Klasszisok sora várta dunaújvárosi oldalon a bajnokság első rangadóját, s ha a Kocsis Erzsébet-Mátéfy Eszter-Simics Judit belső hármas eredményeit nézzük, akár előre odaajándékozhattuk volna a pontokat a címvédő Dunaferrnek. Csakhogy az említett spílerek immár - önkéntes visszavonulásuk utáni funkciójuknak megfelelően - civilben sürögtek-forogtak az utódok körül, akiket azért így sem kellett félteni, hiszen a bajnoki címet hozó előző szezon után még erősödtek Pigniczki Krisztinával és a sérülésből felépült, a világ legjobbjának választott Bojana Raduloviccsal. Hogy mégis rangadó szaga volt a meccsnek, azt a nyáron szintén bevásárló fehérváriaknak köszönhetjük, elvégre a világ legjobb beállósai közé tartozó Kulcsár Anita (hosszú évek után most először ellenfeleként találkozott az őt Győrben milliószor kiszolgáló Pigniczkivel), vagy a Vasasból érkezett Kovács Tímea és Kenyeres Fanni bármely magyar csapatban garantáltan kezdő lenne. Merthogy a szakmában nem kezdők, sőt...
Az újvárosi arcokon az első félidő felénél kezdett először zavart értetlenség képében megjelenni a gondolat: lehet, hogy itt kikapunk? A Cornexi kézben tartotta az irányítást, elsősorban a még mindig csodálatos dolgokra képes, sérülések miatt korábban nem mindig bevethető Németh Helgának, valamint az ő gondolatait szemvillanásokból olvasó Virincsik Anasztáziának köszönhetően. Négygólos (8-4) hazai előnynél ébredt a bajnok, amelyben ekkor nem akadt kiugró teljesítmény. Radulovics hetesein kívül nemigen találta a kaput, a végig gyengén, ám igen durván játszó Bohus Bea nem tudott vezére lenni a csapatnak. Jöttek azonban a tavaly már bizonyító fiatalok, Pálfy Zsuzsa, Ferling Bernadett és Szrnka Hortenzia, kiegyenlítettek, s a félidő végére belelendülő Pigniczki góljaival a vendégek ott lihegtek a nagyon összeszedetten játszó Cornexi nyakán (13-12).
Szünetben Kiss Szilárd újvárosi mester a játékvezetés színvonalán háborgott (vesztésre álló kézilabdaedzőknél ez úgyszólván megszokott), a meccs végén azonban már elégedettebben nyilatkozott a sporttársakról. Ebből kitalálható a fordulat: nem kapott ki a Dunaferr. Hogy mégse legyen nyugodt éjszakájuk a bíróknak (Herczeg-Südi páros, állítólag övék a jövő), arról néhány hevesebb természetű fehérvári fanatikus gondoskodott, kimerítvén a "leggyengébb láncszem"-kategóriájú becsületsértések fogalmát.
Szó se róla, érdekesen alakult a második játékrész: gólokat tekintve rendre előnyben, míg létszámban szinte folyamatosan hátrányban játszott a Cornexi. Ráadásul egyik legjobbját, Kulcsárt a 25. percben végleg kizárták, és nagyjából itt el is dőlt a meccs. Az állandó hátrányban felőrlődő Cornexi fizikai fáradtságból adódó hibáit könyörtelenül használta ki a Dunaferr, amelyben Nagy Ivett is felnőtt Pigniczki mellé - ők dobták a legfontosabb gólokat. 21-18 után 1-7-es, ha nem is egyhetes, mindenesetre hosszúnak tűnő "rémálomszakaszt" produkáltak a hazaiak, így lett a vége 22-25, ha úgy tetszik, papírforma.
Borulhatott volna, s bár a hazaiak szerint nem a Dunaferr akadályozta meg ezt, maradjunk annyiban: a gyenge bíráskodás mellett is jogos az újvárosi siker, mert a legfontosabb lehetőségeivel élni tudott az önmagához képest közepesen játszó bajnok. Amelyre nem sok nehezebb meccs vár, elvégre az igazán erős csapatokat, sajna, egy kezén megszámolja az ember női bajnokságunkban.
somos
Nőikézilabda-NB I, 2. forduló:
Vác NK - Bp. Kőbánya-Spartacus 29-27 (10-11)
Cornexi-Alcoa - Dunaferr SE 22-25 (13-12)
Esztergomi KSE-Békéscsabai ENK 21-23 (13-11)
Herz-FTC - Vasas 33-19 (15-9)
Korábban:
Értékes vendéggyőzelmek a kéziseknél