Botrányok az NBA-ben

David J. Stern ligaigazgató kedvenc fordulata, hogy az NBA egy nagy család. Ha elfogadjuk ezt a joviális megközelítést, akkor azonnal eszünkbe jut Trini López világslágere, a Botrány a családban. Mert bizony a Nemzeti Kosárlabda Szövetség bajnoksága hiába - sokak szerint - a sportvilág csúcsa, ha nem mentes a botrányoktól. Ahol óriási pénzek forognak, és kevés élettapasztalattal rendelkező, olykor iskolázatlan fiatalemberek kerülnek a legnagyobb szegénységből egyik pillanatról a másikra sok millió dolláros villákba, Ferrari Testarrosa autókba, s ami ezzel együtt jár, az amerikai társasági élet csúcsára, ott könnyen félrecsúszik az illető értékítélete, s máris megvan a skandalum. Ezekből a botrányokból gyűjtöttünk egy csokorra valót, mert nem árt, ha az olvasó tudja: az NBA nem csak csillogás, pompa, ennek az "édes életnek" megvannak az árnyoldalai is.

Dennis Rodman, minden idők "legneveletlenebb" NBA-játékosa

Dennis, a komisz

Nem okozunk meglepetést a kedves olvasónak: botránykrónikánkat az NBA történetének legneveletlenebb játékosával, Dennis Rodmannel kezdjük. Az idén már negyvenegyedik évében járó "paradicsommadár" kacskaringós pályafutása alatt megjárta a Detroit Pistons, a San Antonio Spurs, a Chicago Bulls, a Los Angeles Lakers és a Dallas Mavericks csapatát, összesen öt bajnoki aranygyűrűt visel (kettőt a Pistonsszal, hármat a Bullsszal szerzett), és hét alkalommal lett megszakítás nélkül az NBA legeredményesebb lepattanó-gyűjtője.

Gyűjtött ő mást is, legalább akkora hatékonysággal: pénzbüntetéseket. Senkit sem sújtottak annyi bírsággal a liga 56 éves történetében, mint Rodmant: 14 éves NBA-pályafutása alatt összesen 193 500 dollárt (55 millió forintot) kellett befizetnie a liga pénztárába. Ennél lényegesen több pénztől esett el az eltiltások miatt kiesett mérkőzések következtében, a részére ki nem fizetett bér meghaladja az egymillió dollárt.

Egy kis ízelítő Dennis viselt dolgaiból: még detroiti korában egy előszezonmeccsen lefejelte John Stocktont, a Jazz irányítóját, valamivel később pedig Stacey Kinget a Chicago Bullsból. Előbbiért 25 000, utóbbiért 35 000 dolláros büntetést kapott. San Antonióban nem jelent meg meccseken, ordítozott az edzőjével - ezek eltörpülnek egyéb csínytevései mellett. Chicagóban előbb lefejelt egy játékvezetőt (hat meccsre szóló eltiltás, 65 000 dolláros büntetés), majd ágyékon rúgott egy operatőrt. Ez utóbbi drága mulatságnak bizonyult: peren kívül 200 000 dollárt fizetett az operatőrnek, elveszített 200 000 dollárt a Bullstól neki járó jövedelemből, ráadásul 11 meccsre el is tiltották.

Az 1997-es, Utah Jazz elleni NBA-döntőn, Salt Lake Cityben lehülyézte a mormonokat, ezt 50 000 dollárja bánta. Egy évvel később, megint a Jazz elleni döntő egyik meccse előtt merev részegen jelent meg a Bulls edzésén. A bírság: 10 000 dollár, plusz ugrott további százezer, ami ösztönzőként volt kikötve a szerződésében...

De Rodman a pályán kívül sem volt mintagyerek. Állandóan részegen és jogosítvány nélkül vezetett, egyszer, még Detroitban éjnek idején egy rendőr engedély nélküli pisztolyt talált a kesztyűtartójában, botrányos körülmények között házasodott össze Carmen Electra színésznővel, akitől gyorsan el is vált, de előbb még Miamiban mindketten összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Newport Beach-i háza - a kaliforniai tengerpart egyik legszebb üdülőhelyén - valóságos bűntanya, eddig hetven (!) alkalommal jöttek ki a rendőrök csendháborítás miatt, a legutóbbi eset kéthetes sincs. A legszebb az egészben, hogy a szomszédok oda vannak Rodmanért - legalábbis a fiatalabbak -, mert mindig áthívja őket a bulikra, amelyeken hemzsegnek a jobbnál jobb csajok.

