döntőben Usain Bolt 2009-es idejétől 33 századmásodperccel elmaradt Noah Lyles. Ám az amerikai így is rendkívül elégedett volt, elvégre Bolt óta az első ember lett, aki egy vb-n 100 és 200 méteren is győzni tudott.
"Nagyszerű érzés, hogy olyat tettem, ami eddig csak nagyon keveseknek sikerült. Korábban beszéltem arról, hogy vágyom a duplázásra, ez volt a legfőbb célom, meg akartam mutatni, hogy különbözöm mindenkitől. Ma ez sikerült, kétszeres bajnok vagyok. Volt bennem egy kis kétség ma, hogy megoldom-e, de sikerült. Azzal jöttem ide, hogy mások is akarják az aranyat, ez motivált.
Usain Bolt azt mondta nekem, hogy látja, amit csinálok és tisztel érte, ami elképesztő.
Holnap, remélem, bekerülök a váltóba, és ott újabb aranyat nyerünk, a csapat a mai selejtezőkben nagyszerűen teljesített" – nyilatkozta a döntő után az interjúzónában. A kétszázon 2019 és 2022 után harmadszor is diadalmaskodó Lyles a sajtótájékoztatón aztán még több mindenre kitért.
Az immáron ötszörös világbajnok atléta híresen énközpontúnak számít, aki a sport tekintetében kizárólag magára koncentrál, ez a hozzáállás pedig láthatóan eddig sikerre vezetett. Ám Lyles-ban van egy olyan érzés is, hogy az atlétikán túl is szeretne világhírűvé válni, egyfajta influenszerként szeretné népszerűsíteni önmagát és a sportágát minél több helyen. Ezt többek között a Netflixen keresztül meg is teheti a közeljövőben, ugyanis az amerikai médiaszolgáltató vállalat egy dokumentumfilmet tervez készíteni az életéről, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség pedig a sportág népszerűsítése érdekében a sprinterekről szeretne készíttetni egy sorozatot a párizsi olimpiáig.
Ezekkel volt kapcsolatos Lyles egyik megnyilvánulása a Nemzeti Atlétikai Központban tartott péntek esti sajtótájékoztatón. Kiemelte, hogy szerinte minden sportágban az eredményesség mindig az elsődleges, mert anélkül senki nem kerülhet be a köztudatba, és nem léphet feljebb az ismertség létrafokain. Ám, mint hozzátette, az atlétáknak ez sem elég, mert hiába van tele világklasszis sportolókkal a jelenlegi vb-mezőny is, őket még így sem ismerik el eléggé, az Egyesült Államokban legalábbis. Majd ezután Lyles egy kosárlabdás példával is előrukkolt.
„Tudják, mi az, ami a legjobban fáj?
Amikor megnézem az NBA nagydöntőjét, és a végén a győztes titulusa az, hogy »világbajnok«. Mégis minek a világbajnoka?! Az Egyesült Államoké? Hogy lehet ilyet leírni?
– nevetett kínjában Lyles, utalva arra, hogy az amerikaiak mennyire a saját major sportjaikat tartják a legfontosabbnak. – Szeretem a hazámat, legalábbis legtöbbször, de az USA egyáltalán nem maga a világ. Mi, akik itt vagyunk, mi mindnyájan képviseljük a világot.
A Föld majdnem minden országából vannak itt versenyzők, akik azért küzdöttek, hogy a hazájuk színeiben, egy nemzeti zászlóval ellátott mezben versenyezzenek. Az NBA-ben viszont nincsen semmiféle zászló.
Éppen emiatt kell, hogy többen figyeljenek ránk, hogy megmutathassuk magunkat a világnak."
Nem túlságosan gyakori, hogy egy sajtótájékoztató közepén az újságírók tapsviharban törjenek ki, ezúttal azonban éppen ez történt Lyles szónoklata után. Az amerikai és a nem amerikai média képviselői egyaránt így tettek. Mert ha valaki, akkor a világ leggyorsabb embere talán megérdemli, hogy ne csak egy világverseny ideje alatt és ne csak az atlétikai szakoldalak foglalkozzanak vele az Egyesült Államokban. Különösen, ha az illető egy ennyire tudatosan élő amerikai állampolgár.