Vágólapra másolva!

Előny az Alba Volánnál

1900. január 01. 00:00

Hosszabbítás után a címvédő Alba Volán nyerte a jégkorong-ob I négy győzelemig tartó döntőjének első mérkőzését.

Jégkorong-ob I, döntő, 1. mérkőzés:
Alba Volán-Fevita - Dunaferr SE 5-4 (2-0, 1-4, 1-0, 1-0) hosszabbítás után
Székesfehérvár 2500 néző
Vezette: Oltyán, Kincses, Baróti
gól: Palkovics (7.), Tőkési (9.), Majoross (23.), Sille (60.), Holsan (62), illetve Balaz (23.), Sándor (23.), Borsos (32.), Ladányi (34.)

Hihetetlen dolgok történtek a bajnoki döntő első, fehérvári mérkőzésén! Nyerhetett volna a Dunaferr is - már ez is furcsa azok után, hogy a szezonban elvétve akadt sikerélménye a megyei rivális ellen. Hanem a körülmények, azok tették csak igazán bizarrá ezt a hihetetlen finálét!

Az első harmadban még semmi sem utalt szenzációra. Gyakorlatilag egy csapat volt a pályán, s a Volán úgy szerzett kétgólos előnyt, hogy nem is pörgött maximumon. Palkovics és Tőkési (utóbbi emberelőnyben) tökéletesen kisakkozott akciók végén, remek lövésekkel késztették a fehér zászló kitűzésére Ferjo kapust, akinek Csibi kapuvasról kivágódó löketénél szintén a szemlélődő szerepe jutott. A Dunaferr játékából nem csak a veszély, mintha a tűz is hiányzott volna, inkább tűntek a vendégek sorsukba beletörődött edzőpartnernek, mint tettre és ugrásra kész Acélbikáknak. Szurkolóik (bár ekkor inkább szemlélődők) méla beletörődéssel figyelték a papírforma megvalósulását.

Erre mi történik a második harmadban? Fejreáll a meccs! Előbb Majoross passzolja be a korongot egy újabb csiki-csuki végén, a kék-fehérek ünnepelnek, s alighanem úgy gondolják: itt már nincs miről beszélni... Ebbéli nagy magabiztosságukban, még ugyenebben a percben (!) kétszer hagyják előzékenyen az újvárosiak előtt a pakkot, s a pillanatokkal korábban padlót fogott vendégek köszönik szépen. Balaz, majd Sándor száguld üresen Mega kapuja felé, s még ugyanabban a minutumban, melyben Majoross három gólra növelte az előnyt, kettőt el is tüntet a Dunaferr! Ezt akár feltámadásnak is hívhatnánk, ha nem gondolnánk: Krisztus urunk a maga erejéből csinálta, míg itt a baráti segítségnyújtás esete forog fenn... Mindenesetre teljesen összezavarodik a Volán, annyival meg nem rosszabb a Dunaferr, hogy ne élne ezzel. Hirtelen rázúdulnak Ladányiék a házigazdákra, de nagy offenzívájuk betetőzéséhez újfent szükségük van némi segítségre. Megkapják. Mega ejt maga mögé egy életerős lövést, bekkek sehol, Borsos bezzeg vetődik, s máris 3-3. A fehérvári népünnepélynek indult döntő e percében már újvárosi szurkolók hangját is hallani az Alba jégcsarnokában. Hát még a harmad 14. percében, midőn emberhátrányban is korongot szerez a Volán, de két védő addig szórakozik vele a saját kapujuk előtt, míg hirtelen Ladányinak már csak az üresen tátongó jobb alsóba kell betessékelnie. Megteszi, aztán két karját magasba lökve ünnepli a fordulatot, miközben a hazai hívek azon morfondíroznak: ezt ők csinálták vagy mi? Nem egyszerű a válasz.

Annál egyszerűbb a képlet az utolsó felvonásra: ha nem üt gólt az Alba, szégyenszemre vereséggel kezd, s enyhén szólva is bizonytalanná teszi a korábbi teljesítmények alapján inkább neki álló finálé végkimenetelét. Márpedig nem üt gólt az Alba... Tizenkilenc perc harminchat másodpercen keresztül. Huszonnégy van hátra, és emberelőnyben játszik a Dunaferr. Ez az, ahonnan nincs visszaút. Tokajiéknál kevésbé rutinos spílerek is tudják, csak le kell nyelni a korongot, eldugni, fagyasztani - emberelőnyben mi sem egyszerűbb. Aztán jöhet a boldogság, szárnyalni haza Újvárosba és dicsekedni: 0-3-ról nyertünk Fehérvárott! Mi jöhet közbe? Például: Kovács, az Alba első sorának magyarrá lett kanadai csatára valami lövésféle mozdulattal belöbböli a pakkot a vendégkapu elé. Ferjo hirtelen Tommy Salová válik, s ez itt nem a dicséret helye: a svéd klasszishoz hasonlóan (olimpia, negyeddöntő) se nem fogja, se nem üti a korongot, az valahogy lepattan, Sille meg, a hazaiak védője (!) ott ólálkodva csak bepiszkálja. Emberhátrányban, másodpercekkel a vége előtt, lövés nélkül egyenlít a Volán!

Szegény újvárosiak nekimennek Oltyánnak, a bíráskodástól most búcsúzó csíkosruhásnak, szerintük Sille szabálytalanul zavarta Ferjót - hiába. A gól érvényes, jöhet a hosszabbítás, a hirtelen halál. Lehet ezek után logikusan jósolni? Aligha, ami történik valahogy mégsem meglepő. Hatalmas erővel nyom a Volán, s amikor Holsan bevág egy lepattanót, hirtelen mintha eltűnt volna a második meg a harmadik harmad, s ott tartunk, ahol az elején: boldogok a fehérváriak, övék az előny, s mivel itt már nincs mód a válaszra, a győzelem is. A helyzetek alapján megérdemelten, de, hogy bolond egy meccs volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a tény: újvárosi részről két, merőben ellentétes értelémű kérdés is joggal feltehető: Hogy nem kaptunk ki simán?Hogy nem győztünk?!