Erre mondják azt, hogy öntörvényű ember?!

A fékezhetetlen klubelnök

Mark Cuban, az öntörvényű tulajdonos él-hal csapatáért

Cuban felfogadott egy statisztikust, akinek nincs más dolga, mint tendenciákat felfedezni a Mavericks mérkőzésein a bíráskodásban. A Dallas elnöke a San Antonio Spurs ellen 105-103-ra elveszített hazai meccs után azt mondta Ed Rushra, az NBA bíróbizottságának elnökére: annyira alkalmatlan mindenre, hogy még egy "Dairy Queen" üzlet vezetését sem bízná rá. (Ez egy gyorsétkezde-lánc az Egyesült Államokban.) Erre jött a félmilliós bírság halmazati büntetésként, majd két nap múlva a szenzációs bejelentés: A Dairy Queen-üzletek forgalma ugrásszerűen megnőtt az országszerte publikált Cuban-nyilatkozat után. Az emberek ugyanis annyira kedvelik a szókimondó sportvezetőt, hogy öntudatlanul is átment az agyukon: ha Cuban a Dairy Queent említi kritikájában, akkor feltétlenül érdemes lehet ott étkezni.

Lehet, hogy az eset jövő évtől már egy fejezet lesz az amerikai egyetemeken használt marketing-tankönyvekben?!

A 45 éves Cuban egyébként szegény pittsburghi családból származik, de a kilencvenes évek elejére kemény munkával milliomossá küzdötte fel magát, amikor MicroSolutions nevű cégét 30 millió dollárért megvette a CompuServe. Cuban négy éven át semmit sem csinált, Dallasban éldegélt gondtalan milliomosként, amikor megunta a semmittevést, és létrehozta broadcast.com nevű honlapját, amelyen élőben közvetített különféle eseményeket. Az ötlet bejött, a pénz dőlni kezdett, és amikor 1999-ben a yahoo.com kétmilliárd dollárt fizetett Cubannek a vállalkozásért, az ügyes üzletember bekerült az ország leggazdagabb emberei közé.

Mit számít az a pár százezer dollárnyi pénzbírság?!

A Joe Smith-ügy

Az NBA a maga sajátos módszereivel megpróbálja biztosítani az esélyegyenlőséget a liga gazdagabb és szegényebb klubjai között. Ennek az egyenlősdinek a legpregnánsabb megnyilvánulási formája - a draft mellett, ahol is bajnoki helyezésük fordított sorrendjében választhatnak a csapatok az újoncok közül - a fizetési sapka (salary cap). Bár a dolog jóval bonyolultabb ennél, a lényege a következő: valamennyi csapat egyforma összeget fordíthat játékosai bérezésére.

Minneapolisban úgy gondolták - konkrétan Glen Taylor elnök és Kevin McHale szakmai igazgató -, hogy trükköznek egyet, és kikerülik ezt a bizonyos fizetési plafont. A Minnesota Timberwolves együttese ugyanis - Taylorék megítélése szerint - már csak egy ugrásnyira volt a bajnoki címtől, s úgy ítélték meg, hogy ha bebiztosítják a tehetséges bedobó, Joe Smith szolgálatait, akkor előbb-utóbb meglesz az olyannyira áhított bajnoki gyűrű. Ennek érdekében az 1995-ös draft első helyezettjét - aki kezdetben Minnesotában játszott, de aztán eligazolt onnan - 1999 januárjában visszacsábították a csapathoz. Az NBA szabályai szerint ezt követően három éven át csak éves szerződéseket írhatnak alá vele, s csak azt követően minősül veterán szabadúszónak, akire nem vonatkoznak a fizetési plafon előírásai. Taylorék színleg így is tettek, csak egy-egy szezonra szóló kontraktust írtak alá Smithszel, ám a színfalak mögött kötöttek vele egy tíz évre szóló, legalább 46, legfeljebb 84 millió dolláros szerződést.

