Szathmári János a saját becsületét védi

A férfikézilabda-bajnokság nyitányának egyik pikáns jelenete volt, hogy a sorozatot kezdő Dunaferr-Cegléd találkozón annak a Szathmári Jánosnak a nevével kezdődött a hazaiak összeállítása, aki öt éven át a nagy rivális, a Fotex KC Veszprém kapuját őrizte. A nyáron megköszönték szolgálatait, s hosszas huzavona után Dunaújvárosba szerződhetett, de amint szavaiból kiderült: lelkében még mindig nincs teljes béke.

- Új bajnokság kezdődött, új csapatban játszik. Elfelejtette a régi sérelmeket?
- Nem foglalkozom már ezzel a történettel, de teljesen elfeledni sem tudom. Nem tartottak rám igényt Veszprémben, azt mondták, túl kicsi vagyok meg öreg, de nem is lényeges az ok. Az jobban fájt, s nehezebben tudom megemészteni, hogy ezek után nem akartak elengedni. Hetekig vártam tétlenül, miközben mindenki megtett mindent: a Fotex azért, hogy ne igazolhassak Dunaújvárosba, a Dunaferr azért, hogy megszerezzen. Én már lépni akartam, de akkor pereskedés lett volna a vége, s az senkinek sem jó, ha hónapokig a lelátóra szorulok. Örülök, hogy végül az újvárosiak kitartottak mellettem, igaz, én sem fogadtam el más ajánlatot, s utólag meg kell köszönnöm a Veszprémnek is, hogy ott nem volt rám szükség.

- Ez súlyos üzenet.
- Egyszerűen jobb körülmények közé kerültem, ahol magyar játékosokkal, magyar szakemberek irányításával készülhetek. Dunaújvárosban még el kell fogadtatnom magamat a társakkal, a közönséggel, s noha most távol vagyok a családomtól, tudom, jó helyre kerültem. A beilleszkedésnek egyébként van egy kiváló módja: jól kell védeni.

- Ezzel Veszprémben sem volt probléma.
- Pontosan én sem tudom, miért kellett távoznom. Több mint kétszázszoros válogatottként kellett megtudnom, hogy túl alacsony vagyok, meg öreg, amikor a horvátok negyvenévesen reaktiválták Basicot. Alighanem az lehetett a gond, hogy Veszprémben egyedül én mertem szóvá tenni, hogy mit művelnek a horvát vendégjátékosok. Szerepeltem én is külföldön, láttam, hogy ott a légiósoknak kétszer annyit kellett teljesíteniük, mint a hazai játékosoknak.

- Milyen a viszonya most régi csapatával?
- Haraggal, rossz viszonyban váltam el a vezetőktől, azóta sem találkoztam az elnökség egyetlen tagjával sem. A játékosokkal viszont folyamatosan tartom a kapcsolatot, sokan keresnek a gárda szponzorai közül, a szurkolók még ma is megállítanak Veszprémben, sőt többen azt ígérték, a kedvemért eljárnak majd Dunaferr-meccsekre is.

- Milyen volt az első tétmérkőzés a dunaújvárosi együttesben?
- Az edzőmeccseken játszottunk már jobban is, a nyitányon nem nyújtottunk igazán kimagasló teljesítményt, de itt sokkal megértőbbek a drukkerek. Nagyon szeretnék bizonyítani, mert én mindenhol a tudásom maximumát akarom nyújtani. Nem szokásom a vándorlás, Veszprémben is öt évig játszottam, most más színű rajtam a mez, de ugyanúgy mindent megteszek a csapat sikeréért. S úgy érzem, Dunaújvárosban végre tényleg igazi csapatba kerültem.

Erdei Tamás

Korábban:

• Győzelemmel kezdtek a Dunaferr kézisei
• Rajtol a férfikézilabda-bajnokság