Az embernek déja vu-érzése támad. Alig egy évvel a világbajnoki ezüstérem és pár hónappal az olimpiai harmadik hely után az 1996-os dániai női kézilabda Európa-bajnokságra két, a szereplést lemondó kulcsjátékosa nélkül utazott el a magyar csapat. Németh Helga és Kökény Beatrix a szövetségi kapitány, Laurencz László személye miatt mondott búcsút a válogatottnak, hogy aztán a szakvezető néhány héttel későbbi menesztése után visszatérjen.
Most Farkas Andrea és Siti Beáta döntött úgy, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány miatt nem vállalja a játékot. A párhuzam kézenfekvő, ráadásul a kapitány körül - miként 1996 végén - forr a levegő, a klubok kevesebb időre engedik el játékosaikat, mint azt Mocsai szeretné. Sinka László főtitkártól arról érdeklődtünk, vajon a szövetség vezetése beavatkozik-e a növekvő feszültség csillapítása érdekében. Egyelőre, mint mondta, a kapitány és a klubok vezetőinek és edzőinek részvételével összehívott hétfői egyeztetésen szeretnék tisztázni az ellentéteket. "Nem vagyok híve az üzengetésnek, végre le kell ülni megvitatni a problémákat" - érvelt Sinka. "A szövetségnek elsősorban a válogatott érdekeit kell védenie, s azt szeretném, hogy a konfliktusok ne zavarják meg a csapat belső életét."
Az idillt nehéz lenne fenntartani, merthogy már aligha létezik. A két lemondás is azt sugallja, a női válogatotton belül súlyos gondok vannak. A főtitkár hivatalos értesítést még nem kapott Siti Beátától és Farkas Andreától, s mint hozzátette: nem is szeretne. "Szomorúan fogadok minden ilyen döntést, hiszen ezek a játékosok értékei a magyar kézilabdázásnak" - mondta. "Szerintem érdemes lenne várniuk, most nem szabad kapkodni. Még nincs válogatott keret, a kapitánynak el kell beszélgetnie a jelöltjeivel, s a névsort még az elnökségnek is jóvá kell hagynia."
A főtitkár szerint valamiféle magyar sajátosság lehet, hogy a sikereket követő törvényszerű visszaesés után nem felemelkedés következik, hanem újabb lejtmenet jön.
A férfi válogatott az 1997-es világbajnokságon még negyedik volt, azóta viszont egyre mélyebbre zuhant, s nem lenne szerencsés, ha ez a tendencia kezdődne a nőknél is. S amíg most Mocsai a női ligával és a klubokkal csatázik, a férfiak kapitánya, Skaliczki László hosszú idő után végre meg tudott egyezni a csapatába játékosokat adó egyesületekkel. A vb-selejtezőkön remeklő gárda most az Ukrajna elleni pótselejtezőre készül, s a szakvezető nemcsak a két mérkőzés előtti háromhetes időszak alatt dolgozhat együtt jelöltjeivel, hanem a bajnokság közben is kap egy hetet a felkészülésre. "Mindenki egyetértett abban, hogy csak akkor lehet esélyünk az ukránok ellen, ha rendesen fel tudunk készülni" - mondta Skaliczki, de az is az igazsághoz tartozik, hogy egyelőre júniusig tart a kiegyezés, s ha a klubok meghallják, hogy jövőre a tétmérkőzéseken kívül 20-25 meccset szeretne játszani a válogatottal, alighanem törékeny lesz a mostani béke.