Azaz - miközben kifelé ebből semmi sem látszott - 2009-ig lefoglalták Smith játékjogát, s kizárták a licitversenyből a többi klubot.

A "titkos záradék" azonban - az NBA sajátos "Molotov-Ribbentrop paktuma" - napvilágra került, a klubot 3,5 millió dolláros büntetésre ítélték, és 2005-ig kizárták a draftból. Egyidejűleg semmisnek nyilvánították Smith szerződését.

Kedves magyar szövetségi vezetők! A szigor valahol itt kezdődik...

Jobbhorog Miller tarkóján

Phil Jackson szerint csak idő kérdése volt, hogy mikor szakad el a cérna Shaquille O'Nealnél. A Los Angeles Lakers - korábban az Orlando Magic - centerét egy évtizede nyüstölik az NBA-ben, minden szabályos és szabálytalan eszközt bevetve az emberhegy ellen, s ez idáig mindössze kétszer ragadtatta magát tettlegességre, de akkor is csak egy kicsit.

Szombaton betelt a pohár. A United Centerben, a Chicago Bulls - Los Angeles Lakers mérkőzés befejezése előtt két perc 44 másodperccel labdát kapott a büntetőterületen belül, amikor Charles Oakley és Brad Miller durván kezelésbe vette az immár 150 kilós és 216 centis kolosszust. (Amikor tíz éve megjelent a ligában, még csak 130 kilót nyomott...) A csetepatéban jól arcul is csapták, mire Shaq lerázta magáról gyötrőit, mint kutya a bolhákat, és Millerre vetette magát. Az első jobb lengő még elkerülte a fehér centert, a második azonban már eltalálta a menekülő és ezért hátat fordító kosaras tarkóját. Aztán O’Neal leteperte ellenfelét, a két csapat játékosai pedig "kicsi-rakás-nagyot-kíván"-t játszottak. Millerről letépték a trikót, arca, mellkasa csupa karmolás volt, de ami legfontosabb, életben maradt. "Ha Shaq ütése állon talál, akkor biztos, hogy leesik a fejem. Boldog vagyok, hogy élve megúsztam" - mondta a megkönnyebbült Miller.

Shaq', Rick Fox, Oakley és Miller a kiállítás sorsára jutott, a meccset hosszabbításban elveszítette a Lakers, de a veszteség ennél jóval nagyobb. Centerét minimum egy meccsre automatikusan eltiltják, de ennél hosszabb kényszerpihenő is várhat Shaqre, hiszen ez volt idáig az idény legsúlyosabb verekedése.

Mr. Jordan újra facér

A válás nem botrány, tartják Amerikában, s ha ez igaz, akkor az a január 3-i bejelentés, miszerint Juanita Jordan, Michael felesége beadta a válókeresetet egy Illinois állambeli bíróságon, önmagában nem tartozik a skandalum fogalomkörébe. Az már talán igen, hogy ezzel borul a Jordanról kialakított kép, a szerető családapa portréja, akit a játékon (ebbe a kaszinó is beletartozik...) és családján kívül semmi és senki más nem érdekel.

Az, hogy Mrs. Jordan négy éve magándetektívet fogadott, és a privát kopó kiderítette, hogy a világ legjobb kosárlabdázója hat alkalommal hat különböző nővel jelent meg nyilvános helyen, édes kettesben - egyik sem Juanita volt -, már minimum a pletykalapok hasábjaira kívánkozik. S ha figyelembe vesszük az elfelezendő - vagy bármilyen más arányban elosztandó - vagyon nagyságát, ami 398 millió dollár, akkor talán mégsem felesleges szót ejtenünk erről a válásról.

Amely könnyen meg is viselheti a férfi főszereplőt, akinek most kisebb gondja is nagyobb annál, semhogy egy válóper borzalmaival terhelje idegpályáit.

Ajánlat:

Jordan kontra Jordan

Korábban:

Tömegbunyó Chicagóban

Ch. Gáll András